Egy nap szabit vettem ki, mert a nagy spórolás miatt viszonylag „sok” napom maradt, már ha az évi 23 napból maradhat „sok”…
Nem terveztem semmi különöset, csak pihenést, lógást, de mivel nem terveztem elutazást, az utolsó percben arra gondoltam, bejelentkezem napközbeni plazmaadásra. Olyankor csak nincsenek olyan sokan, mint munka után; odaszaladok, végzek egy óra alatt, és kerestem pénzt meg vásárlási utalványt.
A nap a terv szerint haladt, időben ébredtem, fejfájás nélkül – nagy szó, mert a hétvégén több ízben volt frontos fejfájásom – csak két kávét ittam, aztán kezdtem tolni a minimum 3 liter vizet. Közben megnéztem a Szeress, ha tudsz-t, kitakarítottam röviden, lezuhanyoztam, megfőztem a plazmaadásra való vérnyomásemelő gyógytea-keveréket, és a tervezett időben ettem egy elő-ebédet, hogy legyen bennem kaja, de ne essen le a vérnyomásom az emésztés miatt pont a donációra.
Majdnem minden tök jól is alakult. Az egyetlen „gond”, ami amúgy inkább jó volt, az, hogy marha sokat ittam, de hát annyit is kell. Viszont indulás előtt egy órával abbahagytam az ivást, mert mindig így csinálom, ennyi idő alatt a fölös folyadék már kijön alul, és a plazmaadásra minden OK lesz.
De most valahogy nem így volt. Indulás előtt pisiltem, de már a földalattin éreztem, hogy megint kell… Sebaj, már itt vagyok, a vérnyomásmérés és doki után pisilhetek!
A recepción a kedvencem volt, egy csávó. Pont egyszerre értünk oda egy szürke pólós fickóval, ő állt előttem a sorban. Az előttünk lévő új embert még felvette a recepciós, de aztán egyre-másra jöttek a donációval végzettek, akkor szólt a srác, hogy üljünk le, mert addig velünk nem tud foglalkozni (marha érdekes, mert a vörös kurva, aki szintén a recepción szokott lenni, az pedig simán hagyott múltkor félórát ácsorogni donáció után, mert inkább az újfelvételesekkel foglalkozott. Fasza, hogy mindig az a csoport van éppen hátrányban, amelyikben én vagyok, tökmindegy, hogy éppen melyikben vagyok.)
No vártunk, akkor végre a szürke pólóst felvette a recis, utána engem is. Király vérnyomásom és súlyom volt, elégedetten mentem a dokihoz, aki szintén egy perc alatt alkalmasnak nyilvánított. Fasza, menni fog ez!
Fogtam a könyvet, ittam még a teából, aztán elrohantam pisilni, mert addigra már nagyon kellett. De sietve, mert épp én jöttem volna, az ajtó melletti székre telepedtem le. Aztán vártam, hogy szólítsanak.
És vártam. És vártam. És vártam. Közben éreztem, hogy az a négy liter, amit reggel hét óta ittam meg, bár 11.00-kor abbahagytam az ivást, felgyűlt és megint ki akar jönni egy adag.
Kurva ciki dolog újra WC-re menni tíz perc után, de gyorsan kiszámoltam, hogy ha most azonnal behívnak, még öt perc, mire elszórakozik a nővér a készülékkel, 35-40 perc, míg lemegy a plazma, és még öt perc, míg felkelhetek, hát én azalatt összepisilem magam – így elrohantam még egyszer a mosdóba.
De iszonyú ciki volt, mert a vécén láttam, hogy tök nagy a hasam, kb. akkora, mint a fogyókúra előtt, holott annyit nem ettem, de viszont rettentő sokat ittam… Hajjaj…
Újra kiültem és vártam, és vártam – közben már mögöttem is felgyűlt a sor – de az úristennek sem szólítottak még mindig. De közben megint éreztem, hogy a vesém dolgozik és újabb litert továbbított a hólyagomba… Végtelenül kínos, de újra elrohantam a retyóra (különben 45-50 percig tuti nem bírom ki).
Na ekkor végre kidugta a fejét egy nővér és szólt, hogy ne a folyosón üljünk, menjünk be a donorterem végében lévő székekre. Persze, múltkor is így volt. Hát bementünk mind, de ott majd’ elájultam, mikor láttam, hogy hiába rohadtunk a folyosón már vagy húsz perce, az előttem érkezett szürke pólós srác is még mindig ott ül!! És ő előttem jött!! Hát mikor fognak engem hívni?!
Leültem, és vártam, most már marha idegesen, és éreztem, hogy a pisiléssel még mindig nem végeztem teljesen… de talán ha MOST AZONNAL szólítanak, akkor kibírnám a donáció végéig. De hisz nem szólíthatnak most azonnal, mert a szürke pólós gyerek még előttem van.
Akkor ránéztem az órámra, és láttam, hogy már negyven perce itt vagyok. Igaz, az időpontomhoz képest korábban jöttem, de akkor is 30 perc telt el a hivatalos időpontom óta, fizikailag pedig 40!
Kezdtem komolyan berágni. Magamra is mérges voltam, hogy minek ittam ennyit, de hát a vérnyomásom miatt kell; de főleg a nővérekre, akikből 5 db volt, le-föl mászkáltak, trécseltek, mentek ide-oda, mindent csináltak, csak azt az egyet nem, hogy szólítsák a következő embert.
Ekkor végiggondoltam, hogy negyven kibaszott perce vagyok itt, és nemhogy engem nem szólítottak, de még az előttem lévő srácot sem! Továbbá újabb pisilés nélkül én fixen nem bírom ki a dolog végéig… Továbbá nem azért vagyok szabin, hogy a fél napot egy plazmaközpontban ücsörögve basszam el, maszkban várakozva….
Úgyhogy felkeltem, és otthagytam őket a bús picsába. Kivettem a szekrényből a cuccomat, felöltöztem, a kartonomat odabasztam a recepcióra – addigra már átvette a vörös picsa, aki valaki mással trécselt, így szerintem észre sem vette és kimentem. Szerencse, hogy maszk volt rajtam és így az arckifejezésemnek csak kis részét észlelhették a többiek; merthogy közben annyian lettek a váróban, mint az oroszok.
… Már a liftben jutott eszembe, hogy 40+ perc várakozás alatt nem csak hogy az előttem lévő szürke pólós srác nem került sorra, hanem még őelőtte volt egy csíkos pulóveres, és még ez a csíkos csávó is ott ült a várakozók között!! :-(
Na jó, elmehet ez a plazmaközpont a kurva anyjába. Nem hiszem el, hogy negyven perc alatt, öt nővérrel, kurva sok géppel nem lehetne felpörgetni ezt a tempót. Közben aztán az is eszembe jutott, hogy az egyetemeken távoktatás van, valszeg emiatt a sok kis szaros egyetemista kurvára ráér, és hiába jövök én napközben szabi alatt, ugyanannyira felgyűlnek itt a plazmacenterben, mint mikor meló után jövök.
Most egy ideig hanyagolom ezt a szaros bandát. Annyira berágtam, hogy hihetetlen. Jó, részben a rémes pisilési inger miatt is, ez az én saram, de azért, bassza meg, nem azért jövök a nap legkellősebb közepén, munkaidőben, hogy amikor 5 db nővér van, a fél életemet ott basszam el várakozva… Még ha egy állami kórház sürgősségi osztályán lennénk, ahol természetes, hogy agyvérzéssel is 9 órát rohadsz a folyosón; no de ez egy magáncég plazmaadása. Kapják be!
A vesém olyan hiperaktív lett, hogy mikor félóra múlva újra vécéhez jutottam – egy ideig már utoljára – már majdnem úgy éreztem magam, mint a fickó, aki 8 sör után elaludt és álmában szétrobbant a hólyagja… Soha többet nem fogok egyszerre ilyen rövid idő alatt ilyen sokat inni. Plazmát pedig nemtom, milyen napszakban menjek adni, amikor nincsenek ezren, és a nővérek pedig nem sétálgatnak ráérősen…
