Nagyon rossz vendéglátó vagyok… Több oka lehet ennek, elsősorban az, hogy gyerekkoromban nemigen jött vendég hozzánk. Ünnepekkor a nagyszülők, oszt’ ennyi. Osztálytársak, haverok már csak tinikoromban, akkor is nagyon ritkán. Amióta saját szobám, most meg saját albérletem van, azóta meg az van, hogy egyszemélyes a háztartásom. Mindig van itthon annyi, amivel kihúzom addig, míg újra lemegyek vásárolni (kávé, pár falat kaja, szappan, WC-papír); de ha hirtelen beesik valaki…
Ezért mindig a frász tör, ha jön valaki; milyen kaját vegyek, vagy piát is esetleg? és miből mennyit, mit szeret az illető, éhes lesz-e vagy sem. Festéskor Fater részére vettem egy tonna mentes sört meg mentes Sprite-ot, majd’ sérvet kaptam a cipeléstől. Ezek olyasmik, amik nekem nem kellenek, illetve átlag heti egy-két mentes sör, minden napra csak egy, míg ő óránként simán megiszik egyet.
Ilyen előzmények után javasolták Öcsémék, hogy Öcsém és Fater szülinapját, amik időben közel esnek egymáshoz, most nálam ünnepeljük meg, ne náluk, ahogy eddig szokás volt.
Beláttam, hogy igazságos a dolog, de persze rögtön ideges lettem. Miféle kajákkal készüljek, és desszert és pia, meg a takarítás, hisz egy pici csecsemő is érkezik. Már egész előtte való héten ganajoztam a lakást, csomó dolgot kidobtam, felszámoltam a fotelben lévő dzsuvát. Szabit is kellett kérnem, mert persze hogy a dolgozós szombatot követő vasárnap volt a családi esemény – ezt a szombatot kivettem, a főnök persze meg akart halni, hogy hogyhogy kiveszem…. szóval még ez is egy meccs volt.
Takarítani nem lehet úgy, hogy előző hétvégén, aztán majd következő hétvégéig tiszta marad, mert én magam összejárom hét közben. Szóval a takarítás maga az utolsó napokra maradt. Addig azon agyaltam, mit főzzek?? Tulajdonképpen nem tudok főzni, nem is igen szoktam, legtöbbször hideget kajálok, vagy rántottát, vagy paradicsomos tésztát, vagy anyám ad valamit, vagy én veszek valami zöldséges kutyát rizzsel a kínaitól és azt eszem pár napig.
Öcsém felhívta a figyelmemet, hogy hát ott van az a remek erdélyi szakácskönyv, amit még több éve kaptam tőlük. Ez igaz is (a sült krumpli hibátlan elkészítését onnan tanultam), de nekem hozzávalóim sincsenek. Ez olyan, mint egy főzőcskézős műsorban: „ugyebár mindenkinél van otthon a kamrában sáfrányos szekliceolaj, meg mángoldszár, amiből most fogunk tíz dekát” – NEM vazze, nincs itthon mángoldszár!! :-D
Tépelődtem egész héten, mert közben rájöttem, hogy még a sütőt sem használtam soha, tehát sütött étel kizárva, mert mi van, ha valami baj van a sütővel és megette a fene az egészet. Továbbá Öcsém és Ági vegetáriánusok, különben simán sütnék jópofa fűszeres csirkemellcsíkokat – ami magamnak is szoktam –, na de így? Mit lehet főzni, ami nem hús, de mégis tápláló is legyen meg lehetőleg finom is, és még én is képes legyek előállítani?
Sok töprengés után kitaláltam, hogy rántott gomba lesz és rántott sajt, mert azt egyszerű beszerezni és még én is meg tudom csinálni. Gombát már rántottam többször, sajtot csak anyám háztartásában úgy tíz éve. Dóri le is akart róla beszélni, hogy abból ki fog folyni a sajt, de ragaszkodtam az ötlethez. (Nem is folyt ki! :-)
Természetes, hogy sem liszt, sem zsemlemorzsa nem volt itthon, mert minek. Illetve még két éve volt, amikor utoljára rántottam, azóta viszont kidobtam őket, hogy ne legyen zsizsikes az egész. Most ezért kellett vennem ezekből is. Valamint krumplit. Az Aldiban találtam két kilós krumplit zsákban, fogalmam sincs, hogy sütni- vagy főznivaló-e, meg hogy egyáltalán a rózsaszín vagy a sárga krumpli jobb-e sült krumplinak (a krumplipüré is felmerült bennem, de rájöttem, hogy nincs krumplinyomóm sem).
Édességnek elhatároztam, hogy kókuszgolyó lesz, mert azt nem kell sütni. Ez se magamtól jutott eszembe, hanem miután rákerestem a „desszertek sütés nélkül”-re a guglin. Ehhez kell kakaó, porcukor, rumaroma, darált kex stb. Mindent megvettem, de Fater végül hozott házi süteményt a piacról, így a kókuszgolyót eltettem a következő alkalomra.
Közben arra is rájöttem, hogy négy személyre étkészlet ÉS rántáshoz edények nincsenek. Van négy lapostányér, na de hová teszem a bepanírozott gombát és sajtot? És hová teszem a kisütött gombát és sajtot? Mert nagy szűrőm sincs, csak kis teaszűrőcske. És olyan nagy edényeim sincsenek, amikbe beletehetem lecsöpögni a szűrőbe tett rántott gombát és sajtot. Így mentem az IKEÁ-ba, venni két nagy szűrőt és két nagy porcelán tálat, meg még egy négydarabos étkészletet a meglévő mellé (mert rájöttem, hogy nyilván villával fogom forgatni a forró olajban a cumókat, tehát azokkal már enni nem lehet majd, és eddig csak egy négydarabos – 4 kés, 4 villa, 4 kanál – étkészletem volt).
Az IKEA előtt próbáltam olcsóbban megúszni és a Pepcóban is körülnéztem, de ott nem volt ezekből mind megfelelő.
Közben szombaton, amikor apám igazi szülinapja volt, még a szüleimhez is hivatalos voltam a nagy szülinapi ebédre. Tehát szombaton felkeltem, takarítottam ezerrel, aztán elrohantam az ősökhöz, aztán vissza a takarításhoz. Vasárnap reggel korán keltem, takarítottam tovább (fürdőszoba, WC sikálása, Domestos, fürdőkád stb. …), lezuhanyoztam, Fater megjött, én hámoztam a gombát és kockáztam a krumplit, aztán Tesómék is telefonáltak, hogy most indulnak. Én rávágtam, hogy OK, épp most kezdem a sütést.
Miután leraktam a telefont, döbbentem rá, hogy a rántott gombához panírozás is kéne, az pedig még nem volt sehol!! Iszonyatos sebességre kapcsolva kiöntöttem lisztet, tojást, zsemlemorzsát, Fatert leültettem a laptop elé és ezerrel nekifogtam egyszerre panírozni, olajat melegíteni, krumplit kockázni, előkapni a sajtot és szeleteket vágni belőle. Szerencsére Fater még előző nap hozott paprikát és paradicsomot, amit már reggel felvágtam és kitettem csipegetni, és a tányérokat meg evőeszközöket is kikészítettem, meg főztem két liter zöld teát is.
Hála a jó égnek, hogy Öcsémék relatíve messze laknak, tehát még a vasárnapi lanyha forgalom mellett is jó félóra volt, mire megérkeztek. Én síkideg lettem akkorra, magamban még nehezteltem is picit Zétényre, hogy miért kell neki pici csecsemő létére ilyen korán ébrednie, és miért nem szunyált még félórával tovább??
Na de aztán megérkeztek Öcsémék, és olyan sugárzóan boldognak látszottak, hogy majdnem teljesen elszállt a mérgem. Főleg mikor a picit is megláttam, a gyönyörű kis arcát, okos, barna szemecskéjét, ahogy körülnézett az új helyen, akkor olyan volt, mintha egy nyugtatót kaptam volna be, és a feszkómból kb. 98 % elszállt :-D A gyerekek letelepedtek, én sütöttem tovább, Ági időként kijött Zétivel a kezében, aki annyira édes volt a csupa csíkos ruhácskájában, mint egy pici sittes, egyszerűen muszáj volt nevetni rá :-)
A sütés relatíve jól haladt, csak már elfelejtettem, hogy ilyen kevéssé gyors egy rántott gomba csinálása. És folyton résen kellett lennem, mert az egyik serpenyőben sült a gomba, a másikban a krumpli, állandóan lestem, hogy melyik serpenyőben melyik darabot kell megfordítani vagy éppen kivenni. Nagyjából el is találtam, nem igazán lett megégett darab (ha lett volna, én még ott bekapom). Most jól jött az IKEÁ-s új felszerelés, mert így éppen hogy lett elég tányér, tál, szűrő, anyámkínja. Alig negyedóra múlva már ehettünk is. Illetve a többiek ettek, én túl feszült voltam, meg nem olyan régen végeztem a reggelivel.
Nagyon örültem, mert dicsérték a kaját. Még a rántott sajt sem folyt ki, őszinte megrökönyödésemre. Igaz, hogy duplán paníroztam be.
Zétényke a frissen mosott ágypokrócom tetején hevert, a saját kis takaróján, és nézelődött. Olyan hihetetlen édes volt, simogattam a pici haját, annyira szép volt, hogy nem lehetett vele betelni. És egész nyugodt volt, nem kezdett zokogni, holott attól tartottam előzőleg.
A főtt kaja után a Fater által hozott meggyes pite került elő, abból már én is ettem, mert a jóféle házi süti jó hatással volt a vércukromra és a stressz-szintemre.
Maga a vendégség végül is tök gyorsan lezajlott, mert Zéti kora délután szunyálni szokott, és most már közelgett ez az idő. Picit nyűgösebb lett, aztán sírva fakadt, mire Ági és Öcsém szaporán készülődni kezdtek hazafelé, de neki még a készülődés közben leragadt a szeme és bealudt. Így alig két (másfél?) óra múlva hirtelen már vége is lett a vendégségnek. Fater még negyedórát maradt, aztán ő is elment.
Én végre kiengedtem magamból a görcsöt, elnyúltam a fotelben, aztán mire újra bírtam enni, akkor megettem a maradék gombát meg rántott sajtot. A krumpliból sok megmaradt, és pár nap múlva, amit nem ettem meg, azt már kidobtam. A vendégség délutánján még elmentem megnézni a Nyughatatlan özvegyeket, ami inkább csalódás volt.
… Most jön a karácsony, és az esedékes unokatestvér-találkozó előtt megint nálam lesz a mi összejövetelünk, de most sem energiám, sem ötletem nincs újabb főzéshez, szóval pizzát fogok rendelni :-D Szerencsére a fenti vendégség előtti rendcsinálás hatása még most is kitart, szóval „csak” takarítani kell majd előtte.
