Vasárnap elmentem vásárolni, az Árkádba, mert ott van minden bolt, és 15.00-ig nyitva is vannak. Hajmosás meg minden miatt tök későn indultam itthonról. 11.30-kor szálltam fel a földalattira, amin EGY ember volt! Velem együtt kettő.
Kezdtem egészen komolyan aggódni, hogy talán stikában mégis bevezették már a kijárási tilalmat (mivel ennyire tagadják, már csak idő kérdése, mikor vezetik be), csak a neten nem írta meg senki?... Úgy éreztem magam, mintha Will Smith lennék a Legenda vagyokból, farkaskutya nélkül.
A metrón sem voltak arányaiban sokkal többen. Komolyan, mintha tényleg mindenki otthon maradt volna… Az Árkádban meg direkt annyira kevesen voltak, hogy megszeppentem. Merjek én most ide bemenni és vásárolni? Halálosan életbevágó dolgok nem kellettek, de a bioboltból vitamin, a Sparból kaja, a Pirexből tollbetét stb., ezek egy helyen itt vannak meg a legkényelmesebben. Ja meg Müller is van. És hazafelé esetleg elvitelre veszek valami főtt kaját.
Ez utóbbit azonnal kilőttem, mikor megláttam, hogy a kajás részen csak a Meki és a Burger King van nyitva. De most tényleg… Elvitelre lehet még kaját venni, miért nem nyitott ki a Főzelékfaló?! Kérem, én éhes vagyok….
A Szamos szerencsére nyitva volt, azonnal vettem is két linzert, mert ki tudja, mikor járok Szamos közelében – biztos ezek is zárnak 15.00-kor hétközben, jövő péntekre meg lehet, hogy bevezetik a karantént vagy valami hasonlót, amitől nem jutok Szamos linzerhez.
A Pirexben nem volt a kedvenc tollbetétem, de vásárló sem nagyon, rajtam kívül talán 2 db ember. Hihetetlen volt.
A Sparban nagyjából sikerült megvennem minden kaját és csokit :-), amit akartam. Mivel a házi kenyérsütést is ki akarom próbálni mostanában, ezért liszt, só és élesztő is szerepelt a listámon. Só és liszt is volt (!), de élesztőt nem találtam, holott minden egyes polcot tételesen végignéztem. Most komolyan… Az élesztő tényleg akkora ritka kincs? (WC-papírt már meg sem néztem, mert nekem van otthon elég :-)
A Spar után – önkiszolgáló kasszánál nulla sor, vásárlók az öt kasszából kb. kettőnél – felmentem a Müllerbe, mert ott nagyobb a pipereválaszték, mint a DM-ben. Vitaminjaim és tamponom van otthon, most, őszintén szólva… testradír kellett, mert az előző épp elfogyott. És úgyis kávés volt, amitől ronda barna foltok maradtak a zuhanyozón. És mivel cukor alapú testradír volt, már kétszer is előfordult, hogy nem öblítettem le maradéktalanul és hangyák jöttek rá! De mint testradír, iszonyú jó volt, most tehát ugyanebből a márkából egy nem barna színűt akartam, és mivel a Krémmánián láttam, hogy van jó kis tégelyes lótuszos testápolójuk, gondoltam, veszek abból is, ha van.
Eléggé szégyelltem magam, mert aznapra már 6 halott volt, a pénztárosnő pedig maszkot és kesztyűt viselt; én pedig nem kézfertőtlenítőt vagy vitamint vagy elsősegélycsomagot vásárolok, hanem TESTRADÍRT… Ráadásul még vásárló is alig volt, szóval el sem tudtam rejtőzni a tömegben (nem úgy, mint általában). Léha ingyenélőnek éreztem magam, akit csak a piperecikkek éltetnek. De aztán arra gondoltam, hogy azzal egy felebarátom életét sem mentem meg, ha nem radírozom le a döglött hámsejtjeimet, szóval megvettem a testradírt és a lótuszos testápolót, ami valami isteni volt, mint itthon kiderült.
Az Árkádban az emeleti kajáldák is elég döglöttek voltak, így visszaindultam a metróhoz. Hazafelé menet terveztem venni – elvitelre – egy jó gyrost. Valahogy most ilyen húsos, hagymás, fűszeres kajára vágytam. Kiszálltam az Astoriánál, ahol van egy jó gyrosos, de az zárva volt; visszafelé gyalogoltam a Rákóczi úton, ahol van egy másik nagyon jó gyrosos, de az is zárva volt :-( Így a Deák felé talpaltam, ahol tudtam, hogy kettő gyrosos is van, és legalább az egyik remélhetőleg nyitva lesz… Hálistennek a török (?) nyitva is volt. Vettem azonnal borjúhúsos gyrost, ami eszméletlen finomnak bizonyult. A pénztárosnak paypasszal fizettem, ahogy mindig mostanában, és öt lépés távolságra álltam minden embertől.
A város még a Deák téren is tök kihalt volt, holott itt aztán gyűlni szoktak a bel- és külföldi turistahordák, de most kb. két-három külföldit ha láttam. Az emberek kb. 30 %-án szájmaszk volt. (Honnan szerezték, ha egyszer nem lehet kapni?) Szégyelltem magam – megint – amiatt, hogy nekem nincs, de pont ezért állok távol a népektől.
A Deáktól szívesen jöttem volna egészen hazáig gyalog, de féltem, hogy a liszt és a só miatt a nehéz szatyor füle megadja magát, valamint hogy kihűl a gyros útközben, no meg hogy minél kevesebb emberrel találkozzak, akikre esetleg rálehelem a tudtomon kívül hordott fertőzést (valamiért folyton az a rögeszmém van, hogy tünetmentes vírushordozó vagyok).
Így a Bajcsytól hazajöttem a vasárnaphoz képest megdöbbentően üres kisföldalattin. Itthon mint egy állat, felfaltam a gyrost, aztán takarítottam, megnéztem a Pokoli torony utolsó óráját (de marha jó egy film, holott 1974-es!). Majd szunya. Ahhoz képest, hogy nem sok mindent csináltam, valahogy tök kifáradtam és olyan mélyen aludtam, mintha altatót szedtem volna be, vagy egész nap a hegyekben kirándultam volna.
Elgondolkodom a maszk hordásán. Venni ugyan nem lehet – Viktor szerint van, de a valóságban nincs; saját szememmel láttam gyógyszertárak ajtaján kiírva – de talán a futáshoz használt egyik csősálamat a pofám elé húzhatnám? Majd meggondolom. Jelen pillanatban inkább érezném hülyének magam csősállal, mint biztonságban. ..
Szerencsére az abszolút introvertált életvitelem most nagyon jól jön az otthonmaradáshoz és társaságba nem menéshez, én kb. úgy élek, mint általában (mínusz mozi), míg a legtöbb ember rosszul éli meg a helyzetet…
