Mióta rendszeresen kijárok Tesómékhoz, szembesültem vele, hogy a HÉV-re nincs előre váltható gyűjtőjegy, mint a BKK járatain, hanem csak adott napra lehet kiegészítő jegyet venni. Így nekem minden héten be kell battyognom egy BKK-ügyfélközpontba vagy jegypénztárba, és ott eldarálni, hogy melyik HÉV-re, mettől meddig, melyik napra, igen, teljes árút, igen, visszafelé is aznapra…. És ezt minden rohadt héten.
Az első Covid-hullám alatt épp zárva voltak a jegypénztárak és akkor pár hétig a végállomáson lévő automatából kellett jegyet vennem, ami szar dolog azért, mert sietni kell a menetrend miatt, valamint pont odatűz a kora reggeli nap a kijelzőre és szart se lehet látni, továbbá előszeretettel hemzsegnek arra csövesek kéregetni, és így nem szívesen veszem elő a bankkártyámat.
Egy idő után azonban azt vettem észre, hogy nem mindig jön a kaller. Sőt, elég ritkán jön. Sőt: tízből nyolcszor nem is jön egyáltalán. Vagy épp ott szállnak fel, ahol én leszállok. Tehát tízből nyolcszor potyára veszek jegyet hetente 500.- Ft-ért, ami havonta már 2.000.- Ft, ami OK, nem egy hatalmas vagyon, de azért mégis sok ahhoz képest, hogy még csak oda se jön a fickó ellenőrizni.
Aztán egy időben nagy szigorúan kihirdették meg kiírták, hogy ezentúl csak előre váltott jeggyel lehet felszállni a HÉV-re! Engem ez nem rázott meg, tisztára azt hittem, ez eddig is szabály volt. Az utazóközönség legalább fele ugyanis ott a kallertől szokta megvenni a jegyet. No, ezentúl ennek is vége.
Azonban a következő héten azt tapasztaltam, hogy én mutatom a jegyemet, az összes többi ember 75 %-a viszont ugyanúgy a kallertől veszi a jegyet a járművön, mint addig. A kalauznak pedig szeme se rebbent, szó nélkül adta a jegyet az embereknek.
No mi van? Most van szabály, de mégsem? Fogadok, ha én szállnék fel jegy nélkül és ott akarnám megvenni, akkor hirtelen jönne az irgumburgum, meg hogy „de hát hölgyem, oda van kiírva, hogy csak előre váltott jeggyel szabad felszállni a HÉV-re! Hát hogy gondolja ezt!” – mire én elmondanám, hogy de a múlt héten, meg azelőtt meg azelőtt meg azelőtt is ez volt a szabály, de mégis mindenki itt vesz jegyet, rajtam kívül, és most az egyszer én is, az persze rögtön baj.
Ezért aztán továbbra is rendesen előre megvettem a jegyemet, de mikor már többedszer nem láttam kalauznak nyomát sem odafelé, hazafelé úton pedig soha nincsenek, bepipultam. Mit költsem én a pénzemet feleslegesen ezekre, mit rohangáljak én hetente jegypénztárba? Lószart…. Fogtam aprópénzt és a kabátzsebembe tettem, és következő héten úgy szálltam fel a HÉV-re, hogy majd ha jön, akkor veszek.
Nem jött (az én szakaszomon). Ingyen utaztam. Höhöhöhö! :-D
Eldöntöttem, hogy a jövőben is így fogok tenni. Nem fogom én feleslegesen szórni a pénzt. Apró a kabátzsebbe, veszek, ha jön; ha nem jön, így járt a BKK, vagy mi üzemelteti a HÉV-eket…
Ez alól a múlt hétvége volt kivétel, amikor nem vettem előre jegyet, és gondoltam, majd elteszek aprót, csak aztán annyi minden volt, hogy már csak a HÉV-végállomáson döbbentem rá, hogy nincs nálam apró, csak kétezres. Babonásan úgy gondoltam, hogy ha jön a kaller és veszek tőle jegyet, akkor azt még „elnézi”, hogy nincs nálam előre váltott jegy, de ha még kétezressel is fizetek neki, akkor biztos bepöccen és elkezd keménykedni.
Így nem mertem megkockáztatni a büntetést és mentem az automatához, amit alig láttam a tűző napsütés miatt, és tízszer is újra kellett kezdenem, mert minduntalan az 50 %-os jegyek jöttek elő, nem a teljes árúak. De végül csak sikerült jegyet vennem.
Kaller nem jött. Illetve pont akkor tartott a kocsink végében, amikor én leszálltam. Murphy.
