A hajnövesztés szépen halad, bár a derékig érőtől messze vagyok. Egyelőre még a vállamig sem ér. Túl hosszú a nyakam :-) De az arcomat szépen körülfogja, a fülem mögé tudom tenni, sőt fürdéshez már össze kell fognom hátul egy kis lófarokba, mert a nyakamat nem tudom anélkül megmosni, hogy a hajam alja vizes ne legyen. Arcradír vagy arclemosó használatakor is hajráffal kell hátrafognom a hajat, különben csatakos lesz az is.
Átlagosan hetente egyszer alszom ricinussal a hajamon. Már ez is kezd macerás lenni… a régi szép idők, amikor a rövid hajamba csak úgy belemasszíroztam az olajat, aztán csókolom! Most először is már pizsamában kell lennem, mert olajozás után átöltözni nem lehet. Aztán, míg a ricinussal átitatott vattapamaccsal tunkolom a hajamat, vigyázni kell, hogy a pizsamához ne érjen az olaj, sem az olajos hajam. Ahhoz még rövid, hogy „vállig érő” legyen, de ahhoz már elég hosszú, hogy beolajozva bajt okozzon. Aztán, mikor a hajtöveket már szépen bekenegettem, még a haj hosszára is el kell oszlatni a ricit, ami nem egyszerű; majd még ezután feltenni a zuhanysapkát úgy, hogy az kívülről nagyjából tiszta maradjon – az ágynemű miatt – viszont minden hajszálat betuszkolni alája, és ügyelni, hogy még eközben is tiszta legyen kívülről.
Ezután kezet mosni háromszor-négyszer, majd a hajfestő tálkámat – amiből a ricinust felrakom – is kimosni háromszor-négyszer. Utána lehet szunyálni, azalatt a rici dolgozik. A zuhanysapkában alvás már nem okoz gondot, tök megszoktam. Legfeljebb néha a fülem mellett kipattogzik a bőr, de ennyi.
Reggel kitámolyogni a fürdőszobába és hajat mosni négyszer, mivel ennyi kell, hogy biztosan kijöjjön az összes ricinus a hajamból. Ezt nem bánom amúgy, mert így legalább tisztább lesz a haj, és jobban kibírja a következő mosásig.
A másik projekt, amin a hajnövesztés mellett dolgozom, az, hogy kitoljam az időt két hajmosás között. Gyerekkoromban hetente egyszer mostunk hajat WU2-vel, és nagyon szépek voltunk. Aztán egyre csökkent ez az idő, míg most nyáron már kétnaponta kellett mosnom, annyira megizzadtam, illetve annyira hozzászokott a hajam a gyakori mosáshoz. De ettől csak zsírosabb lesz a haj, valamint ahogy egyre hosszabb, úgy növekszik a száradási idő. Már most is másfél óra kell, hogy teljesen száraz legyen, hajszárító nélkül.
Ősszel átálltam a háromnaponkénti hajmosásra, decembertől pedig a négynaponkéntira. Mostanra már tulajdonképpen egész jó a helyzet…. Például most is pont négynapos a hajam, és elviselhetően néz ki. Persze én úgy érzem, hogy zsíros és mocskos, de igazából nem látszik annak, még a hajtöveknél sem.
Attól is függ a dolog, hogy milyen sampont használok. – A balzsamról leszoktam. – Ezen a téren a legjobb kétségtelenül a Mannaszappan hajmosó szappanja (sógornőm ajánlására): szép normális állagú, leheletnyit sprőd lesz tőle a hajam – ez direkt jó, mert iszonyú sima, egyenes, fényes hajam van, ami hamar zsírosnak látszik –, és ez az állapot szinte változatlanul megmarad a következő hajmosásig. Csak mikor most a karácsonyi megfázás alatt sokat feküdtem ágyban, akkor lett csatakosabb.
A második legjobb a Lush zöld samponkorongja, amitől olyan csikorgósan tiszta lesz a fejbőr, és szép fokozatosan kezd zsírosodni, ebben eltér a Mannától.
Az összes többi sampon ezután jön, kb. fej-fej mellett, nagy különbség nincs. Már a projekt elején kidobtam a szilikont tartalmazó samponokat, jelenleg Bánfi, Varga és Alverde van, ami nem szilárd. Illetve van egy Médea márkájú, direkt gyorsan zsírosodó hajra, ez viszont nagyon szeszélyes, mert egyszer tök jól beválik, máskor meg pont hogy gyorsan zsírosodik tőle… nem értem. Nem is használom ezért túl gyakran.
Elkövettem azt a hibát, hogy vettem hajhullásra & hajzsírosodásra való kis hajszeszes ampullákat is, amik nagyon kedvesek voltak, viszont alkohol volt bennük, amitől két napig remekül bírta magát a haj, aztán összeomlott és a harmadik napon úgy néztem ki hajilag, mintha tíz kilométert futottam volna harmincfokos hőségben. Ez többször megismétlődött, míg rájöttem, hogy az alkoholtól kiszáradt fejbőr így akarja pótolni a nedvességet, és kidobtam ezt a vackot a fenébe.
Sajnos alapvető gond, hogy sima a hajam, ezért valójában sosem fog frissen mosottnak hatni a hajmosást követő x-edik napon, mert egyszerűen az állaga miatt szétválnak a tincsek és ha nem is csatakosnak, de nem frissnek tűnnek. Sógornőmet irigylem, mert neki alapvetően göndör, vagy nagyon hullámos a haja, és az ilyen haj sosem látszik zsírosnak, mint a négereké. Ezért például sosem értettem, miért akarják a négerek kisimíttatni a hajukat… hát nem örülnek, hogy sem nagyon fésülni, sem folyton mosni nem kell?
Na, ez jó rasszista volt, de gondolom, érthető, mire célzok :-D
Most azon gondolkodom, hogy fodrászhoz kellene menni, hogy összevágja kicsit. De tartok tőle, hogy túl sokat levágna, és nekem jelenleg az egy centi is számít.
Egészen rövidből lett növesztve, ennek megfelelően változó a hossza. Momentán hátul már a nyakam aljáig ér, oldalt kb. az állcsontomig, és elöl úgy az arccsontomig. A frufrum a legrövidebb, az kb. a szememig ér, de lehet, hogy ezt is megnövesztem majd.
Szóval ha elmegyek fodrászhoz, hogy összevágja, akkor elsősorban levágja a hátsó hosszú tincseket. Lehet, hogy jobb, ha még tovább várok pár hónapot, hogy már igazából vállig érőbb legyen, és akkor nyesse össze? De mi van, ha a fodrász megharagszik vagy elköltözik addigra?
Hmmm…. Ezen még gondolkodnom kell. Egyelőre szedem a hajvitamint, a kovaföld-kapszulát, és kenegetem ricinussal a hajamat, mert azt elfelejtettem írni, hogy karácsonyra szinte mindenkitől kértem ricinust is, és szinte mindenkitől kaptam is :-) Így most legalább egyhavi adagom van, egyelőre nem kell gyógyszerészekkel veszekednem, hogy adjanak gyűszűnyinél nagyobb mennyiséget is.
