Ezt nem hiszem el, basszameg, hogy az életem szinte minden területe elszaródik!!
Két napja kezdődött el a téli szünetem, még épphogy csak sikerült megnyugodnom az egész éves basztatásból, pénteken mondjuk bevettem este egy Seduxent, úgy kivoltam. Bogi elment, tkp. egyedül maradtam a többiekkel szemben. A hétvégén úgy-ahogy lelkileg rendbe jöttem, erre vasárnap elmentem anyámékhoz, mert be kellett szkennelni a diplomámat a mailes álláspályázatokhoz.
Hát anyám nem rákezdte...
a december 26-ával kapcsolatos ordítását?!
Aki nem tudná: dec. 26-án van anyám egyik tesójának a szülinapja, és erre a napra szokták szervezni a nagy családi összejövetelt. Anyámék négyen vannak tesók, csomó unokatesónk van, azoknak is már egy halom gyerekük, na ezek szoktak összeröffenni 26-án.
Anyám viszony haragban van ezzel a tesójával, meg egyáltalán az összessel, és „nem tűri”, hogy mi odamenjünk. Illetve mehetünk, de akkor a szüleimnél lévő családi ebéd ne legyen 26-án!! Mert azt nem tűri, hogy tőle odamenjünk!
Namost, Ex-sógornőméknél is 25-én karácsonyoztak az ő szüleivel, és Ági szülei is szintén 25-én tartják az ő ünneplésüket. Tehát az öcsém szülei 26-ára maradnak minden évben.
Hát nem kurvára mindegy, hogy a két nap közül melyiken van az ünneplés nálunk?!
Anyámnak ez évek óta a mániája, és most is rákezdte a legutolsó családi találkozón, hogy „a december 26., ő azt nem tudja elviselni” – szegény Áginak fogalma sem volt, miről van szó. Merthogy – így anyám – ővele olyan gonoszak voltak, őróla hazudtak, őt bántották stb., ezért nem szabad odamenni nekünk a nagycsaládira; de az valahogy egyáltalán nem zavarja mégsem, ha mégis odamegyünk, csak ne úgy, hogy előtte őnála ebédeltünk!!
Ezt a logikát a kurvaélet sem érti! Mondtam neki, hát neked nem tökmindegy, hogy HONNAN mennek/megyünk (ha én is megyek*) a családira?! Neeeem, mert azt ő nem tűri, hogy őtőle menjenek!
*mivel nem nagyon szeretek elmenni, mert mindegyik unokatesóm minimum cégvezető boldog házasságban és két-három gyerekkel, míg én a legszarabb melót csinálom a leggörényebb „kollégákkal”, az is inog, és full egyedül vagyok.
… Na de ez pár hete volt, azóta, gondoltam, csak magába szállt, Ágiék gyereket várnak, esküvő is lesz, most emiatt a faszság miatt rontsa el már most a leendő családdal a kapcsolatot?! Sajnos nem vettem figyelembe, hogy anyám nem komplett. Aki ismeri, úgyis tudja, aki nem, térden állva adjon hálát az égnek. Szóval telefonon vitatkoztak párszor Öcsémmel, és úgy volt, hogy „majd hívják egymást”, de aztán nem hívták még, mindkettő a másikra várt.
Én ma felmentem anyámékhoz a szkennelés végett. Mondta hogy majd akar velem beszélni utána. OK, mentem a szobájába, de már láttam az arcán azt a tébolyult csökönyös kifejezést, ami ilyenkor rájön…. és már kezdte is mondani! Hogy az öcsémék elárulják, hogy így viselkednek, és az Ex-sógornő is így meg úgy, és …. nem is idézem, nem is lehet, mert mondatról mondatra lovalta bele magát az elmebajos rikoltozásba – ha egy pszichiáter látta volna, minimum két hétre beutalta volna zárt osztályra. Nem viccelek.
Próbáltam rövidre zárni, hogy mi a lényeg, mert lassan indulnék – fél hét volt – de erre már én is gonosz lettem. Az érveimet lesöpörte (pl. hogy nem jobb-e a 26-i családi ebéd, mikor 24-én is van egy, és akkor 25-én pihenhetne?), szóval már én is gonosz voltam.
Mikor azt mondta, hogy „neked fogalmad sincs a háztartásról”, akkor egyszerűen kijöttem a szobájából, felkaptam a táskámat, szatyromat, a kabátot fel sem vettem, csak pulóverben indultam ki a -3 fokba. Még jött utánam és rikoltozta, hogy „fogalmad sincs a háztartásról, mert különben tudnád, hogy egy vacsora után sokkal könnyebb azt felmelegíteni másnap ebédre!”, meg hogy vissza fogom én ezt kapni, de én ekkor már kijöttem az ajtón.
De most komolyan, hogy egyetlen nemnormális miatt szívjon apám, öcsém, Ági (+ poronty), én?! Az is egy érv volt, hogy miért nem az év többi 364 napján találkozunk!?? Hát pl., mert mindenki szanaszét van, mindenki dolgozik – amit anyám nem tud, mert 25 éve nem dolgozik – és talán most, amikor a., karácsony és így munkaszünet van, b., úgyis itthon van épp mindenki, akkor találkozunk!
Vicces, különben jóformán leszarom a nagycsaládi bulit a fent leírt okból, noha szeretem őket, de nem szeretek köztük lenni a *-gal jelzettek miatt. De most már csakazértis el fogok menni.
Hazajöttem, teljesen kibukva, még vásároltam útközben Szamos trüffelt, és csak utána jöttem rá, hogy egyáltalán nincs is étvágyam, úgy kivagyok. Bevennék még egy Seduxent, ha nem lenne pár nap múlva plazmaadásom. Azóta anyám már természetesen írt is egy tízmondatos sms-t, ilyenkor azt szokta. Én komolyan azt gondolom, hogy ha videóra vettem volna, beutalnák kényszergyógykezelésre.
És hogy mindezt pont karácsonykor! Amiről már írtam, hogy a kedvenc időszakom! Dec. 24-én hagyományosan a szüleimnél vagyok, ott van a karácsonyfa, ajándékosztás, vacsora; most evvel a hisztérikus rikoltozással hogy lesz ez?! Azt én már most megfogadtam magamban, hogy ha anyám rákezdi szentestén, én ott a fa alatt fogom magam és indulok haza, igen, december 24-én este, még ha mínusz 10 fok lesz is.
Az is igaz, hogy azzal biztos elvágnám magam végképp, és örökre én lennék a gonosz, de eleget nyeltem, mikor velük laktam. És őrület, hogy egy ember elmebaja miatt szívjanak sokan; miközben neki az égvilágon semmi baja nem lesz attól, hogy mások elmennek-e egy családi bulira vagy sem, de úgy viselkedik, mintha késsel üldöznénk. És kurvára nem veszi észre, hogy egyedül megy szembe a forgalommal.
Na szóval most megint kivagyok, fogom a trüffeleket és felfalom, aztán iszom egy pohár fehérbort, mert azt hálistennek még tegnap vettem. Legszívesebben öngyilkos lennék, annyira tele van a tököm mind az anyámmal, mind a melóhellyel, de ahhoz egyrészt gyáva vagyok, másrészt még sok film és könyv van, amit nem láttam, harmadrészt a faterom például biztos szomorú lenne és azt nem akarom, főleg hogy szegény most megy nyugdíjba.
