A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam ugyanezen okból, de az nem nyugtatott meg.)
Szombaton Öcsémékkel mentem túrázni. Ennek már előre nagyon örültem, a jó kis friss levegős sportolás és a családdal találkozás miatt főleg, meg azért is, mivel előzőleg fürdőzést terveztünk, ehelyett lett a túra. Nem szeretek strandra menni nálam szebb emberek társaságában.
A túra és az egész szombat igen remekül sikerült. Pilismaróton ledobtuk a kocsit, tettünk egy nagy kört a Pilisben, majd vissza a kocsihoz, irány Esztergom és onnan Párkány, ahol söröztünk és bevásároltunk. Késő délutánra értem haza, nagyon jóleső fáradtsággal.
Már a kezdet is jó volt, mivel ezen az úton – Duna mellett, Pilismarótig – még sosem jártam, vagy elfelejtettem. Miután a kocsit letettük, elindultunk a turistaösvény felé. Zétényke gyalog! Olyan szaporán és ügyesen szedte az édes kicsi rövid lábait, ami kimondottan sportos és tiszteletre méltó volt. Egészen az erdő kezdetéig a saját kis lábain jött, méghozzá a méretéhez képest igen jó tempóban. Totál elolvadtam!! ♥
Utána hordozóba tettük – közben odajött egy tacskó-keverék kutya bizalmaskodni –, és így vágtunk neki a túrának.
Az út eleinte bicikliúton (= aszfalt, vagy beton) vezetett, ami a lehető legkényelmesebb. És nem is emelkedett. Egyetlen gondom volt, hogy valamiért óránként kellett pisilnem, holott igazán nem ittam túl sokat. Életemben már kétszer előfordult ilyesmi, túrás napokon, ciki, hogy pont most kellett ennek megint megtörténnie, de Tesómék megértőek voltak, Zétit meg nem érdekelte a dolog :-D Szerencsére bokor mindig akadt.
Sokat mentünk gyönyörű tájakon, aztán letáboroztunk enni és etetni. Zétényke gyakran elkolbászolt, ilyenkor egyikünk követte. Már remekül megy, magabiztosan és kíváncsian, néha eltaknyol, de simán felpattan megint. Sosem láttam még ennyire remek kis töpörtyűt! :-)
Visszafelé egy másik úton mentünk, itt már volt emelkedő is. De nem sok és nem meredek. Azért egy leheletnyit nehéz volt, miután már órákat gyalogoltunk előtte. Hja, már rég futottam, nem voltam kimondottan a legjobb formámban.
Felértünk egy tetőre, ahol egy társasággal találkoztunk, és innen már csak lefelé vezetett az utunk. Ez könnyebb volt, viszont igazán meredek, és a szárazság miatt egyáltalán nem tapadt a talaj. Rajtam és Öcsémen szimpla futócipő volt (ami eddig remekül bevált) – itt szívesen átvettem volna a jó masszív túracipőmet, de az a kocsiban maradt :-D Azért sikerült leérni, nem könnyen. Egyszer el is taknyoltam, de megúsztam sérülés nélkül.
Utána már szintben gyalogoltunk az erdőben. Egy idő után jött az a szakasz, ami elvileg visszavitt egy patakon keresztül a betonútra, de valahogy az istennek sem találtunk oda, sőt utunkat állta egy nekem nyakig érő tüskebokor-ültetvény. Mivel rajtam kívül minden felnőtt rövidnadrágban volt, itt én törtettem előre és amennyire lehet, letapostam az istenverte szúrós gazokat, hogy a sortban lévő többiek át tudjanak jönni. – Zétény is hosszúgatyát viselt, de azt hiszem, tőle nem várhattuk el a tiprást :-D Kemény dolog volt, de végül áthatoltunk a bozóton és csakugyan ott volt a betonút.
Onnan visszajutottunk Pilismarótra, ahol a kútból vettem friss vizet – addigra már kitikkadtam –, és indultunk Esztergom felé! Ott egyébként meg sem álltunk, egyenesen átmentünk Párkányba.
Nekem nagy élmény volt, mint mindig, ha elhagyom az országot. 23 éves koromig nem voltam külföldön – amennyiben Szlovákia külföld –, és ha átlépem a határt, az még mindig rendkívüli számomra.
Beültünk egy sörözőbe, ahol Ági evett quesadillast – megkóstoltuk, valami isteni volt –, mi ketten pedig Öccsel ittunk 73-as Arany Fácánt. Ez is csodás volt. A 18,66 km-es túra után a sör elképesztően jól esett, de mivel a., féltem, hogy majd újra pisilnem kell, és b., Zétényke lassan már fáradt és sietni akartunk, ezért csak egy pohárnyit ittam, holott simán betoltam volna két korsóval is, ha csak tőlem függ. A kölök egyébként kíváncsian járkált a párkányi téren is. Nagyon eleven és érdeklődő! :-)
Ezek után elrohantunk a Billába vásárolni. Csak Öcsém és én, a sietés miatt. Vettünk – csak a sajátomat mondom, mert Öcsém vásárlására nem figyeltem…. – knédlit, sajtot, és egy annyira nem füstölt parenyicát, hogy szó szerint fehér volt – egy álom!! Ezenkívül fűszeres mustárt (horcica :-) és két szelet csokit, amit csak úgy találomra kaptam fel, de hihetetlenül finomak voltak. Majd, természetesen, sört! Mondtam Öccsnek, hogy javasoljon olyanokat, ami finom és otthon nem kapni. Ezt meg is tette. Én összesen 6 doboz sört vittem haza :-DDD
Ezért a rengeteg finom kajáért és piáért csak 10,12 eurót fizettem, szóval tökéletesen megértem azokat, akik átjárnak vásárolni Párkányba.
Ezután már egyenesen hazajöttünk.
Én, ahogy korábban elterveztem, teleeresztettem langyos vízzel a kádat és beleültem, Lay’s csípős csirke ízű chipsszel (most igazán megérdemlem!!), és természetesen az egyik szlovák sörrel! A legenyhébbet, egy 3,8 %-os barna sört választottam. Ja és utána az egyik szlovák csokit. Egy álom volt ez az étkezés. Szeretem a szlovákokat :-) Sajnos beleejtettem a vízbe az Egy magyar nábobot, úgyhogy most az is hullámos lett, mint oly sok könyvem már…
Este nem bírtam ki és megkóstoltam azt az egyáltalán nem füstölt parenyicát is, ami annyira finom volt, hogy – természetesen – meg kellett ennem az egészet úgy, ahogy van :-D
Vasárnapra már régen konkrét terveim voltak. Jegyet foglaltam az új Tarantino-filmre, sőt a jegy már a kezemben is volt. Utána pizzarendelés, azután hajfestés. Ez mind meg is történt. Jól kialudtam magam, nem annyira a sör meg a túrázás okozta fáradtság miatt, hanem mert egy macskagyökér-tablettát is ettem szombat este. Vasárnap délelőtt lassan megreggeliztem, betettem a kontaktlencsét, zuhany és indultam a moziba. Onnan úgy késtem el, hogy pont 15 perccel a kiírt filmkezdés után értem oda, de a West Endről van szó, természetesen még akkor sem kezdték, csak még két perc múlva, mikor már leültem. A film igen jó volt és a főszereplők is, noha tutira nem ez lesz a kedvenc Tarantinóm. Azért legalább nem volt benne annyi mészárlás, mint az Aljas nyolcasban.
Utána haza, bekevertem a hennát és megrendeltem a pizzát. Amit hoztak is elég hamar, és olyan leírhatatlanul finom volt, hogy nem bírtam eltenni a felét vacsorára, hanem megettem az egészet. Jó, nem öt perc alatt, hanem szép lassanként, de ezt tettem…. De ez annyira papírvékony tésztájú pizza, hogy ha könyvre teszem, simán lehet olvasni a betűket, szóval nem egy nagy zabálás :-D
Ezután befestettem az őszülő hajtöveimet, majd megnéztem a Nem fogadott hívást (rég láttam már horrort), utána lemostam a hennát és míg megszáradt, Agymenőket néztem lefekvésig.
Hétfőn hajnalra futást terveztem, de mivel úgy sejtettem, hogy a rakpartot a tűzijáték miatt biztos lezárják, ezért a Szigetet céloztam meg. Még sosem futottam hajnalban a Szigeten, így kicsit izgultam. Túl korán nem akartam elindulni – mondjuk még napfelkelte előtt –, mert akkor a szórakozóhelyekről kiájult részeg állatok biztos még ott fetrengenek a futóút közelében. Ezért kb. 6.25-re értem ki, 7.00-ig futottam. Ideális időszak volt. Sétálók még nem voltak kint, részegen fetrengő állatok már nem voltak sehol, rajtam kívül összesen kb. 5-8 futóval találkoztam. Az egyetlen bajom, hogy a nap már bizony felkelt és – számomra – elég melegen sütött, de a sziget túlfele szerencsére árnyékos volt, és addigra már úgyis a vége felé tartottam.
Hazaértem, megkávéztam, aztán nyújtás, zuhany, reggeli, és 9.05-kor elindultam a Király fürdőbe, ahol Faterral találkoztunk és fürdőztünk. Ez így futás után pont tökéletes volt. A Királyban nem voltak különösebben sokan. Sajnos itt úszómedence nincs, pedig jólesett volna úszni, de azért a termálvíz és gőzfürdő sem volt kutya.
Korábban eldöntöttem, hogy hétfőn és kedden kínait fogok enni (kedd délután megyek az ősökhöz, ahol anyám ad majd újabb adag kaját…), így a fürdőből azonnal a kínai kajáldába indultam. Azonban az zárva volt! Mióta itt lakom, a büdös életben nem láttam még zárva őket. Kénytelen voltam bemenni a plázába, ami még kétszáz méter a tűző napon, keresztül az építkezésen. Ráadásul napszemüveget sem vehettem, mert elfelejtettem a dioptriás napszemcsit eltenni, és most még a tegnapi, kontaktlencséhez hordott, dioptriátlan volt csak nálam.
A plázában lévő kínaiban vettem szecsuáni kutyát rizzsel, és olyan mérges voltam, hogy véletlenül a Szamosba is bementem és vettem tőlük két linzert :-D Mit csináljak, hetekig éheztem, és most két napig úgy sportoltam, mint egy barom! Mondanom sem kell, hogy a fele kínait és a két linzert még aznap megettem.
Kaja és zuhany után nekiindultam, hogy a megkapott jubileumi jutalomból kicsit feltankoljak közszükségleti cikkekből. Így elmentem a vietnámi boltba, ahonnan az olcsó arabica kávét szoktam venni, és vettem is egy Segafredot, instant sajnos nem volt; de szuper filteres fekete tea igen, meg kollagén tabletta is, több száz forinttal olcsóbban, mint a DM-ben. Ezután mentem a DM-be tampon, vastabletta meg más hasonló dolgok miatt. Majd ezekkel hazamentem, és még visszafordultam a sarki közértbe kenyérért meg tejért, mert másnap ünnep, viszont szerdán nekem kell munkahelyi szendvics és tej, a tejeskávéhoz.
Este elkezdtem a Lopott időt nézni, ami igen jó kis film, de nem bírtam végignézni, nem mintha rossz lenne, hanem elfáradtam.
Kedden huszadika. Fél nyolcra beállítottam az ébresztőt, közben szólt a templom harangja, ami fél nyolckor szokott hétvégén. Vártam, hogy szóljon az ébresztő is, de nem szólt, mire láttam, hogy még csak fél hét van, de a templom most harangozott, mert hétköznap van (tegnap nem vettem észre, mert a Szigeten futottam épp). Remek. A következő egy órában már csak bóbiskoltam.
Arra gondoltam, elmegyek a Mesterségek Ünnepére, de olyan sor volt és akkora volt a tömeg, meg a hőség is, hogy végül inkább csak sétáltam a Várban, aztán a Vár alatt, ahol Magyar Ízek utcája vagy mi volt (nem vettem semmit). De annyira hirdették a kézműves söröket, hogy teljesen megkívántam egy jó kis gyümölcsös sört, így a sarki éjjel-nappaliban vettem egy meggyes-citromos Sopronit olcsóért :-D És persze megittam otthon.
Folytattam a Lopott időt, zuhanyoztam, aztán délután mentem az ősökhöz. Anyám volt otthon, ettünk, mondta a hülyeségeit, aztán Faterral is beszélgettem röviden, aztán hazaindultam. Itthon hajmosás, zuhany – napi ötször kell zuhanyozni ebben a dögmelegben! – és most nemsokára lesz a tűzijáték, amikor is lemegyek az utcára és megnézem. Igazából szunyálhatnék, mert holnap munkanap, de hogy tudnék aludni a tűzijáték hangja és fénye mellett? Ezenkívül többnyire mindig megnézem a tűzijátékot, ha épp látótávolságban vagyok, ez meg itt lesz jóformán az ablakom alatt. Csak kicsoffanok az utcára és odavetem a szemem, és ha meguntam, bármikor feljöhetek.
… Most jön egy háromnapos munkahét, remélem, ezúttal nem lesz semmi balhé. Épp elég szar, hogy a négynapos pihenést megkeserítette a múlt heti, és én sajnos a rossz benyomásokat akaratlanul is tovább „őrizgetem”, mint a jókat. Jövő héten szabin leszek és Zalakarosra megyünk, azt akarom, hogy az legalább egy tökéletes pihenés legyen! Utána meg kezdhetek állást keresni.
