Tavasszal eldöntöttem, hogy kipróbálom a saját házi kenyér sütését. Én ugyan nem a járvány miatt, mint a többi kétmillió ember, hanem mert Öcsémék mindig házit esznek, amit Ági saját maga süt, és az annyira finom, hogy le se lehet írni. Ennél már csak akkor volt még finomabb, mikor egyszer megpirította… Hát az volt életem legjobb kenyere.
Annyit már tudtam, hogy sok minden nem kell hozzá: liszt, víz, só, élesztő. Víz van itthon, a só már fogytán, a többit venni kell. Felkerekedtem és vettem egy lisztet, meg szép új himalájai rózsaszínű sót is, élesztő viszont nem volt. Sebaj, majd holnap! Holnap visszamentem a boltba, minden volt, csak élesztő nem. OK, majd legközelebb…. Legközelebb mentem a boltba, megint volt minden, kivéve az élesztőt.
Heteken át, valahányszor boltba mentem, mindig odadugtam a szemem, ahol az élesztőnek kellett volna lennie, de soha nem volt, így egy idő után letettem a kenyérsütésről mérgemben. Azért minden bevásárlólistámra felírtam az élesztőt, de fölöslegesen, mert soha nem volt se Sparban, sem Aldiban, sem semmilyen boltban, ahol jártam.
Ági kovásszal süti a kenyeret, de nekem az bonyolult lenne. Tudom, mert utánanéztem a neten. A kovász nem nekem való, az élesztő az én emberem.
Jöttek aztán a hírek, hogy a csúnya buta emberek sok élesztőt vesznek, de már újra lehet kapni, íme, ott van a polcokon! Azonban ezek az élesztőtől roskadozó polcok csak a cikkekben léteztek, mert a valódi polcok, amiket én láttam az üzletekben, totálisan nélkülözték az élesztőt. De azért hetente két cikk megjelent, hogy „Már kapható élesztő!” – de nyilván pont ott, ahol én nem jártam, ami elég érdekes, mivel Budapest legközepén élek és vásárolok.
Na aztán egyszer végre az Allee Intersparban, amikor már nem is reméltem, nem is kerestem, ott volt az élesztő! Jól megnéztem, hátha teavaj, és csak hallucinálok. De valóban élesztő volt!
Így már nem volt akadálya a kenyérsütésnek, ezért egy pénteki napon nekifogtam. Azért ekkor, mert kelnie kell a tésztának egy éjszakán át és akkor reggel kisütni. Tehát munkanapon nem lehetséges.
Nézegettem kenyérrecepteket, de egyik komplikáltabb volt, mint a másik, így direkt egy „legegyszerűbb kenyér recept” nevűt választottam a netről. Ez tényleg tök egyszerű volt. Keverjem össze a lisztet, vizet, sót, élesztőt, hagyjam állni egy éjszakán át. Aztán reggel begyújtani a sütőt, betenni a jénait/lábost/tepsit, mert annak forrónak kell lennie, és mikor forró, bele a tésztát. 45 percet sül, és kész!
Hát ennél egyszerűbb tényleg nincs. Neki is fogtam. A bekeverés simán ment, letakartam a tálban pihenő tésztát és örültem. Mondjuk arra menet közben már rájöttem, hogy pont nem kenyérlisztet vettem annak idején izgalmamban, hanem csak sima közönséges fehér lisztet, de állítólag abból is lehet kenyér, csak kevésbé jó. De kipróbálni pont megfelel.
Éjszaka kelt a tészta, ahogy láttam, valamennyire tényleg megemelkedett kicsit reggelre. Akkor begyújtottam a sütőt (most először), és beletettem egy nagyobbacska vaslábost. Jénaim ugyanis nincsen, sem tepsim, az előző albérletben volt, de az ahhoz a sütőhöz tartozott, így nem hoztam el.
Az üres lábos ott melegedett a sütőben, a recept ugye azt írta, hogy legyen forró. Egy idő után úgy gondoltam, hogy most már elég forró lehet, kivettem, rá a deszkára, és belelódítottam a tésztát. Aztán letakartam és vissza a sütőbe. A recept szerint 40-45 perc alatt megsül, és akkor jó, ha szép aranybarna a teteje.
Vártam 40-45 percet, de nem igazán volt szép aranybarna a teteje, így tovább hagytam sülni. Időnként kihúztam és megnéztem. Jó 50 perc múlva aztán kivettem, mert gondoltam, ennyi már biztos elég neki… A recept azt írta, ne maceráljuk, míg nem hűlt legalább langyosra. Ezért vártam egy további félórát.
Félóra után már langyos-féle volt. Ki akartam fordítani a lábosból, de nem jött ki. Megütögettem a lábos fenekét, de semmi. Kénytelen voltam egy késsel kifeszegetni a kenyeret a vaslábosból…. A lábos alját ugyan beliszteztem, a recept szerint, de az oldalát nem, sőt nem is tudtam volna, hisz az függőleges, a liszt pedig nem tapad meg rajta. Ez fizika.
Húsz perc alatt késsel kifeszegettem a kenyeret és végre elhelyeztem a deszkán. Néztük egymást. A kenyér kerek volt, viszont elég lapos…. És fogalmam sem volt, miféle íze lehet. Levágtam a sarkát – hm, a belseje viszont teljesen kenyérszerűnek látszott. Megkóstoltam. Egész jó íze volt! Kicsit sós, meg kicsit ’tömény’, de nem rossz!
Ezen a hétvégén nem vettem bolti kenyeret, hanem a következő napokban ebből a saját kenyérből csináltam a munkahelyi szendvicseimet. Vegyes élmény volt. Egyrészt nagyon jó, hogy a saját kenyeremet ettem. Másrészt az is jó, hogy igazán tudtam, mit tartalmaz, hisz a saját két kezemmel csináltam, és tuti, hogy nincs benne antibiotikum vagy ciánkáli vagy tömegnövelő. Ugyanakkor kicsit sós volt az íze, kicsit tömény továbbra is (az a fehér liszt!), és a napok telésével még jobban összeesett függőlegesen, vagyis egyre laposabb lett a vekni. Mire elfogyott, már úgy festett, mint egy tehénlepény. Elég vicces egy ilyen szelet kenyérből szendvicset képezni. Még jó, hogy nincs szobatársam és nem látta senki :-D
Összességében meg voltam elégedve, de elhatároztam, hogy még egyszer nekifutok és megpróbálok javítani az eredményen. Több élesztőt raktam bele, mert úgy gondoltam, nyilván a túl kevés élesztő miatt nem kelt meg megfelelően az első adag. Kicsit kevesebb sót raktam bele, merthogy az első túl sós lett. És végül nagyobb lángra tekertem a sütőt és kicsit tovább hagytam sülni.
A második kenyér ezért kicsit már magasabb volt, de ez sem olyan igazi jól megkelt, ahogy szerettem volna. Igaz ugyan, hogy ez pont Zéti szülinapjának reggelén készült, amikor Öcsémékhez mentünk, és mivel Fater jött értem kocsival, nem süthettem még tíz percig a kenyeret, ahogy talán kellett volna. Nem is lett valami ropogós a héja. De azért ehető volt. Csak tényleg túl ’tömény’ lett ez is…
Elhatároztam ezért, hogy fogok még próbálkozni a kenyérsütéssel, csak veszek igazi kenyérlisztet, nem ezt a fehérliszt-izét, megnézek más recepteket is és még több élesztőt teszek bele. Illetve Ági azt mondta, hogy szerinte nem forró lábosba kell tenni a tésztát, hanem hidegbe, és együtt melegíteni; sőt egyáltalán nem is kell külön tál és külön sütő lábos, hanem már eleve abban keverjem be, amiben sütni akarom. Hát, ez nagyon jó, mert a recept pont máshogy mondta. De annyiféle recept van, legközelebb egy másikat próbálok.
Lehet beletenni mindenféle magvakat például, meg persze rozslisztből vagy teljes kiőrlésű vagy más efféle lisztből sütni, szóval, sok lehetőség áll előttem. Ja, és valami jénait vagy tepsit is akarok venni, hogy kedvére szétmászhasson a tészta sütéskor.
