A délutános műszaknak azért sok előnye van! 4.30 helyett 6.20-kor kelek, de ha kedvem tartja, benyomom a szundit, kellemesen megkávézhatok és mindenfélét elintézhetek meló előtt. Ráadásul a munkaidő is rövidebb. – Ez utóbbi mondjuk frusztrál, mivel a meló mennyisége meg ugyanannyi.
Múlt héten megint mentem Öcsémékhez Zéténnyel játszani, amíg Ági dolgozott.
Felkészülve rá, hogy ugyanolyan érthetetlenül álmos leszek, mint az első ilyen alkalommal, reggel az első izmos kávém után azonnal lefőztem egy lazább másodikat is, és Ági szintén kávéval várt. Így egész jól ment a délelőtt, semmi álmosság! :-)
Zéténnyel ezúttal nem mentünk ki a külvilágba, hanem a kertben játszottunk. Ennek számtalan előnye van: nem jönnek rendőrök maszkot ellenőrizni, nem esik le a kölök a hintáról (egyébként nem szokott), és nem futunk bele egyéb veszélyes szituációkba. (Hálistennek – nem szokásunk :-D) Hátránya, hogy a kert kisebb, és némi fantáziát igényel két órán át lekötni Zétit, de végül mindig sikerül.
Reggel még marhára fáztam, de aztán megittam a kávét, felkelt a nap és mi kivonultunk játszani, odakint pedig Zéti nyomában fel-le szaladgáltam, és megszűnt a fázás. Sóskát legeltünk, frizbiztünk, a húsvétra kapott kis dömperében húzogattam fel-le a kertben Zétit. Időnként pedig bújócskáztunk, ami remek dolog, mivel szinte mindig bejelenti: - Elbújtam a ház mögé! – és így nem nagy kihívás megkeresni .-) Főleg, mivel élénkzöld kabátot visel és többnyire nem marad csöndben.
Én is elbújtam ravaszul a fenyő mögé, ahol ő igen hamar megtalált. Kicsit aggódom is, mi lesz, ha majd betölti az ötöt, és még okosabb lesz?
Zétény egy csomó konyhakerti növényt ismer, és mivel még a málna, zöldbaba meg egyéb, könnyen felismerhető zöldségek még nem teremnek, ezért a többiből legelt, úgymint rozmaring, kakukkfű és hasonlók. Én kicsi aggódtam, hogy biztosan meg lehet-e ezeket enni csak úgy nyersen. Eddig csak teának ismertem őket. De Zéti nyugodtan megette, és nem lett semmi baja, sőt elég rutinosan csinálta, feltételeztem, hogy már sokszor legelt belőlük.
Egy ízben egy általam ismeretlen növényt szedett le. Bakker, ez mi, csak nem valami mérgező dísznövény?
- Mi ez, kicsim?
- Ez menta – válaszolta szabatosan.
- És ezt meg szabad enni? Szoktál mentát enni?
- Igen.
Meg is ette. Megnyugodtam. Utána pedig megszagoltam Zétényt, van-e mentaillata, és tényleg volt :-) Apró hároméves, akiből halvány mentaillat árad.
És hagyma is, mert snidlinget és hagymazöldet is evett közben, csak azt már nem éreztem meg. Sőt én magam is ettem hagymazöldet, és csak később döbbentem rá, hogy én tulajdonképpen délután még dolgozni is fogok… Ekkor direkt örültem, hogy nem ügyfelekkel dolgozom, és hogy maszk kell a munkahelyen.
Egy ismeretlen, virágos növénynél Zéti így biztatott:
- Dörzsöld meg az ujjaddal az árvacalánt!
Árvacsalán, hm, csak nem csíp, vagy ilyesmi? Mégiscsak az Öcsém kisfia...
- Miért, mi lesz akkor?
- Illatos lesz a kezed.
Ez nagyon aranyos volt. Megdörzsöltem, és megszagoltam az ujjamat, mondjuk nem éreztem semmit, de rendes szaglású ember számára biztos illatos lett. Legalább a kezem.
Homokoztunk is, mert Zéti kapott húsvétra nyuszi alakú homokozó formát, és ebből csináltunk homoknyulakat ide-oda. Kalandos volt, mert igazán csak nedves homokból-földből jó az ilyesmi, viszont a föld most nem annyira volt nedves, így a nyuszik gyakran szétestek. De Zétinek így is tetszett. Kalandos volt még azért is, mert általában én készítettem a homokformákat, és ő mutatta meg, hogy hová nyomjam őket, ezért a nedves fűben való kúszás-mászástól a farmerem térde hamar vizes, földes és fűfoltos lett. Mert persze a fű még nedves volt a reggeli dértől, de bezzeg a föld, ami igazán lehetett volna nedves a homokformázáshoz, az száraz volt…
Zétény egy ponton pisilt is a kertben; szólt, hogy kell, én pedig nekiálltam lehámozni róla a kabátot és kinti nadrágot. A művelet lényegesen jobb itt a kertben, mint a múltkor a külvilágban :-D Szóltam neki, hogy picit még tartsa vissza.
- Tartom! – felelte bátran. Aztán sikerült a hámozás, ő pisilt, én meg visszaöltöztettem.
De valami nem volt kóser az öltöztetésben.
-Miért nem kényelmes? – kérdezte ő.
Hm…. Fura. Újra levettem róla a kabátot, a nadrágtartót, a kinti nadrágot, és csak akkor vettem észre csodálkozva, hogy nem csak alsónaci és kinti nadrág van rajta, hanem középen még a benti házinadrágja is. Amit az első körben elfelejtettem visszahúzni. Most korrigáltam.
-Milyen sok réteg van rajtad! Olyan vagy, mint egy kis hagyma – mondtam neki (Shrek! Még az illat is stimmelt :-)
-Hagyma vagyok!
Több mint két óra telt el a bújócskával, homokozással, növénylegeléssel, dömperhúzogatással, hálistennek Zéti eléggé élvezte, engem pedig nem is nyomasztott, hogy utána dolgoznom kell menni. Ági adott fantasztikus ebédet, én megettem a direkt desszertnek hozott Stühmer kockát, aztán rohantam a tömegközlekedéshez.
Olyan jól kiszámítottam a menetrendet, hogy simán beértem, még úgy is, hogy közben vettem Fornettit, és fél liter tejet, amiből tejeskávét főztem bent.
Külön öröm volt, hogy a főnök szabin, a két csicskája pedig mind rendes műszakban dolgozott, vagyis aznap délután már egyik sem volt ott láb alatt, és nyugodtan lehetett dolgozni.
Alig pár hét és megszületik Zsófi; már most nagyon izgulok. El se tudom képzelni, milyen lesz, ha majd ketten lesznek, de hát mielőtt Zétény született, őt sem tudtam elképzelni. És milyen szuper kicsi kölyök lett! Belőle kiindulva nemsokára két szuper kicsi kölyök lesz a családban!
