Megvolt a lakbérfizetés, amin már több mint egy héttel ezelőtt is paráztam. – Most, mivel már utána vagyok, jókedvűen emlékszem vissza erre:-D – Kivettem előtte a pénzt, megírtam az elszámolást, a lakbérnapon már az órákat számoltam, hogy „10 óra múlva ilyenkor már túl leszek rajta” stb. Tiszta para volt az egész nap, még szerencse, hogy volt bőven munkám és igyekeztem beletemetkezni.
Dobtam sms-t a tulajnak, hogy ma megyek (mert volt már, hogy simán elfelejtették), de semmi válasz. Ez jelentheti azt is, hogy OK, jöhetsz, meg azt is, hogy „a Bahamákon vagyok nászúton/kórházba kerültem/meghaltam, és egyáltalán nem nézek telefont, nincs otthon senki”. Szóval nyugodt nem voltam.
De azért nekilódultam délután a pénzzel – nem volt egyszerű az út, tele a Szigetes hordával, amit minden járművön kerülgetni kellett. De pontosan odaértem. Csodák csodájára a kaputelefonra egyből reagáltak, maga a tulaj volt otthon, valszeg egyedül, és tíz perc alatt elintéztük az egészet. Lakbéremelésről vagy más efféle baromságról hála a jó égnek, nem esett szó. Tényleg összeházasodtak a nőjével (amin őszintén csodálkoztam), és kiegyensúlyozottabbnak tűnt a fickó, mint általában, ami jó, mivel azon a lehetőségen eddig elfelejtettem parázni, hogy mi lesz, ha a nő megutálja együttélés közben és elválik, a fickó meg teljesen becsavarodik tőle :-DDD Tudok én bármin parázni.
Hazafelé csak ezt ismételgettem magamban: „Köszönöm, Istenem, köszönöm!” Nem volt nálam boldogabb ember, mintha fogorvostól jöttem volna.
Már csak azért is jó túl lenni egy lakbérfizetésen, mert így most tudom, mennyi pénzből élhetek a hó hátralévő napjain.
Mivel az elmúlt két éjjel vackul aludtam, most a nagy stresszre, bevallom, bevettem egy Seduxent (bár a lakbérfizetés mint esemény önmagában ezt nem indokolta, de a napok óta tartó frász és az elmúlt két éjszaka igen). Le is feküdtem 20.30-kor és hajnalban az ébresztőre ébredtem. Végigaludtam az éjszakát, ami évente kétszer-háromszor fordul elő! :-)
A fogyás halad. Keményebb, mint húszéves koromban, de megy…. Tegnap például már 54,3 kg voltam!! Már csak 1,3 kg-t kell ledobnom, hogy elérjem a célt! Rendes emberek ezt elérik két nap alatt is, Csavardi Samu pl. egy hét alatt leadott 5 kg-t valami szerephez, holott alig magasabb, mint én.
Az utóbbi napokban beleolvastam néhány anorexiás fórumba és blogba. Nincs túl sok – szerintem sokat töröltek, vagy én keresek bénán –, de azért akad. Erőt ad és inspirál, hogy ezek a csajok képesek napokon át csak vizet inni, vagy olyan minimális kalóriát bevinni, hogy ha én erre képes lennék, holnapra leadnám a hátralévő 1,3 kg-t. Sőt megteszik, hogy alig esznek, de közben több órát edzenek. Úúú!
Persze hogy nem egészséges – az anorexia –, de az én rövidtávú célomhoz merítettem pár tippet és a példák is ösztönöznek. Én nem is tudnék anorexiás lenni, ha akarnék sem. Ahhoz túlságosan szeretem a kajákat, a rántott halat, gombapörköltet, sonkát, mozzarellát és amit még el lehet képzelni. (A csokiról nem is beszélve.) Én csak egyetlen dolgot akarok: a mérleg kijelzőjén azt látni, hogy „53,0”. Ha ezt az egyet elértem, azonnal leállok a kemény fogyással és visszatérek a normális étkezéshez, persze nem úgy, hogy 58 kg legyek, mint nyár elején.
Ami pedig az allergiát illeti, hát szerintem kezd lassan visszatérni :-( A szemem viszket kissé és vörös, hálistennek nem annyira, mint tavaly. És csak most kezdődik, nem pedig májusban, mint tavaly. De tegnap, mikor meleg volt és napsütés, meglepő sokat tüsszögtem, és a torkom is kapart kissé, amiről első körben megfázásra gyanakodtam, de mitől fáznék meg 30 fokban és sok C-vitamint fogyasztva? Szóval ez bizony a parlagfű és az üröm.
Már azon gondolkodtam, hogy elkezdtem a Claritine-t, de ma meg hűvösebb volt hálistennek, és csökkentek a tünetek. Valamiért inkább a melegben jönnek elő.
Megpróbálok egészen addig ellenni gyógyszer nélkül, amíg csak bírom, épp elég megpróbáltatás a szervezetemnek a fogyókúra. A szememet locsolom a Taleummal, az hat. Most majd jön négy nap kánikula, hát, nemtom, mi lesz…
De most, hogy a lakbérfizetésen túl vagyok, jobb a kedvem. Csak fáradt vagyok (ezt meló után, kora este írom). Több mint egy hónap múlva kell újra mennem, addig még lesz egy hosszú hétvége és egy zalakarosi nyaralás, és közeleg az ősz, amit szeretek; egyre később kel fel a nap, amit szintén szeretek, szóval, most jól érzem magam :-)
Most a rövid távú cél az 53 kg. Már arra is gondoltam, hogy kicsit „megnyomom” ezt a fogyókúrát, és ha esetleg a kitűzött augusztus 20-a előtt sikerülne, akkor már előbb abbahagyhatnám! Talán meg kéne próbálni a víznapot, mint az anorexiás lányok. De hogy a fenébe csináljam, mikor kávé nélkül NEM TUDOK ÉLNI, azt meg nem ihatok éhgyomorra, pláne egész nap, főleg ha az munkanap…. Nnna, majd valamit kitalálok! :-)
