Tessék, mondtam, hogy idő kérdése és minden munkahely elcsesződik, vagy legalábbis negatív irányba kezd változni! Mondjuk, már nem lep meg, 29 év munkaviszony után, de a tendencia dühít!
Ahogy írtam múltkor, természetesen a legszimpatikusabb kolléganőmnek, Gizinek van pont most elege, és megpályázott egy másik munkahelyet. Alig dolgoztunk együtt pár hónapot, épp csak hogy Rudi is, én is megállapítottuk, hogy Gizi a legaranyosabb, akitől nem stresszelünk stb.
Én őszintén szólva ezerrel drukkoltam, hogy ne kapja meg azt a másik állást. Az állásinterjú alatt is végig ezen drukkoltam, hiába görénység, de sajnos a saját szempontomat néztem. Az ő szempontjából természetesen igaza volt és én is jót akartam volna neki, de hát… Na de neki lett szerencséje, mert megkapta az állást!
Egyrészt örültem – őmiatta –, másrészt viszont nagyon elkeseredtem. Most komolyan, ezentúl itt leszek majd két kollégával, akikből az egyik Rudi, akit bírok, de alig beszélünk, a másik Petra, aki marhára nyomasztó. Olyan, mintha egy nagy, fekete felhő telepedne ránk, amikor a szobában van. Fasza!
Próbáltam a jó dolgokat keresni ebben a tragédiában. Például, a reggeleim igen kellemesek és csöndesek lesznek, mivel most már csak én járok be ’korán’, kb. 7.00 és 7.30 között, amikor sikerül. A többiek csak 8.00 után. Tehát nekem mindig legalább egy csendes félórám lesz még hajnalban, amikor legalább a kávémat nyugodtan megihatom és ostoba arccal bámulhatok ki a fejemből, anélkül, hogy körülöttem ugrándozna bárki is.
Ez ugyan édeskeveset vigasztal a Gizi hiánya miatt, de mégiscsak valami jó dolog. – Nem mintha Gizi jelenléte zavart volna reggelente, de ő pl. rögtön elkezd beszélgetni, míg nekem az első dolog a kávé megfőzése. Amellett ha full egyedül vagyok, tudok olvasni is kicsit ;-))), amit Gizi előtt mégsem mertem.
Búcsúajándékokat vettünk Gizinek, közöset és külön is (én A szőke ciklont, ami direkt jó, mert szőke). Megvolt a búcsúztató is, és ott Gizi engem félrevont és bizalmasan közölte, hogy most, a kilépési hercehurca során megsúgta neki a humános csaj, hogy felvettek valakit a helyére, és az már holnap reggel jön is hozzánk.
Nem akartam hinni a fülemnek. Gizi biztos valamit félreértett, vagy a humános csaj hülye. De ahogy Gizi – már délben – hazament utoljára, rögtön bejött a főnök és rögtönzött értekezletet tartott. Hogy valóban, Gizi helyére már holnap jön egy csaj; sőt majd egy hónap múlva jön még egy csaj, és az is itt fog ülni, mert Petra tanítja be mindkettőt – itt összenéztünk, mert ez már 5 fő a 4 személyes irodánkban! De a főnök rögtön mondta, hogy ha akarjuk, Rudi vagy én, vagy mindketten átülhetünk egy másik irodába, ahol most épp van két ember, de van még két szabad hely.
Hát ez így kicsit hirtelen jött. Még azzal a bánattal sem tudtam megbirkózni, hogy Gizi nélkül kell átvészelnem a munkanapokat, most meg még új kollégákat zúdítanak a nyakunkba, meg költözést!
Megnéztük Rudival a másik szobát és szimpatikus, főleg, mert Petra nincs ott :-D A két másik ember szo-szo, legalább csöndesek, és nem olyan főnökcimbik, hogy ha egyet tüsszentünk, már jelentik az osztályvezetőnek, főleg mivel egy másik osztályhoz tartoznak.
Nem is tudtam megrágni magamban a helyzetet, mert aznap meló után kirohantam Öcsémékhez.
Másnap aztán már jött is az új ember. Gizi helyére, tehát pont velem szemben. Már ránézni is kellemetlen volt, mert egy tök csinos fiatal csaj, olyan szerkóban, mintha a világ legnagyobb multicégének az elnök-vezérigazgatójának a fő titkárnője lenne, és naponta többször jönne oda forgatni a CNN, meg hollywoodi sztárok járnának az irodában: full csini, tűsarkú, blúz, szűk miniszoknya…. Rögtön szarul éreztem magam a kényelmes öltözékem miatt (mi nem ügyfelezünk, senki sem lát).
Bemutatkoztunk, mi Rudival csöndben dolgoztunk, közben Petra rázúdította az új csajra a mindenfélét. Valamikor délben vettem észre, hogy valami nagyon kellemetlent érzek. Időbe telt, míg rájöttem: a csaj kivette a Gizi monitora alá bepakolt A/4-es papírkötegeket, így most a monitor lejjebb került, a csaj szeme pedig kilógott a monitor fölött, és fullra rálát az én pofámra.
Baromira utálom, ha bambulnak, főleg munka közben, és így egész nap, ha a monitorom felső felét néztem, azonnal a csaj szemét láttam, az meg azonnal rám nézett, mintha azt hinné, hogy én őt nézem. De mivel a szeme ott volt, tudtam, hogy az egész pofámat látja. Állatira utálom, ha sasolnak, testkép- meg arcképzavarom is van :-D, engem ne nézzenek. Gizivel se láttuk egymást, csak ha direkt beszélni akartunk, akkor kihajoltunk a monitor mellett; sőt az előző melóhelyemen az Annamária is valahogy megemelte a monitorát és az ő fejét se láttam (hálistennek).
Aznap Barbival találkoztam, másnap meg Dórival munka után; és másnap ráadásul már hidegfront is volt, amitől már reggeltől rémes fejfájásom volt, de nem mertem gyógyszert bevenni, mivel másnap plazmaadás. De annyira fájt, hogy mégis bevettem egy szemet reggel fél kilenckor. Többet aztán már nem mertem. Ebből az lett, hogy amint elmúlt a Panalgorin (= az Algopyrin olcsóbb változata ;-) hatása, ugyanúgy fájt a fejem, sőt még émelygés és hányinger is rám tört. De Dórit nem akartam lemondani, úgyhogy úgy sétáltunk a Szigeten, hogy engem a migrénes hányinger kerülgetett.
Tudtam, hogy ez a front és a feszkó miatt van. Ez a munkahelyi szitu nagyon rosszul jött, utálok minden változást, főleg ha így, egyik napról a másikra zúdítják a nyakamba! A fejfájás pedig egyértelműen feszültség-fejfájás volt, a nyakam, vállam is fájt.
Ekkor már nagyon sok hete nem szedhettem Seduxent sem, mert először a plazmaadás alkalmassági vizsgálata (labor!), aztán az első, aztán a második plazmaadás miatt, és a Sedu nagyon sokára ürül ki. Pedig rám fért volna, mert a melóhely mellett még Tesómék miatt is idegállapotban vagyok.
Ráadásul Faternak elmeséltem a szituációt, mire ő elkomorult és azt mondta, hogy ha a mi 4 fős irodánkba 5 főt akarnak berakni, akkor nem-e lehet, hogy valakit ki akarnak rúgni?
Na, már csak ez hiányzott a rossz hangulatomhoz. Mert még a fostalicska melóhely is jobb, mint a semmilyen. Síkideg lettem, de nem tudtam kivel megbeszélni: Gizi már új munkahelyen van, Rudival pedig egyszerűen nem tudtam a következő munkanapon kettesben maradni, mert mindig ott volt vagy Petra, vagy az új csaj… Sosem kotródtak ki mindketten!
Végre egyszer aztán igen, akkor megkérdeztem Rudit, hogy nem aggódik-e, hogy valamelyikünket esetleg ki akarják rúgni? De mondta, hogy ő bizony nem aggódik, mert pl. azt a csajt sem rúgták ki, aki a mi leendő irodánkban van most, pedig ő nagyon rosszul dolgozik.
Ez csak részben nyugtatott meg…
Hajnalban bementem és megragadtam egy A/4-es csomag papírt, amit azonnal betettem a saját monitorom alá. Így kissé meg tudtam emelni, és az új csaj most már nem tudta totálban bámulni a pofámat, bár teljesen elkerülni csak úgy tudtam, hogy ha lejjebb csúsztam a székemen, mert ő meg minduntalan felágaskodott a saját székében, mint valami szurikáta.
Holnap hajnalban majd még egy csomag papírt rakok a monitor alá, addig is, míg át nem költözünk a másik irodába.
Na, hát ez a szituáció aztán megalapozta a jó hangulatomat, ha a családi helyzet nem lett volna elég. De az mondjuk tök jó lenne, ha nem ülnénk együtt Petrával, és elkerülnénk ezt a sötét nyomasztó légkörét… Bár az igaz, hogy Petrától meg mindig tudok kérdezni munkaügyben. De hát napi egy-kétszer kérdezek, ami max. félóra, a többi 8,5 órában csak a nyomasztó, fekete felleg-szerű jelenléte van. Talán sokkal jobb lesz úgy.
Most meg azon kezdtem parázni, hogy talán az utolsó percben mégis megvétózzák az átköltözésünket, mert így is jártam már korábbi munkahelyen.
Egyébként meg nagyon mérges is vagyok, mivel ez az új csaj nem csak úgy a semmiből termett itt, erről tudnia kellett a főnöknek legalább egy-két héttel korábban. És ha a főnök tudta, akkor Petra is, hisz egymás seggében vannak folyton. És cseszett szólni nekünk! Baszki, hát mi is itt dolgozunk, és mi tudjuk meg utoljára, hogy „bakker, holnap ide a pofáddal szembe kapsz egy vadidegen kollégát!”?!
Ja, ami még rosszabb, eddig – ahogy írtam – ezek a nyugodt hajnalok voltak a munkanapom fénypontjai. De az új csaj bejelentette, hogy ő majd korán elmegy, mert a gyerekét el kell hozni a bölcsiből, és hát akkor korán is bejár majd, mondjuk fél nyolcra.
A kurva anyját. Akkor a nyugodt reggelem nagyobb részének annyi. Sőt nemcsak itt lesz a csaj, és nem leszek egyedül, de még „szórakoztatni” is kell majd… És olvasni sem lehet! Oh, bakker; szinte azt kívántam, hogy akkor már legyen itt mindenki és dolgozzunk, ha már a békés reggelemnek lőttek!
… Jó, tudom, hogy ezzel nem vagyok valami empatikus, de hát basszus, introvertált vagyok, egyedül érzem magam a legjobban, vagy munkahelyen max. két fős irodában, ahol a másik néha eltakarodik. Épp elég csapás, hogy máris megint négyen vagyunk, és hogy ráadásul abból az egyik beletenyerel a napom egyetlen békés időszakába is…. Máris rühellem ezt a szerencsétlent. Szóval grrrrrrrrrr….!
Még az a jó, hogy most már túl vagyok a második plazmaadáson, és nyaralásig nem akarok újra menni, tehát bevehetek Seduxent :-D
