Most majdnem ugyanabban a helyzetben vagyok, mint pár évvel ezelőtt. A Facebook nálam a magánszféra része, most mégis kénytelen vagyok ott kollégákat kerülgetni… Pedig én csak azokat akarom ott tárolni, akiket tényleg kedvelek.
Míg Dóri volt, megegyeztünk, hogy nem jelöljük be egymást, mert neki a fél ház az ismerőse, és ha meglátnák, hogy mi ismerősök lettünk, rögtön rám vetnék magukat a többiek is. Mondjuk a nehezebb felismerhetőség kedvéért pár éve már nem az igazi vezetéknevemmel vagyok fent, de a fotó, a keresztnév meg az ismeretség alapján azért rám lehet jönni.
A másik, hogy mivel az egész iroda Dóri ismerőse, így aztán hallhatja a megjegyzéseket. Mikor kint volt a pasijánál Németországban: jaj láttuk a fotóidat a FB-n! Jaj milyen helyes pasi! Jaj mikor lesz esküvő …. stb. Hát ki a f@szomnak hiányzik, hogy az én magándolgaimat is mindenféle akármilyen kollégák kommenteljék?? Semmi közük hozzá.
A másik kategória, amikor valakit a háta mögött beszélnek ki FB-tevékenység kapcsán. Ezt Carmela hozta a legjobban, amikor még mindhárman egy szobában ültünk. Egy kolléganő szabin volt, de Carmela azért előhozta: „Jaaaj, reggel láttam a Facebookon, hogy Andika mekkora nagy habos kávét iszik, és kiposztolta, pedig nem kéne neki ilyesmit innia, mert cukros és inkább fogynia kéne!”
Csak magamat ismételhetem: ki a f*szomnak hiányzik az, hogy unatkozó ötvenes luvnyák azon csámcsogjanak, mit írok vagy osztok meg, vagy lájkolok??...
Na, ezért aztán nem is jelöltem soha senkit, engem sem jelölt be senki, így biztonságban voltam. De aztán, úgy két hónapja, egyszercsak bejelölt a K. Andi (nem azonos a fentebb említettel)!
A mai napig sem tudom, hogy talált rám, közös ismerős nélkül.
Nagy vacillálásban voltam, mert K. Andi a szomszéd szobában dolgozik, szoktam segítséget kérni tőlük és fordítva, mondhatni beszélő viszonyban vagyunk, és eddig nem mutatta jelét pletykálkodásnak, az ő szobájuk mindhárom lakója általában kussol és dolgozik. Meg aztán mitől lenne jobb, ha magamra haragítanám? Így visszajelöltem.
És hát sajnos az új ismeretséget mindig látják a már meglévő ismerősök :-( Így aztán beindult egyfajta kis lavina. Engem pl. bejelölt egy revizor csaj, akit rögtön el is utasítottam, mert 1., a büdös életben nem beszéltünk munkaügyeken kívül másról, és 2., antipatikus javításokat ad vissza. Minek legyek ismerős ilyen emberrel? Mért gondolja egyáltalán, hogy ez jó ötlet? Aztán bejelölt még egy csaj, a K. Andi szobájából szintén, akit szintén kedvelek, mert aranyos és csöndes, bár mondjuk vele sem beszéltünk még nagyon semmiről, de őt viszont megbántani nem akartam, így visszajelöltem.
Azt elfelejtettem írni, hogy az áprilisi balhés időszak után felmentem Dóri adatlapjára és ott végignézve az ismerőseit (köztük minden kolléga), szisztematikusan letiltottam a főnököt, a főnök kis csicskáját, azokat, akik locsogni szoktak a főnökkel, és azokat, akik nagyon pletykásak. Szóval ezek szerencsére már alapból sem jelölhettek be engem, de még így is maradt néhány, akit eddig nem tiltottam le.
Aztán egyszer bejött Erika, aki aranyos, és kérdezte, hogy jelöljön-e engem a FB-n? Mert feldobott neki engem a „kit ismerhetek” funkció.
A jó qrva anyját a „kit ismerhetek” funkciónak!! Erikát eddig nem tiltottam le, merthogy aranyos, de álmomban sem hittem volna, hogy be akar jelölni. Márpedig ő ha nem is szó szerint pletykás, de nagyon sok emberrel beszél más részlegekről és szokott nekünk is híreket szállítani (ami mondjuk hasznos). Nem akarnám, hogy egyszer elszólja magát valami miatt, amit én posztoltam/lájkoltam stb., pont rossz embereknek. Így – nagyon ciki volt – valami olyasmit makogtam, hogy hát inkább ne, mert úgyse nagyon vagyok fönt meg úgyse csinálok ott semmit…. Mire láttam, hogy kicsit megbántódott; és mondta is, hogy ő se nagyon csinál a FB-n semmit.
Ez egyébként így is lehet, mert a frissen bejelölt kollégáktól sem látok semmiféle FB-tevékenységet, csak azt nem értem, akkor minek van FB, ha az ember nem lájkolhat szabadon kiskutyákat, vagy írhatja oda, hogy dögöljön meg a Viktor, aki tűzijátékot tart a szülinapján 28 hajóbaleset-áldozat holtteste fölött.
Szóval Erika nem jelölt, megkönnyebbültem. Viszont ami komolyabb gond lett, bejelölt Szabina!
Ő az, akivel most Carmela, a régi szobatársunk egy irodában van, és hozzájuk szoktam átmenni segítségért olykor. Szóval illetlen lenne visszautasítani. Viszont ha Szabina fent van, akkor nyilvánvalóan ismerőse Carmelának. Carmelát viszont én már letiltottam a pletykássága miatt. Nem hiszem ugyan, hogy az lenne a fő beszédtémájuk, hogy Szabina az ismerősöm a FB-n és hogy én miket lájkolok, de valahogyan, valamikor szóba kerülhetNE köztük, és akkor Carmela esetleg rám keres és nem talál; vagy simán Szabin ismerősei között fog keresni és nem talál meg, aztán megkérdi Szabinát, aki megerősíti, hogy bizony ismerősök vagyunk ő meg én, és Carmela továbbra sem talál, akkor talán rádöbben, hogy letiltottam. Ez meg ki a fészkes fenének hiányzik? Másrészről ha Szabinát visszautasítom, akkor esetleg megsértődik és nem segít többet. (Sőt ami még rosszabb – annyira nem vagyok profi a letiltásban – mi van, ha Carmela megtalál Szabina ismerősei között, de rájön, hogy ő nem tud engem bejelölni??)
Ebben a vacillálásban voltam sok napig, nem csináltam semmit, hogy Szabina azt higgye, nem is járok fel a FB-re és így nem láttam az ismerősnek jelölését.
Végül két hét lapítás után töröltem Szabina ismerősnek jelölését. Úgy gondoltam, ha rákérdez, félrevonom és négyszemközt szépen elmondom neki, hogy nincs veled semmi bajom, de a szobatársadat letiltottam, mert vele sincs nagy bajom, de pletykás, mint állat, az meg nekem nem hiányzik, és ha mi ketten ismerősök lennénk (amit esetleg épp te elmesélnél neki), rájönne, hogy ő le van tiltva és nagy sértődés lenne. Amúgy sem csinálok semmit a FB-n, úgyhogy szerintem hagyjuk lógva egymást.
Nem szólt semmit szerencsére… remélem, így is marad.
Tényleg röhejes amúgy, hogy ez a pár kolléga, akivel momentán ismerősök vagyunk, nem csinál semmit FB-n, és én sem (Zéti szülinapi posztjához tettem csak szívecskét), holott többet is tennék, de a tudat, hogy „látnak”, zavar. Lehet, hogy a többiek is így vannak vele, hisz a legtöbbjüknek nem 3, hanem 45 db kollégája van ott az ismerősei között. De akkor tényleg mi értelme a FB-nek, ha mindenki csak lapul, mint szar a fűben, hogy úristen nehogy posztoljak valamit, ami aztán végigszalad a házon??...
Most már bánom, hogy legelső alkalommal miért nem tiltottam le szépen az összes – közvetlen – kollégát. Kedvesek, bírom őket, de hagyjanak békén a magánéletemben (és a FB nekem oda tartozik). Talán ha lesz időm, visszamegyek és letiltok mindenkit, aki még kimaradt, a megmaradókat meg lehet, hogy x idő múlva szépen kitörlöm…. Jó esetben nem is veszik észre, hisz annyira passzív vagyok, hogy nemigen tűnhet fel a hiányom.
Szóval ez van most FB- és munkahely-ügyben. A következő munkahelyemen már első nap letiltok mindenkit, vagy még a fotómat is leszedem az oldalamról.
Arra mondjuk azóta sem bírtam rájönni, hogy a K. Andi, az első bejelölő, hogy a fenébe talált meg engem, hisz nem tudja az „álnevemet”? Vagy találgatott és rájött, vagy Dóri elmondta neki. Na nem baj, orvosolni fogjuk a problémát :-)
