Fater szülinapját ünnepeltük decemberben, munkanapon. Meló után felrongyoltam az ősökhöz az ajándékokkal és az útközben vett jóféle Szamos tortaszeletekkel – mentes a Faternak, rendes nekünk. Volt rendes főtt kaja, aztán köszöntés, aztán a desszert.
A Szájer-balhé pont akkoriban pattant ki és Faternak kb. 30 másodpercenként érkeztek a viccesnél viccesebb képek FB-ra, amiket megnéztünk és sírva röhögtünk;
komolyan mondom, abban az időben 24 órán át nonstop röhögtem az ügyön, még álmomban is :-D
Na, így telt az idő kellemesen. Még valami emlékeztető is volt a telefonomban 19.00 körülre; azt átraktam 20.00-ra, mert láttam már, hogy nem fogok hazaérni rendes időben. Mármint ami nekem rendes a 4.30-as keléshez: hogy igazán kialudjam magam, 20.00-kor már készülnöm kellene a szunyáláshoz, 20.30-kor lefeküdni, mert úgyis még plusz félóra, mire elalszom, és akkor esetleg meglenne a 8 óra alvás. Ez egyébként szinte soha nem jön össze…
Átraktam az emlékeztetőt, de még ekkor sem tudatosult bennem, hogy már 19.34 van. Illetve csak annyiban, hogy basszus, megint nem fogok rendes időben lefeküdni. De azért nekifogtam a búcsúzkodásnak, visszavettem a bakancsot, a sálat, a télikabátot, és kimásztam a bejárati ajtó kisablakán, mert pont ezen a napon volt az, hogy a zár meghibásodott, és csak a kisablak volt mászható. Ami egyáltalán nem zavart, hisz jó kondiban vagyok, csakhogy 163 centi, a kisablak pedig kissé magasabban kezdődött, mint a szeméremcsontom. Szóval nem tudtam csak úgy átlépni rajta. De azért sikerült :-D
Lelifteztem álmosan, és a kapuban lanyhán tűnődtem, hogy balra induljak-e, ami szebb útvonal, vagy jobbra, ami gyorsabb – és akkor jutott eszembe: „BASSZA MEG, A KIJÁRÁSI TILALOM!”
Elő a mobilt: 19.40 volt. Tudtam, semmi esély rá, hogy 20.00-ig hazaérjek. Levert a hideg verejték, de csak egyetlen dolgot tehettem: iszkoltam, mint az állat – na futni azért nem, olyan eset nincs, hogy én egy hülye Viktor-intézkedés miatt az utcán fussak, ha nem akarok – jobbra, a csúnyább, de gyorsabb útvonal felé.
A metró mozgólépcsőjén viszont száguldottam, de a metró csak még két perc múlva jött, akkor még a megállók, akkor az átszállás a kisföldalattira, és még arra is várni kellett pár percet, és ugye az sem egy megálló. 20.02 volt, mire az én megállómnál a felszínre jutottam. Kész, ennyi, megszegtem a kijárási tilalmat…
Gondolkoztam, ha elkapnak, mit mondjak: az igazat-e (mert Öcsém szerint nem szabad hazudni; habár azt is szokta mondani, hogy ne legyek hülye :-), vagy hogy munkából jövök. Van nálam egy kis munkáltatói igazolás, bár azon nincs rajta, hogy 20.00 és 05.00 között munka végett az utcán lehetek, mert a., ezt még korábban állították ki, és b., nem is kértem effélét, mert minek.
És most még haza kellene rohanni, és a földalattitól a lakásig 4 perc, ha a szokott gyors tempómban megyek. De most ráadásul nem is mehettem nyílegyenesen, mert az utam egy szakaszon pont a rendőrség előtt megy el. Noha valószínű, hogy a zsaruk csak nem basztatják az embereket pár perc miatt – nekik is meló –, de azért ha pont a pofájuk előtt sétálok el 20.05-kor, azt mégsem hagyhatják figyelmen kívül, ha mondjuk ott állnak az épület előtt cigizve… Ezért kerülnöm kellett, a párhuzamos utcán repesztettem végig. Akkor már csakugyan nem volt ember az utcákon, csak biciklis futárok. Ez jó volt, mert különben elég rossz hírű utca az. Közben forgattam a fejem 360 fokos szögben, nem látok-e rendőrt, mert akkor beugrottam volna a kapualjba.
Végül odaértem a saját utcasarkomhoz, onnan két ugrás a kapum. Ugrottam kettőt, mint a tigris, hopp be a kapun, és sikerült! 20.08-kor voltam a lakásban. Nagyon megkönnyebbültem.
Ugyan leszarom magasról a kijárási tilalmat, de mégiscsak rendelet vagy mi van róla, és a fene sem akar pénzbírságot fizetni.
Egyébként fölösleges, mint a szar, pláne a 19.00 órás boltbezárással kombinálva, hisz tél van és nincs nyitva semmi, szóval minek is lennénk az utcán. Ez csak azokat a normális, 5-ig vagy 6-ig dolgozó embereket szívatja meg, akik munka után még vásárolnának is, és messze laknak. Érdekes, hogy ezt nem törölték el, mint a nyuggersávot, holott egyformán népszerűtlen mindkettő, és az már kiderült, hogy valszeg a Fidelitas vagy más csicskacsapatuk monitorozza a netes hozzászólásokat, és az alapján „intézkednek”. A kijárásira és a nyitvatartási időre ugyanúgy leírta mindenki, mekkora baromság, fölösleges, és csak a boltok zsúfoltságát növeli így decemberben, de gondolom, Viktor annyira szerelmes a gondolatba, hogy „Kijárási tilalmat rendeltem el!”, hogy eszében sincs visszavonni. Nagyobb öröme sose legyen.
Másnap elmeséltem a csajoknak bent, és ők mondták, hogy szerencsém van, mert volt a hírekben, hogy valami kisgyerekes anyát 20.02-kor büntettek meg a zsaruk.
Valószínűleg a statuálás a lényeg, mint a Tanúban, vagy az adott rendőrségnek kellett a bevétel, esetleg a kerületi rendőrkapitány kiadta, hogy szigorkodni kell, mert neki meg a fővárosi rendőrkapitány adta ki, annak meg az országos, annak meg a Pintér, hogy egy kicsit szopassák a népet. Nekem most mázlim volt, mert a zsaruk a szomszéd, rosszhírű utcában +1 fokban lusták voltak járőrözni.
Volt kisebb vitánk Tesómmal később, mert szerinte nem gond a kijárási, hisz fél nyolckor már remekül lehet autóval közlekedni a városban. Mire én, hogy de mi van azzal, aki mondjuk Békásmegyeren dolgozik 18.00-ig, és Budatétényben lakik, de előtte még be kell ugrani ellátni a nyugdíjas beteg szüleit Cinkotán. És nem mindenkinek van kocsija, hanem ha az ilyen ember busszal közlekedik, ami félóránként jár, minden bokorban megáll és még néhány piros lámpánál is, akkor simán bukja a kijárási tilalmat. És nem hivatkozhat arra, hogy munkaügyben van az utcán, mert hisz nem ez a helyzet. Csak normálisan gondolkodó „kormány” esetében mindezeket simán el tudná intézni. Ha pl. 22.00-től lenne a kijárási, az szerintem rendben lenne. Mindegy, leszarom.
Megszegem én amúgy szinte mindennap a szabályokat, mert noha az utcán is kötelező a maszk, de én általában nem veszem fel azonnal, hanem legalább pár lépést teszek fedetlen arccal – főleg reggel 5.55-kor, 0 fokban, a sötétben, amikor 0 ember van 100 méteres körzetben – szóval, ha szándékosan szegem meg, az igen jó érzés :-DDD
