Már megint fennakadás van a lakásom számláival! Pontosabban „csak” a közös költséggel.
Múlt héten jövök haza, a postaládában a szokásos kimutatás a közös képviselőtől a befizetett kk.-ról. Megrökönyödve láttam, hogy kéthavi elmaradásunk van, amit „fizessünk be 8 napon belül”.
Nem fizettem be, mivel a fizetésnek még híre-hamva sem volt, és mert én minden hónapban odaadom a tulajnak a kk. összegét. És különben is...
, a szar elöntötte az agyamat. A közüzemi csekkek a tulajhoz mennek, a sajátjukkal együtt, azt ők befizetik, utólag megmutatják a feladószelvényt és én kifizetem a lakbérrel együtt.
De a közös költségnek csak üres csekkjei vannak, azt minden hónapban meg kell írni és úgy befizetni a postán. Nyilván ez nem történt meg két hónapban.
Az a gyanúm, hogy a tulajjal már megint történhetett valami, mint tavaly, mert az utóbbi kettő vagy három alkalommal csak az anyjával találkoztam, aki mint már írtam, 80+ éves és kezd feledékeny lenni. Gondolom, addig még eljut, hogy a kinyomtatott villany- és gázszámláimat odaadja a szomszéd Micikének befizetésre, de hogy az én közös költségemről kitöltsön egy sárga csekket és azt is feladja, azt már elfelejti.
Az utóbbi alkalmakkor a nyanya egyébként nem is mutatta meg a befizetett csekkeket, én meg nem kértem, mert ha akkor ott nekiáll kurkászni a rengeteg papír között, ott töltöm be a nyugdíjkorhatárt. Bíztam benne, hogy befizették a számlákat, hisz a villanyom továbbra is ég. De a kk-ra nem gondoltam, mért is gondoltam volna, csak simán kifizettem azt is.
… Tépelődtem, mit csináljak, az nyilván nem játszik, hogy rácsörgök a tulajra, ugyan fizesse már be az elmaradt kk-t. Ha otthon/működőképes lenne, nyilván befizette volna. A nyanya meg úgyse értené, mit vitatkozzak vele? Így felhívtam a közös képviselőt, aki bedobott üres csekkeket a postaládába.
Még mindig nem fizettem, mert a fizu csak nemrég jött, most indulok majd a postára. Asszem, a jövőben én fogom befizetni a közös költséget, ezt legalább kézben tudom tartani. De hogy a qrvák vére folyjon patakokban, én perkálom minden hónapban, az a szenilis nyanya meg b*szik befizetni!! :-( Értem én, hogy csekket kéne kitölteni hozzá, az meg macerás/elfelejti/stb., de hát az én gondom ez?!
Szóval, ezentúl én fizetek, és ha még mindig lesz elmaradás év végén is, akkor egyszerűen annyival kevesebb lakbért fogok odaadni és kész. Év végén ugyanis – tavaly így volt – a háznak volt annyi megtakarítása, hogy kéthavit nem kellett befizetni.
… Mondjuk az is igaz, hogy én erről később szereztem tudomást, mikor a szóban forgó novemberi és decemberi kk. már befizetésre került. Így a januárit és februárit nem fizettük be. De gondolom, csak nem annyira hülye a közös képviselő, hogy ezt a kéthavit veszi kéthavi elmaradásnak!
A másik számla, ami miatt kissé aggódom, az ELMÜ: nemrég kavirnyált erre egy villanyóra-leolvasó. Év közben átalányt fizetünk, aztán decemberre – pont decemberre! – hoznak ki egy batár magas számlát, hogy rohadnának meg. Tavaly valami tizenhét- vagy mennyi ezer volt ez a számla. Feltétlenül a karácsony hónapjában kell ezt, amikor még apám szülinapja, névnapja, öcsém névnapja és sógornőm szülinapja is van, igen.
Na de ez elkerülhetetlen, a nagyobb izgalom most a közös költség. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyit nem tud elintézni a tulaj vagy a családja. Istenem, de szeretném, ha valami irodán keresztül intézhetném, akik pontosan és precízen fizetik a csekkeket, és nekem ’csak’ perkálnom kell. Még jobb lenne, ha szkennelve elküldenék a befizetett számlákat, és én csak átutalnám simán netbankon keresztül, ahelyett hogy egész nap készpénzzel tömött borítékkal mászkáljak, és idegeskedjek, hogy vajon-vajon otthon lesz-e a tulaj vagy a mamája, nem úgy, mint januárban.
Most megyek a postára, aztán majd hétfőn még magyarázhatom is, hogy azért nem adom oda mostantól kápéban a közös költséget, mert nem tetszettek befizetni a korábbiakat. Istenem, mért kell ez.
...
Később. Megvolt a novemberi lakbérfizetés; most a tulaj és az anyja is ott voltak. A tulaj álmélkodva jött rá, hogy hát ő valamiért nem fizette be a szeptemberi közös költséget… (anyád!). Mondtam, hogy ezentúl én fogom, tudomásul vette simán.
Azért kicsit ideges lettem, mert a., a tulaj a melóhelyemről érdeklődött és megjegyezte, hogy ő épp munkát keres, és hogy a végzettségével nem talál állást, és b., megjegyezte, hogy hallotta, mennyire emelkedtek az albérleti díjak, bár ő nem emelt … Itt hosszú, kínos szünet következett, én úgy tettem, mint aki süket. Erkölcsileg felmerült bennem, hogy felajánlom, OK, fizetek ötezerrel többet – és még így is kevesebb, mint az átlag lakbér – de aztán kötőféket tettem a nyelvemre. Annyira nem vagyok hülye, hogy magam ajánljak fel több kifizetést, holott így is necces az anyagi helyzetem, és a munkahelyem sem betonbiztos.
A tulaj nem mondta ki konkrétan, hogy emel, és így jöttem el. Kicsit kínos volt, mert benne volt a levegőben az emelés, úgyhogy ideges lettem persze. Az igaz, hogy sajnáltam is a tulajt, hogy nincs munkája, nekem pedig van; de az én melómnak is rengeteg hátránya van és kevesebbet keresek, mint a többiek, úgyhogy nem érzem teljesen igazságosnak a „neked van állásod, fizess többet” hozzáállást.
Másrészt a tulaj asszem 52 éves, még mindig a mamájával lakik, HOLOTT van szuper kis lakásuk (amiben most én lakom); és tudom, hogy valami főiskolára járt még pár hónapja. Hát az egy olyan főiskola volt, hogy teljesen világos, nem lehet munkát találni és megélni belőle. Kb. mintha a japán horrorfilmekből vagy az antarktiszi pingvinek tollából diplomázna valaki: érdekes témák, de fizetős állást nem kapsz. Hát tehetek én róla, hogy a nálam 13 évvel idősebb tulajnak nincs annyi esze, hogy informatikát vagy közgazdaságot vagy villanyszerelést tanuljon?
Na, szóval, „megúsztam” a lakbéremelés témáját még erre a hónapra, de kényelmetlenül érint, hogy már tudomást szereztek róla, mennyire emelkedett az átlagos lakbér. Olyan elszállt, fogalmatlan család ez, reméltem, hogy nem fogják megtudni ezt az infót…
