Minden évben várom a március 15-ét, főleg ha munkanap. Pontosabban: csak akkor, ha munkanap :-D – mert egy szombati szabadnappal nem sokat érek. Idén hálistennek hétfőre esett! Magamhoz képest sűrű programom volt. – Ha nincsenek a lezárások, még sokkal jobb lett volna, Szegedre vagy Győrbe utazással, de hát mi értelme elutazni egy másik városba, hogy ott is a bezárt boltok körül keringjünk. Így maradtam itthon.
Pénteken meló után anyámmal találkoztunk, aki okostelefont akart venni, mert miután a Klubrádiót már nem lehet hagyományosan hallgatni, csak neten, ő megtudta, hogy az okostelefon = internet, és akar egyet venni, hogy ezentúl azon hallgassa. Találkoztunk hát a félig kihalt plázában, ahol a Libri (és benne a Frei!) be volt zárva, de bezzeg a Douglas parfüméria az nyitva volt… grrrrr.
Nekem kételyeim voltak a telefonvásárlással kapcsolatosan, mert mintha olyasmi rémlett volna, hogy „csak ügyfélszolgálatként” van nyitva a Vodafone, de hát ha már itt vagyok, oly mindegy… Kiderült, hogy igazam is volt, mert bementünk a Vodába és beszéltünk a mutter kapcsolatával, aki elmondta, hogy sajnos most nem adhatnak el semmit 22-ig, csak szerviz és ügyfélszolgálat.
Édes istenem. A járvány. Ha húsz percet beszélnek egymással (maszkban), az OK, de ha az eladó a kezébe ad a mutternak egy becsomagolt mobiltelefont, akkor már megáll az élet, mert majd a mutter elkezdi nyalogatni vagy csókolgatni a csomagolást és így elkapja a vírust… Wtf?! Na mindegy – a lényeg, hogy okostelefon nem lett, így kettéváltunk, és én kb. 6 megállónyit gyalogoltam hazafelé, hogy a napi sport meglegyen. (Futni nem voltam a legutóbbi lezáráshullám óta, mert hol hideg van, hol menstruálok, hol pedig bizonytalan vagyok, hogy maszk nélkül futás miatt ki merjek-e lépni az utcára, vagy megbírságolnak, mikor épp a zebránál állok a Liget rekortán felé kocogva.)
Otthon hajat festettem, befejeztem A hírek szerelmeseit (nem igazán tetszett) és szunya.
A szombat volt a legszebb nap, a korai kelés ellenére, mert Tesómékhoz mentem! :-) És be volt tervezve a jó kis termelői piac is, ahol remek sajtok meg sonkák meg zöldségek vannak. Az idő is gyönyörű volt. Reggel haboztam, hogy a bőrdzsekit vegyem-e fel, vagy a télikabátot, végül az utóbbi mellett döntöttem, ami jó is volt, mert reggel még hűvös volt, és a délutáni kölökkel sétáláshoz a sok zsebbel rendelkező télikabát a praktikusabb.
Ági nem volt túl jól, és dolga is volt, így – most először – csak hármasban mentünk piacra a fiúkkal. Érdekes új élmény! Egyrészt nagyobb felelősség, hisz csak egy szülője van jelen a pocoknak, miáltal nekem jobban oda kell figyelnem rá. Másrészt velük ketten talán még nem is jártam így külön.
Indulás előtt még játszottunk picit, én egy lila lufit dobáltam felfelé, ami Zétinek nagyon tetszett, nevetgélve nézte és mondogatta, hogy Magasabbra! Még magasabbra! A nagy kacagástól még csuklani is kezdett. Ez nagyon édes volt, még sosem hallottam csuklani.
- Te csuklasz? – kérdeztem tőle.
- Nem cuklom.
Pedig cuklott :-D Aztán, a játszás befejezésével útnak indultunk hármasban.
Zéti hátul ült a gyerekülésben, mi pedig elöl, néha hátrakommunikáltunk, vagy játékokat kért. Aztán megérkeztünk a piac városába, leparkoltunk és huss a piacra! Itt már akadt gond, mert Zétény csomó dolgot fel akart szedni a talajról, illetve egy ponton valamiért nem is akart tovább jönni, hanem sírva fakadt. Ketten győzködtük, hogy micsoda isteni dolog lesz a piacon, sajt, gyümölcsök, napsütés, a Duna; leülünk egy padra és ott fogunk falatozni…. Ezek végül meggyőzték.
A kedvenc sajtosunknál vásároltunk ketten összesen mintegy húsz kg-t :-D Amíg Tesóm rendelt, én fogtam Zéti kezét, aztán cseréltünk. Hálistennek egy ponton – nem két perc volt a vásárlás – Zéti valamiért leült a földre. Ez praktikus volt, hisz nem így fog 0,5 mp alatt felpattanni és világgá rohanni.
Egyébként nem is akart. Jólnevelt kis kölök, és max. kíváncsiságból csatangolt volna odébb egy-két méternyit időnként.
Én is vásároltam, sőt vettem sonkát meg lilahagymát is. Leültünk egy padra sajtot eszegetni, aztán WC – mert küszöbön állt a menstruációm, már napok óta „kezdődgetett” – aztán szép lassan hazamentünk.
Ittam még egy kávét – ma már a harmadikat, de később, ebéd után is betoltam még egyet… Mit csináljak, alacsony vérnyomású koffeinfüggő vagyok, aki korán kelt, a Tesóm által főzött piros Lavazza pedig igen finom :-)
Még volt idő az ebédig, ezért Zéténnyel a kertben kalandoztunk. Sok mindent még nem lehetett csinálni, amit nyáron szoktunk, például málnát vagy zöldbabot legelni, mert ezek még nem teremnek. De azért figyeltük a hangyákat, frizbiztünk, Zéti tobozokat hordott innen oda, és effélék. Én szívesen letárnyadtam volna a kerti nyugágyba, és az ölembe véve Zétit, hintáztam volna, de a kölök tele volt energiával, mintha kettőnk közül ő ivott volna kávét :-D Nem igazán maradt egy helyben, ide ment, oda ment, folyamatosan. Ez, mondjuk, tudom, hogy jó dolog, sőt kimondottan hasznos egy kisgyerek fejlődéséhez, és szépen levezeti az energiáit. (De ettől én még punnyadtam volna kicsit :-D)
Ezután karfiolkrém-leves és aranygaluska ebéd következett. Isteni volt. Zétényen ekkor már látszott a fáradtság, cseresznyeszája lett és álmosan nézett.
Ági és Zéti lefeküdtek, Tesóm és én (még egy) kávét ittunk és beszélgettünk a kertben, aztán a házban Öcsém a laptopon írt, én meg igyekeztem teljes csendben olvasni a Csörögj rám!-ot.
Délután, mikor mindenki felébredt, az volt a terv, hogy Zéti és én menjünk a szokásos játszótér & séta körre, ők pedig tőlünk függetlenül sétálnak majd kettesben. A kulcs náluk lesz, kb. egy óra múlva hazaérnek, és így mi is majd be tudunk jutni a kertbe.
Tudtam, hogy ha játszótér is lesz, akkor több mint egy órát kalandozunk. Kicsit aggódtam is, mert a múltkorival ellentétben – amikor a lezárás előtti napon az egész város összes embere elrohant shoppingolni, és üres volt a játszó –, most látszott, hogy sokan sétálgatnak a szép napsütésben, és tudtam, hogy a játszótér is tele lesz gyerekkel meg szülővel… Ezért hatalmas volt a megkönnyebbülésem, amikor Zéti ezúttal nem akart bemenni a játszóra, hanem tovább sétáltunk a parkban. Hála a jó istennek!
A part menti „körúton” nem voltak túl sokan, és a séta élvezetes és kellemes volt. Zéti minden sörösüvegről leszedte a nyitófület, én kivételesen egyáltalán nem vágtam el a kezemet semmivel, és a nap szépen sütött. A füves, vízparti placcon is igen jól éreztük magunkat, gyönyörű délután volt, Zéti vidáman szaladgált.
Ekkor megpillantottam a városi rendészet, lánykori nevén közterület-felügyelet kocsiját, és megfordult velem a világ!
Tesómék városában eddig nem volt kötelező a maszk, mert ezt mindenhol a helyi polgi szabályozta, de március 8. óta – kormányrendelet – már mindenhol kötelező a szabadban. Rajtam pedig nem volt, mivel ezt teljesen elfelejtettem, sőt még csak a zsebemben sem volt maszk!! Annyira megszoktam, hogy itt nem kell, és annyira arra koncentráltam, mit vigyek a gyereksétához: telefon, zsepi, ragtapasz, hogy a maszk úgy ahogy van, kiesett az agyamból.
Jesszusom. És persze hogy ezen a frekventált helyen áll a rohadt közteres… Persze iratok sem voltak nálam. Lepergett előttem, ahogy megállítanak és megbírságolnak, Zéti sírva fakad; esetleg még elő is állítanak, mert igazolni sem tudom magam, Zéti felügyelet nélkül marad, jön a gyámhivatal… Mennyi a pénzbírság a tetves maszk miatt? Valami rohadt sok.
Ha Zéti nem lett volna velem, valszeg egész egyszerűen elájulok és végigdőlök a füvön, de hát ott volt, így igyekeztem összeszedni magam (a fenti gondolatok fél mp alatt szaladtak át az agyamon) – minden OK lesz, nem vesznek észre, nem bírságolnak meg, játszunk tovább, nem foglalkozom a buzi maszkkal….
Megjegyzem egyébként, az egész séta alatt az emberek kb. felén volt maszk. Logikusan, hisz szabad téren voltunk és akik egy társaságban sétáltak, azok nyilván egyébként is együtt időznek.
Persze hogy Zéti pont ekkor szeretett volna felszedni egy söröskupakot, ami egy olyan pad alatt volt, ahol két maszkos lány ült… én meg csupasz arccal, alig győztem onnan elcsábítgatni Zétit azzal, hogy rengeteg izgalmas söröskupakot fogunk még találni ODÉBB!!! :-D
Megfordult a fejemben, hogy rohanjunk azonnal haza, még mielőtt a közteresek észrevesznek, de eszembe jutott, hogy Öcsémék is sétálnak, és az egy óra még egyáltalán nem telt le. Mivel nem mentünk be a játszóra, az ott szokásosan eltöltött félóra most kiesett.
Szép kényelmesen visszafelé fordultunk a ház irányába, elmentünk a szabadtéri edzőpark mellett – emberek 20 %-án volt maszk, és több kutya, teljesen maszk nélkül –, szedtünk újabb söröskupakokat meg két hosszú, fekete izét, amik nem tudom, hogy mik, de Tesóm később nagyon örült nekik.
Még mindig nem telt le az egy óra, Öcsémék még nincsenek otthon… Javasoltam Zétinek, hogy üljünk le egy padra és szeretne-e almát enni, mert Ági adott egyet, hogy azzal kínáljam meg a töpörtyűt. Ő persze vevő volt az almára. Hatalmas erőfeszítéssel kettétörtem az almát (nem szoktam ezt kézzel), a felét Zétinek adtam és leültünk a padra.
A pad előtt haladt el az autóút, és pontosan ekkor gurult ott a közterület-felügyelet kocsija. Eltekertem a fejemet, hogy ne is lássanak, én itt sem vagyok, különben is gyerekkel vagyok… De nem történt semmi. Pár perc múlva viszont egy rendőrautó is elgurult előttünk! Hát mi folyik itt! Itt kérem egyszerű családok sétálgatnak, miért nem a VIII. kerületben vagy a 99-es buszon járnak ezek a rendőrök?? De, hálistennek, ezek sem csináltak semmit, hanem elgurultak a fenébe.
Zéti észlelte a feszkót, így egyszerű szavakkal és tök közömbös hangsúllyal elmeséltem neki, hogy most elvileg van egy olyan szabály, hogy a felnőtteknek maszkot kell hordani a szabadban, de nálam most nincs, és aggódtam, hogy esetleg megbüntet a rendőr, de nem is vettek észre, ez milyen jó. – Zéti ugyanis olyan értelmes kölök, hogy csomó mindent megért, amiről azt hinném, ezek „felnőtt dolgok”. Bár később felmerült bennem, hogy helyes-e egy háromévest ezekkel a marhaságokkal fárasztani? Na mindegy, elmondtam (nem szólt rá semmit), előbb-utóbb úgyis rá fog jönni, hogy vannak felesleges és hülye szabályok az életben.
Pont ekkor balról megérkeztek Tesómék, és mikor elmondtam az aggodalmaimat, csak mosolyogtak, hogy ó, hát ezek nem büntetni vannak itt, hanem segíteni, hogy minden rendben van-e, meg nem kell-e valakinek segítség…. Én azt gondoltam magamban, hogy hány éves vagy te, királyfi; meg hogy az az anyuka, akit 20.02-kor bírságoltak meg az utcán, mit mondana erre. Nem gondolom én, hogy minden rendőr tetű, de az nyílt titok, hogy olykor „ki van adva”, hogy most bírságoljanak többet, és hát akkor „észreveszik” azt is, amit egyébként nem. Én most megúsztam.
Uzsonnáztunk és az ijedtségre megittam egy házi pálinkát, ami úgy fejbe vágott, mintha három üveg bort ittam volna meg, komolyan koncentrálnom kellett hazafelé menet :-D Otthon megnéztem a Haláli hullák hajnalát, kellemes esti filmként.
Vasárnap tartottuk a nagyobb ünneplést anyám 70. szülinapjának alkalmából, mert az igazi szülinapja kedd envolt és én melóból rohantam oda, és 20.00-ra már haza is kellett érnem. Most viszont volt idő. Mivel a hozzájuk közeli Szamos cuki bezárt, így az Allee-ba mentem, a saját vásárlásomat elintézni (a Lindt is nyitva maradt!!), és utána az ottani Szamosban vettem tortaszeleteket. Majd a Westend kajáldáiban szándékoztam begyűjteni a főételt, a SZÉP-kártyámra.
Mivel szombaton egész nap Tesóméknál voltam, így nem is tudtam, mi a helyzet Budapesten, és most döbbenten láttam, hogy egészen kihalt a város. Nyilván mindenki hazautazott a falujába a három napra. Aztán ámuldozunk, hogy nem csökken a járvány. Ugyan miért dolgozik annyi vidéki Budapesten, akik minden hétvégén meg ünnepen hazautaznak végigcsókolgatni a tanyasi rokonságot, aztán csodálkoznak, hogy beteg lett a Bözsi néni.
A Westend is idegesítően kihalt volt. – Habár az indiai(nak látszó) csicsabolt érdekes módon nyitva van, pedig se nem drogéria, se nem élelmiszerbolt, ki érti ezt…. Kezdtem aggódni, hogy mi van, ha a kajások ki se nyitottak, mert alig jár itt ember, nem éri meg nekik… De hálistennek, noha sokan valóban zárva voltak, azért úgy a fele kinyitott. Én elsőnek Nordsee halat vettem – a két utolsót! –, utána rántott csirkemájat krumplipürével. Ha nagyobb választék lett volna, talán fantáziadúsabban vásárolok, de úgy örültem, hogy legalább a csirkés és a halas kinyitott.
Hazarohantam, ledobtam a vásárlást és visszafordultam az ősökhöz a kajákkal. Kora délutánra csúszott az ünneplés, de igen jó volt, mert Fater – ahogy megbeszéltük – a Főzelékfalóból vett olyan kajákat, amiket főleg ő szeret, így én nyugodt lélekkel ehettem a rántott májból, mert maradt bőven étel még másnapra is, anyámnak nem kellett főzni 15-én.
Fáradt voltam – és még mindig nem indult be a menzeszem – így túl sokat nem beszélgettünk, csak az ebéd és a desszert, és relatíve korán hazaindultam. Elkezdtem nézni A kémet, meg a Waczak szálló pár epizódját (az Indavideón feliratosan is fent van szerencsére!). Aztán a vasárnap esti punnyadás közepén végre megjött. Na hálistennek. Csütörtök óta húzódott!
Zsuzsi kérdezte e-mailben, hogy nincs-e kedvem kirándulni vele hétfőn, de írtam, hogy nem, mert megjött, legfeljebb rövid séta a Margitszigeten délután. Mivel délelőttre takarítást és pizzát terveztem. Írta, hogy neki jó.
Így hétfő reggel kényelmesen megreggeliztem, takarítottam, még a gáztűzhelyet is lesikáltam, aztán zuhany, és csak utána rendeltem meg a pizzát. A pizza megrendelése és kiérkezése között ugyan elvileg 55 perc van, de sosem merek kockáztatni és mondjuk ekkor menni fürödni, mert volt már, hogy 20 perc alatt kihozták.
Most kihozták, én szép apránként fel is faltam – egész pizza, de papírvékony a tésztája, na! – és sajnos utána ettem egy csomó csokit. Majd keddtől visszafogom magam…
Zsuzsival háromkor találkoztunk és jó egy órát sétáltunk a Szigeten, ahol jó sokan voltak és kb. 60 %-uk maszkban. Én a tegnapi stressz után már nem mertem levenni. Egyébként most, hogy a hőmérséklet már nincs fagypont alatt és ezért nem párásodik be a szemüvegem, sokkal elviselhetőbb. De ettől függetlenül ugyanúgy rühellem.
Csak egy órát sétáltunk, de mindketten „elfáradtunk”, vagyis a napsütés és a friss levegő leszívott minket :-D Itthon befejeztem A kémet, elkezdtem a Halálos fehér olvasását (jön az 5. rész!), aztán szunyáltam.
Álmomban már megszületett az új baba, és Zétény szeretettel simogatta; Tesómék pedig közölték, hogy mindnyájan elutaznak egy hétre a Balatonra, én addig költözzek csak be a házukba. Jó álom volt! :-)
