Egy ilyen pokoli nap után, mint a hétfői volt, már csak jobb következhetett. Aznap éjjel alig bírtam aludni a dühtől, de Orsi vigasztalt mailen, hogy legalább telefonáltam és nem mentem oda potyára.
Hétfő este dühömben mostam, hogy legalább ennyi előnye legyen a napirendem felborításának. Kedden aztán sikeresen befizettem a lakbért – a villanyszámla csekkek természetesen most sem kerültek elő, így saccra fizettem ki a kéthavit –, utána mentem az ősökhöz. Szerdán meló után másodszor is megnéztem a Szobát, annyira tetszett elsőre.
Már kimondottan kellemes volt a szerdai felébredés: végre egy nap, ami nem lakbérfizetéssel (vagy az azzal kapcsolatos telefonálgatással) fog végződni!! :-)
Csütörtökön meló után futottam. Igen kellemes volt az alkonyati Margitsziget, és viszonylag jól ment a futás is, csak aztán a 2. kilométernél már megint kezdődött a bal külső térdemben a fájás. Igyekeztem nem foglalkozni vele, és elviselhető is volt, egészen az utolsó 800 méterig, amit már iszonyú szenvedés közepette, csökkent sebességgel tettem meg.
A térdfájás már marhára aggaszt. Orsinak is van, csak ő még jobban szenved, mert száguld, mint a veszett fene, és hosszabbakat is fut, mint én. Hozzá képest az én térdem smafu. igaz, hogy másnap, lépcsőzéskor fájt, sőt pénteken, amikor több órát talpaltam, akkor is fájt.
A péntek pláne jól telt, egyrészt mert péntek, másrészt mert Bogi már dolgozott – előzőleg síszünet miatt szabin volt –, harmadrészt, mert megjött a fizetés. Végre nem voltam mínuszban! Megvettem pár dolgot, ami kellett és örömet is okozott, úgymint: két rendelt könyv a Fókuszból, C-vitaminpor a bioboltból, süti a Subwayból :-), vastabletta.
Szóval a hét összes többi napja egész kellemesen telt, ha a hétfővel vetem össze. Enyhe idő volt, szinte tavaszias, amitől tavaszi fáradtságot éreztem, valamint azt, hogy a Balatonra vagy az Őrségbe kellene utazni. Egyúttal véglegesen eldöntöttem azt is, hogy a március 15-i hét három munkanapját kiveszem csúsztatásnak, akár „beteg” lesz Barbi, akár nem. Kell ennyi kikapcsolódás nekem is! Tavaly január elejétől egészen a júniusi nyaralásig egyáltalán nem voltam szabin, és már majd’ becsavarodtam. Hát idén ez nem így lesz.
