Pár hete azon kaptam magam, hogy a járvány kapcsán bizonyos fokú kárörvendezés is elfogott. Persze nem mindenkivel szemben, csak aki megérdemli, és szégyellem is kicsit, na de akkor is így van, úgyhogy most kifejtem :-)
Volt az az időszak, amikor csomó minden bezárt, csomó embert elbocsátottak, és emiatt természetesen zuhanni kezdtek az albérletárak is. Turisták hazamentek, egyetemisták hazaköltöztek, színházi meg éttermi alkalmazottak, akik eddig egyedül laktak albérletben, most már nem bírják egyedül fizetni, tehát vagy összeköltöznek a pasijukkal, vagy vissza a mamához Nagykanizsára. Szóval emiatt rögtön esni kezdtek a lakbérek, közelítve a normális szinthez, egyébként nagyon helyes módon.
Ahogy eszembe jutott, hogy az én régi albérletemet is esetleg már nem is tudják olyan sokkal többért kiadni, lassan sátáni mosoly terült szét a pofámon…. Hja, Töhötöm, nem tudtad te megbecsülni a pontosan fizető, megbízható bérlőt, most b*szhatod! Mert lehet, hogy eddig ki tudta volna adni egy multinál dolgozó/turizmusban dolgozó stb. sokat kereső embernek 120.000.- Ft-ért, de sajnos az ilyen emberekből elég sokat elbocsátottak. Szóval az ilyen ember nem fog 120-at fizetni, hanem esetleg 100-at, vagy inkább összeköltözik a nőjével.
Arról nem is beszélve, hogy eleve kevesebb lesz majd a bérlőjelölt, mert hiszen se egyetemista, se turista, és sokkal, de sokkal kevesebb a jól kereső ember úgy általában. Aki meg úgy igazán sokat keres, annak pedig az én régi albérletem eléggé lepukkant. Tehát a Töhötöm vagy rákölt egy tetemes összeget felújításra és kiadhatja sokért, vagy így hagyja, aztán reménykedhet, hogy talál hozzám hasonlóan megbízható lakót, haha! Olyat meg tutira nem talál, aki kifizet neki 3 havi közös költséget úgy, hogy le van írva, hogy nem kell kifizetni – de hát ezt majd meglátjuk év végén, ugye… Addig még találnia is kell majd egy állandó bérlőt, a mostani ideiglenes után, ami kb. nyáron lesz esedékes. Amikor valószínűleg tetőzik a járvány. Sok szerencsét.
Na, ezen sátánian röhögtem magamban, már csak azért is, hogy milyen jól időzítettem az onnan való elköltözésemet, még az összes kijárási tilalom előtt.
Egyébként úgy en bloc kapja be az összes olyan lakástulajdonos, akinek nem a szoros megélhetése függ a kiadni való lakástól, és aki a kiszolgáltatott albérlőkön élősködött. Tehát, akinek jó kis állása/jövedelme volt, de még úgy is feltornászta a VII. kerületi 25 nm-es lakása bérét 50 rugóról szépen 80-ra, majd 120-ra, és szemrebbenés nélkül közölte vigyorogva, hogy hja, hát ilyen a piac.
Na, most meg változott a piac a másik irányba, faszikáim. Ez persze már nem tetszik nekik annyira :-D Ha a piactól felfelé megy a lakbér, az kóser, ha lefelé, az hatalmas tragédia, úristen. Hát az ilyen embereken kárörvendezem én, akik igazán megérdemlik.
…. A volt tulajomról még az is eszembe jutott időközben, hogy a luvnyája hozzáment a pénzért, meg mert két budapesti lakás van a degenerált faszi nevén. Eddig könnyű is volt, hisz nem is látták egymást, az egyik erre ment napközben, a másik arra; a nő tudtommal tantónő, a faszi is lébecolt jobbra-balra. Így talán el lehet viselni egy 58 éves, ronda elmebajost is.
Na de most!! Bezárt az iskola, home office van, otthonról kéne dolgoznia a nőnek; de ugyanakkor bezárt nyilván az olyan hely is, ahol Töhötöm szokta eltölteni az időt napközben (a villanyszerelő tanfolyamot – nem bírom ki röhögés nélkül – egész biztos bezárták). Tehát ezek most sokkal több időt töltenek együtt, mint eddig, és a nő szembesülhet vele, hogy baszki, egy ilyen segghez voltam képes én hozzámenni a pénzért…. És még csak gondnokság alá sem tudja pillanatnyilag helyeztetni, ami szerintem bizonyos idő múlva tutira szándékában állna, mert a bíróságok is szünetelnek.
Szóval ott ülnek egymás nyakán, höhö. Egyébként meg sok kerületben a pszichiátriai szakrendelés is bezárt. Szóval, ott ülnek egymás nyakán naphosszat, és a pszichiátriai beteg, skizofrén faszinak idővel majd elfogy a gyógyszere… Hát erre mondják, hogy Isten nem ver bottal.
„Sopánka, mutassa meg nekik azt a sátáni kacajt!” :-D
Kisebb mértékben még, de az is eszembe jutott, hogy a turizmusból és vendéglátásból élők is megszívták. A nagyobbik részüket persze sajnálom, és nekem semmi bajom az ilyesmivel egyébként. Nekem a turizmus az, hogy fizetek egy összeget a szállodának, és cserébe kényelmesen alszom, finomakat eszem és jól érzem magam. A vendéglátás pedig az, amikor a szakács megfőz egy fincsi kaját, a pincér azt kihozza, én kifizetem, jattot adok, és mindenki jól jár.
Nem, nekem az olyan „vállalkozókkal” van bajom, akik gennyesre keresik magukat az ilyen üzletekkel fél-legálisan, hangosan hencegnek vele, és kiröhögik a „bérből-fizetésből élő kisembert”. Höhö, mi az, hogy neked nincs BMW-d? Háhá, én egy éjszaka 50 rugót bulizom el. Te meg egy lúzer vagy, mert nem így élsz.
No most az ilyen alakok is megszívták, és ezen az egy dolgon bizony kárörvendek magamban, nem mert rosszat kívánok bárkinek, vagy irigy lennék a havi fél milla fél-legális pénzre (aminek most fuccs vagy fél évig…) – de az ilyen emberek lenézik és kiröhögik, és még csak nem is magukban, az ápolónőket meg a pedagógusokat, akik a havi fix 180 rugóért kidolgozzák a belüket. Na EZÉRT vagyok az ILYENEKKEL szemben kárörvendő, és az a véleményem, hogy az ÍGY viselkedő emberek igenis megérdemlik, hogy most egy kicsit pofára essenek.
Egy kicsit még kárörvendő vagyok egyébként a koldusmaffiával meg az életvitelszerűen kéregetésből/zsebtolvajlásból élő, egyébként full egészséges aluljárói emberekkel szemben is, mivel most 1., sokkal kevesebb a lenyúlható járókelő, 2., azok is idegesen félreugranak, amint megközelíti őket valaki. Hja, lehet menni dolgozni is. Azért az nem állapot, hogy a Nyugati aluljárón úgy kelljen végigmenni, mint egy aknamezőn, 360 fokos szögben körbe figyelni, hogy hol van egy strici, zsebtolvaj, csöves lejmoló vagy simán egy drogos félőrült, aki magában beszél és ha elkapom a tekintetét, még nekem is jön. Hálistennek, az ilyenekből valamelyest kevesebb lett mostanában, nem tudom, hová lett a többi, de maradjanak végleg ott, ahol most vannak.
