Ritkán van ilyen, de most nagyon berágtam Faterra, ráadásul két nap alatt kétszer!! Úgyis cafatokban lógnak az idegeim az utóbbi időben, erre még ő is kiakaszt.
Legutóbb írtam, hogy miféle macerák vannak a költözéssel, többek között az a meghatalmazás, amit vagy kellett volna kérni a szerződést aláíró banyától, vagy nem; de az istennek sem kaptam konkrét választ sehonnan (illetve totál ellentmondó válaszokat kaptam). Végül úgy döntöttem, nem kérek, már csak azért is, mert addigra eltelt az idő, és ha kértem volna, akkor azt nyilván ajánlott elsőbbségi tértivevényes levélben, üres meghatalmazás mintával, mert ezek maguktól nem írnak semmit - tehát jóval korábban, hogy fel is fogják meg ki is töltsék.
Fatert is kértem még akkor, hogy kérdezze már meg az ügyvéd ismerősét a témában, de azóta nem szólt semmit, így gondoltam, biztos nekem van igazam, avagy meg se kérdezte az ügyvédet.
Na, ahogy tegnap vittük át az új lakásba az aktuális adag cuccot, szóba hoztam, hogy tök kivagyok, hogy simán megy-e a rohadt lakásvisszaadás, fognak-e műsorozni valamit, és még mindig nem bírom eldönteni, kellett volna-e meghatalmazást írni. És csak úgy mellékesen megkérdeztem ekkor Fatert, hogy beszélt-e Edittel a témában (az ügyvéddel)?
Hát ja, beszélt. És mit mondott??! Hát azt, hogy szerinte is neki – Faternak – van igaza.
Vagyis?! Arról már fingom sincs, hogy Faternak mi volt az álláspontja az ügyben…
Hát hogy a haszonélvező joga az erősebb, és kell meghatalmazás a lakásvisszaadáshoz, amennyiben a tulaj fogja visszavenni.
Azt hittem, hogy ott a helyszínen simít meg a laposguta. Szétrobbant a fejem a dühtől. Mondom, és ezt eddig mi a fenéért nem mondtad?! Mert úgy döntöttünk, hogy végül is nem kell meghatalmazás, mi a francért nem mondtad, hogy az ügyvéd haverod szerint mégis kell?! Nem véletlenül kérdeztem legalább két héttel ezelőtt, mert akkor azonnal írtam volna tértis levelet mintával stb. Erre valamit hímezett-hámozott, mire én, hogy de hát direkt hetekkel ezelőtt kértelek, hogy kérdezd meg!!! Erre aszongya, hogy hát majd írunk most.
Mondom, hogy az isten faszába írnánk MOST, amikor már csak NAPOK vannak az átadásig, a meghatalmazáson pedig szerepelnie kell a meghatalmazott és a meghatalmazó aláírásának plusz két tanúnak is?! Majd itt a folyosón állva tolom az orruk alá a meghatalmazást, hogy ugyan szaladjon már haza a tulaj és kérjen a vénasszonytól aláírást rá?!
Hát erre már Fater bekussolt és nem szólt egy szót sem, de én olyan, de olyan kibaszottul dühös lettem, hogy komolyan azt hittem, agyvérzésem lesz, vagy valami hasonló. Bassza meg az isten, direkt kértem, hogy kérdezzen rá, mire rá is kérdez, kap is választ, aztán csak lapul vele, mint szar a fűben. Én azt hittem, mikor nem szólt, hogy csak ígérte, hogy megkérdezi, de nem kérdezte meg – végül is ügyvédet mindenki ingyenes jogi tanácsért basztat, lehet, hogy nem akarta ezzel zavarni a csajt –, de nem, kapott választ, ráadásul pont azt, amiben nekem intézkednem is kellett volna, erre baszik szólni!!!
Én most már komolyan a plafonon voltam, befogtam ugyan a pofám és egy szót sem szóltam, de szerintem kristálytisztán lehetett érezni, ahogy áramlanak belőlem a vörös hullámok. Most már komolyan elgondolkodom, hogy Fater szenilis kezd lenni, vagy csak szarik bele a dologba, vagy egyszerűen fel se fogja, hogy ez fontos dolog, vagy csak simán elfelejtette, mert Editkével valami bulin beszélgettek, ahol még ezer más dolog is szóba került, másnapra meg törlődött, és csak most jutott újra eszébe.
Annyira dühös voltam, hogy miután az új lakásomban végeztem a 8 nagy szatyor kipakolásával, nem is vártam meg, hogy Fater is végezzen az ő melójával, hanem egyedül hazajöttem, és még lementem a Szigetre futni két szigetkört. – Ami jól is esett, mert kevesen voltak és alkonyodott. A második körnél kicsit pánikoltam is, hogy már sötét van és szinte egyedül vagyok… de nem volt semmi.
Na de nincs mit tenni most már meghatalmazás-ügyben, el kell engednem, de ezt nem fogom tudni elfelejteni Faternak, az tuti. Most már meg kell gondolnom, hogy miben számíthatok rá.
A mai történet is ezt támasztotta alá.
Eredetileg úgy volt, hogy hétköznap este adjuk vissza a lakást (én is hétköznap este vettem át, sötétben, félóra alatt – eszemben sincs egy napsütéses, ráérős hétvégén visszaadni, ahol minden kis hibát észrevesznek…). Ebből aztán az lett, hogy a hétfő nem jó, mert akkor Faternak dolga van.
Ma kiderült, hogy a péntek sem jó, mert Öcséméknél családi rendezvény lesz. Azt persze nem hagyom ki.
Remek. Marad az eredeti keddtől-péntekig 17.00 után bármikor helyett (amit a tulajékkal közöltem a felmondólevelemben) egy keddtől csütörtökig intervallum…
Fater már mondta a héten, hogy kedden sajnos ő csak 18.00-ra ér oda. Na remek. Reménykedjünk, hogy az még jó.
Erre mikor ma mentünk újabb adag holmival az új lakásba, rákérdeztem a kocsiban, hogy de akkor kedden hatra odaérsz, ugye?
Hát nem biztos.
Mi az, hogy nem biztos – mondom –, mi a kurva isten az, hogy nem biztos, eddig azt mondtad, hogy hatra! Ne csináljak már segget a számból ezek előtt a csoffadékok előtt, és ami még fontosabb, túl akarok esni az egészen végre!
Hát lehet, hogy csak hétre ér oda. Mert valami kibaszott politikai gyűlés van, ami ötkor kezdődik. És neki meg ott kell lenni, mert egy napirendi pontot ő mond fel.
Ó, hogy a jó kurva isten verje meg az összes istenverte politikai szarságot, amikor a vén nyuggerek összejönnek és baromságokról pampognak, pont amikor nem kéne!! Rögtön ezer százalékig biztos voltam benne, hogy a tulaj és a ribanca TUTIRA kedden ötre akarnak majd odajönni, hisz úgy tudják, hogy az jó.
Gondoltam, hogy erről értesíteni kellene ezeket a csökötteket; én ugyan fel nem hívom őket, már csak azért is, mert az sms-nek nyoma van. Mondtam Faternak, hogy majd holnap írok nekik sms-t, amikor te is itt vagy, és ha esetleg visszahívnak és pampognak, akkor beszélhetnél velük te, mint ahogy a tulaj is a ribancát küldi velem tárgyalni… játszhatunk úgy is, hogy majd a képviselőink tárgyalnak helyettünk, vaze.
Mondja erre Fater – de már hazafelé a kocsiban – hogy akkor írjak nekik most, ma este.
Tutira nem fogok ma este írni nekik, hogy aztán szokásuk szerint este nyolckor hívjanak vissza és óbégassanak, pont amikor Fater nincs itt és így nincs tanúm. Ma este még – holott filmet akartam nézni és betolni egy sört – meg kéne írnom a lakás visszaadási papírt (nyilatkozat? jegyzőkönyv?), ki kell rámolni a konyhaszekrényt, és még zuhanyoznom is kellene; valamint reggel már itt lesz Fater és addigra tkp. az összes maradék cuccomat már be kéne csomagolnom.
Az átadási jegyzőkönyvet pedig meg kéne írni ma este, mert lehet, hogy az új lakásban nem megy a net – noha Fater szerint igen, de ezek után már nem bízom Fater szavában –, és az átadási papírt be kell küldenem a melóhelyre, ahol kinyomtatom. Mert saját nyomtatóm nincs, a remek melóhelyen pedig nem lehet pendrive-ot használni.
Úgyhogy most kurvára be vagyok rágva Faterra; annak ellenére, hogy persze hálás vagyok neki az összes segítségért, meg alapvetően nem haragszom rá istenigazából, de azért most nagyon dühös vagyok. Hogy direkt hetekkel előbb kérem a meghatalmazásügyi kérdésre, és baszik szólni a válaszról; meg megbeszélünk dátumokat, amiből az egyikre rögtön közli, hogy ja mégse jó, három nappal előtte. És mindezt egy elmebajos tulaj és a pénzéhes picsája felé kell holnap elkommunikálnom. Akik ráadásul egy tetves szekrényt akarnak idehozatni, és lehet, hogy már lezsírozták a cipelőemberekkel azt a kedd délután öt órát – szinte biztos vagyok benne, amilyen az én formám, le merném fogadni – és közölnöm kell velük, hogy azt behozni nem tudják, mert a zár is le van cserélve. Én pedig NEM leszek itt, mert egyedül nem vagyok hajlandó ezekkel tárgyalni. Fater pedig majd jön, amikor jön.
Komolyan, fasza az egész. Ezek után pedig egyesek elvárják, hogy vidám meg pozitív legyek…
Legszívesebben bérelnék valami biztonsági őrt, hogy az kísérjen a lakásátadásra, aztán Fater időbeosztása már nem befolyásolna, na de honnan szerezzek három nap alatt biztonsági őrt. Sajna, hogy olyan kevés haverom van, és azokat sem riaszthatom ide ki tudja meddig – mert hiába van megbeszélve időpont ezekkel, lehet, hogy késnek egy félórát, ezt a lakbérfizetésekből már tudom – mert az egyik ezért nem ér rá, a másik azért nem ér rá… Komolyan mondom, inkább fizetnék valami hivatásos zord embernek, hogy kísérjen. Mert egyedül semmi pénzért nem megyek oda.
Hát ez van, hétvégén, lakásátadás előtt napokkal. Szerencsére a Seduxent már átvittem az új lakásba, így ma este csak sörrel tudom a dühömet és a pánikomat csillapítani.
