Nem volt 100 %-ig karácsonyi hangulatom 24-én, mivel előző nap még dolgoztam, nem aludtam ki magam tökéletesen, és nem éreztem azt a „de jó, szünet van” megkönnyebbülést sem… De azért jó hangulatban keltem fel 24-én, betoltam a jó kis reggelit, a két kávét, aztán nekifogtam a takarításnak.
Nem takarítottam ki teljesen, a talajmenti takarítást direkt 26-án délelőttre tartogattam, mert aznapra vártam a vendégsereget, és tudtam, hogy addig úgyis összejárom a padlót.
Így csak leporoltam a dolgokat, kipakoltam a gardróbot, ami tele volt már mindenféle holmival, eltüntettem Zétény magasságából a pillanatragasztót, bicskát, ajtónyikorgás-gátló sprayt és hasonló veszélyes dolgokat. Bedugdostam a konnektorokba az IKEÁ-s konnektordugókat.
Menet közben még végignéztem A vád tanúját, amit előző este kezdtem el. Marha jó volt, noha sokadszorra látom. Aztán menetrend szerint hajat mostam és lezuhanyoztam, és sajnos itt csúsztam meg kissé az idővel, mert a haj megszáradása tovább tartott (illetve, korábban kellett volna megmosnom). Még megettem a maradék pakisztáni kaját is, mert noha elvileg ebédre mentem az ősökhöz, tudtam, hogy anyám mindig mindennel késik, így jobb, ha nem éhesen megyek oda.
Fater az idén nem ajánlotta fel, hogy eljön értem kocsival, holott évek óta így van – az előző albérletben is, pedig az sokkal közelebb volt hozzájuk, mint ez –, nem tudom, direkt-e, vagy simán elfelejtette. Így tömegközlekedve mentem. Kicsit durcás voltam emiatt, és mindkét jármű a pofám előtt ment el, így még később érkeztem meg, cipelve az ottalvós cuccomat.
No de sebaj. A kora délutáni ebéd természetesen nem volt még kész, de miután gyorsan megebédeltünk végül és én betoltam a délutáni izmos kávét, Faterral nekifogtunk a karácsonyfadíszítésnek. Ez minden évben egyre egyszerűbb, hiszen mindig kicsi fát veszünk, és egy-két dísz tavaly óta vagy eltörött, vagy leesett róla az akasztó. Idén akartam pár új díszt venni, de végül ez elmaradt.
Ezután csomagoltuk az ajándékokat. Én a nappaliban, a tévé előtt (Harry Potter és a titkok kamrája J :-) Elég sok ajándék összegyűlt, igaz, hogy zömmel csak apróságok, de darabszámra nem kevés. Mikor végeztem, jött Fater és hozta a saját ajándékait – anyámtól valókat is ő csomagolta, mert a mutter persze megint elhavazódott –, és letettük az összeset a díványra, valami őrült nagy halom lett :-D Ennyit a 2020-as kis karácsonyról :-D
Ezután már csak arra vártunk, hogy anyám összecsapja a hideg vacsorát, amit behozunk az ebédlőasztalra, és ajándékbontás. De erre jó sokat vártunk. Eddigre már 20.00 elmúlt, és én hirtelen marha álmos lettem, hiába az aznapi három kávé, de előtte napokig 4.30-kor keltem, ma pedig már takarítottam, fát díszítettem, csomagoltam; kimerültem. Mutter marha komótosan rakosgatta össze a hideg vacsit; végre sikerült neki, megterítettünk, vacsi az asztalra, akkor Mutter elvonult gyorsan felvenni valami szebb ruhát. Jó húsz perc múlva bekopogtam, hogy mi van már? Hát ő reggel 8-kor kapott boldog karácsony-sms-t egy barátnőjétől, és arra most gyorsan válaszolt. Mi a f*sznak!??? Este fél kilenckor? Az a másik családosasszony nem fogja percenként csekkolni a mobilját, hogy „enyje, a Móni még mindig nem válaszolt!”, de ha mégis, akkor miért az ajándékbontás előtt kell neki sms-t írogatni, amikor már álmos és fáradt mindenki…
Ezek után az ajándékokat kb. olyan sebességgel szórtam szét, ahogy egy kapkodós krupié osztja a kártyalapokat a kaszinóban. Elégedett voltam, mert jó sok mindent kaptam, és a zöme jó dolog: testápoló, tea, kék sajt, a könyv, amit kértem, mécses, avokádó, csoki, meg még lehet, hogy kifelejtettem ezt-azt. Egyedül a huszonötödik aranyos bögre idegesített, mert már van marha sok bögrém, amiket én vettem saját ízlésem szerint, és most még ez a plusz, amit valahol tárolnom kell és jó pofát vágni hozzá.
Végre vacsorázhattunk, hideg sonka és libamáj is!! Nagy kedvencem, amit kb. csak évente egyszer eszem, ilyenkor. Egy muskotályt is kinyitottunk, és ittam összesen egy pohárnyit. Vacsi után finom Stühmer szaloncukor, amelyet én hoztam ajándékként, és Mutterral elfeleztük, mert olyan rengeteget vettem belőle a december folyamán :-D
Fater hamarabb elment aludni, mi még néztük valamelyik filmet a díványról – de már bizisten nem emlékszem, melyik volt az –, aztán, éjfél után, én is lefeküdtem, és a Vadászkutyákat olvastam, de alig fogtam fel belőle valamit az álmosságtól…
25-én felébredtem ugyan 6.39-kor, de még visszaaludtam kb. 9.05-ig, és ez a hajnali álom volt a legjobb. Ezért gyűlölök én 4.30-kor felkelni munkanapokon…. Akkor alszom a legédesebben, amikor reggeliznem és munkába rohannom kell.
Legnagyobb megkönnyebbülésemre az éj folyamán a menstruációm nem zendített még rá, maradtak a kis barna foltok, mert attól féltem a legjobban, hogy bealszom és közben éjszaka megjön. Ez szerencsére 25-én délutánig váratott magára. Nem szeretem, ha idegen helyen alváskor megvan.
25-én kényelmesen megkávéztam, aztán finom reggelit ettem és a második kávé mellett még jó sokáig olvastam. Fater közben felkelt és elment sétálni, Mutter még mindig aludt, későn kelt, így késői ebéd volt, de nem bántam, mert a reggelivel jól elvoltam.
Ebéd után még a számítógépen néztünk pár film- és musicalrészletet, aztán már sötétben indultam haza, de most Fater elvitt hálistennek.
Az üres lakásba hazaérni egyáltalán nem volt nyomasztó. Pedig tartottam tőle. No persze rögtön kibontottam azt a Németh Pincészetből származó cuvée-t, amit még szeptemberben vettem Badacsonyban, és direkt valami ünnepi alkalomra tartogattam :-) A bor isteni volt, és utána még nekifogtam megnézni a Szomszéd nője második részét, ha már az elsőt a napokban zavartam le. Aztán lefeküdtem, és lélekben készültem a másnapi vendégségre.
