Most pedig talán a pozitív dolgokról írok. Mert bármilyen meglepő, még én is észreveszek egy-két jó dolgot egy nyolcnapos balatoni nyaralásban :-D
Az első és legfőbb, hogy egyáltalán megtörtént.
Kb. végig szép idő volt.
Megdöbbentő módon az összes hátralékommal végeztem még szabi előtt, nagy köszönet Dóri szobatársamnak érte, akinek vettem is csokit emiatt.
Az – új – autó légkondis. Végre nem kellett megfőni benne, és/vagy lehúzott ablaknál megsüketülni a menetszéltől!
A füredi szállodai szoba, leszámítva az előző posztban írtakat, igen kellemes volt és tágas is. Az erkélyen ültünk esténként mentes sörrel és olvastunk, ahhh….
A kaja príma volt, főleg első este a bakonyi sertésszelet, nokedlival.
Mindennap ettem palacsintát, ami gyakorlatilag mindenhol isteni volt.
Egy szuper levendulás szappant vettem Tihanyban a levendulafesztiválon, amiről csak otthon, használatkor derült ki, hogy nemcsak lila színű, hanem konkrétan levenduladarabkák vannak benne! Azóta ez a szeretett esti szappanom.
Szintén a levendulafesztiválon láttam Ambrus Attilát, bár nem mertem odamenni és valami köcsögöt venni tőle :-)
Őrségi tökmagos fagyit ettem Veszprémben. Még sosem ettem ilyent. Meglepő jó volt.
Majd’ mindennap megvolt a 10+ km gyaloglás és az 500 tempó úszás. Gyaloglásból néha jelentősen több is, pl. egyik nap 22 km.
Sikerült megállnom, hogy egyáltalán ne zabáljak a vésztartalékként magammal hozott kekszből.
Az összes helyen, ahol jártunk, gyakorlatilag nem láttunk csövest, kéregetőt vagy a koldusmaffia egyéb tagjait, nem úgy, mint otthon.
A Sakk musical CD-t sikerült egyhuzamban végighallgatnunk a kocsiban, ahh de jó volt…
Füredről indulva megtaláltuk a Noszlopy-kilátót, amit tavaly nem. Iszonyat mélyen bementünk a Bakonyba és rajtunk kívül egyetlen kiránduló sem volt, és a melegtől eltekintve gyönyörű volt a táj, az időjárás, a környezet. (Visszafelé ugyan a sárga turistajelzés helyett a sárga mezőgazdasági jelzést követtük és így megint eltévedtünk, de végül csak meglett Füred.)
Két marha jó skandináv krimit is kiolvastam nyaralás alatt, egy izlandit meg egy dánt.
És megkaptam szülinapomra – rögtön reggel! – a Marsi/Mentőexpedíció c. könyvet, amiből a filmet már láttam és tetszett, és a könyv is marha jó volt, sőt rengeteget röhögtem rajta.
Egyik este leadták az Elvált nők klubját és végignéztem, holott nyaraláskor ritkán nézek filmeket.
Találtunk egy alternatív útvonalat, ahol a szállótól kikanyarodhatunk a 71-es főútra, mert egyébként szinte lehetetlen ott balra fordulni.
A vacsora utáni esti séták mindig marha hangulatosak voltak, főleg a strandokon, amik így este közparkká változtak és bárki bemehetett. (Füreden.)
A keszthelyi vacsi utáni sétákon a hajóállomásig mentünk, visszafelé keresztül a parkon, ami csodás volt így alkonyatkor.
Csomó, borzasztóan édes vadkacsa és kiskacsa mászkált körülöttünk. Hattyú hálistennek kevesebb volt, mint az elmúlt években.
A Noszlopy-kilátóból visszafelé két alkalommal is a szabadban láttunk szarvast, az erdőben!! És mindkétszer én vettem észre őket! – Oké, az egyik éppen iszkolt elfelé, a másik pedig akkor kezdett menekülni, amint észrevett minket :-D
Nem égtem le és nem kaptam napszúrást.
A Müllerben vett mini-arclemosó kiválóra vizsgázott, ráadásul alig fogyott belőle, asszem ezt viszem majd Erdélybe és Zalakarosra is.
3:1-t ittam minden ébredés után, és úgy-ahogy fel is ébredtem tőlük.
Reggeli és vacsi közt egész simán kibírtuk a házi szendvicsekkel és egy-két gombóc fagyival, vagy az én esetemben palacsintával, mivel én azt sokkal jobban szeretem, mint a fagyit.
Amikor utolsó füredi esténken várni kellett a palacsintára, és ott álltam tíz percet a konyhából kiáramló hőségben, rájöttem, hogy kint az utcán ehhez képest nincs is olyan meleg :-D
Láttunk egy barna labradort – ami nagy szó, mert elég ritka a csokilabrador. Sajnos ő nem volt épp valami közvetlen állat, de legalább láttuk! Sárga szeme volt…
Szülinapon felhívott Öcsikém és a sajátján kívül még Ági és Endre üdvözletét is átadta. Hát ez nagyon jól esett :-) És Évi néni is felhívott. Meglepő sokan üdvözöltek a FB-n is, bár azt már csak otthon láttam.
Keszthelyen a parkban felállított új nyilvános vécé, ami tavaly még fizetős volt, most ingyenessé vált.
Badacsonyban találtunk egy fagyizót, ahol igen sok cukormentes fagyi volt. És nem is állt sor előtte, mert egy étterem hátsó bejáratában volt. Itt legalább nem kell vadászni erre a jövőben.
Badacsonyban nemcsak felmentünk a Kisfaludy-kilátóig, ahogy szoktunk, hanem egy nagyobbacska kört tettünk, amely érintette pl. a Ranolder-keresztet is, ahol még sosem jártunk. Nagyon szép út volt. Én figyeltem a turistajelzéseket és nem tévedtünk el.
Utána én palacsintát ettem, Fater pedig velős pirítóst, ami azért nagy cucc, mert pár éve szintén evett és akkor szar volt, ezért évekig nem evett ilyent. De most finom volt.
Mindkét városban minden megvolt a TESCO-ban, ami csak kellett.
A veszprémi várba most egy másik útvonalon mentünk fel, alulról, ahogy eddig még sosem. Nagyon szép volt. Valamint olyan városrészen mentünk át, ahol eddig még nem jártunk.
Cserszegtomajra menet elnéztem az utat és először másfelé mentünk, ami viszont egy hihetetlenül szép, erdős-hegyes út volt – végül visszafordultunk, de előtte megálltunk cigiszünetre egy kis farmnál, ami pont olyan volt, mint a horrorfilmekben az ilyen világvégi eldugott erdőségek, ahol már jönnek a félelmetes dolgok :-D Szóval egyrészt kicsit félelmetes volt, másrészt viszont iszonyú szép az a rengeteg erdő és hegyoldal
Keszthelyen nemcsak a Balaton, de medence is volt, így érkezéskor oda mentünk úszni először, az eső miatt. Príma medence volt. És szauna is volt mellette, habár oda végül nem mentem be. Aztán az eső is elállt és bementünk a Balatonba, a víz pedig tükörsima volt.
Egy másik este is úsztunk a Balatonban úgy, hogy vihar közelgett és nagy villámok csapkodtak körülöttünk, ami egyrészt kissé ijesztő volt, másrészt viszont nagyon szép és félelmetes.
Fehérborban pácolt hal volt az egyik este – többek között – a vacsora, ami isteni volt. Hal Keszthelyen majd’ mindennap volt, és én mindig ettem is belőlük tetemes mennyiséget.
A Helikonban minden reggel volt bundás kenyér, amit én mindig megettem, mert otthon lusta vagyok csinálni, meg hely sincs a konyhámban.
Mindig volt zöldség is, amivel simán pótoltam a vitaminszükségletemet.
Fejfájás alig jött rám, így a magammal hozott egy levél Algopyrinből tkp. 0,5 szemet használtam fel az egész nyaralás alatt.
Hasmenésem sem lett, így a széntabletta sem kellett.
A szappan, amit kézmosónak vettem Keszthelyen, olyan tartós, hogy hazahoztam itthoni kézmosónak és még most, jó két hét múlva is megvan a fele.
A magammal hozott bugyik és zoknik, melyek kétharmadát pár nappal korábban vettem a Skála Metróban, meglepően kényelmesnek bizonyultak.
Egész normális fotókat sikerült csinálni, néha még rólam is. Egyedül a kutyák és vadkacsák mozdultak be néha és lettek emiatt homályosak.
Keszthelyen a hajóállomásnál is van egy fagyizó, ahol többféle mentes fagyi van, itt sem kellett vadásznunk.
Végre rájöttem, hogy a „bezárt Balaton és Hullám szállodák”, azok az a két nagy régi épület pontosan a hajóállomással szemben :-D
Mikor a laptoptöltő-szervizt keresgéltük Keszthelyen, olyan környékeket is bejártunk, ahol korábban még soha nem voltunk.
Füreden a szállodában a szemem láttára töltötték újra a nagy kávés bödönt reggelikor – frissen főzött igazi kávéval :-)
Láttunk egy édes pitbull-straffordshire terrier keveréket, aki úszott a Balcsiban, és kedves volt, ráadásul Masni volt a neve.
Összesen két labradort is láttunk, akik épp most jöttek ki a vízből. Ebből az egyik a csokilabrador volt, a másik viszont egy krémszínű, aki oda is jött hozzánk, az orrát a combomhoz tette és meleg tekintettel nézett rám, valamint mosolygott. (Persze épp ekkor nem volt nálunk a fotógép….)
Hévízen még mindig megvan a parkoló, ahol asszem 100.- Ft egy órára a parkolás, ráadásul pont szemben van a tófürdő bejáratával.
A Helikonban a liftben mindig rengeteg külföldivel futottunk össze, akik mind udvariasak voltak és kedvesen köszöntek.
Pár napig valami karate- vagy dzsúdócsapat szállt meg a szállóban, érdekes volt nézni őket :-)
A Badacsony megmászása után még Balatongyörökön felmentünk a Batsányi-kilátóba, ahová remek kis eldugott erdei ösvény vezetett, de simán oda lehetett találni, és csodásan nézett ki, valamint a kilátás is szuper volt.
Születésnapomon felmásztunk a vonyarcvashegyi kilátóba, amit viszonylag simán megtaláltunk (én néztem a turistatérképet!). Odafelé menet találkoztunk egy csapattal, ami négy emberből és két nyugodt vizslából állt. Lefelé menet egy lány jött szembe egy németjuhásszal, aki kétéves lány volt, nagyon kis félénk, és borzasztó édes (félénk németjuhászt még nem is láttam soha).
A 40. szülinapomon benéztem a tükörbe és megállapítottam, hogy szerintem nem is látszom negyvennek :-D
Fater megállta, hogy hülye zenéket tegyen be a kocsi CD-lejátszójába, csak odafelé kellett valami vernyogást hallgatnunk és egyszer kabarét, egyébként kompromisszumos, mindkettőnknek tetsző zenét hallgattunk. Kivéve a születésnapomon, mert akkor a Romanza albumot Andrea Bocellitől :-)
A Hévízi-tó vize isteni volt. 32 fok, tehát a 38 fokos levegőnél hűvösebb, és miután találtunk árnyékos helyet és nyugágyakat, az úszások közötti pihenés is príma volt. Mivel a tóban úszni kell – marha mély –, a napi 500 tempó már a Balatonba menés előtt bőven megvolt aznap. De mindig voltak kis állomások, ahol meg lehetett állni pihegni.
Beúsztunk alulról a fürdőházba és az is jó élmény volt, leszámítva hogy alig láttam szemüveg nélkül.
Hévízen is van egy nyilvános vécé, ami ingyenes.
Remek palacsintát ettünk Hévízen kétszer is, ebből egyszer a szülinapomon – mivel épp a vonyarcvashegyi hegymászásból jöttünk, hát két adagot ettem, összesen 2x2 lekvárost, illetve kakaósat.
Hévíz marha szép volt mint város is, mivel kétszer is jártunk arra, másodszor alaposabban bejártuk. (Főleg mert DM-et kerestünk a tampon miatt.) Kellemes kis szállodákat is láttunk, ahová el is lehetne jönni pár napra akár…
Tihanyban sikerült ingyenesen parkolni – bár úgyis levendulafesztivál volt épp –, és így mindenképp újra le ’kellett’ jönnünk az apátságtól a Belső-tóig.
Szürkemarhák legeltek a Belső-tó mellett, köztük egy kiskorú, vagyis boci is :-) Ezenkívül több kutya úszott is a tóban.
Nem fogyott ki az elem a fényképezőgépből, pláne nem a legrosszabb pillanatban, ahogy általában szokott.
Egyszer marha finom sárgabarackot vett Fater, és azt eszegettük egy napig.
A strandszigeten mindig találtunk szabad nyugágyat, sőt kellemes árnyékos helyet is úgy, hogy nem hemzsegtek körülöttünk az emberek.
Sőt, a – keszthelyi – strandolásokon olyan kellemes friss volt a víz és hűvös a levegő az árnyékban, hogy már szinte majdhogynem fáztam is, így a délelőtti hőségben való hegymászást kellemesen ellensúlyozta a jó hűvös strand.
Mizo dobozos kávét vettem kétszer is, egyszer a szülinapomon (asszem, Melange típusút) – hát valami isteni volt, ráadásul még jó erős is.
Egyszer krumplipüré – is – volt vacsira a Helikonban, ami valami remek volt, és lehetett érezni, hogy igazi kolompérból van.
A Tagoréban tök jó sok hely volt a mosdó mellett, ahová kényelmesen kirakhattam a fürdőszobai vackaimat.
A 20 faktoros naptejem remekül vizsgázott, nem égtem le, de szépen lebarnultam. Az arcra való 50 faktoros Bioderma szintén remekül védett. Pedig érdekes módon az arcom is lebarnult.
A pofámon kivételesen alig volt pattanás – a zsírosító naptej ellenére sem –, talán mert még nyaralás előtt hirtelen ötletből vettem egy Sensibio DS-t és az nyugtatta meg a bőrömet.
A szállodai szobáinkból soha semmi nem tűnt el. (Néha még a szemét sem, hehe….)
Az alkoholmentes sörtől remekül aludtam, anélkül hogy szívdobogásom vagy verejtékezésem lett volna, ami az igazi sörtől olykor van.
Bármennyire is aggódtam, hogy a magammal hozott könyveimet mind kiolvasom idő előtt, de bőven „kitartottak”, sőt a Marsinak még az egyharmadánál sem tartottam, mikor hazajöttünk.
A Veszprémbe vezető autóút valami álomszép, főleg ahol az erdős részen, hegyek között megy át.
Utolsó előtti napon megjött a menstruációm, de mivel volt nálam eleve kb. 3 db tampon, aztán Hévízen vettünk is, így problémát nem okozott. Sőt, utolsó reggel még a reggeli előtt lementünk úszni a Balatonba és remekül ment minden ott is.
Keszthelyen mailben egy nem Balatonra néző szobát kértünk – az ára miatt – és végül Balatonra nézőt kaptunk, de mégis nem Balatonra néző árat számoltak fel a végén.
Az utolsó napi hajnali úszás csodálatos volt – leszámítva, hogy meglepő módon a másik irányból sütött a nap, mint délután :-D
Tudtam SZÉP-kártyával fizetni a Tagoréban, így az az első nyaralási szakasz tkp. „ingyen” volt (vagyishogy cafeteriára).
Minden alkalommal ügyesen eltaláltam, hogy szandált vagy túracipőt vegyek-e fel.
Boldogított a tudat, hogy ugyan ennek a nyaralásnak vége lesz, de utána még megyek 3 napra Erdélybe és augusztus végén 4 napra Zalakarosra.
Hévízen láttunk egy Robin Hood nevű világos labradort – rögtön utána megtaláltuk a DM-et is! :-)
A Festetics-kastély parkja nagyon szép volt. Most vettem észre először, hogy a kastély aszimmetrikus, ezt is csak mikor Fater felhívta rá a figyelmemet; és ahogy erről beszéltünk, azonnal odajött egy ott dolgozó (kerti) ember és elmondta, miért van így, de úgy, mintha művészettörténeti diplomája lenne.
Keszthelyen nagyon kényelmes volt az ágy, prímákat aludtam.
Kétszer futottunk bele esőbe, de mindkétszer megúsztuk úgy, hogy csak pár csepp esett ránk :-D
Almádiban is van egy jó fagyizó, ahol többféle mentes fagyi van. Odafelé úton ott ettünk, és hazafelé is beugrottunk, csak most már nem kellett keresgélni.
Hazaérkezés után a Csajok hajnalig c. vígjátékot néztem a Corvinban, ahol jó erős a légkondi, maga a film pedig kellemes kis baromság volt. Még az ostoba arcú Scarlett Johansson is tök elviselhető volt, talán mert más volt a haja, a szinkronhangja, vagy egyáltalán, jobban áll neki a vígjáték? Mindegy, a lényeg, hogy nem csalódtam a „hazaérkezés utáni szomorúság elleni” moziban :-D
