Ez a könyv is, a Babablues-trilógiához hasonlóan, olyan, amit szívesen és rendszeresen olvasok, de mégis csomó olyan dolog van benne, amitől a plafonig ugrok, és/vagy lapáttal pofon csapnék egyes szereplőket…
A stílusa igen jó a könyvnek, és – a filmmel együtt – nagyon tetszik ez a nagy fokú elmélyülés a divat világában, ami tőlem marha távol áll, de szívesen nézem/olvasom. Ezenkívül annyira pörgős és stresszes munkahelyi környezetet ír le, hogy ehhez képest az én mindenkori melóhelyem, még a legnagyobb hajtás idején is, kifejezetten nyugisnak és békésnek érződik :-) Tehát direkt jó olvasni, ebből a szempontból.
Amik irritálóak: Először is maga a főszereplő. A filmben bájos kis csitri (Anne Hathaway, naná) – a könyvben azonban (és a valóságban, hisz igaz sztori a regény) jóval keserűbb, és kicsit ellenszenvesebb is. Sznob, dohányzik (!!), és hülye dolgai vannak.
Rögtön az elején: állást kap a Runway magazinnál Manhattanben. De lakása még nincs ott – a pasija felajánlja, hogy költözzenek össze, végül is már 3 éve együtt vannak, de neeeeem…. Ő inkább beköltözik harmadiknak két munkamániás indiai csajhoz, akik folyton dolgoznak, a lakásban pedig szar a bojler és valami 3 nm az egész. Ennek mi értelme van?
Első munkanapon, kora hajnalban elindul munkába. De alig talál oda, majdnem eltéved, mert előtte cseszett odamenni és lecsekkolni, hogy pontosan hol van (állásinterjú óta sok idő eltelt, vagy nem tudom). Ráadásul nem is manhattani a csaj. Én pl. itt Budapesten még csak-csak odamennék így blindre valami nemigen ismert helyre, de Debrecenben ugyanezt nem merném megkockáztatni, mert nem ismerem a várost. De akinek ennyi esze nincs... És még ő van elszállva magától.
Ráadásul az első munkanap előtt még be kell rohannia egy büfébe inni egy kávét. Miközben a., azt se tudja, pontosan hol van, b., majdnem késésben van. Miért nem lehet otthon kávét inni? Még olcsóbb is lenne. Sok amcsi filmben megfigyeltem már ezt, reggel félálomban nekilódulnak az utcának, aztán ott zombi módon kávéznak. És mi van, ha egy nap hirtelen bezár a kávézó, akkor elájulnak a munkahely kapujában? Komolyan…
A Runwaynál „nem szabad” enni, hisz az egy divatmagazin. Szóval csak stikában lehet, Andy 2 perc alatt lerohan az étterembe és felmarkolja az első kaját, amit meglát, és visszarohan vele. De ez már összesen sokkal több perc, hisz az oda-vissza liftezés is viszi az időt. És amikor nincs mód lerohanni a kajáldába, akkor ott ájuldozik az íróasztala mellett – mert az úristenért nem hozna magával egy kis csomag kekszet, vagy szendvicset otthonról, vagy neadjisten egy szelet csokit. És ha egész nap nem lenne mód az ebédlőbe szaladni? Akkor elájul a 0 vércukortól? Komolyan, ezt sem értem.
Viszont a könyvből legalább kiderült, hogy hogyan lesz Andynek az 1 év letelte után igazi újságírói munkája – mert a filmből nem bírtam felfogni, hogy a (csicska) asszisztensi, kvázi titkárnő/cseléd állás hogyan jogosítja fel erre. Itt végre leírták, hogy az egy év után Miranda felemeli a telefont és oda szerez neki állást, ahová csak Andy akarja. Mondjuk, erre meg én jöhettem volna rá magamtól is, de hát én sem vagyok Einstein :-D
Később Lily nevű legjobbbarátnővel együtt bérelnek végre közösen lakást. Na, hálistennek! De ezt is csak Lily intézi, hisz Andy az egész életét a munkával tölti. Lily telefonál, hogy van lakás, Andy csak annyit mondjon, hogy igen vagy nem, igen vagy nem, de sürgősen, mert azonnal kell dönteni!! De Andy nem mond semmit, mert nem szabad magántelefonálni és Miranda ott áll. Hát szó nélkül lecsapja a kagylót. OK, értem a helyzetet, de a f*szért nem lehet annyit mondani: „Igen, köszönöm!” és utána lecsapni a kagylót??
Mirandának kávé kell a Starbuck’sból, ezért Andy mindig kirohan és hoz neki, de az csomószor kihűl útközben, és akkor újat kell hozni. De vazze, az ugyanúgy ki fog hűlni, hisz ugyanannyi időbe telik felhozni, mint az előzőt! Miért kell a Starbuck’sból a kávé? Értem én, hogy finom, na de elképzelni nem tudom, hogy a kávémat napi többször az utca túloldaláról szerezzem be. Miért nem vesznek egy hiper-szuper kávégépet oda az irodába, és Andy meg Emily főzhetné a kávét, hisz úgyis olyan csicska feladatokkal szórják meg őket, hogy ennyi már igazán nem számít. Nem értem…
Ráadásul Andy, mikor kirohan kávéért, nemcsak Mirandának hoz, hanem vesz még 3-4 Starbuck’s kávét és szétosztogatja a hajléktalanok között. Ez nagyon szép gesztus. De! Először is, ezzel (is) megy az idő, Miranda kávéja tutira kihűl és jöhet újra. Aztán, Andy olyan büszke erre a hajléktalankávéztatásra, mintha csak az ő jótékonykodása volna ez. Ami igaz is, a gesztus az övé, de a pénz, amiből veszi, az a cégé. Mintha az én főnököm adna nekem egy ötezrest, hogy vegyek neki kávét, és én abból mellesleg veszek még másoknak is, és büszke vagyok magamra, hogy micsoda szívem van. Andy vegyen a saját pénzéből, az lenne 100 %-os jótékonyság – szerintem.
Aztán Miranda ebédjét is valami szuper étteremből kell hozni, természetesen X utcával odébbról. OK. De ha kihűlt, vagy Miranda közben már ebédelt máshol, csak cseszett erről szólni, akkor már nem kell ez az ebéd. Andy majd’ éhenhal, most itt ez a ’fölösleges’ ebéd, csupa isteni fogás, simán megenném a helyében. Erre ő mit csinál? Felfordul a gyomra a gondolatra, hogy ez az étel nemrég még Miranda asztalán volt, és kidobja. Kidobja!! Miranda nem evett bele, nem köhögött rá, gyakorlatilag rá se nézett, de a kisasszony nem bírja megenni az otthagyott, full érintetlen ebédet. Hát akkor dögölj éhen vazze...
Ott van aztán Eduardo, a „jópofa” portás. Aki csak úgy engedi be Andyt a forgókereszten, ha énekel vagy táncol valamit. WTF??! Egy ilyen munkahelyen?! ahol ekkora a pörgés? De egyáltalán, velem ezt egyszer sem csinálhatná meg, mert azonnal letépném a fejét, vagy mennék a főnökéhez – OK, hogy ez az Eduardo egy rendes ember és ezt csak felvidításul csinálja, de ilyent akkor sem lehet! Mi az, hogy táncikáljak a portásnak, máskülönben nem ereszt be az épületbe, ahol a 17. emeleten vár az elmebeteg főnököm a kávéjára?! Andy meg sóhajtva elintézi annyival, hogy „hát már megint produkálnom kellett magam Eduardónak, hogy beeresszen”, oszt’ jól van… Ezúton üzenem minden portásnak, hogy akinek ilyen vicces húzás velem kapcsolatban eszébe jut, az tartós tejre már ne is költsön.
Andy egy idő után taxival jár be, amit a céggel fizettet ki, mert miért ne. Nekem nem lenne ehhez pofám. Egyrészt már látszott az első napon is, hogy metróval is be lehet jutni, ha megtanulta, pontosan merre van. Másrészt pedig a cégnek vannak saját sofőrjei – de nem, ő taxival jár be és elszámoltatja.
A hülye pasija, Alex, a filmmel ellentétben nem szakács, hanem tanár. Most végzett az egyetemen, és kezd tanítani. Egy tök problémás városrészben HHH-s gyerekeket, és totál boldog, hogy ez milyen fantasztikus lesz, mennyi tudást csöpögtethet a szomjas kis fejekbe. (Én már itt elkezdtem röhögni.) Aztán teljesen seggre van esve és egészen kerek szemekkel néz, hogy ezek a gyerekek kést hordanak magukkal, káromkodnak, szexuális aktust imitálnak, verekszenek, a szüleik börtönben és hasonlók. Hú, tényleg, tiszta döbbenet! Az ember igazán nem ezt várná egy problémás városrész HHH-s gyerekeitől!
Még az első munkanap(ok) leírásánál szerepel, hogy milyen merészen öltöznek a többi lányok, pl. hasat szabadon hagyó topban. Egy munkahelyen! Na de anyukám, ez egy divatmagazin, az öltözködés a lényeg, és ha épp ilyen a divat? Nem apácazárda. Képzelem, mit szólna, ha egy pornófilmes céghez ment volna asszisztensnek.
Azt is leírja – ezt totál nem értettem –, hogy majdnem minden többi csajon jegygyűrű van, de egyik sem úgy nézett ki, „mintha valaha is szült volna”. WTF?? Miért jelentené a jegygyűrű, de akár a karikagyűrű is azt, hogy szült az illető?! Most vagy a fordító baszott el nagyon valamit, vagy valami extra prűd/nemnormális nézetei vannak Andynek.
Van aztán a Christian nevű fickó, ezzel ugyan nem kettyintenek, mint a filmben, de nagyon intenzív flörtölés van. Andy úgy kokettál a csávóval – és viszont –, mintha nem is létezne az Alex nevű pasija. Néha úgy bűntudatosan, mellékesen megemlíti, hogy jaj, van az én jóravaló, egyszerű barátom, de azért csak kokettál tovább. Az ilyesmit sosem értettem. Ha Christian tetszik, szakítson Alexszel és nyomuljon rá, ha pedig Alexszel akar maradni, ne flörtölésszen a másikkal.
Apropó Alex: egy laza félmondatban leírja, hogy noha mindenki tudja, hogy ők szexelnek Alexszel, de a szülei előtt mégis úgy tesznek, mintha nem, pedig hát a szülők is tudják, de úgy tesznek ők is, mintha azt hinnék, hogy nem. Szóval, tudom, hogy tudod, hogy tudom. Ezt akkora baromságnak tartom! Bakker, a csaj 23 éves, lediplomázott, három éve együtt vannak a fickóval, mit gondolnak a szülők, hogy egymás kezét fogják a naplementében? Nyilván nem. Vagy miért hiszi Andy, hogy a szülők olyan hülyék, hogy ezt gondolják? Szóval, hogy miért kell úgy tenni, mintha nem szexelnének, miközben mindenki tudja, hogy igen.
Különösen bosszantott a kígyós kép sztorija. Egy különösen elcseszett nap végén, egy hülye partira van kivezényelve Andy, a háta közepére sem kívánja, és ott van Ileana, aki mutat neki egy jó kis fotót, amin Miranda egy csörgőkígyóval van összemontírozva. Fú, ez tök jó, nagyon röhögnek, hogy mennyire találó, és mondja Andy, hogy szeretne belőle egy példányt magának. Ileana pedig annyira jó fej, hogy rögtön meg is csinálja, és mire Andy hazaér, el is küldte neki a fotót futárral.
Erre mit csinál Andy? A fotót nézve elkezd szenteskedni, hogy jaj, hát ez olyan negatív dolog, jaj, hát ez nem szép dolog, jaj, ő jobb ember ennél, majd széttépi és kidobja a fotót. Amivel Ileana annyit dolgozott és még futárral, éjszaka el is küldte. Hát ez szerintem totál bunkóság (még akkor is, ha esetleg Ileana egyáltalán nem tudta meg).
Miranda dolgai is nagyon irritáltak, természetesen. A filmben is fárasztó volt, de a könyvből jobban lejött, hogy tulajdonképpen tényleg egy elmebeteg karakterről van szó. Például, hogy éjszaka, tkp. óránként hagy üzeneteket, mint aki nem is alszik, vagy nincs családja, pedig van.
Aztán Emilyre rájön a mononukleózis (ennek utána kellett néznem anno, mert nem ismertem ezt a betegséget :-) - mire Miranda el sem akarja hinni, hogy ez igazi betegség, Emily orvosának kell megesküdnie, hogy igen, ilyen tényleg van, és Emilynek három hétig a lakásból sem szabad kilépnie, annyira fertőző. Én Emily helyében simán azt mondtam volna: „Igen? Akkor bejövök dolgozni, baszki, majd meglátod, mi lesz!” – aztán, amikor kidől a fél iroda, akkor röhögnék a markomba.
És még egy csomó más ilyen elmebeteg húzása van Mirandának, amiket le sem írok, mert a filmben is látszik, a könyv csak még több esetet felsorol. Ami tényleg zavar, hogy senki nincs, aki rászóljon, hogy ez már nem normális?! Ott az új férje, akibe elvileg szerelmes, ott van Nigel, akire hallgat, és egy sincs, aki pofon vágná akár átvitt értelemben is?!
A legutolsó beteg dolog, amikor Andy otthagyja Párizsban – ahogy a filmben is –, amikor is az derül ki, hogy a gyerekei útlevele lejárt, és Andy most rögtön intézze el, hogy legyen útlevelük és még ma Párizsba repülhessenek! Amerikából. Ezt persze Andy nem tudja elintézni és kilép, de épelméjű ember nem is gondolhatná, hogy EZT el lehetne intézni Párizsból. Hacsak nem vagy az USA elnöke, de talán még akkor sem.
Ezzel aztán majdnem vége a könyvnek, de még van egy érdekesség. Andynek van egy halom tervezői, méregdrága cucca, amiket hordásra kapott a Runwaytől. Vár pár hetet, majd amikor senki nem jelentkezik értük a magazintól, hopp eladja az eBay-en, és az ebből szerzett kurva sok pénzből él a következő állásáig.
Hát ez szerintem elég erkölcstelen dolog. Jó, nem állíthatom, hogy én nem tenném meg szükség esetén; meg aztán a Runwaynek ez valószínűleg aprópénz, vagy senki nem is törődött vele, de ÉN akkor sem mernék több százezer Ft-os ruhákat, amik nem az enyémek, elpasszolni a neten. És mi van, ha majd fél év múlva jön egy levél, hogy Andykém, nálad van 19 db 950.000.- Ft-os ruha, légyszi küldd már vissza holnapig?
… Biztos van egy csomó dolog, amit kifelejtettem, és most nem is tudom pótolni, mert a könyvet már visszavittem az ősökhöz, ahol több a hely. De tömören kb. ezek voltak, amik a legjobban irritáltak ebben a regényben. Annak ellenére, hogy, mint az elején mondtam, nagyon szívesen olvasom egyébként, mert a stílusa jó, a dolgok érdekesek benne, és nagyon sok dolog leírását nagyon szívesen olvasom, szóval, a könyvet nem fogom elpasszolni az eBay-en :-D
