Az idei halloweeni időszak megint mozgalmasra sikeredett. Az egyik fix program már több héttel korábban bejött: ugyanis Faterral jegyünk volt az Átriumba a Tizenkét dühös emberre még szeptemberben, de mikor odamentünk, kiderült, hogy betegség miatt elmarad.
[Rögtön arra gondoltam, hogy ez a sors büntetése, mivel sok évvel ezelőtt egyszer lett volna jegyem a Tizenkét dühösre, pont, amikor szegény Kaszás Attila meghalt, de még nem volt beugrója, és állítólag CD-ről hangfelvétellel, látványban pedig egy fénysugárral helyettesítették őt akkor. Ezt nagyon megnéztem volna, de fájó szívvel lemondtam, mert pontosan a KRESZ-vizsgám előtti este lett volna, és egyszerűen nem mertem bevállalni.]
Ott a helyszínen becseréltük egy későbbi előadásra, ami épp október 31., kedd, este 19.00 óra. Novemberre már rá kellett volna fizetni, így Fater ragaszkodott az október 31-hez, amibe én lógó orral egyeztem bele, mivel az Halloween. Halloween estéjére nekem az a programom, hogy kimegyek a Töklámpás Fesztiválra, aztán az Álmosvölgy legendáját nézem vörösborral és csípős csirke ízű chipsszel, márpedig a Töklámpás pont 19.00-kor kezdődik.
No de Töklámpást már sokszor láttam, a Tizenkét büdöst pedig színházban még sosem, különben is épp be akarják zárni az Átriumot, hát hány ilyen alkalom adódik még az életben?
A következő héten jött a melóhelyen a felszólítás, hogy irgumburgum, írjuk ki a megmaradt szabadságokat december 31-ig, mert különben!... Nem tudom, mit kell minden évben ezen sikoltozni; én szívesen átvinnék jövőre 4-5 napot, mivel hálistennek itt normális mennyiségű szabink van, nem úgy, mint a Kit. alá tartozó helyeken.
No mindegy. Ennek keretében kiírtam szabinak az október 31-et is, hiába másnap ünnep, és így színház után nem kell korán kelni, de akkor már reggel is hadd aludjam ki magam aznap.
Időben ezzel párhuzamosan történt, hogy azon tépelődtem, laborvizsgálatot kellene csináltatnom inzulinrezisztenciára. Ugyanis gyanúsan híztam, a két évvel ezelőtt vásárolt, kényelmes nadrág feszül rajtam, pedig annyival többet nem eszem; viszont iszonyúan kívánom az édes meg szénhidrátos kajákat, a bőröm zsíros (na nem úgy, mint 15 évesen), hajam is hulladozik. Ugyanakkor az evés utáni vércukrom kifejezetten jó – még akkor is, ha felzabáltam direkt fél tábla csokit –, ami szerintem azt jelenti, hogy túl sok inzulint termel a szervezetem idegességében, ami az inzulinrezisztenciát jelenti, és onnan már csak egy lépés a cukkerbetegség, amire amúgy is családi hajlamom van.
Itt elmondom, hogy leírhatatlanul gyűlölöm a laborvizsgálatokat. Nem arról van szó, hogy megszúrnak – kb. 70 plazmaadás és 40+ véradás után pont leszarom a szúrást. Csakhogy: 1., éhgyomorra kell menni, 2., kávé nélkül!, 3., tömegben, 4. hosszú várakozással. E 4-ből egy is elég, hogy már csak a gondolata is az ájulásba kergessen. És eddig valahány laborban voltam, az mind így zajlott.
Így eljutottam a nyilvánvaló megoldásig, miszerint magánlaborba kell mennem.
Utána is néztem, van ezekből bőven, kb. egyforma árban, ami még épp megfizethető. Barbit kérdeztem, aki már járt ilyenben, és roppant pozitívan nyilatkozott. Ezért elhatároztam, hogy OK, legyen akkor pont az október 31. kedd, amikor úgyis szabin leszek.
Természetesen terheléses inzulin/vércukor vizsgálatra csakis telefonon lehetett időpontot kérni, és csakis 8 és 16 óra között, amikor a melóhelyen vagyok, és a többi 3 szobatársam közül 2 pont ott volt. Még jó, hogy nem szifilisz-vizsgálatra kellett mennem. Na mindegy… A labor telefonosa roppant pozitív volt, már másnapra is lett volna időpont, sőt még a nevemet és a mailcímemet is jól írta fel, mert húsz perc múlva kaptam a visszaigazolást.
Utánanéztem – de el is mondták –, hogy a terheléses vizsgálat előtt éppen hogy nem kell diétát tartani, hanem együnk úgy, mint máskor. És 12 órával a vizsgálat előtt már ne. Én 7.15-re kaptam időpontot, szóval hétfőn este 19.00 után már ne egyek.
Miután bejelentkeztem, örültem, hogy az október 31. ilyen szépen meg van tervezve. Kár, hogy a Töklámpásról lemaradok… Ekkor azonban eszembe jutott, hogy mintha a Töklámpás hétvégi időpontokban szokna lenni! Hopsz… Rögtön rá is kerestem, és valóban, október 28-án, szombaton lesz!
Roppant boldog voltam. Nem maradok le a hangulatos halloweeni Töklámpásról, sem az Álmosvölgyről vörösborral, és mégis meglesz a színházi élményem is!
Ezen a héten a szerencsétlen Rudi szobatársam elég szarul volt, csütörtökön már köhögött, pénteken rémes nátha jött ki rajta. Én péntek este még futottam egy hosszút a Ligetben – eljött a délutáni futások ideje – és igen jól ment.
Aztán szombaton már nem túl jól voltam. Kapart a torkom, de azért délelőtt még voltam valahol, este pedig kimentem a Töklámpásra. Remek volt, és az elejére érkeztem, még nem volt olyan őrületes tömeg. Kiváló volt a hangulat, szuper a sok töklámpás, sok kutya is volt, némelyik feldíszítve például sárkányszárnyakkal :-D, és egyes kisgyerekek is jelmezben. Az egyetlen baj az volt, hogy ekkor már elég gyengének éreztem magam, nem is maradtam húsz percnél tovább :-(
És totálisan elfeledkeztem róla, hogy illene vinni ételkonzervet, így üres kézzel mentem.
Vasárnap szarul voltam, hőemelkedéssel ébredtem, napközben sokat feküdtem, de hétfőn azért bementem dolgozni, mert erre az egy napra most minek menjek táppénzre, mikor utána két nap pihenő lesz. Pedig hidegrázással ébredtem és 37,8 volt a lázam. Panalgorint szedtem és vettem orrsprayt hazafelé menet. Aztán este 19.00 körül abbahagytam a kajálást, de töprengtem, hogy lemondjam-e a labort?
Végül nem mondtam le. Vacilláltam, hogy vajon bevehetek-e gyógyszert és/vagy orrsprayt reggel, amivel átvészelem a vizsgálatot? A terheléses labor 2 órát vesz igénybe összesen.
De aztán utánaolvastam – és Barbi is megerősítette –, hogy gyógyszert nem szabad bevenni labor előtt, kivéve ha szó szerint életbevágó. Ezért nem vettem be sem gyógyszert, sem orrsprayt, sem C-vitamint. Ellenben hideg eső esett, és – talán mondanom sem kell – hogy a menzeszem is épp ezen a reggelen kezdett megjönni…
Az új szlovák thrillert vittem magammal olvasni (Fergeteg), hogy azzal teljen az idő, és mivel nem otthon egyedül olvasom, majd nem fogok annyira félni sem :-D
A laborba negyedóra alatt odaértem, roppant kulturált kis előtér volt, ott már ült egy csaj. A kis orvosi szobából azonnal kiszólt egy maszkos, fiatal nő, hogy mehetek is be. Oh… Máris? Földi paradicsom!
Leraktam a cuccomat és kezet kellett mosni, mert ujjbegyes vérvétellel kezdenek. Erről már olvastam. Mert ha az 7,0 fölött van, akkor el se végzik a terhelést, mert az már cukorbetegségre utal.
Nekem most 6,0 volt. Hát ez elég sok, 5,5 alatt kellene lennie. Nem mondtam, hogy tegnap ezerrel toltam magamba a mézet a nátha végett, és igazából talán nem is volt meg a 12 óra koplalás, mert 19.00 után pár perccel még ettem; ide viszont a 7.15-i időpontom előtt már megérkeztem. …
Ezután jött a vénás vérvétel, a 0. perces. Majd ki kellett ülnöm a kis előtérbe, és a laboros lány nemsokára hozta a cukorszirupot, amit meg kellett innom tíz percen belül.
Erről már sokat olvastam, hogy milyen rettenetes, milyen iszonyú édes, és sokan hánynak, meg nem bírják. Javasolták, hogy hozzunk magunkkal citromlevet, amit bele szabad önteni, és akkor elviselhetőbb. Én hoztam is valódi fél citromnak a levét, amit beleöntöttem, összekevertem és megittam. Egyáltalán nem volt elviselhetetlen, egy nagyon édes, de iható limonádénak tűnt.
Ezután csak várni kellett. Ültünk ott, a korábban jött lány meg én.
Nemsokára jött egy újabb páciens laborvizsgálatra. Aggódva gondoltam, hogy most negyedóránként fognak jönni?, és hová fognak ülni? Hisz ez egy kicsi előtér, mindössze 4 székkel. De kiderült, hogy a többiek mind csak egy-egy vérvételre jöttek, tíz percen belül az ajtón kívül voltak, terhelésre csak a másik lány jött meg én.
Ha nem lettem volna náthás, abszolút pozitívan éreztem volna magam. Így sajnos rémes volt, hogy folyt az orrom, iszonyú volt a hangom, de ami a legrosszabb volt, hogy pont a légkondi alatt ültem, és az lehelte lefelé a hideget, két órán keresztül.
Nem mertem szólni, hogy kapcsolják már ki, mert hátha rajtam kívül mindenkinek melege van. (Végül, mikor már indultam el, akkor kapcsolta ki a laboros lány, hogy „most már elég meleg van!" Ebből arra következtettem, hogy valszeg éjjel lehűlt a levegő pl. 17 fokra, akkor bekapcsolták ezt a klímát, ami mondjuk be van állítva 21 fokra, de felment a hőmérséklet, mondjuk, 22-re, mire a klíma úgy gondolta, akkor most neki hűtenie kell, és ezért lehelte a hideget egész reggel.)
A Fergeteg már az elején elég félelmetes volt. Örültem, hogy neonfénnyel szépen kivilágított, nyilvános helyen olvasom. Kíváncsi vagyok, hány fekete ruhás öregasszonyt vertek agyon Észak-Szlovákiában a regény megjelenése után? :-D
A 60. percnél volt a második vérvétel. Bármennyire is nem zavar a szúrás, azért ez eléggé kellemetlen volt, hisz csak a bal vénám jó, amit már a 0. percben is megszúrt a csaj. Kérte is az elnézést, de hát mit lehet tenni. Előtte ujjbegyes mérés is volt, az pedig 8,4-et mutatott.
Még sose volt ilyen magas a vércukrom :-O Igaz, hogy nem is szoktam émelyítő édes cukorszirup ivása után egy órával megmérni. De hát a vénás vércukor az igazi.
Ezután visszaültem, orrfújás, olvasás, borzongás a légkondi miatt. A másik terheléses lány előttem végzett, és lelépett. Én korábban azt terveztem, hogy ha itt végzek, átrohanok a szemben lévő Burger Kingbe és betolok egy reggeli menüt dupla cappuccinóval, de mostanra már inkább úgy döntöttem, hazamegyek és ágyba bújok, azonnal.
A 120. percben volt a harmadik vérvétel, akkor ujjbegyből – asszem – 6,4 volt a vércukor, a vénást persze még nem láttuk. Ez már eléggé fájt, hiába, három szúrás egy nap alatt ugyanabban a vénában, brrrr…
Fizettem (összesen 17.000.- Ft volt), elköszöntem, mondta a lány, hogy akár már ma este megjöhet mailen az eredmény. Ezután hazamentem és azonnal ágyba bújtam.
Illetve előtte persze még reggeliztem és megittam az életben maradáshoz szükséges kávét :-D Ezután bújtam ágyba, aludtam és olvastam felváltva. Mit nem adtam volna érte, ha nem kell színházba mennem, de mivel most már szabad volt gyógyszert is szednem és orrsprayt is, gondoltam, hogy majd csak átvészelem.
Attól féltem a legjobban, hogy az előadás alatt rám jön az orrfolyás vagy tüsszögés.
Hálistennek hideg nem volt, az ágy alatti tárolómból előrántottam az egyetlen szép fehér pulóveremet, a fekete nadrág is rám jött, az új fekete cipőm is kényelmes volt, és ezúttal nem maradt el az előadás! Viszont a menzeszem természetesen most kezdődött meg igazán – mikor, ha nem színházban?! – így a szünetben tamponcsere is befigyelt.
A darab roppant jó volt. Alig valamivel maradt el a klasszikus filmváltozatnál. Az én szempontomból pedig csodálatos volt, hogy se nem kellett tüsszentenem, sem nem folyt az orrom – nagyon –; halál csöndben sikerült végigcsinálnom a két felvonást. Nagyon örültem, de őszintén szólva annak örültem a legjobban, hogy ennek a napnak már vége van, és mehetek vissza a meleg ágyba.
November 1-jén a temetőbe terveztem kimenni, de lefújtam.
Még a színházban voltam, amikor megjött mailen a laboreredmény. Itthon azonnal megnéztem a laptopon. Titkos jelszó kellett hozzá, amit a TAJ-számomból és születési dátumomból kotyvasztottak össze; de sikerült megfejtenem :-D
A laboreredmény könnyen érthető és világos volt. Inzulinrezisztenciám nincs ugyan, de közel vagyok hozzá. A 0., 60. és 120. perces vércukraim pedig teljesen jók voltak.
Jobban megnézve, kicsit túlságosan is jók. A 0. perces 5,6 volt, ami ujjbegyből 6,0. A 60. perces, ami ujjbegyből 8,4 volt, az a labor szerint 4 egész valamennyi. És a 120. perces is 4 egész valamennyi, ami ujjbegy alapján 6 fölött volt.
Hmm, de hát biztos a labornak van igaza. És akkor megnyugodhatok, mert egész jók az értékeim.
De azért egész éjjel ezen tépelődtem. Most nehogy már, a 8,4 és a 4 egész valamennyi, az nagyon távol van egymástól! De hát mennyi eltérés lehet az ujjbegyes és vénás vér között?
Másnap utánaolvastam, és mindenhol azt írták, hogy a vénás vércukor számít, és hogy az ujjbegyes csak tájékoztatás, de „pár százalék eltérés” lehet csak a kettő között.
Szerintem ez így nem kóser. Mégis hogy a fenébe lehet 8,4 és 4 egész akármennyi egy ugyanakkor levett vérből mért vércukor, ha csak „pár %” lehet az eltérés, és ez nem pár százalék, hanem kb. a fele. Valamit benéztek, vagy összekevertek, vagy mi? ….
Végül is összeszedtem a bátorságomat és írtam egy udvarias mailt a labornak, hogy izé, nem-e valami tévedés lehet a dologban, merthogy az ujjbegyes vércukraim sokkal magasabbak a vénásnál, és légyszi nézzenek már utána…
Ezután vártam a válaszra. Közben csütörtökön-pénteken már dolgoztam, noha még nem voltam teljesen jól. A szlovák thrillert kiolvastam, és egy pontig remek volt, de az utolsó fejezetek, hát izé… Vajon mit szívott ez a fickó?...
Pénteken az utcán voltam meló után, amikor megjött a mail a laborból. Még egyszer megnézték a véremet és ugyanezek a cukrok jöttek ki, és a vénás számít, nem az ujjbegyes. Ezt szép alaposan taglalták egy hosszabb mailben. Úgyhogy visszaírtam, hogy köszi, így már megnyugodtam.
… Mondjuk még mindig nem értem, hogy lehet ekkora eltérés az ujjbegyes és a vénás vércukor között? Amikor minden vonatkozó cikk azt írja, hogy csak kis eltérés szokott lenni, és akkor is a vénás a magasabb (= szóval ne nyugodjunk meg, ha 5,8 a reggeli vércukor, mert az valójában inkább 6,1). De már csak egyetlen magyarázat lehetséges, mégpedig az, hogy összekeverték a véremet mondjuk a másik terheléses lánnyal, ami pedig kizárt, mert hisz az ő vérét már levették akkor, amikor én beléptem az ajtón, és utána is jó tizenöt perc különbséggel vette le a véreinket a laboros lány. Nyilván felcímkézte a fiolákat, hogy „Csendes Macska vére”, „Másik Csaj vére”. Úgyhogy megnyugodhatok, a vércukraim egész jók, az IR-hez pedig ugyan közelebb állok, mint nem, de erre még lehet ügyelni. Esetleg majd egy év múlva még egyszer elmegyek ugyanilyen terhelésesre, biztos, ami biztos. Az, ami az állami laborvizsgálatokat elviselhetetlenné teszi, itt abszolút nem volt jelen, szóval ’csak’ az anyagiak fájnak némileg.
Így telt idén a Halloween és a körülötte lévő napok. Most remekül lennék, csak sajnos nemrég megint rám jött a hőemelkedés és torokfájás, úgyhogy most – mikor ezt írom - nátha nélkül ugyan, de fájó torokkal heverészek itthon. Már annyi fokhagymát megettem, hogy az életben nem néz rám egyetlen vámpír sem :-D
