Szóval, miután megvettem a Hömpölygő zsírt, már abszolút nem volt sürgős az online rendelt példányom átvétele :-D Az volt a feladat, hogy még a szabadság alatt kiolvassam, de közben intézzem a maradék karácsonyi vásárlásokat is.
1088 oldal a könyv, de ez nem érdekelt, csak a logisztika. Még voltak vásárlásaim, meg csomagolópapírt és ajándékos zacskót is kellett venni (csak karácsonyi zacskóm van, márpedig név- és születésnapok is lesznek), csomipapír meg tök kevés maradt tavalyról. Aztán a Golda premierje is pont most volt, és azt már Faterral elterveztük, hogy megnézzük.
Fontolgattam, hogy veszek magamnak új Bialetti kávéfőzőt is, amit Öcsém nagyon ajánlgatott, de ezt elhalasztottam egyelőre. Még jó a régi kotyogós is, és most nem akarok félórát sorban állni a MediaMarktban.
Folyamatosan olvastam tehát ebben a pár szabadságnapban, megszakítva vásárlással, amiket igyekeztem úgy rendezni, hogy napközben meglegyen a 10.000 lépés, mert szeretem, ha a telefon megdicsér :-) De azért az olvasást sem akartam elkapkodni, hanem szépen ki akartam élvezni. Szüneteket tartottam, mert a sűrűn teleírt 1088 oldal azért nem túl jó a szemnek. Meg persze nem lehet teljesen kényelmesen ülni, most, hogy tél van, a lábam fázik, és hiába van rajtam dupla zokni és mamusz, de kell még egy takaró is a lábamra; márpedig a lábamat szeretem felrakni valahová (visszér), ami viszont a takarót macerássá teszi.
A tök sok szereplő miatt résen kellett lennem, bár jó a névmemóriám, de azért még nekem is figyelnem kellett. Főleg, amikor X. vér szerinti gyerekét Y. neveli, tehát Y. a családneve, de aztán férjhez ment és most már Z. a családneve…
A sztori pedig olyan izgalmas volt, hogy besz*rtam. A szekták, pláne a szektákba való beépülés, hát bakker… Egyik kedvenc témám. (Olvasni, nem átélni :-D) És a többi mellékszál is jó volt.
Bevallom, hogy mikor kb. a könyv közepén olvastam egy bizonyos elhalálozásról, kimondottan örültem, mert az az illető már baromira idegesített ;-D
Az útjaimra nem vittem magammal a könyvet, mert marha nehéz és a vásárlással együtt nem bírtam volna el. Ezért mindig rohantam haza, hogy végre olvashassam itthon. De úgy, hogy a tízezer lépés azért meglegyen naponta.
Az egyik – talán hétvégi – napon úgy döntöttem, egyszerűen pizsamában maradok és az ágyban ülve olvasok, úgy nem fázik a lábam, és majd csak délután megyek el.
Megnéztük a Goldát az egyik plázamoziban, délután 17.00-kor. Egymillióan voltak, viszont üdítő volt látni, mikor 19.00-kor kijöttünk és addigra a népek 90 %-a már elhúzta a belét. A film amúgy nemigen tetszett, kivéve Helen Mirrent, aki mindig jó. Kivételesen mozi után nem csatlakoztam Faterhoz, hogy sétáljunk egy félórát, hanem hazarohantam olvasni.
Volt pár olyan izgalmas része a könyvnek, ahol nemhogy nem tudtam letenni, hanem konkrétan le kellett tennem, mert az izgalomtól kiugrott a szívem :-D Akkor felkeltem, felöltöztem, kimentem a városba és két óra múlva folytattam.
Sajna kajálással is ünnepeltem a jó kis olvasmányt, mindenféle sajtos pogácsákat meg túl sok Szamos linzert fogyasztottam, de úgy gondoltam, hogy most igazán megérdemlem.
Egyébként érdekes, hogy ezekben a tömény olvasással töltött napokban úgy aludtam éjjel, mint akit agyoncsaptak. Már az első napon is. Olyan volt, mintha fizikailag merültem volna ki, pl. futottam volna 8 kilométert és még sétáltam volna egy órát, vagy valami ilyesmi, és a többi napon is ez volt.
Aztán hálistennek a szabadság utolsó napján, nem is túl későn sikerült végeznem a könyvvel, és ráadásul kellemes meglepetés volt, hogy nem az és úgy volt a tettes, ahogy én sejtettem, illetve egészen más – is – volt a dolog mögött :-D
Most kölcsönadtam Faternak, de ő még csak az elején tart.
Remélem, a következő kötet is úgy jelenik majd meg, hogy valami ünnepi időszak előtt, mondjuk húsvét csütörtökön a kezembe vehetem, és hétfőre kiolvasom…
