Megint beigazolódott régi meggyőződésem, miszerint többnyire nem onnan ér támadás, amerről várod vagy amire fel vagy készülve, hanem tök váratlan irányból. Például arra mindig számítottam, hogy futás közben rám támadhat egy őrült vagy egy szatír, esetleg kutya (ez utóbbi már volt is). De hogy madár támadjon meg, mint Hitchcocknál, azt álmomban sem hittem volna! :-O
Vasárnap hajnalban minden akaraterőmet összeszedve keltem fel futni. Kellett hozzá akaraterő, mert már előző éjjel is rosszul aludtam, mert még álmomban becsípődött a nyakam és így a péntek/szombat éjjel sem aludtam jól. Szombat este vacilláltam is, menjek-e hajnalban futni, végül úgy döntöttem, igen, mert pénteken is voltam, de délután, és elég sokan voltak a Ligetben, emiatt nem is ment túl jól.
Pénteken ráadásul átvettem a Tesóm rábeszélése alapján megrendelt hiperszuper profi kávéfőzőt, amit szombat este sikerült csak beüzemelnem, és úgy gondoltam, ha vasárnap összeszedem magam és hajnalban futok, akkor az igazi darált kávé, menő géppel főzve, jó kis jutalomfalat lehet magamnak :-D
Így aztán csak felkeltem vasárnap 5.12-kor. Nem volt nehéz, mert a nyakam miatt fél éjjel csak forgolódtam megint. De odakint már világos volt, így némi tessék-lássék bemelegítés után nekilódultam.
Szerencsére errefelé kevesen vannak az utcán ilyenkor. Az előző albérlet turistásabb helyen volt, ott, amikor feljött a nap, a népek kiáramlottak a szabadba. Egyszer 4.30-kor (hajnalban!) láttam fotózkodó turistaasszonyt a rakparton – nem akartam hinni a szememnek. Bezzeg mikor 7.00-kor kel fel a nap, akkor nem jönnek ám elő… De itt a Ligetben szó sincs olyasmiről, hogy fél hatkor hömpölyögne a tömeg. Hálistennek! Épp ezért jöttem most. A levegő még friss, kellemesen hűvös volt, a nap épp csak kezdett felkelni, nagyon büszke voltam magamra, hogy levonszolódtam mégis és kocogok.
Két kört, azaz 6 km-t terveztem. És mivel nem volt ott senki, így nem éreztem úgy, hogy gyorsítanom kell, ki ne röhögjenek a többi emberek. Egy idő után aztán előjött egy-két kutyasétáltató meg két-három másik futó, a két kör alatt összesen.
A második körnél már kicsit fáradt voltam – hiába, még nem ittam kávét, és emiatt az agyam fele tkp. még alvó üzemmódban volt, mint a delfineknél. A combizmaimon kezdtem érezni azt a plusz 2-3 kilót, ami rajtam van… De a jóféle kávéra koncentráltam, ami otthon vár rám, és még az utolsó szakaszra összeszedtem magam.
Aztán itt, az Olof Palme-sétányon, majdnem a Műjég előtt egyszercsak elrepült felettem egy varjú hangosan károgva, de olyan közel, hogy súrolta a fejemet. Csodálkoztam, mert ilyen szemtelenséget eddig csak közönséges városi galamboktól tapasztaltam. Kocogtam tovább, amikor fél perc múlva döbbenetemre ugyanaz a holló visszafordult és megint elrepült felettem, de most annyira közel, hogy a lábával beleszántott a hajamba!!
Hát ekkor már Hitchcock jutott eszembe. Mi a feje van ezzel a madárral! Még tartott a rökönyödés, amikor a varnyú újra jött és a lábával a hajamba kapott!
Erre már kurvára megijedtem, kicsit rágyorsítottam és kihúztam az úttest közepére – szélen voltak a fák és a varjú gondolom ott lakott. De hát mi baja lehet velem ennek a büdös dögnek?! A kutyák megérzik, ha rossz szándékkal mész feléjük, na de ez varjú, és ráadásul nem is rossz szándékkal mentem, észre se vettem jóformán mindeddig. Még csak nem is gondoltam varjúra egyáltalán. Lehet egy varjú veszett? Nem, az csak emlősöknél van, úgy tudom. Akkor mi baja lehet ennek? (Közben odaértem a Műjég épületéhez, itt már nem volt fa, a varjú pedig hála a jó égnek lemaradt és nem jött utánam.)
Akkor eszembe jutott, hogy a lófarkam talán idegesítően lengedezik, vagy a zsebemben a kulcs idegesítően csörömpöl. Talán felriasztottam a varjút. De nem, az egész Ligetben elég sok varjú volt és már mind ébren, a nap is fent van és rajtam kívül már más futót is láttam. Amellett március óta futok itt a Ligetben, összesen életemben pedig 1995 óta, és még soha egy varjú sem zaklatott…. Mi az úristen lehet ennek az oka??! Még az életben nem hallottam agresszív varjúról.
Érdekes módon inkább kíváncsi voltam, mint halálra rémült, bár persze azért megijedtem. De mondom, fejben még félig aludtam, nem volt bennem egy gramm koffein sem, ami reggelente felébreszti az agyamat. Talán ez a jó.
Otthon lenyújtottam, zuhanyoztam, megittam a jó kávét – tényleg baromi finom volt –, reggelizgettem és elkezdtem nézni a Ha/Vert, és csak ekkor jutott eszembe a neten rákeresni a támadó varjú fogalmára.
A talált cikkekről eszembe jutott, hogy dehogyisnem, hallottam én agresszív varjúról! Nemrég több játszótéren meg hasonló nyilvános helyen ’támadtak’ emberekre, valami józsefvárosi játszóteret be is kellett zárni akkor. Most ugrott csak be. Az összes cikk, amit hirtelenjében találtam, leírta, hogy a varjak fiókái ilyenkor, május közepe felé kezdenek repülni, és ekkor a legvédtelenebbek, így a hülye felnőtt madár ezerrel védi a kicsiket és rátámadnak mindenre, amiről feltételezik, hogy bánthatja a fiókákat.
Hát ez hülye feltételezés volt az én varnyúmtól, mert még csak nem is láttam semmiféle fiókát. De leírta a cikk, hogy az nem számít :-D És hogy hátulról támad a varjú – köszi! –, ezért forduljunk szembe vele, lengessük a karunkat vagy csapjunk oda a szatyorral.
Hát, ez nekem akkor nem jutott eszembe, szatyor sem volt nálam, és futás közben, mire észreveszem a fejemre csapó varjút, már rég ott van, és nincs időm szembefordulni vele. De azért kicsit megnyugodtam, hogy természetes oka volt a támadásnak és nem valami veszett zombimadár támadt a lófarkamra.
Mindenesetre elhatároztam, hogy most úgy június közepéig nem fogok hajnalban futni, mert nem akarok végig rettegni… Majd ha júniusban abbamarad ez a fiókaröpködős időszak, akkor visszatérek. Addig délután fogok futni, hiába vannak ott sokan, de varjú ellen ez a jobbik verzió. Hisz délutánra már csak kifárad a varjú és nem támad rá mindenkire. Vagy ha igen, akkor talán valaki másra és nem éppen énrám :-) Vagy esetleg, mivel értelmes madár, megszokja, hogy ott kocognak az emberek és nem bántják a fiókákat.
Úgyhogy ezentúl a jövőben már nemcsak az embereket és kutyákat, de a madarakat is szemmel kell tartanom. Hogy lesz minderre kapacitásom a futás és a lélegzés mellett, azt nem tudom…
