Büszke vagyok magamra, sikerült elintéznem a kontaktlencsét! Ez másnap biztos nem nagy cucc, de nekem az, hogy a., a szememhez kell nyúlkálnom, és b., mindezt egy szakember előtt, akit akkor látok először, nagyon nagy izgulást okozott.
Pénteken mentem el, meló után. Előzőleg rákerestem a neten, egy belvárosi optikusnál 5.000.- Ft a vizsgálat és még 5.000.- Ft a kontaktlencse-betanítás. WTF??! Na de hát ezt csak egyszer kell kifizetni, így magamhoz vettem a húszezresemet, meg egy üres szemüvegtokot munkába menés előtt.
Pénteken egész nap izgultam, komolyan, szinte jobban, mint az első plazmaadás előtt. Jó, itt kevés esélye volt, hogy leesik a vérnyomásom és elájulok, de ma kontaktlencsét kell betennem a szemembe!! Azt már tudtam, hogy addig nem enged el a lencsész.
Meló után el is mentem a plázába, abba az optikába, amit már múlt héten kinéztem, mert ott épp nem volt senki (vásárló), és én szeretem, ha minimális ember van körülöttem. Pláne ilyenkor.
Egy nálam kicsit fiatalabb optikus fiú volt ott, arra rárontottam, mint székely legény a nászéjszakán, hogy kontaktlencsét akarok! Meg vizsgálatot meg betanítást, szóval ami kell! Mondta szegény, hogy a vizsgálat az 5 perc, de bizony a betanítás akár egy óra is lehet. Mondtam, hogy nem baj (tudtam, ha most elmegyek, talán sosem szedem újra össze a bátorságomat).
Megjegyzem, hogy miért kell mindig nálam kicsit fiatalabb, helyes pasiknak lenni optikus/orvos/ügyfélszolgálatos stb. esetében?... Ezektől mindig olyan zavarban vagyok. Mindig úgy érzem, hogy belül összehasonlítanak engem a 3 diplomás, agysebész, hobbi fotómodell barátnőjükkel. Na mindegy, ez volt az optikus.
Megnézte a szemüvegemet, aztán megvizsgálta a szememet, aztán jött a látásvizsgálat a táblával, ami a szemészeten is, aztán klf. dioptriás lencséket próbált rám, aztán jött a szemlencsém görbületének a vizsgálata. (Mikor megtudtam, hogy létezik efféle, az tántorított el végképp attól, hogy neten rendeljek lencsét és otthon próbálgassam.)
Ezután mindketten kezet mostunk és jött a próbálgatás. Elsőnek egy napi lencsét kellett először kiöntenem a kis tartótokba, aztán berakni a szemembe. Némi bénázással, de kb. harmadik nekifutásra sikerült. – Már annak idején is az volt a fő bajom ezzel, hogy elég jó a szemreflexem, és ha valami közelít felé, hát becsukom. De hát a kontaktlencsénél pont hogy nyitva kellene tartani a szemet. Másik reflexem, hogy pislogok, mert a szemcseppeknél ezt kell, de a lencsénél nem, ott először összevissza kell tekergetni a szememet, hogy rácuppanjon a lencse, és csak utána lehet lecsukni – szóval, nem volt egyszerű.
Nagyon fura volt tisztán látni úgy, hogy nincs rajtam szemüveg :-)
Ezután jött a kivétel. Annak idején nekem azt tanították, hogy tegyem rá az ujjamat és húzzam le a lencsét, de ez az optikus srác inkább azt javasolta, hogy csippentsem a két ujjam közé és úgy emeljem le. Így ezt tettem. Hát ez már nehezebben ment, mint a berakás, mert ahhoz, hogy lecsippentsem a szememről a lencsét, nem – lenne – szabad elfordítani a szememet az ujjamtól, hisz a szememen van a lencse. Na de idővel ez is sikerült valahogy…
Ez napi lencse volt, így rögtön mehetett is a kukába. Most a srác elővett nekem egy 30 napos lencsét.
Ja, különben közben sokat beszéltünk és mondtam, hogy főleg a szemszárazság miatt hagytam abba annak idején, de gondolom, hogy mostanra fejlődött a technika, mire ő, hogy igen, jól gondoltam, mert most már olyan lencsék vannak, hogy aludni is lehet benne, meg kisebb a saját nedvességtartalma, így nem lesz olyan, hogy száradni kezd és elszívja az én szemem nedvességtartalmát. Helyes!
Ezt a lencsét is kiszedtem nagy nehezen, aztán vissza, és most már így maradt. Még volt pár hasznos tanács, hogy füstös, poros helyre ne menjek stb., meg hogy nem kell fokozatosan szoktatni, hanem lehet rögtön egész nap hordani. Hát ez jó is, mert nem terveztem estig újra hozzányúlni…
Kaptam egy kis csomagot, amiben volt egy tok, használati utasítás meg tárolófolyadék. Kezdtem keresni magát a lencsét, mire rájöttem, hogy az most épp benne van a szememben :-D Egy hónap múlva menjek vissza, és akkor ha bevált, vehetek teljes csomag lencsét.
Gondoltam, most 5.000.- + 5.000.- + kis csomag ára, rámegy a gatyám is, de az egészért együtt csak 6.500.- Ft-ot fizettem! Még jó, hogy nem abba az optikába mentem, amit a neten láttam, hanem abba, amit én eltökéltem!
Sőt arra is gondoltam, hogy vissza se jövök, hanem egyből a neten megrendelem majd a teljes csomag lencsét, de sajnos a csomagolás nem volt meg, az optikus pedig olyan rondán írta fel a kis füzetkébe a típust meg a többi azonosítót, hogy el se bírtam olvasni, nemhogy ez alapján rendeljek kontaktlencsét, ami még hagyján, hogy több ezer forint, de ha valamit elnéztem és nem jó a szememnek… Szóval majd visszatérek egy hónap múlva (ha beválik a lencse).
Miután ez megvolt, mentem a piacra barackért és sonkáért. Nagyon furcsa érzés volt kontaktlencsében! Alig mertem pislogni, mert úgy éreztem, kipislogom a lencsét. Az alsó szélét egy egész kicsit éreztem az alsó szemhéjamnál. Egyébként nem zavart.
Hazafelé menet hunyorogtam, nem mintha a lencsével lett volna baj, hanem erősen sütött a nap, a dioptriás napszemüvegemet pedig nem vehettem rá a kontaktlencsére. Kellett volna egy egyszerű, nem dioptriásat vennem még a plázában, egy DM-ben, de annyira tele voltam az új élménnyel, hogy ez teljesen kiment a fejemből. Mindenesetre nagyon fura volt útközben, hogy nincs rajtam szemüveg és mégis teljesen egyenesek a házfalak :-D
Otthon a lencsében maradtam. Megnéztem a Sötétség leplét (sajnos csalódás volt, nagyon vacak „horrorfilm”), utána Agymenőket (az nem okozott csalódást), és „teszteltem” a lencsét. Még órák múlva sem száradt ki! Ez döbbenetes volt a korábbi tapasztalataim fényében.
A látás egy méternél távolabbra gyakorlatilag tökéletes volt benne. A közelebbi dolgokkal, főleg az apróbb betűs olvasmányokkal már nem volt ennyire jó. Én már beléptem abba a korba, hogy egészen közelre élesebben látok szemüveg nélkül, de másfél méternél távolabbra még mindig homályosan. A kontaktlencse viszont stabil -2 dioptria, oszt csókolom. Hozzá kellett edződnöm, hogy ne tartsak közel a szememhez olvasnivalót, hanem inkább kissé távolabb – úgy jól ment az olvasás is.
Egyébként cikkeket is olvastam a neten, és az is jól ment. Némi homályos látás időnként volt, olyankor pislogtam, akkor javult. Persze, rákerestem a „kontaktlencse hozzászokás” kulcsszavakra is a neten :-)
Este 20.00 körül már kezdtem nagyon fáradt lenni. Végül is 4.40-kor keltem. De kerülgettem a lefekvést, mert előtte ki kell venni a lencsét és attól féltem… De azért csak lezuhanyoztam, bemosakodtam, folyadékot öntöttem a kis tárolóba és nekiveselkedtem a kivételnek!
Hát nagyon nem ment elsőre. Lehúzni sem, meg összecsippenteni sem. Már arra gondoltam kétségbeesetten, hogy egyszerűen lencsében alszom – mondta az optikus, hogy lehet, nem? –, de aztán belegondoltam, hogy csak erre az egy szememre látok, más se hiányzik, mint egy szaruhártya-gyulladás. Mindenki ki tudja venni a lencséjét, még az egészen hülye emberek is. Így újra nekifutottam, jó keményen megragadtam a lencsét és sikerült végre összecsippenteni és elhelyezni a tárolóba. Az igaz, hogy a szemem utána kissé fájt.
… Mivel annyi élmény ért pénteken, és szombaton nem kellett korán kelnem, gondoltam, most majd alszom egy istenit és tökéletesen kipihenve ébredek, de nem így lett! Akárcsak a tűzifa-pakolásnál két hete: hiába fárasztó nap volt, de úgy telítődtem az élményekkel, hogy az alvás szaggatott lett és fura álmokkal teli. Szombat hajnalban 4.23-kor fel is ébredtem, és csak nagy nehezen bírtam visszaaludni fél nyolcig.
Szombaton elhatároztam, hogy moziba már a lencsében megyek, és feltétlenül veszek egy akármilyen szar no-name napszemüveget a DM-ben. Majd ha megjön a jubileumi jutalmam augusztusban, lehet, hogy veszek egy normálisat is, de addig is ki kell mennem az utcára szikrázó napsütésben, viszont most nincs keretem valami tízezer forintos napszemcsire.
Reggel természetesen nem tettem be azonnal a lencsét – kávé előtt ki várhatna tőlem koncentrációt igénylő tevékenységet?! –, így kávéztam, reggeliztem, és csak indulás előtt, 11.00-kor raktam be a lencsét. Őszinte döbbenetemre elsőre sikerült! Ugye, hogy berakni könnyebb, mint kivenni!
Elmentem a Corvinba – hunyorogva a napsütésben, ez totál elviselhetetlen, komolyan – megnéztem (másodszorra…) az Übergázt (Drax játssza benne a zsarut!), utána azonnal rohantam a Corvin Plaza DM-jébe és rávetődtem a no name napszemüvegekre. Felpróbáltam egyet, ami úgy-ahogy kinézett, és sötétebb volt benne, mint anélkül, és megvettem, 4.000.- Ft-ért. És szóltam a pénztárosnak, hogy a cédulát rögtön szedje le róla. Levette, én a szemüveget föl, áááááááhhhhhhhhhhhhhh! Isteni kéj volt! Kiléptem az utcára és végre nem kellett hunyorogni, de láttam is!
Most itthon vagyok, 17.30 van, a lencse hat és fél órája van bent. Szerintem lefekvésig benne hagyom. Jövő héten legalább egy napot – mondjuk hétfőn – a melóba is viselni akarom.
… És csak úgy mellesleg jutott eszembe, hogy holnap Sakkra megyek, tehát, megintcsak egy fontos színházi előadás, amit kontaktlencsében nézek meg :-) Hogy ismétli magát a történelem! Direkt jó volt az Übergáz megnézése moziban, mert így teszteltem, hogy az ilyen tevékenységek hogy mennek lencsében. (Jól.)
Ma megpróbálok korán lefeküdni, mert holnap nemcsak Sakk lesz, hanem még hajnalban futni is akarok, és ahhoz nagy akaraterő kell majd az előző éjszakai vacak alvás után.
Folytatás (másnap): Szombaton 9 órát volt bent a kontaktlencse! A szemem nem száradt ki (király!), viszont a 9. óra végére már tényleg zavart, nemcsak az alsó szemhéjamnál éreztem, hanem mintha végig éreztem volna a peremét. Mintha egy gyűrű alakú szempilla lenne a szememben. Alig vártam, hogy kivehessem (második próbálkozásra sikerült).
Most azon rágódom, mikor használjam munkanapon? Kedden kizárt, mert Zsuzsival talxunk, az idők végezetéig el fog tartani a napom. Eredetileg már hétfőn kontaktlencsével akartam dolgozni, de maga a munkanap 9 órás, plusz az utazás – szóval összesen 10 órát lenne bent a lencse, és szombaton már a 9 órát is nehezen bírtam. És a melóban folyton olvasni kell, monitort bámulni stb. …És ha reggel egyszer beteszem, napközben tuti, hogy nem fogom tudni kivenni. Hmm, viszont akkor szerdán és csütörtökön sem hordhatom, mert akkor is 10 órát kéne benne lennie. Marad a péntek, munkanapi kipróbálásnak. De vajon lakhat 5 napig a lencse a tárolófolyadékban? Nem rohad el, vagy valami?
Még az lehet, hogy „gyakorlásként” munkából hazaérve berakom arra a pár órára, ami lefekvésig hátravan. Bár sok értelme nincs, mert az csak max. 5-6 óra. De legalább nem rohad meg a lencse a tárolóban.
Huhh, már biztos, hogy utána kell néznem az összes kontaktlencsés oldal GYIK-jának… Ki hitte volna, hogy ennyi mindenre kell figyelni? Úgy érzem magam, mint szűz lány az óvszeres polc előtt a DM-ben…
