Furán kettős érzéseim vannak. Egyrészt itt a tavasz, és ettől valahogy jókedvem van, pedig nem vagyok az a tavaszvárós fajta ember – de most valamiért ez van. Másodszor viszont a melóban kissé összecsapnak a hullámok a fejem fölött, azt sem tudom, mihez kapjak…
Bár lódítok, mert igazából nem is érdekel. A múlt héten, na akkor rohadt idegbeteg voltam, de most mintha nyugtatót szednék :-) Szerintem azért, mert mostanra megjött a menstruációm, míg a múlt héten még előtte voltam. A hormonok, bizony.
Hétfőn, nem elég, hogy lakbérfizetés volt, ami mindig stresszel, utána meg anyámhoz mentem szülinapozni és marha későn kerültem ágyba – szóval fárasztó nap volt – tehát hétfőn hallottam a hírt, hogy egy hét múlva megszűnik a rakparton futás lehetősége :-(
Jó, eddig is minden bajom volt vele, mert rengeteg arra a turista, mert szép a kilátás, meg a bicikliseket is kerülgetni kellett, és sokszor keskeny az út, de az mégiscsak itt van az utca végében. Három perc séta és kezdhetek futni; 35 percen belül megvan az 5 km, három perc vissza és már meg is vagyok.
És eddig is feltúrták már az elejét, szóval az eredetileg 5.600 méteres táv - konkrétan az utcám végéből indulva - lerövidült először 5.200, majd 5.000 méterre, és egyre többet kell talpalni, hogy elkezdhessem a futást, mert egy fél méter széles sávon járnak a népek most a rakpartom elején, összezsúfolva gyalogos, biciklis, futó; és mellesleg jön oldalról a villamos is.
Ezentúl mehetek a Szigetre, ami remek futóterep, de gyalog 20 perc oda az út. És tavasszal majd annak a feltúrását is folytatják, mert ősszel persze csak a pesti oldalt újították fel. És nem csak arról van szó, hogy oda-vissza 40 perc az út, és akkor még futok ott 35 percet, ha pedig duplázom, akkor 1 óra 10 percet. Hanem nyáron muszáj inni egy pohár vizet futás előtt, na most ez pont akkor fog leérni, mikor odaérnék a Szigetre. Ha nem iszom, akkor pedig kiszáradok. A pisilést még ki tudom védeni kevés ivással, na de ha hirtelen rámjön a hasmenés, mint újabban sokszor!
A rakparti futásoknál még meg tudtam őrizni a kontrollt hazaérkezésig, de a 20 percre lévő Szigetnél?... Bár az is igaz, hogy többnyire a hajnali, kávéivós futásoknál volt efféle vészhelyzet.
Ja, és jön majd a nyár, amikor csakis hajnalban lehet futni, mert estefelé a.: világos van éjfélig, és én szégyenlős vagyok úgy futni, b.: minden tele van turistával, vagy magyar, de szintén tömegesen ténfergő emberrel, és úgy meg pláne nincs hangulatom futni.
Még elmehetnék a szüleim utcája végén lévő parkba, ahol rekortán futópálya van, de oda busszal kell menni, a buszhoz bérlet kell, a bérlethez a kis övtáska kell, amit utálok, mert hajlamos kinyílni a csatja, és különben is nyomja a hasamat; ha lazítok a szíján, akkor meg lötyög futáskor. A fogaim köz mégsem vihetem a bérletet.
Az utolsó két edzésemet már itthon bonyolítottam, futócipőben, helybenfutással, egyszer 46:03, egyszer 55:01 percig. Ezek durván 7, illetve 8 egész valamennyi km-ek. Ez is valami…. Emberlepte terepre most nem volt erőm kimenni, az egyik irányban építkeznek, a másik messze van, különben is épp megvan.
A nyári, hajnali futásokat nem lehet a Szigeten bonyolítani, mert tele lesz részeggel meg hajléktalannal 4:45 körül a terep. Lehet, hogy elveim ellenére az utcán fogok futni, megállapítok egy durván 5 km-es kört és ott fogok kocogni a flaszteren… Istenem, mért kell feltúrni a közelben lévő futóterepet, pont mikor elszánom magam a sportolásra, vagy miért nem hozzák 800 méterrel közelebb hozzám a Szigetet!
Ez a probléma nyomaszt most három napja. Még mindig jobb, mintha igazi komoly dolgokon tépelődnék, úgyhogy szívesen elnyammogok rajta.
