Hát ennek a nyaralásnak is vége, és mint minden évben, most is meg kell állapítanom, hogy iszonyú gyorsan eltelt, holott igazán hosszú volt.
Mivel a Tagore már nem hajlandó félpanziót adni, így még tavasszal körbekurkásztam a neten balatonfüredi, félpanziós, nagyjából vízközeli normális szállás után, és végül az Annabella mellett döntöttem,
mert ott – az árat leszámítva – minden feltétel ideális volt, és mert még nem voltunk ott; és mert szállásfoglaláskor még nem sejtettem, hogy nem kapok béremelést, hanem azt gondoltam, hogy bőven lesz pénzem.
Már a nyaralás előtti hétvége ideális volt, családlátogatással és egyéb kikapcsolódással. Sikerült a hétvégén mindent becsomagolnom, és hétfőn indultunk.
A szokásos módon megálltunk Székesfehérváron, és már itt megvolt az első eltévedésünk, amiből idén nyáron még jó sok lett :-D Véletlenül rossz irányba kanyarodtunk a körforgalomnál, és csak jó tíz perc múlva tudtunk visszafordulni. Utána pedig, ahol az autópályáról le kellett volna térni Füred felé, ott útépítés volt, az útszéli jelzőtáblákat leszedték, én pedig elbambultam a kilométereket, így elmentünk majdnem Siófokig és ott próbáltunk meg nagy nehézségek árán, a parthoz közeli utakon, visszajutni Füred felé. Végül persze sikerült, nem olyan nagy ez az ország…
Füreden aztán már minden ideális volt. Becsekkoltunk az Annabellába és elfoglaltuk a szobát. Az nem volt valami nagy, de volt légkondi (a legfontosabb!! egyre rosszabbul bírom a hőséget), erkély, és igen kényelmes volt. A szoba nyugati fekvésű volt, ami még szuperebb, mert így reggel nem tűz be a nap már hajnali fél ötkor, felmelegítve a szobát.
Azonnal lementünk a strandra. Az Annabellának saját strandja van, így nem kellett belépőre költeni, és a tömeg is kisebb volt, mint a szomszédos Esterházyn. Megfogadtam, hogy a nyaralás alatt mindennap minimum 500 tempót úszom, és ezt tartottam is.
Strand után mentünk vacsizni. És itt eldöntöttem, hogy az Annabella megérte az árát: olyan svédasztalos vacsora volt, hogy könnyes lett a szemem. Volt hal is, rántott csirke is, és finom pörkölt is, így köretet már nem is ettem. A második körben pedig már csak egy kis zöldséget vettem. Desszert helyett a vacsora utáni sétálás során ettem palacsintát, merthogy azt is elhatároztam, hogy mindennap akarok palacsintát enni, de lehetőleg max. 2 db-ot. Sajnos a palacsinta ára pofátlanul felment Füreden, de egy hétig még kibírja az ember.
Este a szobában mentes sört ittunk, ami engem valamiért nagyon meghajtott és első éjjel kb. ötször kimentem a vécére, de sebaj.
Kedd reggel még a szobában csináltam egy fekete teát. Napi két koffeinegységre szükségem van, és ha reggel rögtön azzal nyitok, akkor a hivatalos reggelinél már elég egy kávé is. De mikor lementünk reggelizni, megint lehidaltam, mivel a reggeli egy álom volt (különben is imádom a reggelit): rántotta, kis virsli, tejbegríz, sajt meg még csomó minden. A kávéautomata pedig szemes kávéból csinálta a kávét. És nemcsak egy helyen volt, hanem a nagy étterem minden sarkában volt két-két automata, így nem is kellett félórát sorban állni a kávéért.
Eldöntöttem, innentől nincs fekete tea a szobába, hanem minden reggel két kávét fogok inni, ha az ilyen álomszerű! Így is lett :-)
Ezen a napon Tihanyba mentünk. Meleg volt, de nem elviselhetetlen, és sapkában nem kaptam napszúrást. Körbesétáltuk a Belső-tavat, aztán fel az apátsághoz, sétálgattunk a községben, majd vissza. A füredi Tescóban megvettük a másnapi kaját, mivel napközben a saját kezűleg gyártott két-két szendvicsen éltünk – ez anyagilag nagyon jó volt –, mert reggelire és vacsorára úgy telezabáltuk magunkat, hogy ennyi is bőven elégnek bizonyult.
Tesco után strand – megvolt az 500+ tempó –, utána vacsi, utána séta! Megnéztük a Hotel Lidót, ami a Tagoréhoz hasonló kicsi és olcsó(bb) szálloda, de a honlapja olyan kis vérszegény volt, hogy nem is tudtam, egyáltalán működik-e még vagy sem, ráadásul úgy el van dugva, hogy a Google utcakép-nézetében sem találtam meg. De most megnéztük személyesen, és megvolt!! Ideális, kellemes eldugott kis szálloda, talán ha ide foglaltam volna tavasszal, az is jó lenne…. na de mindegy, valahogy beérjük az Annabellával, aztán a Lidó talán jövőre (ha még meglesz akkor).
… Az Annabellával kapcsolatos egyetlen sokkoló élmény kedden ért egyébként. Mikor hazaértünk, láttuk, hogy kitakarítottak. Ami remek, csakhogy az ágyat is eligazgatták, és valamiért kirakták a tetejére a gondosan eldugott hálóingemet és éjszakai bugyimat.
Az a szokásom, hogy alvós bugyiként a már kinyúlt gumijú, esetleg lyukas bugyikat hordom, amiket máshová már nyilván nem veszek fel, de szállodában mégiscsak kell valami a hálóing alá (otthon már saját bőrkötésemben aludtam, olyan meleg volt). Hát ez a bugyi is bizony sok éves, lyukas, bár tiszta darab volt, és majd’ szívszélhűdést kaptam, hogy a takkerek hozzányúltak a cucchoz, és biztos röhögtek rajtam… Úgyhogy ezentúl minden reggel, mielőtt elhagytuk a szobát, a hálóruháimat összepakoltam és a ruhásszekrénybe rejtettem. Innentől kezdve nemtom, mit hittek, miben alszom :-D
Következő nap Veszprém. Meleg volt, átsétáltunk a viadukton, voltunk a várban, sétáltunk a belvárosban, és elmentünk a plazába is, ahol vettünk baseballsapkát Faternak, mert aznap elfelejtett hozni. Ezért van neki vagy 10 sapkája :-D Séta után strand. Talán ezen a napon kicsit hűvösebb volt délután, és kihaltabb volt a strand, ami tökéletes.
Megjegyzem, hogy az egész nyaralás alatt bikiniben fürödtem, mert 1., már lefogytam 1,1 kg-t, 2., a bikini hideg és meleg időben is praktikusabb (hidegben kevesebb átázott anyag fedi a fázós testemet, melegben kevesebb átmelegedett anyag melegíti a hasamat). Hogy milyen látványt nyújthattam a bikiniben, azt pedig magasról lesz*rtam :-D Csakis úsztam, és igyekeztem a víz és a nyugágy – mert az is volt – közötti távolságot mindig igen gyorsan megtenni.
Csütörtökön Almádiba mentünk, mert ott a kellemes hegyi utcácskákban még sosem jártam. Láttam a turistatérképemen, hogy van egy jó kis kilátó is. Félóra hegyi sétával megtaláltuk a kilátót (marha meleg volt egyébként). A kilátónál ki volt írva, hogy 5 km-re nyugatra van egy másik kilátó, kövessük a sárga háromszöget. Tanakodtunk, aztán úgy döntöttünk, miért ne, már úgyis fent vagyunk, túl sok szintemelkedés már nemigen lesz.
Hát a sárga háromszög olyan esetlegesen volt felfestve az erdőben, hogy több ízben is majdnem utat tévesztettünk. Jó háromnegyed óra erdei menés után pedig egyszerűen elfogyott a jelzés, jött a falu egyenesen, de az ösvények több irányba is folytatódtak az erdőben, de egyikre sem írták ki a sárga háromszöget. Végül, mivel a turistatérkép szerint egy kicsit beépített területen is halad a jelzés, a falu felé mentünk, de csak nem jött se a jelzés, se a további erdő, így hagytuk a francba az egészet, lementünk Almádi City központjába és hazatértünk Füredre.
Délután strand, vacsora, séta. Séta során több palacsintázót is kipróbáltam, minden este mást, mert az egyik helyen drága volt, de finom; a másik helyen olcsóbb volt, de vackabb, a harmadik helyen olcsó volt és finom, de a kiszolgáló nagyon bizalmaskodott, így végül visszatértem az első helyhez…
Este pedig olvasás és mentes sör ivása. Megjegyzem, öt könyvet hoztam magammal, azzal, hogy úgyis olvasunk a strandon meg este, szóval gyorsan „elfogynak”, de nagy meglepetésemre csak hárommal végeztem az egész nyaralás alatt. Az első könyv, amit egy Szaúd-Arábiában dolgozó orvosnő írt, olyan érdekes – és vastag – volt, hogy asszem, csütörtökig csak azt olvastam. Csak utána jött a Pendragon legenda és Az új földesúr.
A következő napon Balatonfüred fölött kóboroltunk. Én javasoltam, hogy menjünk fel a hegyre, de Fater ellenezte, így csak a város felső részén sétáltunk, aztán nagyon romantikus úton rákeveredtünk a Tesco fölötti városrészre, ahol építőanyag-kereskedések meg más efféle városszéli telepek voltak.
De legalább innen elértük a Tescót, ahol beszereztük az ellátmányt (és elköltöttük a plazmaadásért kapott kuponjaimat is :-)
Szombaton átmentünk Arácsra, mert kinéztem egy jó kis turistautat, ahol egy darabon észak felé kell menni a piros csíkon, aztán keletre a kék csíkon, ami felvisz a hegyre, majd ugyanez visszafelé. Mentünk is észak felé a piros csíkon nagyon sokáig – egyébként kellemes kis út volt –, de sehol nem volt a kék csík, holott minden fát megnéztem. Végül már a Koloska Csárdáig is eljutottunk, holott a térkép szerint az már a kereszteződésen jócskán túl van. Tehát túlmentünk, de hogy?
Szerencsére akadt egy ingyenes kis vadaspark errefelé, oda bementünk muflonokat és őzeket nézni, és hallgattuk a távoli mennydörgést, mert vihart ígértek délutánra.
Aztán visszafordultunk, és megtaláltuk – már nagyon közel a kocsihoz – a kék csíkot: eleve nem is a piroson kellett volna elindulnunk, csak simán észak felé az utcában, ahol az autót letettük. De a térkép ilyen nüanszokat nem jelzett. Így tehát nem mentünk fel a hegyre, noha én próbáltam erőltetni, de Fater nem akarta. Helyette találkoztunk egy kedves kutyával, aki arrafelé bóklászott.
Délután a strandon már nagyon borús volt az idő, és hűvös is volt (persze a délelőtti kiránduláson meg hőség volt). De azért úsztunk. Végül elkezdett csöpögni az eső, de nekem még nem volt meg az aznapi 500 tempóm, így a vízbe vetettem magam, mint egy öngyilkosjelölt, és leúsztam a hátralévő tempókat :-D
Vacsora előtt érkezett meg a vihar. A teraszon vacsoráztunk, mint mindig – ott kisebb a tömeg –, és szerencsére nem esett be az eső, de azért elég durva vihar volt, rengeteg esővel és erős széllel. Így aznap este – az utolsó vacsoránk! – már nem is mentünk sétálni, vagyis palacsintázni sem, így a hivatalos vacsoradesszertet ettem édességnek. Mondjuk az is nagyon jó volt, és legalább ingyen is.
Vasárnap kicsekkoltunk az Annabellából, és átmentünk Hévízre még két éjszakára. Nagyon szomorúan hagytuk el a légkondis szobát és a fantasztikus svédasztalos étkezéseket. Én fizettem, szerencsére volt pénz a SZÉP-kártyámon, az 50 % előleget már korábban átutaltuk, így most relatíve keveset kellett fizetni.
Hűvös volt és esett az eső, ezért nem másztuk meg a Badacsonyt, amit korábban beterveztünk pedig, mivel útba esik. Azért megálltunk Badacsonyban, palacsintát enni. Balatongyörökön is megálltunk, megettük az egyik szendvicset és sétáltunk kicsit (még sosem jártunk erre).
A hévízi szállodánk, a Majerik ideális helyen volt, de itt is gond volt a beparkolással, mert a helyszűke és a kis utcák miatt csak trükkösen, hátulról lehetett megközelíteni…. De azért sikerült. Érdekes módon rögtön a bejelentkezéskor fizetni kellett. Én fizettem (ebben az a jó, hogy később nagy végelszámolást csaptunk, azt elfeleztük, abból levontuk a rám eső költségeket, és a maradékot Fater kifizette nekem, ami egy jó érzés :-) mármint az, ha nekem fizetnek ;-)
Gondoltuk, hogy sok öreg ember érkezik a szállodába, akik talán a kijelentkezést már nem érik meg, vagy arra spekulálnak, hogy a vendégek belefulladnak a 40 méteres Hévízi-tóba és ezért nem fizetnek, ez az oka az előre fizetésnek :-D De végül is lényegtelen, legalább hazainduláskor már nem kellett a fizetéssel tökörészni.
A szoba itt is kellemes volt, erkéllyel, bár az Annabellához azért nem ért fel. Légkondi sem volt, amit sajnáltunk, mert hirtelen megint 30 fok lett.
Lepakolás után rohantunk a tóra fürdeni. Akkor hirtelen megint hűvös lett…. Az 500 tempó simán megvolt, mert folyamatosan úsznunk kellett. A hűvös miatt beúsztunk a fürdőház alá, ahol melegebb a víz, és ott tartózkodtunk. Sajnos esett is, így én még kevesebbet láttam, mint egyébként (szemüveg nélkül), ez még egy ok, hogy a fedett területen legyünk.
A fürdőidő végeztével kiderült, hogy Fater felsértette a lábát valami fémmel, és most nagyon vérzik. Épphogy hazaértünk anélkül, hogy a papírzsepi átvérzett volna. Így a vacsi utáni sétának lőttek, pedig érkezéskor láttuk, hogy megint borfesztivál-szerű rendezvény van, akárcsak tavaly, és én eltökéltem, hogy le akarok menni bort inni.
A vacsora élménye sokkolt minket, miután egy hétig az Annabella tágas étterméhez és svédasztalához voltunk szokva. Itt kicsi helyen volt összezsúfolva a társaság, a kaját a pincérek hozták, akik átkajabáltak egymásnak a vendégek feje fölött. Kimondottan örültem, hogy csak két éjszakát maradunk. Egyébként maga a kaja nem volt rossz, de az, hogy a hátunk mögött szaladgáltak a vendégek és pincérek, nagyon frusztrált.
Fater fölvitte az elvágott lábát a szobába ápolni, és mondta, hogy menjek egyedül sétálni, ha akarok. Így pénzt tettem zsebre és nekiindultam. A téren meg is találtam ugyanazt a borost, akitől tavaly két deci félszáraz Zengőt vettem, és most vettem még egy ugyanolyan pohár bort.
Isteni volt a bor. Rég ittam bort utoljára, és fejbe vágott, de nagyon jólesett, pláne ennyi úszás után! Tavaly két pohárral ittam, és most is úgy éreztem, jólesne még egy löket, de valami édesebb fajtából. Ezért sétálgattam a többi boros stand között, de közben már éreztem, hogy a fejembe szállt a Zengő. Ritkán iszom alkoholt mostanában, és akkor is max. 5 %-os sört, ez meg kb. 10 %-os bor volt… Azért találtam egy standot, ahol félédes badacsonyi muskotály volt. Nagyon szépen artikulálva kértem belőle két decit :-DD Állva megittam, lassan kortyolgatva, és menet közben jutott eszembe, hogy elvileg vizet is kéne mellé inni, hogy ne rúgjak be, de nálam nem volt víz, sem semmi más. Mire megittam ezt a másik bort, már éreztem, hogy nagyon fejre álltam :-D Magamnál voltam, csak minden hullámzott és erősen kellett koncentrálnom a lépéseimre.
Szívesen sétáltam volna még húsz percet, hogy kiszellőzzön a fejem, de úgy éreztem, mégiscsak jobb lesz, ha hazatérek a szállodába. Lépcsőn mentem fel, mert nem akartam más emberekkel találkozni a liftben, ilyen állapotban… A szobában aztán folyton röhögtem, kiültem az erkélyre, megittam folyadékpótlásnak egy doboz alkoholmentes sört, aztán szunya.
Éjszaka persze felébredtem és nehezen aludtam vissza, mint mindig alkohol után. Aztán felébredtem arra, hogy ezerrel tűz be a nap! Hát keleti fekvésű szobát kaptunk, hogy az a…. Még csak hajnali 5.00 volt, de mintha fényes dél lett volna. Alig bírtam visszaaludni.
A reggeli megint csak durva sokk volt az Annabella után (de jó átmenetet képezett az otthoni spártai étkezések és az Annabella bősége között!). Rántotta nem volt, sem jó kis virsli, csak felvágott, sajt, stb., mint SZOT-üdülőben a nyolcvanas években. Legalább kávé volt. Kétféle: hosszú kávé, illetve hosszú kávé tejjel. Mindegy, a semminél jobb.
Ezen az utolsó teljes napunkon már jó idő volt, sőt túlságosan is jó. Keszthelyi városnézés lett a program. – Én ugyan előzetesen javasoltam, hogy menjünk fel a Csobáncra, de Fater szerint a kétnapos esőzéstől tiszta sár ott minden. Mondtam, hogy szerintem az eső lefolyt a hegyről azóta. Mindegy, Keszthely lett.
Keszthely nagy kedvenc Füred mellett, és ugyanolyan volt, mint máskor, azt is beleértve, hogy mindig 45 fok van, ha ott járunk. Most is. Ettől – baseballsapka és napszemüveg ellenére – fejfájásom lett, és enyhe rosszkedvem, a tudat miatt, hogy ez az utolsó nap. De azért jó volt!
Délután megint kimentünk a Hévízi-tóra. Most is a fedett helyeken úszkáltunk, az én javaslatomra, mert ott árnyékban volt a fejünk. Így délután már nagyon nem bírtam, hogy a fedetlen fejemre süssön a nap a tóban. Szerencsére a nap olyan irányban haladt, hogy a tó egyre nagyobb részét borította árnyék.
A rántott sajtos vacsora finom volt, utána a séta pedig jó. Én már korábban eltökéltem, hogy akarok valami hévízi iszapos szappant, és itt tuti találok is, de nemigen jártunk ilyen bolt közelében, amíg még délután hirtelen meg nem pillantottam egy natúrkozmetikumos üzletet a szállodához közel. Elnyargaltam oda egyedül. Sajnos már belépéskor láttam, hogy ez az exkluzív (= qrva drága) féle bolt, nem a magamfajtáknak való, de alig költöttem különleges célokra ezalatt a nyaralás alatt, úgyhogy végül itt vettem hévízi iszapos szappant. Több mint 2.000.- Ft volt, és sima tízdekás. (Többet a büdös életben nem jövök ide, főleg miután otthon észrevettem, hogy a Yamunánál 1.000.- Ft alatt van hévízi iszapos.) Azért az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a szappan igen jó, itthon most ezt használom.
Az utolsó vacsora utáni séta is jól sikerült. Fő célja volt, hogy 1., palacsintázzak, 2., megtaláljuk a pulit, aki mindig egy étterem kinti részén szokott tartózkodni.
Sajnos a palacsintás már bezárt, mire odaértünk, így lemondtam róla, a pulit pedig meg kellett kérdeznünk a pincértől :-D (szerintem ez olyan ciki: „Nem rendelünk semmit, de hol a kutyátok?”) De a puli utáni vágy felülírta bennünk az etikettet.
Meg is lett a puli, hason fekve kajált valamit, és a hajviselete miatt gyakorlatilag nem lehetett látni, melyik az eleje, csak abból jöttem rá, hogy az a vége kicsit mozgott, az evés miatt :-D Megsimogattuk, lefotóztuk és fájó szívvel elbúcsúztunk.
A szobában megittuk az utolsó söröket és szunyáltunk. Elhatároztuk, hogy másnap korán lemegyünk reggelizni, ami nem volt nagy kihívás, hisz már 5.00-kor felébresztett minket a nap. (Ezentúl minden szobafoglalásba beleírom, hogy nyugati fekvésűt adjanak.)
Le is mentünk 7.30-ra – akkor nyitott az étterem –, de tiszta horror volt, tele tülekedő orosz meg lengyel, meg persze magyar nyugdíjassal azon a szűk helyen, rémálom volt. Tegnap ezt nem éltük át, mert 20 perccel később jöttünk le, addigra már mindenki elnyugodott a zsákmányával.
Ezután már csak a hazaút volt hátra. Én szándékosan arra koncentráltam, hogy még 5 nap pihi van előttem, benne a születésnappal, meg hogy moziba megyek hazaérkezés után, szóval igyekeztem nem (nagyon) búsulni.
Útközben megálltunk Badacsonyban (palacsintázni) és Almádiban, onnan már egyenesen hazajöttünk. Sima út volt.
Hazaérkezés után elmentem az Alleeba megnézni a Men In Black 4-et, de bár ne tettem volna, marha rossz film volt…. Mindegy, a nyaralás utáni figyelemelterelésnek megtette :-D És legalább légkondiban ülhettem!
