Különösebben nem foglalkoztam a koronavírussal, amíg szerdán el nem rendelték a veszélyhelyzetet. Akkor egy kicsit megborultam, mert az első, ami tudatosult bennem, hogy a mozikat is bezárják!
Durván elsápadtam, mert a Hang nélkül 2.-től kezdve az Emmán át Kémecskémig csomó film volt, amit márciusban nézni akartam, Katival vagy Dórival vagy csak úgy. Meg eleve maga a mozizás élménye!... De aztán pár nap múlva hallottam, hogy korlátozottan bár, de mégis nyitva lesz legalább a Cinema City, de addigra már átgondoltam, hogy talán pár hétig igazán halaszthatom a mozizást.
A melóhelyen rögtön kihirdették, hogy nem utazhatunk külföldre (mivel kormánytisztviselők vagyunk, habár ez úgy különösebben nagy előnyökkel nem jár, sőt inkább szopunk vele). Magamban röhögtem és arra gondoltam, szombaton csakazértis elvonatozok Esztergomba és átsétálok Párkányba a hídon; de aztán két nap múlva a szlovákok bevezették a határzárat, így erről – is – lemondtam.
Különben is naponta 1-2 új fertőzöttről hallani a hírekben, tesztelni meg nemigen akaródzik valahogy, szóval elég nyugtalanító a szitu… Saját magamat annyira nem féltem. (Mint – talán? – aspergeres, nyilván magamra gondoltam először…) Viszonylag jó az immunrendszerem, bármilyen ványadtnak is nézek ki, influenzás sem voltam évek óta, holott tömegközlekedéssel járok és a Combinón meg a hármas metrón igazán rám lehelnek az emberek. Most a Vivicittára készülve igyekeztem többször futni is, meg a költözködési mizéria miatt még több vitamint szedtem. Szóval én jól vagyok.
De az ősök miatt kissé aggódom, főleg Faterért, aki gyakrabban elmászkál otthonról, ráadásul dohányzik, hiába próbálom évek óta lebeszélni róla. És az a baj, hogy ezek semmit nem vesznek komolyan, csak mikor már késő.
Egyébként a Vivicittára szinte rögtön a veszélyhelyzet kihirdetése után keresztet vetettem, hisz ott több tízezer ember jön össze, plusz a kísérők. Jött is a hivatalos e-mail, hogy elhalasztva.
… Bevallom, egyszerre voltam szomorú, de egy egészen kicsit meg is könnyebbültem ugyanakkor… Ugyanis idén nem tudtam olyan jól készülni a 10 km-re, mint eddig. A Városligetben már bejárattam egy saját futókört, ami kb. 3 km lehet (majd lemérem pontosan), plusz az oda-vissza út, összesen kb. 55 percnyi futás. De a 10 km nekem bizony több mint 1 óra, azonkívül ez a két Ligetkör nem összefüggő futóedzés, mivel legalább kétszer meg kell állni zebráknál. És a Kós Károly-sétány-Hermina út kereszteződése nem az a zebra, amin csak úgy át mernék rohanni pirosban… Szóval nincs összefüggő 10 km-es edzésem, bár szerintem így is bírnám a Vivicittát, csak rosszabb eredménnyel. De azért…. szóval, nem bánom tiszta szívből, hogy elhalasztották ;-)
Jobban aggódom a Vámpírok Bálja miatt. Az ugyan csak júliusban lesz, de ki tudja, meddig húzódik ez a járvány? Végtelenül gyerekes dolog, hogy egy színházi előadás aggaszt, amit már legalább hétszer láttam, de most már olyan ritkán játsszák és annyira szeretem, hogy nagyon fontos nekem. És lehet, hogy ha a járvány le is cseng, Viktornak annyira megtetszik ez a veszélyhelyzet, hogy fenntartja a rendkívüli állapotot tovább is, mert azt úgy szeretik az alacsony diktátorok.
Tesóméknál Ági lázas volt, végig is futott a hátamon a hideg, de aztán Öcsém tájékoztatott, hogy már jobban van. Ez jó volt, mert már a legrosszabbtól tartottam. De Áginak is erős az immunrendszere. Csak velem ellentétben nem kap be Algopyrint, ha rosszul érzi magát, hanem szenved pár órát, amíg elmúlik. Ezzel én nem értek egyet, de ő tudja.
A veszélyhelyzet kihirdetését követő napon, csütörtökön jártam a Westendben, mert 4 különböző dolog kellett 4 különböző boltból. Csodás volt: olyan kevesen voltak, mintha délelőtt 10.00 lenne, nem pedig 16.15! A kajás részen csomó üres hely volt. Külföldiek érezhetően kevesebben.
Egyáltalán, azt már a Liget-futások során is tapasztaltam, hogy az elmúlt hetekben nem áll ott 15 turistabusz, csak egy, vagy egy sem. A turistacsürhe is ritkásabb. Hála a jó istennek! Sajnos, bevallom, hogy kezdem megutálni a turistákat. Az előző melóhelyem a belváros legközepén volt, minden ebédszünetben és munka után ott kellett kerülgetni a 20-30 fős csapatokat, bár a kisebbek is képesek elállni a járdát és az istennek nem hagyni helyet a dolgozó helyieknek. Az előző albérlet is viszonylag turistás helyen volt; direkt szervezni kellett a Margitsziget- és rakpart-futásokat, hogy ne legyen ott négyzetméterenként öt Hans-Jürgen. És még így is láttam nyári hajnali futásból visszafelé jövet, 4.30-kor felöltözött női turistát a Parlamenttel szemben!
Mostanában, hála a jó égnek, otthon maradnak vagy máshová mennek. Ilyen szempontból számomra tök ideális a járvány. Ha nem betegszik meg egyetlen szerettem sem, illetve nem lesz több boltbezárás vagy készlethiány, vagy otthonmaradás miatti fizetéscsökkentés, vagy Budapest-lezárás, és meg lesz tartva a Vámpírok Bálja, akkor az én szubjektív szempontomból nézve nincs nagy gond a helyzettel.
Persze örülnék, ha mielőbb túl lennénk a járványon, mert az egészségügy normális körülmények között is katasztrófa. Hát még így, hogy a meglévő kevés dokit is a koronavírusosokhoz csoportosítják. Így, ha eltörik a bokám, kb. gyógyfüveket rakhatok rá, mert nem lesz orvos, aki helyre tegye. Szóval ezért nem jó. Halottakat sem szeretnék, vagy ha igen, akkor csak olyant, akiért nem kár (politikus, vagy más efféle hulladék).
Pont most olvastam egy velem egyidős srác blogját, akinek rákja van, és épp most kezdenék a kemoterápiát, ami viszont lenullázza az immunrendszert, és most ezen tépelődik szegény, hogy merjen-e belevágni vagy sem. Ha csak pár hónap múlva kezdi a kemót, addigra a rák elszemtelenedhet, viszont ha most kezdi, és ráleheli valaki a koronavírust, akkor sanyi. Basszus! Arra eddig nem is gondoltam, hogy az ilyen és hasonló krónikus betegek rémes helyzetben vannak most.
Például nekem semmi tünetem nincs az égvilágon, de lehet, hogy fertőzött vagyok, csak nem tudok róla. Mondjuk nagyon kicsi az esélye. De ha véletlenül megfertőzök valaki ilyen embert a metrón?! Nyugtalanító. No, hát ezért határoztam el, hogy inkább mégsem megyek moziba, és más helyre is lehetőleg csak úgy, hogy fizikailag viszonylag távol legyek az emberektől.
A melóhelyen nevetséges a helyzet. Kihirdették, hogy nem mehetünk külföldre. Aztán körbejárt egy takarítónő és lefertőtlenítette a kilincseket – kétszer is. A WC ajtajára kitettek egy tacepaót, hogy hogyan kell helyesen kezet mosni :-D De azért a szokott társaság csak összegyűlik ebédidőben az 5 négyzetméteres konyhában heten, és vihogva pletykálkodnak. Vazze, cseppfertőzés?? Az ellen nem véd a kézmosás!
A konyhába kitettek egy nagy kézfertőtlenítőt, és az okos főnök körbejárt, hogy használjuk. OK, de amikor ott vagyunk, úgyis van szappanos (= mosogatószeres) kézmosás, hisz elmosogatom a bögrémet és úgy főzök kávét bele… Tanakodtunk a szomszéd lányokkal, hogy mi a helyes sorrend: először a kézmosás és utána a kézfertőtlenítő? Vagy fordítva? De annak meg mi értelme, hogy lemossuk a kézfertőtlenítőt? És annak mi értelme, ha a tiszta kezünket fertőtlenítőzzük, mikor utána megfogjuk a WC kilincsét úgyis?
Jött körlevél, hogy nyilatkozzon, aki szabin volt és külföldön járt. De például Carmela február végén kint volt nonstop úton a velencei karneválon (!), de nem vett ki szabit, mert péntek éjszakától vasárnap hajnalig tartott az út. Ilyenkor mi van?
Carmelát elmondtam a szomszéd szobában ülő csajoknak, akik erre elsápadtak, mert ők erről nem tudtak (mi vagyunk a folyosó nem pletykás fele). Totál rémültek lettek, hisz Carmela szombat este indult haza busszal Velencéből, és vasárnaptól zárták le Velencét februárban. Carmela pedig gond nélkül bejött dolgozni másnap, illetve azóta is folyamatosan.
Na most mivel Carmela kb. a legpletykásabb az egész osztályon, ha én tudok a velencei útról, és a másik két szobatársa is tudja, akkor 100 %, hogy tudja a főnök is, hisz Carmela mindenkivel dumál, még a főnök csicskáival is – ezért nem mondok én neki személyes dolgokat –, akik mindent azonnal elpofáznak a főnöknek. Szóval az ’osztályvezetőnk’ hetek óta tisztában van vele, hogy Olaszországban járt kollégánk van, aki nemhogy nem maradt 14 napig otthon, hanem mindennap bejárt.
… Ebbe én eddig nem gondoltam bele, de most, hogy a szomszéd lányok levezették, kicsit kezdtem nyugtalanul érezni magam. De hát Carmela nem mutat tüneteket, és mi többiek sem. De attól még lehet valaki fertőzött, tünet nélkül. Remek…
Ami nagyon jó dolog, hogy lett volna egy ostoba szakmai tanfolyam, ami hálistennek elmaradt, és a veszélyhelyzet elmúlásáig nem is lesz. Öröm az ürömben!
… Most szombat reggel van, lassan zuhanyozni fogok és indulni kéne bevásárolni. Most próbálom megtervezni, hogy hová: ahol nincs túl sűrű tömeg, de van minden, ami kell. Szerencsére sok minden nem kell, de pl. tej a munkahelyi kávéhoz mindenképpen. Meg gyümölcs, mivel az immunrendszerem erősítésére gyúrok, és mostanában a narancsról átálltam az almára, ami kevésbé savas. A Lay’s csípős csirke ízű chips is akciós. Szóval valami Sparba kéne mennem, ahol nagy a választék, de relatíve kevés a tömeg. Nagy logisztikai kihívás lesz. Remélem, a zuhany alatt megjön az ihlet.
