A 2020. évi téli szünet is – mint mindegyik – eszméletlen hamar elszállt. Ez persze még rosszabb volt, mint a korábbiak, mert nem lehetett menni tkp. sehová :-( Se mozi, se fürdő, se kávézó, kirándulni sem igen lehetett, mert vacak zegernye idő volt, borús és még csapadékos is, és elég hideg. Eleinte ostoroztam magam, hogy így telik el a szünetem, hogy „nem csinálok semmit”, de végül elengedtem ezt a gondolatot, és próbáltam csak pihenni, hisz nem is nagyon volt más lehetőség.
Esetleg még más városba utazhattam volna, de mi értelme annak, hogy egy napra leruccanjak Pécsre, ahol ugyanilyen borús, esős zegernye van? Csak kényelmetlenség lenne és még vackabbul érezném magam.
Így sok filmet néztem, olvastam, naponta sokat gyalogoltam, keresztrejtvényt fejtettem, finomakat ettem. A szünet idejére szabadságoltam az egészséges életmódot és annyi édességet ettem, amennyit akartam. Ezekből úgyis úgy feltankoltam, hogy még most, a poszt írásakor (január közepén!) is van a Stühmer szaloncukorból, holott bőségesen ajándékozgattam is belőle :-D
Szilveszter napján nagyot gyalogoltam napközben, előtte éjszaka keveset aludtam (este hosszú telefonbeszélgetés anyámmal, de épp a Szökés Pretoriából c. filmet néztem, amit muszáj volt befejeznem utána, ergo későn feküdtem le), így direkt jó volt, hogy szokásom szerint délután aludtam egyet a nagy szilveszteri ébrenlét előtt.
A szilveszterem a szokásos módon telt, sőt még a korábbiaknál is csendesebb volt. Talán rögtön kora este indításként innom kellett volna pár korty szeszt, de nem tettem, helyette összeállítottam a hatalmas adag salátát, majd egy tálkával beültem a laptophoz és filmeket néztem. – Persze, ekkor már kibontottam az első doboz sört ;-)
Elsőnek a Jamaica Fogadót néztem – nem is igazán tudom, miért. Nem az a vidám, szilveszterre való film. De azért mégiscsak Hitchcock, és Charles Laughton játszott benne, akit pár napja A vád tanújában is láttam, és hát rohadt jó volt itt is. Egyébként meg maga a film is igen jó. De azért utána a Sikoly 2.-t kezdtem megnézni, amit imádok; vicces, kicsit ijesztgetős, szép helyszínen játszódik.
Már elmúlt éjfél, amikor a Tengerre, tata! c. filmet is elkezdtem (Data is játszik benne :-D), de végül félbehagytam. A szünetekben a karácsonyra kapott Csörögj rám!-ot olvastam, ami nagyon aranyos és bájos kis könyv volt.
Újévkor, pénteken az ősökhöz mentem ebédre. A hétvége pedig ’zsúfolt’ lett, mert vasárnapra Tesómék hívtak váratlanul, így a vasárnapi programot is áttettem szombatra. Nem mintha valami vad dolog lett volna. Szombaton délelőtt Zsuzsival találkoztunk és Frei kávét ittunk, az ajtó előtt az utcán, mint a lovak. Hónapok óta nem ittam Frei kávét! Most épp a nicaraguai dohánykávét, hát isteni volt. Utána a Westendben dumáltunk, miközben a Burger Kingben vett reggeli szenyát eszegettük, de a biztonsági őr kirúgott minket, így a szenyát az épület előtt ettük meg, aztán visszamentünk és még pár órát ott dumáltunk a padokon. Ahogy egyébként sokan mások is. Csomóan kezdtek enni vagy inni, de az őrök mindenkivel keménykedtek :-D
Kora délután szétváltunk, és mentem a Moszkvára, ahol Faterral találkoztunk, és a Várban sétáltunk egy nagyot. Tényleg nagyot! Végigmentünk a Váron, aztán le, át a Lánchídon, és végig a Váci utcán, ahol van egy kis Müller, ahol matcha teát akartam venni (vettem is). Innen Fater elköszönt, én pedig hazamentem.
Vasárnap Tesóméknál jártam, és bográcsos babgulyást ettünk. Isteni volt. Még jobb volt talán a szuper kávé, amit kaptam, és főleg az, hogy délelőtt tettünk egy sétát a közelben, aminek során Zétény bekanyarodott a játszótérre, én kísértem, Öcsémék pedig leváltak tőlünk és önállóan sétáltak tovább, illetve haza is mentek. – Most már tanultam a múltkori esetből, és a kisgyerekes sétára zsebkendőt, valamint telefont is eltettem. A zsepi kellett is, mert a játszótér reteszének kinyitásakor elvágtam az ujjamat és vérzett (legközelebb ragtapasz is kell!). Úgy hintáztattam Zétit, hogy közben az ujjamról itattam a vért.
Jó sokáig voltunk ott, mert a töpörtyű nagyon belejött a hintázásba, de azért végül csak elunta, és visszafelé sétáltunk, haza. Akkor már főtt a babgulyás, amit megettünk. Utána valami isteni sütemény volt, sőt Tesóm borral is megkínált. Így mentem haza, tele hassal, kora délután. Megvártam, hogy lemenjen a torta és felszívódjon a bor, és akkor még futni is elmentem.
Az első munkahét egész elviselhető volt. Előre felvérteztem magam, igyekeztem a jó dolgokra koncentrálni (pl. a Vezércsel könyvre, amit épp olvastam, az izmos reggeli kávéra, a fogyáshoz való visszatérésre stb.) És egész jól túl lehetett élni a hetet. Nem történt semmi különösebben rossz dolog, és elhatároztam, ha túl leszek az első munkahéten, megajándékozom magam egy pizzával pénteken. Így is lett :-D Pizzázás közben a Z világháborút néztem, amely eléggé illik a jelenlegi helyzethez...
Az első munkahetet követő hétvégén is voltam Öcséméknél, és most is játszótereztünk Zéténnyel, de most már full egyedül elengedtek kettőnket. Én már annyira nem is izgultam, mint első alkalommal, odafigyeltem a töpörtyűre, hogy miket néz meg érdeklődve, szedtem neki csipkebogyót, és löktem a hintán. (Most egy egész csomag zsepit eltettem, és ragtapaszt is! :-D) Hinta után még csúszdázott, és rajzoltunk ágacskával a homokozóban. Az egyetlen hátrány az volt, hogy eszméletlen hideg volt, napközben is fagypont alatt, bár legalább a nap sütött. És a hideg miatt jó kevés ember volt kint a szabadban ;-)
Egyszer paráztam csak, amikor a használaton kívüli hajóállomásnál jártunk, és rettegtem, hogy Zéti esetleg elveszti az egyensúlyát és beesik a vízbe. Akkor kénytelen lennék utánaugrani, és egyikünknek sem lenne jó ez a kaland. Így igyekeztem minél előbb elterelni onnan, más, szárazföldi területekre. Szerencsére ez sikerült is. Találtunk söröskupakot, aztán lassan hazasétáltunk, ahol Ági már kezdte főzni a szintén bográcsos gulyást. (Sajnos, hús nélkül.) Ezután a házban játszottunk – épp ideje volt, már szétfagytam –, majd ebéd után megpattantam.
Zéti már megint sokat fejlődött a legutóbbi óta, csomót kérdez, és mindent észrevesz. Ravaszkodik is néha :-)
Egyéb érdekes dolog nem történt ebben az időszakban. Hacsak az nem, hogy eldugult a fürdőszobai mosdókagylóm, amin nagyon felhúztam magam, mert az mindig eldugul, az előző albiban is…. Pedig úgy vigyázok, hogy ne csússzon bele a hajszál! Ezért szilveszterkor beleeresztettem egy izmos lefolyótisztítót, az hatott is, de két nap múlva újrakezdődött.
Viszont mikor az első munkahéten betettem egy mosást, azt vettem észre, mikor lejárt a program, hogy kicsit áll a padlón a víz, és némileg piszkos a mosdókagyló körül. Megrémültem, de láttam, hogy momentán nem folyik semmi. Felmosás után összeraktam magamban, hogy a mosógép rá van kötve a mosdókagyló lefolyójára, és most nyilván kiszippantotta belőle a dugulást (azóta sincs eldugulva!!). És előtte azért lehetett, mert direkt mindent kimostam december 23-ig bezárólag, utána pedig nem, hogy a szünetben ne kelljen már a fregolit kerülgetnem. Ennyi idő alatt leülepedett a dugulás, amit most kiszivornyázott a mosás. Szóval a mosás egyfajta dugulás-megelőzésként funkcionál. No mindig tanul az ember :-D
