Van egy régi elméletem, ami szerint a (mély)szegénységnek két olyan oka is van, amiről az illető maga is tehet, és/vagy tehetne ellene. Az egyik ilyen ok a dohányzás. Én marhára dohányzásellenes vagyok, úgyhogy akit ez zavar, az már most lépjen tovább.
Eszemben sincs azt mondani, hogy „mindenki maga tehet a szegénységről”, meg hogy csak akarni kell, és három nap múlva te leszel a Bill Gates. Tudom, hogy ez marhára nincs így, csak elszállt újhippik nyomatják ezt a rossz dumát. Lehet, hogy nincs a közelben egy normális melóhely, és utazni, költözni nincs pénz; lehet krónikus betegség, vagy bántalmazó család vagy mindez együtt stb..
DE van olyan, amiről igenis tehet maga az egyén, és ha azt megoldaná, egyből jobb lenne! A legtipikusabb ilyen tényező a dohányzás.
Azt figyeltem meg, hogy minél prolibb valaki, annál valószínűbb, hogy dohányzik.
Nálunk a melóhelyen a 23 emberből 3 dohányzik például. De már a takarítók és karbantartók közül kb. 85 %. Az úgynevezett mélyszegények pedig, a munkanélküliek, cigányok, közmunkások, piti bűnözők úgyszólván mindegyike cigizik. Meg lehet nézni bármilyen Fókuszt vagy Házon kívült, el lehet kísérni a védőnőt, családgondozót, szociális munkást.
Szóval, ez mi a faszért van?!
Ugyanis a cigaretta kurva drága. Legálisan 1.000.- Ft-nál is drágább egy doboz, de inkább 1.200-1.400.- Ft. Ezt mégis hogy az istenbe engedhetik meg maguknak pont a legcsóróbbak, azt magyarázza meg nekem valaki.
Én elhiszem, hogy ez függőség. Hogy marha nehéz leszokni. Majdnem mindenkinek van valami függősége, én például kávé nélkül fél nap alatt meghalnék, azt hiszem, de a csokit is igen nehezen nélkülözném. De én nem is vagyok (mély)szegény, hála a jó istennek. Ezenkívül a (jó minőségű) csokinak azért vannak pozitív egészségi hatásai, és nagyon finom is. A kávénak szinte csak jó tulajdonságai vannak, leszámítva a szívbetegeket (nem vagyok), magas vérnyomást (az enyém kimondottan alacsony) vagy a gyomorbetegeket (ezért nem iszom soha éhgyomorra). Ráadásul én a saját pénzemet költöm ezekre a szenvedélyekre, nem az államtól, a rendes emberek adójából kapott segélyt.
Még az alkoholistákat is megértem valahol. Az végül is rögtön tudatmódosító, megiszod, jó lesz, elszállsz. Én is tudom, milyen kellemes egy jó sör egy hosszú nap végén.
No de a cigi?! Azzal se jól nem laksz, se nem drog vagy pálinka, hogy elszállj tőle, se nincs finom édes íze, se fel nem pörögsz. Azt csak úgy szívják, mert már rászoktak. De minek? Hogyan? És főleg miből? Hiszen (mély)szegények!
Mert a ciginek, ellentétben a kávéval, csokival, alkohollal, tudtommal csak negatív hatása van. Jó, valahol menő látvány, ha a maffiózó a filmben elpöfékel valami szivart, de úgy az életben, igazából, haszna nincs. Büdös, krahácsolnak tőle, szűkíti az ereket, szétbassza a tüdőt, és még a környezetben élőket is tönkreteszi a passzív dohányzással. De azért szívni kell!
Életem során hány levelet láttam állampolgároktól, hogy ők éhen akarnak halni, nincs tűzifa, nem bírják kiváltani a gyógyszert; aztán valahogy csatolnak egy orvosi papírt is, amin szerepel, hogy „dohányzó”, „napi egy doboz cigarettát szív el évtizedek óta”. Sőt van olyan degenerált is, aki képes leírni a segélykérő levelébe, hogy „28.500.- Ft a segély, ebből még cigarettára sem telik!” (Saját szememmel olvastam.)
Na elmész te a kurva anyádba! – mondjuk ilyenkor hangosan. Még ÉN SEM dohányzom (OK, utálom is, és soha nem szoktam rá). De még ha szeretném sem szívnék, hisz napi egy dobozzal számolva az havi 30.000.- Ft (harmincezer)!
Mégis hogy a francba engedheti meg magának egy szegény, pláne mélyszegény, sőt pláne: a „szegény” család minden felnőtt tagja, hogy ők napi egy dobozzal elszívjanak?!
Jó, mondjuk, hogy a cigit ukrán csempészektől veszik, mint mostanában a dohányosok 40 %-a. Mondjuk, doboza 600.- Ft. Még az is havi 18.000.- Ft/fő! Ha mindkét szülő bagózik, az havi 36.000.- Ft! Hát hogy engedheti meg magának ezt egy ún. „szegény” család?!
Itt valami nem tiszta. Mert vagy lopják a cigit – de napi fejenként egy dobozzal?? –, vagy valahonnan máshonnan van pénzük „élni”, hisz a segély összege kb. pont elmegy a cigire. Ha havi 30 rugót elcigarettázik, akkor egyszerűen el kell venni tőle a segélyt, hisz akkor valahonnan máshonnan van pénze az „életre”. Mert mégis miből fizeti a kaját, a rezsit, a ruházkodást, a gyógyszert, ha ezek mellett még lazán cigarettázgat?
És azért szólok bele ebbe, mert az nem az ő pénze, hanem az én adóm, amit nekik adunk segélyre – nem sajnálom, de ne költse már ilyen istenverte faszságokra, aztán sír a tévében!
Még ÉN SEM dohányzom egészségi, de ami most a fontosabb: anyagi okokból. Havi 30.000.- Ft pénzkidobást egyszerűen nem engedhetek meg magamnak, nem vagyok én Mészáros Ráhel. A legdrágább szenvedélyem – mondjuk – a csoki, egy tábla Stühmer bizony 699.- Ft. De még abból sem eszem meg napi egy táblát! De még ha megennék is, az ’csak’ havi 20.970.- Ft. Még ennyi pénzt sem költök ilyesmire, holott dolgozom és fizetésem van, nem pedig havi 30 rugós segélyből tengődök a szegregátumban. Még én is igyekszem napi fél tábla, de lehetőleg csak egy sor Stühmert enni, vagy olcsóbb csokit; csak azért nem eszem kimondottan olcsót, mert a jó minőségű csoki mégiscsak egészségesebb és jobban megéri.
De a saját fizetésemet költöm az ilyesmire. De ha lenne négy gyerekem és havi 60.000 Ft bevételem az egész családnak, hát eszem ágában sem lenne cigizni, sem Stühmert enni, és kávéból is a legolcsóbb nescafét innám. De a (mély)szegények legtöbbje nem, ők mint a gróf úr, cigizni azt „kell”!
De mégis mi az isten haragjáért? Hogy jött ez, komolyan? Mert azt értem, hogy függőség, és nehéz leszokni. – Habár leszokott a tesóm is, meg anyám is, márpedig anyám aztán nem az akaraterő mintaképe. Szóval miért is nem szoknak le? OK, biztos drága a nikotintapasz, de talán még mindig olcsóbb, mint havi 30.000.- Ft.
Eleve miért kellett tinédzserkorban rászokni? Mert az a menő a haverok közt? És ha a kútba ugrás a menő, akkor a kútba ugrik ő is? A szülők miért nem vágják szájon a dohányozni kezdő kölyküket? Elképzelem, ahogy a 12 éves proli gyerek odamegy a faterjához: - Fater, én mostantól cigizek!
-Jól teszed fiam, mink is szíjjuk, cigizzél csak nyugodtan.
Ahelyett, hogy tarkón csapná a gyereket és ráordítana: „Egy lószart cigizel, hát így is éhen döglünk, kinek van pénze még a te cigidre is!”
Aztán mikor 30 évvel később le kell vágni a lábukat az érszűkület miatt, akkor nagyon csodálkoznak.
Ugyanis a dohányzás egészségügyi következményeit is mi fizetjük az államkasszába befizetett adónkból, és országos szinten szerintem rohadt sok pénz megy el az ilyesmire. Mennyit költhetünk a 12 éves kora óta dohányzó, egész életében 0 Ft adót és TB-t fizető emberek tüdőrák- meg amputáció műtétjeire?
A dohányzás terhesség alatt sem hasznos, mégis hallani, hogy egyes kismamák a terhesség összes hónapját végigcigizik, a szájából jóformán még vajúdás közben sem esik ki a bagó, aztán meg éktelen álmélkodás van, mikor a kis Rikárdó 2 kiló 10 dekával születik meg.
Persze nemcsak a csórók cigiznek, mert pl. Barbi vagy Fater is, de ők a saját fizetésükből, illetve nyugdíjukból. Még egyiket sem hallottam segélyért kuncsorogni, hogy ő nem bír megélni, miközben a szája sarkában ott fityeg a bagó.
Nem azt mondom, hogy tegye félre azt a pénzt, amit cigire költene, hisz nyilván elköltené másra, de mégis kevésbé akarna éhen halni, ha nem kellene még cigire is költeni, nemde? Persze ahol „kultúrája” van a dohányzásnak, meg az a menő, aki cigizik, ott nem csodálom, hogy egyik sem hagyja abba vagy szól rá a gyerekére, mikor az 12 éves korában rászokik, de akkor talán ne is várjanak tőlünk megértést.
Az a vicc, hogy tudtommal a cigire nem is könnyű rászokni, nem úgy, mint a heroinra, ami állítólag egy korty után már függővé tesz. A cigi kimondottan szar eleinte, ha letüdőzöd, az összes dohányos meséli is nosztalgiával: „Haj, mikor én először rágyújtottam, de rosszul voltam! Okádtam, mint a lakodalmas kutya!”
De azért csak nekifut újra meg újra, mert nehogy már a Sanyi, a Béla meg a Jaúzsi kiröhögjék, csak mert egyedül ő nem cigizik. Hát erőlteti ezerrel, míg végre aztán rászokik.
Aztán, mikor majd a tüdeje szürkésfekete darabkáit köhögi fel 49 évesen (de 75-nek kinézve), akkor lehet gondolkodni rajta, megérte-e, hogy imponáljon a Sanyinak, Bélának és Jaúzsinak, elszórjon rá évente 360.000.- Ft-ot, miközben segélyből/közmunkából él és a számtalan gyerekének cipőre meg gyümölcsre sem telik. De ezt végiggondolni képtelenek az e rétegből származó tinik, akik most, ebben a percben kezdenek rágyújtani, hogy bevágódjanak a helyi menő csávóknál.
Aztán majd óbégatnak.
Nem tudom, én például kurvára utálom a paradicsomos káposztát meg a velőt, és még soha nem jutott eszembe, hogy újra meg újra meg újra megpróbáljam ezeket letömni a torkomon, csak hogy elismerősen veregessék a vállamat valami népek, akiknél be akarok vágódni. Pláne nem úgy, ha ezeknek az „ételeknek” a napi adagja 1.000.- Ft lenne.
Azt is elhiszem, hogy a mély nyomorban kell valami, ami eltereli az ember figyelmét, na de miért nem lehet ez valami más, ami olcsóbb. (Nem a herbál.)
Szóval mindent összevetve, a (mély)szegény embereknek az a rétege, amelyik dohányzik, az tőlem ne is számítson megértésre, amíg a cigit le nem tette, és hacsak tehetem, én egy fillért sem adok az ilyeneknek. És a szülők igenis csapják tarkón a kölyküket, ha épp most kezd cigizni, vagy azt a kölyköt, aki az ő kölyküket akarja rádumálni a cigire; habár valószínűleg ők maguk sem mutatnak jó példát odahaza, szóval sokat nem várhatunk…
