Engem üldöz ez a tetves M3 felújítás! Az északi szakaszt akkor csinálták, mikor az előző helyen laktam, azt ki tudtam kerülni felszíni HÉV- és villamosközlekedéssel. Most máshol lakom, most az M3-as középső szakaszán járok melózni, hát nem azt túrják fel most meg!
Tudtam persze, hogy ez jön, így még a hétvégén lecsekkoltam, hogy fogok az eddigi földalatti + M3 helyett közlekedni. És milyen jól tettem. Először is ahogy a Deákon rutinból balra fordultam – arra van a Károly krt.-i buszmegálló –, nekicsattantam egy lezárt építési területnek. Hopp, az M3-ast felújítják, most a leggyorsabb gyalogos átjárás a földalattihoz kampeca. Na, még jó, hogy vasárnap volt, és nem hétfő hajnalban, élesben vesztettem hosszú perceket ezzel a kis zsákutcával.
Felmentem a felszínre egy másik lyukon és át a zebrán a Károly krt-ra. Ott azonban láttam, hogy a metrópótló nem a szokott helyén áll meg, hanem ötven méterrel előrébb, az Anker közön túl. Remek. Mondjuk, így jó, mert a földalattiból azon a lyukon felmenve egyszerűbb lesz.
Ezek után – még mindig a vasárnapi próbamenet – vártam a metrópótlót, hogy kipróbáljam az utazást a Lehelig, és hogy ott hol áll meg, hol kell majd hétfőn sötét hajnalban átszállnom a metróra.
A pótló az istennek sem jött, csak hosszú percek múlva, de ezt belekalkuláltam, végül is vasárnap volt. Akkor meg minden lámpánál boldogan megállt. Végre nagy nehezen elvergődtünk a Lehelig, én ott az aluljárón keresztül rögtön átmentem a másik oldali pótlóig, hogy visszatérjek a Deákra.
A másik metrópótló, jó pótlóbuszos szokás szerint, az istennek nem indult el, holott már tele volt emberrel, hanem még egykedvűen vártak még több percet az indulással, hadd legyünk még többen, ami járványhelyzetben kifejezetten kellemes ám. Visszafelé szintén megállt minden lámpánál. Végül ami a legjobb, a Deákon ez sem a szokott helyén állt meg, hanem ötven méterrel előrébb, az Astoria felé. Már szinte félúton az Astoria és a Deák között. Ez, összeadva azzal, hogy az aluljáró is le van zárva, jó sok perc hátrányt jelent.
Hétfőn reggel egy földalattival korábban indultam el, a 6.00-ssal (ehhez 5.56-kor el kell indulni itthonról). Pedig már jól megszoktam az eggyel későbbit, a 6.05-öst, amivel ugyan épp csak beesem 6.30 előtt pár perccel, de mivel megfigyeltem, hogy a főnök csicskája minden egyes napon utánam érkezik több perccel, viszont negyedórával a munkaidő vége előtt hazaindul, ezért nem zavart a dolog.
Most viszont az M3 pótlás miatt nem akartam kockáztatni, így a 6.00-ás földalattin rajta voltam. A Deákon a másik lyukon mentem a felszínre, át a zebrán – sietve, nehogy az orrom előtt menjen el a metrópótló –, még harminc méter gyorsgyaloglás a megállóig (jó messzire tették), aztán vártam a buszt! Állt már ott vagy 15-20 ember, de a metrópótló sehol.
Vártam, semmi. Eltelt egy zöld lámpa, két zöld lámpa; már kezdtem azt hinni, hogy valami baleset volt és el fogok késni. Csúcsidőben 45 másodperces követési időkkel kecsegtettek, ez persze kamu, jó az másfél percnek is, de azért azt gondoltam, hogy hétköznap reggel 6.10-kor mondjuk 3-4 percenként csak jön. De mivel van itt egy csomó ember, plusz én is percek óta rohadok, hát nem jön ez 4 percenként sem.
Végre aztán nagy nehezen megjött a pótló, ami természetesen tele volt emberrel, holott most a hátsó felébe szálltam, amit nem szeretek. Járványhelyzetben kifejezetten előnyös ez a tömeg.
Az egyetlen jó, hogy így hajnalban legalább tudott suhanni és alig állt meg egy-egy lámpánál. Viszont a Nyugatinál megint felszállt – természetesen – vagy száz ember, szó szerint szardíniásdoboz volt. És hogy mennyi idő telt el ezzel a tötymörgéssel, holott direkt korábbi földalattival indultam, azt már le se írom…
A Lehelen lerohantunk a metróhoz, és láttuk, hogy metró sehol. (Ekkor kb. 6.20 volt, amikor már a melóhely látótávolságában szoktam lenni.) Több percet vártunk, míg végre nagy nehezen bekocogott a metró és hálistennek szinte rögtön el is indult, de ekkor már a Deákról annyi időt vesztettem, hogy tényleg majdnem elkéstem. – Igaz, hogy nem lett belőle semmi, a főnök csicskája még utánam érkezett vagy öt perccel, különben is leszarom.
No de ezt a tökölődést én nem bírom!! Vagy elinduljak még egy földalattival korábban; de nincs az az isten. Ahhoz viszont nincs idegem, hogy öt percet rostokoljak a Deákon, aztán tíz percig cammogunk a tömött pótlóbuszon, aztán még a Lehelen várjak még öt percet a metróra…Ráadásul azon az átok pótlón még olvasni sem tudok, pedig az elengedhetetlen reggel.
Egész munkanap alatt azon törtem a fejem, vajon milyen alternatív útvonalakat lehetne találni. Tesóm javasolta régebben a 105-ös buszt, amit kapásból kilőttem, mert nincs közvetlen csatlakozása a metróhoz, valamint a Vágány u.-Szabolcs u. környékén nagyon ótvar népek találhatók. Nincs nekem ehhez kedvem sötét hajnalban, hidegben, félig alva.
Kötöttpályás lehetőség lenne a földalatti a másik irányban, aztán az 1-es villamos. De akkor át kell haladni – ahogy a térképről kisasoltam – a hírhedt Mexikói úti aluljárón, amit még fényes nappal is inkább elkerülnék, majd az 1-es villamos pesti szakaszán kéne több megállót utaznom, mely szakasz közismerten tele van drogossal/csövessel/ordítozó helyi menő lakosokkal. Fasznak sincs ehhez kedve, pláne nekem, sötét hideg hajnalban, félig alva. (Hazafelé már mindegy.)
Fater valami trolit emlegetett, de azt elvetettem, mert a troli a velem párhuzamos harmadik vagy negyedik utcában jár…
Végül kínomban azt találtam ki, hogy egész egyszerűen másnap reggel elmegyek gyalog a Lehelig, ami légvonalban nincs messze tőlem, csak végig kell menni pár idegesítő sötét utcaszakaszon, meg egy darabig a Podmaniczkyn, ami nappal még csak-csak, de sötétben ellenszenves. De ekkorra már úgy felhúztam magam a reggeli kalandon, hogy eltökéltem a másnap reggeli gyaloglást, majd futok, a csöveseket meg elküldöm a kurva anyjukba.
Így is lett, valamiért egész frissen és energikusan keltem fel kedden, jó gyorsan összekészülődtem és szokatlan módon, 5.50-kor már ki is léptem a kapun, most a másik irányba. Nem loholtam, de azért tempósan mentem. Rohadt hideg volt, ettől jól felébredtem, és ami a fő, a nagy bátor helyi menő csávók valamiért most nem akarództak menősködni az egyedül gyalogló nőkkel így +3 fokban :-DDD
Átrepesztettem a Ferdinánd hídon, a Lehel felé, és csak akkor néztem a telefonra, amikor már a metróra vártam. Megrökönyödve láttam, hogy 6.05 van!
Basszus, gyalog gyorsabban ideérek, mint földalattival és metrópótlóval!!
Aznap hazafelé is gyalog mentem – futni akartam, utána hajmosás, ezért siettem – és komolyan megfordult a fejemben, hogy a Lehelig gyalog fogok járni mindennap, csak a rohadt hideg tántorított el, mert ez a +2, +3 fok a kora hajnalban nem tetszett a torkomnak, meg a füleim is le akartak fagyni (közismerten nem hordok sapkát).
Ezért elhatároztam, hogy újabb alternatívaként szerdán a Fater által javasolt trolis útvonalat is kipróbálom. Ezen a héten ahány nap, annyiféleképpen utaztam a munkába :-D
A troli az Izabellán jár, ami tőlem ugyan több utcányira van, de ha jól kilépek, elvileg 10 perc alatt ott lehetek. Megnéztem a menetrendet, és hogy hol áll meg a troli a Lehelen, és úgy ítéltem meg, hogy ez nem is rossz.
Szerdán 5.55-kor indultam otthonról, mert a troli elvileg 6.07 körül jön, azt kényelmesen elérem. Pár utcára voltam, mikor elment (még az előző). Szépen odasétáltam a megállóhoz, de mivel az előzőt nem sokkal késtem le, így a következőre még várni kellett, de most nem voltam mérges, mert így volt a menetrendben is. Végül aztán megjött a troli, átvitt a Lehelhez, ahol elértem egy olyan metrót – persze várni kellett arra is –, amivel jóformán időben beértem a melóhelyre. Elégedett voltam. A trolin, aggodalmaimmal ellentétben, nem voltak ordibáló vagy drogos csövesek, csak hozzám hasonló 5-6 munkába induló félálomban lévő ember. Remélem, ez nem egyedi eset.
Mondjuk a troli is többször kapott pirosat, meg a kukásautó is ott szerencsétlenkedett előtte az Izabellán. Nem tudnak ezek a kukások később jönni, amikor én már nem vagyok a trolin?
A térképről később kinéztem, hogy ha egy megállóval később szállok le, akkor alig kell gyalogolni a metróig, szóval legközelebb így megyek. És asszem, ez lesz az alternatív útvonalam a metrófelújítás alatt… Igaz, hogy többet kell gyalogolni reggel, de nem bírom én idegekkel a két átszállást + várakozást + tömött buszt maszkban.
Hazafelé ugyanakkor, ha sietek, kénytelen leszek gyalog jönni, hisz már kedden bebizonyosodott, hogy metrópótlás idején hamarabb hazaérek a Lehelről gyalog, mint a csodálatos BKK-val :-D
Ja, elfelejtettem írni, hogy hétfő délután az M3-as pótlóval voltam kénytelen visszafelé jönni a Deákig, mert az ősökhöz mentem. Na, hát hétköznap délután a metrópótló ezen a szakaszon pláne rémálom! A kibaszott ingyenes parkolás miatt most az is autóval jár, aki csak a sarki pékhez megy kifliért, tehát iszonyatos a zsúfoltság; a pótló minden egyes lámpánál megállt, köcsög autók tülekedtek a buszsávba (én eltiportam volna őket, ha én vagyok a buszsofőr). A Bajcsy-Andrássy kereszteződés egy rémálom. Komolyan mondom, hogy a Frei doppiójával vetekszik a hatása. Ráadásul valamiért egy rendőrautó is állt ott, és egy rendőr karjelzésekkel akadályozta a forgalmat. Most mi a fasznak, komolyan, nincs még elég káosz ott?!
Szóval a metrópótlót kerülje el mindenki, aki jót akar, az ingyenes parkolást meg aki kitalálta, az haljon meg nehezen, és még más baja is legyen.
