Kalandos hétvége, illetve utóbbi napok…. Addig-addig töprengtem a fehérzaj-gépen, még pénz is volt rá félrecsoportosítva, hogy végül egy másik elektronikai eszköz kellett soron kívül, a címben szereplő :-D
Szombat reggel itt ültem a gép mellett, az utolsó kávét ittam, de sajnos nem a fülénél fogtam a csészét, hanem csak úgy a testét, és kiugrott a kezemből. Azonnal pánikba estem, de szerencsére a laptopra csak egy csepp esett, az is csak a szélére, viszont a billentyűzet kapott rendesen.
No de ezen nem aggódtam, gyorsan vittem a csaphoz, leöblítettem, kitettem száradni a szárítóra. – Külön billentyűzetem van, mert a laptopén nem szeretek írni, kényelmetlen. – Este visszadugtam, de még nem volt kóser; szárítottam még egy napot, és akkor szembesülnöm kellett vele, hogy a klaviatúra érzékenyebb műszer, mint hittem volna… Egyes betűk nem akartak működni, mások leütés nélkül is sorozatot produkáltak, kb. így: aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa….. Kénytelen voltam belátni, hogy új klaviatúra kell. Persze a meglévő sem volt éppen valami ötvenezer forintos, pont azért, hogy ha tönkremegy, ne bukjak sokat. Most meló után vettem egy újat, és épp ezen írok. Eddig kellemes!
Most egyelőre a fehérzaj-gépet elhalasztom minimum fizetésig, illetve majd meglátom. Az utóbbi napokban elvoltam éjjel a rádióval, de most még lehet nyitott ablaknál aludni, ami egyfajta háttérzajt jelent. Majd ha már csukni kell, meglátom, mennyire hallatszik át a szomszédság éjjel.
Ez a tragikus eset szombaton történt, amely egyébként egy jó nap volt, sok mászkálással, takarítással, filmnézéssel, aktív pihenéssel.
Vasárnap Győrbe mentünk Faterral, mert ott még sosem jártam és sima személyvonat is megy oda. Kellemes kis nap volt. Csak pár órát töltöttünk ott, a belvárost néztük meg, átmentünk az összes hídon, és láttuk a Rába-Duna torkolatát. Kellemes meleg volt, sőt. Sajna Győr is, mint Szeged és Sopron, a kevés nyilvános WC hibájába esett, de itt legalább a belvárosban volt EGY kulturált.
Plázába most nem mentünk, „csak” a belvárosi utcákon és tereken csatangoltunk. Én Fornettit vettem ugyan a vonatra, de „ebédnek” igazából pizzára vágytam, és ez a vágyam meghallgattatott, mert találtunk a sétálóutcán egy pizzást, ahol olyan igazi becsületes vékony tésztájú pizza volt, és szeletben is adták! Isteni kéj! Két szelet szarvasgombásat ettem, mert azt még nem kóstoltam. Utána a közelben lévő Freibe mentünk egy forró csokit és sütit fogyasztani.
… Most kicsit ételközpontú a gondolkodásom, mert ezekben a napokban keményen fogyózom, mert volt egy tervem, miszerint szeptember végére lemegyek 50 kg alá. Ez ugyan nem biztos, hogy össze fog jönni, én mindenesetre megteszek minden tőlem telhetőt és a lehető legkevesebbet eszem, persze azért sajt, minőségi virsli, alma, uborka, erős kávé, Korpovit az étrend, ami mégiscsak egészséges. A kalóriabevitellel nem is lenne baj, csak az emésztésemmel, holott tegnap is futottam 8 km-t. … Ki érti ezt? Szóval, a lényeg, hogy már Győr előtt is visszafogtam magam, édességet például gyakorlatilag nem eszem – de az utazás az kivétel, ezért a győri pizza és Frei süti a mennyei mannát jelentette akkor :-D
Jó hangulatban értem haza Győrből, és a hétvége úgy eltelített élményekkel, hogy komolyan gondolkodnom kellett rajta, hétfő lesz-e másnap, vagy mi. Pénteken is futottam jó hosszút, a szombat a mászkálással, takarítással telt, vasárnap Győr, nem csoda, hogy azt se tudtam, merre hány méter…
Mostanában gondolkodni kezdtem rajta, hogy el kéne menni valahová szilveszterkor. No nem szilveszterezni, amit ezen értenek (= tömeges buli idegenekkel), hanem a saját szokásom szerint, de máshol. Ennek a tervnek az az egyetlen oka, hogy kerülni akarom a szomszédokat. Noha azok nem biztos, hogy épp itt lesznek szilveszterkor, de ha igen, akkor biztos ezerrel csapatják a diszkózenét. Az a f*sznak sem hiányzik. De ha elmennek valahová szilveszterezni, az meg még rosszabb, mert akkor majd hazatántorognak 4.00-kor, miközben én általában már lefekszem 2.00-kor; és – ugyanúgy, mint év közben –, felébredek az éjjeli óbégatásukra. A francnak sem hiányzik ez január elsején!
Bár nem vagyok babonás, hogy „amit újévkor csinálsz, az lesz egész évben”, azt kimondottan nem bánnám, mert akkor minden nap munkaszünet lenne, amikor 10.00 után kelek fel és jó ráérősen kávézom :-D
Csak arra az egy éjcakára kéne valami pecó. Szállodát sem foglalnék, mert az 1., jóval drágább, 2. ott nagy hacacáré van, műsor meg effélék, amitől én parázok, és felmegyek a szobámba, és egyedül ülni egy szállodai szobában szilveszterkor, az még vackabb.
Én, mint már írtam, filmeket szoktam nézni szilveszterkor, előre gondosan megtervezve kb. hármat zsinórban, közben megiszom három doboz sört, és a saját finom salátámat eszegetem, szaloncukorral. … Jó, ezt kiváltaná az, ha ellátmányként magammal vinnék két zacskó chipset meg csokit és sört; viszont reggeli is kell másnap. …
De lehet, hogy feleslegesen parázom ezen, mert a szomszédok addig még simán elköltözhetnek (bevallom, mindennap ebben reménykedem :-D). Vagy az ünnepeket a kis családjukkal tölthetik Mátészalkán vagy Tolnában, és majd csak január másodikán jönnek haza (na ez király lenne).
De persze azért is fontolgatok szilveszteri elmenést, mert a két egyedül szállodában töltött hétvégém olyan király volt, hogy szívesen ismételnék :-D Csak ez a szilveszter, nem tudom, másoknak olyan bulis dolog, én nem szeretek bulizni, hanem a nyugit szeretem, sörrel, filmekkel, finom ételekkel.
Opció még az ősökhöz menni és ott szilveszterezni meg ott aludni, de csak ez az egy lehetőség rosszabb, mint itthon maradni és a falon túli vartyogást hallgatni. Noha a karácsonyok jók szoktak lenni, de a szilveszter marha nyomasztó lenne a hülye tévéműsorokkal, az ősökkel; az igaz ugyan, hogy nyugodtan aludhatnék, és biztosan lenne kávé reggel :-D
Hát majd meglátom. Ez most csak egy gondolat, ami többször is megfordult a fejemben az elmúlt egy hétben.
A legjobb az lenne, ha lenne valami gazdag ismerősöm, akinek épp üresen állna a lakása, és azt kölcsönadná csak arra az egy éjszakára. Odamennék este hatra, eljönnék másnap délben és kész….Csak kávé legyen :-)
Szomszédokkal-családdal kapcsolatos esemény, hogy tegnap este – pont a Red 2.-t néztem levezetésül a 8 km futás után – anyám hívott, és megbeszéltük, hogy majd eljön hozzám valamikor, mert a mélyhűtőmben még van egy csomó kaja, részben az enyém, részben az övék, és neki látnia kell, mennyi hely van még. Mert elvinne a sajátjuk közül, meg majd nekem is csinál sóletet ;-)
Úgyhogy most jönni fog a mutter, amivel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. De egy dologban biztosan hasznos lesz: beszélni fog, és akkor a szomszédok meghallják, hogy mennyire áthallatszik az élő beszéd :-D A mutter ráadásul kicsit nagyot hall.
Ahogy már írtam, a szomszédok hálistennek nem ordítanak vagy valami, csak normális hangon – jó, kicsit harsányabban – dumálnak egymással, és halvány fingjuk nincs, hogy ez kurvára áthallatszik. Én ugye egyedül vagyok, nem beszélek magamban, és noha a rádiót meg a tévét néha bekapcsolom, de nem tudom, hogy az ugyanannyira zavaró-e, mint a beszélés.
Na most ha a mutter itt lesz és három órán át a jó kis beszélőkéjével végig dumál, akkor talán ez a kettő majd egymásra néz a fal túloldalán sápadtan: „Jézusom, itt így áthallatszik minden szó?! Basszus, mostantól majd halkan kell beszélnünk! Vagy inkább elköltözünk!”
Jó, tudom, nevetséges, hogy ennyit pörgök az áthallatszó szomszédokon, de tényleg befolyásolja az életvitelemet… Néha gyomorgörcsöm van, mikor hallom, hogy dumálnak vagy csapkodják a szekrényajtót – persze hogy az is hallatszik –, néha meg röhögök rajta és leszarom, de összességében jobb lenne, ha nem lennének. Az afgán csávó olyan ideális volt, főleg hogy egyedül volt…
Kicsit feszült vagyok most, de (még? :-) nem tört rám az őszi depresszió. Tényleg befolyásol a szomszédzaj – aki nem túlérzékeny, az biztos nem érti meg –, hogy nem állandóan, de sosem lehet előre tudni, hogy mikor: zaj, pampogás, diszkózene, fiók belökdösése stb. Szóval ha itthon feküdnék betegen például, akkor vagy tudnék pihenni napközben, vagy nem.
OK, ennyit erről… Aztán feszült vagyok még, hogy miért nem sikerült az 50,0 kg alá menni (csak jelképesen), korábban az 55 kg volt az üvegplafon, és azt olyan szépen elértem. Mért van belassulva az emésztésem? Ennyi evéssel, amit az utóbbi egy héten ettem, 15 évvel ezelőtt már akár 48 kg lettem volna. De hát mindegy, ha nagyon nem sikerül, elengedem, csak olyan szép lenne. Természetesen az 50,0 elérése után visszaállok a normális étkezésre, időnként csokival!! :-D
Feszült vagyok az állás miatt is, mert az új melóhely még azóta sem jelentkezett – június óta! –, pedig jó lenne tudni, hogy vége van-e már annak a létszámstopnak, vagy túl szép, hogy igaz legyen, és keressek valami más melót. A mostanival már tényleg tele a hócipőm. Nem, nem történt semmiféle balhé, csak már nagyon komolyan utálom, hogy szarért-húgyért dolgozzak reggel 6.30-tól!!! Ez nem emberi!! És még jó, hogy a Fater lakásában lakom és nem piaci albérletben, mert akkor esküszöm, nem tudom, miből élnék a lakbér, rezsi, számlák kifizetése után. Lassan kezdem megérteni azokat a csajokat, akik csak azért állnak össze valami fickóval, aki egyáltalán nem is tetszik, mert egyedül nem bírnák fizetni a létfenntartást.
Most például kitalálta a melóhelyen a felsővezetés, hogy X összeget adnak „csapatépítésre” (édes istenem), ergo ennek keretében bowlingozni megyünk majd, természetesen én nem akartam, de a főnök olyan pofákat vágott, hogy féltem, a végén majd elintézi, hogy ne kapjak karácsonyi pénzt vagy valami. Így elveim ellenére beleegyeztem, hogy megyek. Mert mi a jobb, ha feladom az elveimet, vagy ha széllel szembe pisilek?... De az cseszte fel az agyamat igazán, hogy baszki, ilyesmire van pénz, a felsővezetésnek erre van esze, hogy „csapatépítésre” adnak pénzt, de béremelést, azt nem.
Csak megemlítem, hogy a kedvenc májas Fornettim 259.- volt pár hónapja, aztán 269.- lett, és legutóbb megdöbbenve láttam, hogy 299.- Ft! Miközben a fizetésem, mint már sokszor leírtam, pontosan 0 Ft-tal emelkedik. És a Fornetti csak egy jelkép, mert mindennek így megy fel az ára. Ezek után nem csoda, ha a melóhoz meg a tekézéshez kurvára nincs semmi motivációm.
Írni is fogok majd Boginak a másik állás ügyében, hogy mi van… csak kivárom a szeptember végét. Mégiscsak arról volt szó, hogy „szeptemberben”, és az még tart.
De legalább most van egy szép új klaviatúrám :-D És további jó élmények várhatók a hétvégén, amikor Dórival találkozunk (pénteken), illetve Zéténnyel és Öcsémmel (szombaton)!
