Nemrég egy teljes péntek délutánt együtt töltöttünk Öcsémmel; ilyen ezer éve nem volt már :-) Még a vészhelyzet alatt elhatároztuk, hogy ha végre kinyitnak a kávézók, iszunk Kopi Luwak kávét, amit még egyikünk sem kóstolt soha. Most végre összejött az alkalom, mert közben a mozik is kinyitottak – hála az égnek –, és Öccs már rég tervezte az Úriembereket moziban is megnézni. Ezen a pénteken végre volt ideje, és moziban is játszották elérhető helyen és időben, így ő lefoglalt helyet, és úgy volt, hogy összefutunk munka után és megisszuk a cibetmacskás kávét.
Aztán eszembe jutott, hogy lecsekkoljam, van-e még esetleg szabad hely az Úriemberek nézőterén. Mit ad isten volt, sőt összesen csak 3 hely volt lefoglalva (hja, már fent van a Videán). Öcsém mellé foglaltam magamnak helyet (én is szívesen nézném moziban újra), aztán a kávézásra fordítottam a figyelmemet, mert a Café Freibe terveztünk menni az Árkádban, és a választékra voltam kíváncsi.
Frei kávézóban eddig csak egyszer jártunk az Allee-ban. Rettentően tetszett, és olyan nagyon finom kongói fűszeres forró csokit ittam, hogy a kanál megállt benne, és valami isteni volt, de húszezren voltak ott, meg valami sorszámos rendelési rendszer volt, szóval azóta sem jártam Café Freiben, holott a választék már akkor is nagyon tetszett.
Hát most is Freibe terveztünk menni, így a honlapot végigböngésztem. Sajnos az elsőre kitűnt, hogy cibetmacskás kávé mintha nem lenne náluk (momentán) egyáltalán :-( Ezért készültünk alternatívákkal. Én speciel rögtön vagy négy olyan kávét felírtam, ami nagyon tetszett.
Össze is találkoztunk pénteken, mentünk is az Árkádba, és rögtön a kávézóban kezdtünk. Hálistennek, még kevesen voltak. A négy alternatívám közül végül is a Mississippi gesztenyés lattét választottam, Tesóm pedig valamiféle rózsaborsost. A latte valami isteni volt, sem túl hideg, sem túl meleg, nem túl édes, de azért valamennyire édesített, és gesztenye volt benne! Eszméletlen finom volt. És nem is annyira erős – direkt nem akartam túl erős kávét, mégiscsak moziba megyünk utána…
Másodikként Öccs ivott egy doppiót – csak ránéztem és felment a pulzusom, olyan izmos volt, mármint a kávé – én pedig egy svájci alpesi csokit. Ez vetekedett a régen kóstolt kongói fűszeressel.
Ezek után IKEÁ-ban és Sparban vásároltunk, én ettem pár falatot, aztán megnéztük a filmet félig üres nézőtérrel, marha jó volt most is. A film is, és a moziélmény is.
Azonban a kávézás élménye úgy bennem maradt, hogy még aznap elhatároztam, új életcélom lesz, hogy az összes Frei kávét megkóstoljam! :-D Ez túl hamar nem fog sikerülni, mert marha sok van belőlük, de élvezetes kihívás.
Még aznap este végigsasoltam a teljes választékot. Rengeteg olyan fajta kávé van, amit én szeretek (alapvetően ugye tejjel/tejszínnel, kicsit édesítve iszom), de csomó fura is… Például az arab vagy pláne a japán kávék eléggé érdekesnek tűntek… Na de sebaj! Úgy döntöttem, először az én-fajta kávékat fogom meginni, és a végére hagyom ezeket a szokatlan fajtákat.
Mivel a Café Frei kávézók főleg plázákban vannak, ott pedig tömeg van, ezeket hanyagolom. Sőt, rájöttem, hogy nem ihatok akármikor kávét. Munka után, 16.00-kor minek igyak, amikor pár óra múlva aludnom kellene? – de nem tudnék a jóféle kávétól. Így változott a terv: hétvégén, reggelente fogok kávézni.
Napi két kávé KELL, tehát felkelek, megiszom az elsőt itthon, reggelizek, aztán elmegyek az egyik Freibe és ott megiszom az előre kiválasztott másodikat.
Ezt már rögtön az Úriemberek másnapján megtettem: reggeli és első kávé után a Nyugatihoz mentem, ami 9.00-kor nyit, és viszonylag nyitáshoz közeli időben akartam odaérni, de ez valamiért nemigen sikerült, és már majdnem tíz óra volt, mikor beestem az ajtón. Akkor már sorban állt egy-két ember, és közvetlenül előttem egy háromfős baráti társaság is. Viszont én addigra már komolyan szenvedtem a koffeinmegvonástól (illetve hogy akkor még csak egyet ittam)… Erősen kellett koncentrálnom, hogy miféle kávét akarok, és hogy addig se dőljek el, mint a rohadt nád. Nagy nehezen végül az előttem állók megkapták a kávéikat – bizony az a „baj” ezekkel az egzotikus kávékkal, hogy az összes hozzávalókkal együtt több ideig tart elkészíteni – és akkor megrendelhettem én is a szafari espressómat! Kérdezték, hogy röviden vagy hosszan?
Hosszan!!, természetesen hosszan! :-D Nagyon nehéz volt kivárni, amíg elkészült, de akkor végre lerogyhattam az asztalhoz, és mint a vámpír, aki hosszú nélkülözés után végre vérhez jut, belekortyolhattam a kávéba!
Nagyon király volt! Én persze az illatokat nem érzem, és ezért a fűszereket/aromákat sem, de az azért átjött, hogy valami nagyon fincsi tejeskávé, amibe nem kellett külön édesítő, holott otthonról hoztam magammal (a trükköt Öcsémtől tanultam, csak az övét Zéti kicsit megcsócsálta :-). Rögtön élet költözött belém és magamhoz tértem.
Vasárnap reggel több akaraterőm volt, kicsit korábban keltem és időben indultam, így a szintén 9.00-kor nyitó Károly körúti kávézóba 9.15-kor léptem be. Itt kicsit átestünk a ló túlfelére, mert konkrétan nem volt még ott senki, csak az eladó, meg én… Na, hát azért ennyire nem kell, hogy kevesen legyenek :-D De azért megrendeltem a nicaraguai dohánykávét, mert az nagyon egzotikusnak tűnt és a leírásban szerepelt, hogy jó erős espresso az alapja. Nagyon jó is volt. Utána tettem egy nagy sétát a János-hegyen, és a kávé olyan erőt adott, hogy egyáltalán nem volt megerőltető a mászás.
A Freiek sajnos nem nyitnak elég korán hétköznap, így az sajna kizárt, hogy még meló előtt beugorjak oda kávézni. És nincs egy sem a munkahelyem közvetlen közelében, szóval még az sem megy, hogy meló alatt kiugrom és felhörpintek valamit. Ezt a sietés miatt nem is szívesen tenném. Maradnak a hétvége reggelek. Napközben már tömeg van, amit nem bírok. És hétvégén reggelente is csak olyankor, ha nincs más dolgom, mert a múlt szombaton például kint jártam Öcséméknél, és 7.00-kor már a város másik felén voltam.
… Eddig egyetlen alkalom volt, hogy hétköznap délután ittam egy igazán egzotikust, amikor véradásra készültem, és nagyon jót is tett.
A dohánykávé úgy megfogta a fantáziámat, hogy elhatároztam, veszek magamnak otthonra is. Szemes kávéként árulják az ilyent, nekem pedig van kávédarálóm, csak jó lehet. Teljesen ráfüggtem, de sajnos épp akkor nem találtam sehol a dohánykávét, így vettem helyette tokiói málnás-csokis kávét :-D, ami szintén finom. Végül aztán egy hét keresés után valamelyik Sparban ott volt a dohánykávé is! Érdekes amúgy, hogy a dohányzást utálom, és nem bírom, ha valaki cigizik, főleg közel hozzám, de a dohányos illatú/aromájú izéket, mint ez a kávé, vagy valami szappan, azokat eléggé csípem. Az is igaz ugyan, hogy annyira nincs szaglóérzékem, hogy tulajdonképpen nem is igazán érzékelem a szagát, lehet, hogy egy rendes ember nem bírná ezt a kávét, mert olyan, mintha egy füstös kocsmában kávézna?.... Nem tudom…. Majd viszek belőle Öccsnek kóstolót, és ő majd megmondja.
Szóval most van egy ilyen kisebbfajta célom, amit már csak azért is igyekszem viszonylag gyorsan megvalósítani, mert nehogy aztán jöjjön a második hullám és megint bezárjanak a jó kis kávézók, még mielőtt a japán és arab kávékhoz eljutottam volna…
Ja, és Tesómmal megállapítottuk, hogy ezek nem is olyan drága kávék, noha a 700-800.- Ft nem éppen olcsó egy kávéért, de viszont olyan izgi, egzotikus összetevők meg fűszerek vannak bennük, és olyan korrekt a minőségük, hogy a Starbuckshoz képest teljesen megéri. Mert ott állítólag egy ’sima’ tejeskávé is 1.000.- Ft fölött van (még nem jártam ott), sima tejeskávét viszont tudok csinálni otthon is, de egy casablancai mentás-tejszínes lattét, amit legutóbb ittam a Freiben, nem tudok otthon főzni.
(Nem, ez nem szponzorált poszt volt, hanem magamtól írtam teljesen ingyen :-DDD)
