No, március 1-től életbe lép a rabszolgatörvény. Hogy konkrétan nálunk, a közszférában mi lesz, arról tisztességesen még senki nem mondott semmit, csak a pletykák mennek, illetve a főnök megnyugtató megjegyzése, miszerint „egyelőre senkinek nem fog CSÖKKENNI a bére”, mint azt már írtam.
Valószínűleg nálunk nem lesz az a 400 túlóra és majd kifizetjük…. valamikor…. 3 év múlva; mert már így is rengetegen felmondtak és alig maradtunk (de azért a novemberi leépítés még kellett, és azóta is tart a létszámstop).
Az első kézzelfogható rabszolgatörvény-intézkedés a mi esetünkben még tavaly év végén volt. Decemberben összehívott minket az értelmes főnök és kezdett valamit hadoválni, hogy az ügykezelők nem vihetik át 2019-re az idei szabit stb., én kikapcsoltam, mert hát én nem vagyok ügykezelő, így nem érdekel. De mikor még tíz perc múlva is pofázott, visszarángattam magam a valóságba és rádöbbentem, hogy voltaképpen azt akarja mondani, hogy SENKI nem viheti át a megmaradt szabadságát 2019-re!!
Én annyira nem voltam szabin 2018-ban, hogy év végére megmaradt 10 darab napom, ebből ötöt a karácsonyi időszakra már beterveztem, a másik ötöt át akartam vinni 2019-re. Az egy teljes munkahét ugye, vagy kiveszem egyszerre, egy szép januári pihenés, vagy hosszú hétvégéket csinálok belőlük….
Ehhez képest a főnök előadta nekünk, hogy nem viheti át a szabit senki, csak „miniszteri engedéllyel” (wtf?!), meg „akinek befizetett utazása van” – mi a fasz?! A saját jogos szabadságommal már csak rendelkezhetek, ha egész évben itt rohadtam?!
De ekkor már annyira benne jártunk a decemberben – hát természetes, hogy az utolsó utáni napon kell szólni! – hogy már egyáltalán nem volt 10 munkanap az évből, még akkor sem, ha aznap azonnal megkezdem a 10 napomat kivenni.
Én pedig már pont elterveztem, hogy a januári első két munkanapot kiveszem és végre nem gyomorgörccsel kezdem a január 2-át, mint minden évben; de a többieknek is maradt bent napjuk, sokan közülük a gyerek miatt akarták kivenni a megmaradt szabijukat, mert a gyereknek ugye még iskolaszünete volt. Szóval nem én egyedül kerültem ilyen helyzetbe, hanem összesen négyen vagyunk ilyenek az osztályon, de persze én vagyok a leghülyébb, mert nekem öt napom maradt bent, a többiek okosabbak voltak, többet kivettek és kevesebb napjuk maradt.
Mondta a főnök, hogy azért a 2019. évi szabi terhére el lehet menni januárban. De hogy mennyi szabadságunk lesz 2019-ben, azt nem lehet tudni, mert mint köztudott – ezért is rabszolgatörvény – a 25 nap alapszabadság helyett csak 20 nap alapszabadság lesz, tehát a szabink mindenféleképpen csökkenni fog. De hogy mennyivel, azt akkor nem tudtuk (sőt még most sem, február legvégén, mikor ezt írom, hehe…)
Azt is mondta a főnök, hogy a bent ragadt szabikat majd kifizetik. Ezen kis híján hangosan felröhögtem. Ja, persze, tutira kifizetik…. arról híres ez a cég…. Majd valamikor, júniusban, már ha egyáltalán, mert addigra tutira jön valami kiegészítő törvény, miszerint nem is kell kifizetni a tavalyi szabikat, az szépen elveszett, így jártatok, csocsesz.
Különben meg mi abban a jó a cégnek, hogy pénzt kell kiadniuk a szabadságokra, miközben az emberek szívesen kivennék; de azért elmenni el lehet, csak a jövő évi terhére. Hát nem jobb lenne, ha szépen kiadnák a napokat, és nem kéne a drága pénzt költeniük?
Utóbb kiderült – hozzáteszem: naná – hogy a rabszolgatörvény majd csak március 1-től lép életbe, szóval a tavalyi szabikat igazából nyugodtan kivehettük volna januárban, de hát a mi cégünk vezetése már csak ilyen, már akkor akarja Viktor seggét nyalni, amikor még oda sem tartotta nekik. Más állami cégeknél ugyanis simán kivették a tavalyi napokat. Ennyit a mi vezetőinkről.
Miután lezajlott ez az értekezlet, én átmentem Carmela és Szabina szobájába, akiknek szintén bent ragadt szabijuk, és ott szidtuk ezt a rendelkezést hármasban. Nekem meg kicsúszott a számon, hogy ugyan ki az a hülye, aki ezekre szavazott tavasszal, mert íme, ilyen törvények jönnek. Erre aszongya Szabina – pedig addig értelmesnek tartottam őt, nem beszélve arról, hogy egy hónapban születtünk – hogy „hát ő is ezekre szavazott, mert hát ki másra lehetett volna”. Ó bazmeg. Szóval megszavazza a hülye a saját szívatásának a kiagyalóit. Innentől kezdve szinte már nem is sajnáltam őt, megérdemli. Csak annyit mondtam, hogy én pont ezért nem szavaztam ezekre, mert lehetett tudni, hogy ez lesz. Aztán igyekeztem elterelni a szót a politikáról :-D
A januári fizetéssel – mondanom sem kell – nem kaptuk meg a szabadságpénzt, de nem is vártam, hisz ugye eleve meg kellett várni a december végét azzal, hogy mennyi embernek mennyi napja maradt bent, szóval kicsit túl gyors is lett volna. De jött a februári fizetés, és azzal sem kaptuk meg a szabispénzt!
Ekkor már mérgesek lettünk. (Szabina, bazmeg, kellett neked ezekre szavazni. Most a saját bőrödön tapasztalhatod.) Az egyik csaj felhívta a bérszámfejtőket, nem volt egyszerű, mert összevontak minket egyetlen nagy konglomerátumba, így most senki sem tudja, hogy ki kivel van, mivel kit kell hívni – mindegy, sikerült találnia egy bérszámfejtőt, aki mondta, hogy igen, tudnak a problémáról, és hát fognak is majd utalni, de csak majd ha megkapták az összesített listát a humánról. Hogy az mikor lesz? Hát azt ki tudja.
Ekkora lett a fejem. Már eltelt hat hét úgy, hogy az én drága szabadságom elveszett, de kifizetni, azt nem. Tudtam én, hogy el fogják cigánykodni! Elhatároztam, még egy kicsit várok, aztán majd én is telefonálok, és ha most is hamukálnak, tértivevényes papírlevélben fogom feltenni a kérdést – azt nem tudják letagadni –, de a levél másolatát elküldöm a szakszervezetnek, meg esetleg az Indexnek vagy a 444-nek is.
Nem történt semmi, így én is telefont ragadtam és kérdőre vontam a bérszámfejtőt. Aki szerencséjére azt mondta, hogy pont most jelent meg a közlönyben, hogy március 15-ig ki kell fizetni. Erre letettem a papírlevél ötletéről, és most várjuk a kifizetést. Szóval talán ez a szabi/pénz dolog megoldódott, bár én már mindent csak akkor hiszek el, ha már a számlán van.
Hogy mennyi lesz a bérünk, vagy hány nap szabadságunk lesz, arról persze még mindig nincs semmi hír. Igazán okos és megfontolt dolog volt behozni ezt a törvényt.
Viszont arról már mentek a pletykák, hogy állítólag a 30 perc ebédidőt le kell dolgozni a jövőben. Magyarul 30 perccel hosszabb lesz a munkanap. Ami azért felháborító, mert mi nem vesszük igénybe azt a 30 perc ebédidőt. A számítógép mellett kapjuk be a nyamvadt párizsis zsömlét, egyet harapunk, aztán még rágás közben is pötyögünk a gépen. Ez vazze nem az Agymenők, ahol el lehet vonulni a szép tiszta egyetemi menzára, kulturált körülmények között kikapcsolódós ebédszünetre.
Dóri szobatársam informátora azt mondta, hogy majd a péntek is hosszú nap lesz. Nekem ettől eldurrant az agyam, mert a hajnali munkakezdést egyedül csak a korábban hazamenetel ellensúlyozza, és az, hogy pénteken már 13.00-kor vége a napnak, egy rettentő fontos dolog számomra. És azoknak is, akik pl. vidékre utaznának haza munka után pénteken.
De nem volt semmi konkrétum, holott az idő vasfoga repült felettünk és közelgett erősen a március 1. Aztán ma, egy kör e-mail formájában jött a munkaidő-változás!
Ezentúl nem 7.00-ra járunk dolgozni. Nem ám, hanem 6.30-ra!
Így marad a délután fél négyes végzés. Pénteken még nem tudni, mikor kezdünk, de 13.00-kor végzünk akkor is.
Kiszámoltam, hogy így kilenc órát dolgozunk hétfőtől péntekig, ami 36 óra, így pénteken már csak 4 órát kellene dolgoznunk, vagyis akkor 9.00-ra fogunk járni?....
Félek, hogy nem. Ami azt jelenti, hogy nem heti 40 óra lesz a munkaidőnk, hanem több.
Ami azt is jelenti, hogy ha lesz is valami kis nevetséges béremelés, az csak azért lesz, mert emelkedik a ledolgozott órák száma, vagyis igazából nem is lesz béremelés. Mint a sör: maradt az ára, csak a mennyisége lett 4 deci.
…. Tulajdonképpen nem borultam ki nagyon, mert egyrészt már fel voltam készülve erre, másrészt mert a legjobb dolog, a korai végzés, megmaradt. De a kurva istenit neki, hogy így is 4.35-kor kelek, most keljek fel még félórával korábban?! Már minden ismerős rajtam röhög, hogy nyolckor nekikezdek fogat mosni és fél kilenckor fellövik a pizsit (mert + még félóra nekem, mire el tudok aludni), mert korán kelek. Az óvodások fekszenek ekkor.
És még a reggeli rutint sem tudom számottevően lerövidíteni, mert reggelizni és kávézni/fekete teázni KELL, anélkül Haláli hullák hajnala vagyok. Zuhanyozni kell, mert este már nincs erőm hozzá, de ha lenne is, reggel frissen mosva szeretek melóba menni, éjszaka is megizzadok. Fogat mosni kell. Fésülködni kell (hosszú haj, bakker….) Szendvicseket megcsinálni kell (nem vagyok hajlandó este, és szottyos is lenne reggelre). Reggeli edényeket elmosogatni sem árt, mert mi van, ha jön a tulaj terepszemlét tartani és ott vannak a mocskos edények a mosogatóban. Vagy bárki. Szóval az nem megy, hogy felkelek, gatyát rántok és kifordulok az ajtón, mint Petőfi a konyhából. (Azt az apróságot már meg sem említem, hogy a kávétól beindul az emésztés, amit mégis jobb otthon letudni, és igazán egészséges dolog is, de ugye nem megy azonnal, csak a kávé után x idővel…. )
Szóval az egész bioritmusom felborul, és még korábban kelhetek, bagoly létemre, csak mert a fasz Fidesz hozott egy fasz törvényt, és ostoba kurvák, amilyen Szabina kolléganőm – meg még talán kettő darab ilyen agyas van köztünk – szépen rájuk szavaztak áprilisban.
Megjegyztem, nem értem a logikát…. Nálunk úgyis annyian felmondtak már, mint a szar, minden próbaidős felmondott pár hét után, és még novemberben volt a leépítés, tehát alig maradt ember; most ezzel a megmaradt pár emberrel akarják ugyanezt a munkamennyiséget ledolgoztatni?
Erre az a megoldásuk, hogy majd hosszabb lesz a munkaidő. A lófasz lesz hosszabb. Én már az első ilyen kósza hírnél megmondtam, és most már a kősziklánál is szilárdabb az elhatározásom, hogy ha a 30 perc ebédidőt le kell dolgozni, akkor én azt a 30 perc ebédidőt ki fogom venni.
Mindennap kimegyek és sétálok 30 percet, vagy bemegyek a közértbe vásárolni, vagy akármi, de 30 percig nem fogok a helyemen tartózkodni. Eddig nem vettem igénybe az ebédidőt, komolyan, ott ülünk a gép előtt, mint a robotok, de dehogyis fogom én ezt napi 9 órában csinálni nonstop. Még talán hasznos is lesz, most már tutira meglesz a napi félóra gyaloglásom, lehet, hogy kisebb lesz a seggem vagy jobb lesz a vérkeringésem.
Sőt a megcsinált darabszámon sem fogok növelni – ezt Dóri is elhatározta –, nehogy nekem azt a következtetést vonják le „odafönt”, hogy tök hasznos a hosszú munkaidő, hisz 20 akta helyett most megcsinálunk 25-ot. Szart. Még ha meg is csinálnék annyit, akkor sem adom be, elteszem holnapra, hogy még véletlenül se látsszon bármi növekedés.
…. Az egyetlen pozitívum egyfajta keserű káröröm, ez az egyetlen, ami „vigasztal” – sovány vigasz –, hogy a Fidesz-szavazó kollégák, akik olyan elégedett pofával vonultak április 9-én, most ugyanúgy szívnak, mint én, és ugyanúgy kelhetnek félórával korábban, és dolgozhatnak 8,5 helyett 9 órát naponta. Majd ha szóba kerül, megemlítem, hogy bizony ez előre látható volt már tavaly tavasszal is. Meg kellett volna gondolni. De nem. Hát, az én lelkiismeretem tiszta, én (soha) nem szavaztam ezekre, most egyék meg szépen, amit főztek :-D
Kíváncsian várom a fizetés és a szabadság alakulását a fentiek fényében.
