A hétvégére kész terveim voltak, szombaton délelőtt a Jojo nyuszi megnézése moziban, aztán futás és hajfestés. Aztán rájöttem, hogy ez túl sűrű (a hennát be is kell keverni, legalább 1-2 órát fent hagyni és még előtte hajat mosni) – így a hajfestést áttettem gondolatban vasárnap reggelre. Szombatra a mozi és a futás maradt.
Aztán szombat reggel felébredtem, és valami tök egyszerű mozdulattól – ahogy felemeltem a fejem a párnáról – hirtelen iszonyúan beállt a nyakam, jobboldalt, a nyakcsigolyától a vállamig vezető szakaszon. Idegbecsípődés.
Azt hittem, besz*rok, annyira fájt! Egy ideig még mozdulni sem bírtam, holott fel kellett volna kelnem vizet inni, mert ugyanakkor totál nem volt vérnyomásom. Egész éjjel nem ittam, vacsorát sem ettem pénteken – az ősöknél jól bekajáltunk délután –, és komolyan attól féltem, hogy elájulok, valami fontos ideg csípődhetett be és itt fogok megdögleni. Szerencsére a végtagjaim működtek. Felkeltem, ittam vizet a fürdőszobában, de elsötétült előttem a világ, akkor visszabotorkáltam az ágyba és lerogytam, de akkor meg rohadtul megfájdult a nyakam/vállam, ahogy a fejemet az ágyra eresztettem.
Így szenvedtem egy ideig, de végül meggyőztem magam, hogy muszáj inni és kávézni, akkor majd helyreáll a vérkeringésem. Ezért ittam még vizet, összedobtam egy kávét és megittam. Rémes volt az egész reggel, mert tök váratlan, ártatlan mozdulatoktól állt belém a fájás és ilyenkor majdnem felkiáltottam.
Eldöntöttem, hogy a Jojo nyuszit a 10.30-as előadáson nézem meg, nem 12.30-kor, ahogy eredetileg terveztem, mit üljek itthon fájós nyakkal délig? Ezért reggeli közben befejeztem az Ötödik elem nézését, aztán mentem zuhanyozni, ami még csak-csak sikerült valahogy. Csakhogy utána! Betettem a kontaktlencsét, és ráébredtem, hogy meg kéne fésülködni. Egy sima lófarok fésülése is rémes fájdalmakat okozott, egyszerűen nem bírtam annyira felemelni a karomat, úgyhogy váltott kézzel fésülködtem, és a lófarok is olyan lett, amilyen.
Ezek után a sálat kellett a nyakamba kanyarítani, de ez is csak úgy sikerült, mintha 95 éves öregasszony lennék…. lassan és megfontoltan. A táska hordása sem volt egyszerű – már az utcán – mert ha a jobb vállamon hordtam, azért fájt, ha átemeltem a fejemen és keresztben a ball vállamra akasztottam, akkor meg azért…
De azért valahogyan csak eljutottam a moziig. Sajnos a film 30. percében ráeszméltem, hogy a víz, amit a vérnyomásom emelésére ittam meg rögtön a nyakreccsenés után, valamiért csak most ért le a hólyagomba. Így elég szenvedős volt a mozi. Ráadásul a hosszú mozdulatlanság miatt meg beállt a nyakam, és óvatosan ki kellett mozgatni időnként. Próbáltan nem gondolni a pisilésre, és biztattam magam, hogy csak 98 perc a film, de hosszabbnak tűnt (kimenni nem akartam, mert a Corvinban már jártam úgy, hogy kirohantam pisilni, visszajövet pedig nem állt jegyszedő az ajtónál, hogy visszaengedjen a terembe. Mondjuk azért a filmért nem volt kár, de ezt sajnáltam volna félbehagyni.)
A film amúgy nagyon tetszett, főleg az első fele, amikor még szinte teljesen szatíra volt. Imádom a morbid humort. Aztán sajnos tragikus dolgok is történtek és ezek marhára megviseltek, amúgy is hullámzó és érzékeny a hangulatom mostanában, úgyhogy a mama halálán majdnem elbőgtem magam (pedig ittam orbáncfű teát otthon), és hiába volt összességében pozitív a vége, ezen én nem tudtam túltenni magam.
Vásároltam, aztán hazamentem, és a délutáni futásról már letettem magamban. Egyrészt -1 fok volt, másrészt hiába nem a nyakammal futok, de a rázkódást nem bírnám. Tettem otthon pár helybenfutás lépést, hogy megnyugtassam a lelkiismeretemet, de már az első leérkezéskor beleállt a fájás a nyakamba.
Közben a Manderley-ház asszonyát olvastam, ami szintén nem vidított fel nagyon. Vacak, szürke, hideg, ködös idő volt, és a költözés meg minden annyira kiborított, hogy totál depressziós voltam. Semmihez nem volt kedvem vagy erőm. Gondoltma, hogy talán le kéne dőlni, de tudtam, hogy akkor meg éjjel nem fogok tudni aludni. Szerencsére délután eszembe jutott, hogy a Scott Pilgrimet is félbehagytam, és most végignéztem, ez kissé megvigasztalt.
Ezután már muszáj volt hajat festeni. – Átrakhattam volna ugyan vasárnap reggelre az eredeti terv szerint, de rájöttem, hogy vasárnap takarítani is kellene, mert már igen rég nem volt takarítva. És ez a kettő sok egy délelőttre nekem.
Így bekevertem a hennát, aztán hajat mostam. Hajjaj!... Beállt nyakkal behajolni a kádba és hajat mosni…. Hát, összességében ment, de a fejem hátulját nem bírtam rendesen megcsutakolni, mert az már túlzottan megviselte a fej-nyak-váll-kar összefüggéseimet. El is döntöttem, hogy csak elöl és oldalt fogok hajat festeni, úgyis csak az őszül, és úgyis csak tőfestés kell.
Befestettem a hajat, aztán folytattam az olvasást és a filmnézést. Selejtezni kellett volna a cuccokat a költözés miatt, de egyrészt túl nyomott voltam, másrészt a hirtelen mozdulatoktól óvakodtam. Depresszió ellen bevettem egy Seduxent – de most valahogy nemigen hatott –, aztán megettem egy egész tábla Stühmer csokit, ami isteni volt, viszont teljesen meggyűlöltem magam miatta. Megnéztem a Nekem 8 felét (most vidám filmekre van szükségem!!), aztán lefeküdtem.
A szombat és vasárnap közötti éjszaka, a Seduxen ellenére, nagyon nyögvenyelősen ment. Először is rögtön beleállt a fájás a nyakamba, ahogy letettem a fejemet a párnára. Aztán hanyatt feküdtem, de úgy nemigen ment az alvás; átfordultam a jobb oldalamra, ahol aludni szoktam, ott pedig minden mozdulat fájt, hisz ott van a meghúzódás. Így visszafordultam hanyatt és próbáltam a párnát ideális helyzetbe igazgatni. Éjjel vagy háromszor felébredtem pisilni, pedig nem is igen ittam. És a nagy óbudai távhőtoronyba terveztem felmenni – álmomban mármint –, ahol először csak az első emeletre engedtek fel minket, látogatókat (álmomban volt ilyen), és ott kellett megvárni, hogy egészségileg alkalmasak vagyunk-e felmenni egész a tetejéig. Ezért többágyas hálószobákban kellett aludnom több más csajjal. Konkrétan így telt az éjszaka, hogy vagy a nyakam fájt, vagy pisilni kellett, vagy más emberekkel aludtam egy közös hálószobában… :-D
Ezek után a vasárnap reggeli takarítás már szinte felüdülés volt. Remélem, ma este tudok majd aludni, igazán jólesne végre. Ha belegondolok, hogy úgy terveztem, majd most a hétvégén jól kialszom magam…
