Elhatároztam, hogy a nyaralás után a szabimból fennmaradó 5 szabad napot megpróbálom magamhoz képest tartalmasan tölteni, tehát – szokásomtól eltérően – nem a nyaralás végén és a közelgő munkakezdésen búslakodni!
Maga a nyaralás nagyon kellemesen feltöltött a sok szabad levegőn gyaloglással és rengeteg úszással, igen jól éreztem magam fizikailag. És az izmos kávéktól az anyagcserém is rendben volt, a súlyom alig volt több, mint elutazás előtt :-)
Már rögtön a hazaérkezés után ráugrottam a netre, hogy hol játsszák a MIB 4-et. Találtam is 16.00 órás előadást az Allee-ban. Egyúttal azt is láttam, hogy a Móriczon van előválasztási sátor. Jó korán odaértem, így még a mozi előtt leszavaztam az előválasztásra (ez egy jó kezdeményezés volt szerintem, feltéve, ha – magyar szokásoktól eltérően – mindenki felzárkózik az egy győztes jelölt mögé. Remélem, így lesz!)
Az Allee-ban még szemcseppet venni is volt időm, mert a Balatonnál ismét viszketni kezdett a szemem; eleinte azt gondoltam, csak a tó vize ment bele és azért, de már víz nélkül is viszketett, így sejtettem, hogy enyhe formában visszatért a tavalyi allergiás kötőhártya-gyulladás :-(
Ezután a mozi. Hát az sajnos rossz volt, még Chris Hemsworth is idegesített, pedig őt imádom egyébként. De legalább két órára légkondis helyen voltam. Mozi után vásárlás a Sparban, sőt bekukkantottam a Szamos cukrászdába is, esetleges szülinapi torta lecsekkolása végett. Majd haza.
Este itthon elkezdtem nézni a Mr. Holmest (hálistennek ez is fent van a neten), megrendeltem a saját szülinapi könyvemet, mert anyám rájött végre, hogy webshopból rendelni olcsóbb, és rendeljem meg én, ők majd kifizetik.
Elalvás előtt, bevallom, bevettem egy Frontint, hogy kissé kiüssön és aludjak, és ne keseregjek a nyaralás végén. Ez sikerült is, a Frontin úgy kiütött, hogy simán végigaludtam az éjjelt, és reggelre szinte semmi emlékem nem maradt semmiféle álomról. De azért nem fogom gyakran alkalmazni.
Szerdán már rögtön reggel írt a Fókusz, hogy átvehető a könyvrendelés. Na, ezért szeretem a Fókuszt, nem valami hülye vidéki raktárból rendelik a könyveket, ami még egy hét, mire ideér, hanem megnézik, ott van-e a boltban a polcon! :-) Rögtön el is mentem a könyvért. De mivel rájöttem, hogy ha hazaviszem magamhoz, tutira kiolvasom a születésnapig, ezért azzal a lendülettel el is mentem a szüleimhez (szerencsére csak Fater volt otthon), és letettem náluk a könyvet.
Utána elmentem a Cosmióba sárgabarackmag-olajat venni, ami nyaralás előtt elfogyott, és szeretem, mert a bőrre is jó, és belsőleg meg sok B-vitamint tartalmaz, ami jó az idegeknek, elalvás előtt pedig isteni altató pár csepp belőle.
Hazatértem, kajáltam, majd visszafordultam a Corvin moziba, ezúttal a Csekély esélyt megnézni. Zárt cipőt vettem fel a hőség ellenére, mert a Corvinban nagyon erős (volt eddig) a légkondi). Hát most valamiért alig-alig volt légkondi, viszont a film kellemes kis marhaság volt, a MIB 4-gyel ellentétben inkább pozitív csalódás.
Mozi után a szomszédos Müllerben vettem két adat Mozart golyót a tesóknak, akik meghívtak a születésnapom délutánjára. Ezután pedig metróval – légkondi! – elhaladtam az Allee-ig, ahol végül megvettem a szülinapi Szamos alakos tortámat.
… A tortán nagyon sokat tépelődtem, mert viszonylag drága, de ugyanakkor jó sokáig eltart, és nagyon finom, és itt az ürügy, hogy vehessek (születésnap!), szóval sokat mérlegeltem, de végül – micsoda meglepetés – úgy döntöttem, hogy jobb, ha most veszek egyet. Így is lett! Még ezen az estén megkezdtem a tortát, mert úgy gondoltam, minél előbb elfogy, annál előbb folytathatom a fogyókúrás törekvéseimet.
Este befejeztem a Mr. Holmest (Ian McKellent mindig imádtam, és itt a legjobb!); utána ellenpontként belekezdtem az Evolúcióba, de már nem bírtam végignézni, és szunya.
Megjegyzem, hogy újra elkezdtem olvasni a nyaralási szaúdi könyvet, mert olyan érdekes volt, és pár sztorit fel akartam frissíteni belőle.
Csütörtök reggel, előre eltervezetten, felkeltem 4.24-kor, hogy fussak. – Érdekes módon pont előző nap olvastam végig azt a Runner’s Worldöt, amit még Öcsém adott nyaralás előtt, és döbbenetes módon pont volt benne egy nagyon hosszú cikk a szaúd-arábiai (amatőr) futónőkról, hogy micsoda trükközés meg szervezés kell, meg engedély a családtól (!!) hogy futhassanak. Ezek után már direkt öröm volt felkelnem 4.24-kor másnap, azzal a tudattal, hogy ez a futás az én döntésem, és nem kell sem nindzsajelmez, sem engedély, sem csapat, hogy ne szóljanak be az utcán az emberek.
A futás nem ment valami fényesen, mert rég futottam, és mert már akkor 25 fok lehetett. Szenvedtem, és a futómelltartó is szorított – a Szamos torta…. – holott már egész jól megszoktam addigra. De sikerült a futás!! :-)
Még futás, zuhany és kávé után is marha korán volt, így elmentem a szokásos fürdőnkbe (egyedül). Az egyedüllét egyébként, 9 nap Faterral közös nyaralás után, most nagyon feltöltött. Introvertált ember vagyok, kell a nyugi.
A fürdő szuper volt, leszámítva, hogy az úszómedencét most nem használhattuk, de annyi baj legyen. Helyette gőzfürdőztem és szaunáztam. Utána haza, zuhany, és pizzát rendeltem, amit szintén már előre elterveztem (elő-szülinapi, illetve szabadsági pizza). Ez is isteni volt. Lazacos. Mmmmmmmmmm…
Még ekkor is sok volt hátra a napból, már a fürdőben is gondolkoztam, hogy mit csináljak még, és úgy döntöttem, felmegyek a hegyre és Gyermekvasúttal átutazom Hűvösvölgyig. Délutánra ugyan vihart jósoltak, de annak még se híre, se hamva nem volt. Másnap is mehettem volna, de 12.00-re az ősökhöz mentem ünnepelni – előtte már marhára nincs idő fel a hegyre, vasutazni, vissza a városba…
Felmentem tehát a hegyre egy olyan 21-essel, ami 10 km/h-val vánszorgott, amikor pedig a sofőr kikapcsolta a légkondit, akkor 15 km/h-val. Ez nem költői túlzás. Le is állt, és átszálltunk egy másikra, ami már 20 km/h-val száguldott. A buszok nem bírják a hőséget. Erre (is) kéne költeni stadion helyett, többek között.
A Gyermekvasútnál gondosan megfogalmaztam magamban, hogy miféle jegyet akarok, és bedugtam a fejem a pénztárhoz, aztán majdnem hátrahőköltem, mikor realizáltam, hogy ott egy 12 év körüli kisfiú ül. Mit keres itt egy gyerek??! – gondoltam, amikor tudatosult bennem, hogy GYERMEKvasút!! :-D Valahogy annyira az útvonalra koncentráltam addig, hogy törlődött a tudatomból, hogy itt a vonatsofőrt leszámítva gyerekek dolgoznak.
A vonatozás remek élmény volt, kb. 45 percig tartott és isteni szép erdős területeken haladtunk át. Kissé hűvösebb is volt, mint lent a trópusi forróságú városban. A gyerekszemélyzet is nagyon aranyos és profi volt. Az egyetlen gondom az volt, hogy mivel sem ablak, sem „fal” nem volt, a menetszél 100 %-osan bejött, ettől a sebességérzet tök megnőtt és úgy éreztem, veszettül száguldunk, és többször is majdnem rám jött a pánik :-D
Másnap ebéd az ősöknél, utána haza a kajával, amit csomagolnak; majd rohanás Öcsémékhez. Anyámnak megmondtam, hogy most pontosan 12.00-tól 16.00-ig érek rá. A kaja persze csak 13.00-ra lett készen, de nem baj, mert előtte ettem itthon :-D Az ünneplés elég jó volt, de azért 4 óra az ősökkel megviselt. A nyaralás és utána az egyedül szervezett programok után most nyomasztó volt kissé a légkör.
Fogtam a szajrét, hazaszáguldottam, zuhanyoztam – végül is hiába, 3 perc múlva újra leizzadtam -, és rohantam a járművekhez. Közben Éva barátnőm hívott; sejtettem, hogy szülinapi gratula miatt, de nem vettem fel, mivel akkor meg kéne kérdeznem, hogy és ő hogy van, és ilyenkor mindig jön 20 perces depresszív és nyomasztó panaszáradat, amivel normális napokon is nagyon nehezen birkózom meg, nemhogy a szülinapomon, és rohanás közben…
Öccséknél most még csak Ági és Zéti volt jelen, Öccs később jött. A poronttyal játszottunk a teraszon, és dumáltunk, de sajnos éreztem, hogy most fejben nem annyira vagyok jelen. Őszintén szólva, élménybeszámolóra és szülinapi sörözésre vágytam volna leginkább, és bár imádom Zétényt, éreztem, hogy most nem lelkesedik annyira értem. És egy picit érzékeny hangulatban is volt most, a gyomrocskája miatt főleg. De azért annyira édes volt, és már igen sok lépést meg tudott tenni egyedül, bár még részeg tengerész módján; sőt többször volt, hogy az én kezembe kapaszkodott, miközben gyalogolt. Ez annyira jó érzés volt :-) Hoztam neki fürdőjátékot is, ami tetszett neki. Hát ez is jó érzés volt :-) Pici babuc, neki még könnyű tetsző ajándékot hozni :-D
20.00 után megjött Öcsém, viszont Zéti addigra már aludni ment, Ágival, aki altatta. Öccsel mi ketten kiültünk a verandára suttogva sörözni. Egy idő után Ági is csatlakozott, miután Zétényke elaludt. Kellemes volt az alkonyati sörözés, és isteni a friss levegő (nem úgy, mint nálam…), csak sajnos az alkonyattal előjöttek a szúnyogok és ami rosszabb, pók is elkezdett leereszkedni föntről, szóval résen kellett lennem, és így nem lehetett annyira oldottan sörözni.
23.00-ig tartózkodtunk kint, utána zuhany és szunya. Másnap fél hat körül kelt Öcsém, aki ment a piacra; erre felébredtem, de gondoltam, most még visszaalszom, míg haza nem tér. De Zétényke rögtön ezután szintén felébredt, így én is felkeltem, és lezuhanyoztam, hogy legalább minimálisan kommunikációképes legyek. Ági meséket olvasott Zétinek, aki borzasztó édesen hallgatta, illetve néha a földön mászott vagy játszott. Már nagyon okos és ügyes pici kölök, és főleg négykézláb, roppant gyorsan halad!
Megjött Öcsém és végre reggelizhettünk, sőt ami a fő, kávét ihattunk! Kávé nélkül jóformán egy mondatot sem tudok összerakni. Ez az állapot végre megszűnt.
Reggeli után gyalog indultunk a szuper kávézóba, ami jó egy órás útra van tőlük. Nagyon tetszett az ötlet, míg rá nem döbbentem, hogy ezerrel tűz a nap, és nincs nálam baseball-sapka (valamiért nem hittem, hogy kelleni fog). Napszúrást ugyan nem kaptam, de vackul éreztem magam és estére közepes fejfájásom lett.
De az út nagyon jó volt, végre a saját erős tempómban mehettem, ami Öcséméké is. Zétinek pedig mindegy, mert ő gurulóban volt, hazafelé pedig hordozóban. Több mint egy óra volt oda az út, de a kávézóban már isteni volt. Szép árnyékos helyen fogyasztottunk, Öcsém a kávé után még egy jóféle sört is (én azt nem mertem, a WC szempont és a fejfájás miatt), Zéti a füvön játszott. Már szeret mindent felfedezni és mindent megnézni. A pici talpacskáin olyan édesen totyogott a füvön, hogy meg tudtam volna enni :-)
Kávézás után hazatértünk, ugyanazon az úton. A babuc most hordozóban volt, így a babakocsi üresen maradt és én kb. félúttól átvettem a tolást. Hátha izmosít egy kicsit ;-)
Visszaérkezés után könnyű ebéd volt. Közben egy ízben, mikor a karomat lebegtetve repülést imitálva próbáltam szórakoztatni Zétényt, ő a kis öklére hajtotta a fejét, és olyan, felnőtt színészektől is dicséretes, lenéző, fáradt szarkazmussal nézett rám, hogy hangosan röhögtem és megállapítottam, hogy remek gyerek ez, és már egyévesen is van humora :-D
A házba való visszaérkezés után nem sokkal én haza is indultam. Nem voltam túl jól a melegtől, és az előző éjjeli kevés alvástól ványadt is voltam. A hazaúton tépelődtem, mit csináljak délután, menjek-e mozizni (nem, ehhez nincs agyam most), vagy vásároljak-e (nem, az ráér holnap) – végül eldöntöttem, egyszerűen hazamegyek, lezuhanyozok és alszom egyet, utána pedig blogot írok (ezt). Így is lett.
… Még a hazaúton láttam, hogy Évi néni is hívott – ő is a szülinap végett nyilván –, de a teló le volt némítva. És ha nem lett volna lenémítva, sem vettem volna fel, mert ő már annyira nagyothall, hogy úgy kell vele üvöltenem, mint a fába szorult féreg. Így csak otthonról szoktam vele beszélni, miután ajtót-ablakot becsuktam. Ezért a hazaérkezés, zuhany és rövid alvás után vissza is hívtam, meg is beszéltünk egy jövő heti látogatást.
Utána pedig blogot írtam, megebédeltem az ősök által adott jó kis kajákból és a Szamos tortából. Este megnéztem az Amerika kapitányt, amit már rég nem láttam, és egész jó kis kikapcsolódás volt.
… Hétfőn meló, grrrr…. Hihetetlen, hogy a szabi mindig ennyire gyorsan eltelik, bezzeg munkában egy 8.15-től 9.30-ig tartó időszakot kb. egy hétnek érzek. Na mindegy, igyekszem majd kibírni…. Remélem, sokan szabin lesznek és jó kis csönd lesz bent….
