Nem hiszem el, hogy holnap már szeptember lesz… Kifejezetten vártam, hogy vége legyen a nyárnak (hőség, egymillió turista, meló, zsúfolt város stb.), de most, hogy tényleg vége, kissé szomorú vagyok. Holnapután már a hőségnek is vége lesz, azt viszont alig várom!
A zalakarosi 5 napos nyaralás igen jól telt, bár voltak zavaró apróságok.
Elsősorban már a naptárból láttam, hogy tuti a nyaralás alatt fog megjönni. Ilyen már volt sajnos… Ezért ezer tampont meg betétet csomagoltam be. Egyébként mindent sikerült megvenni, elrendezni indulás előtt. Hétfőn reggel, mikor már a menetrend szerint be voltam csomagolva, szendvicsek is készen, és épp végeztem a zuhanyozással, belenyúltam a neszesszerembe az ollóért, de a borotvám élébe akadt az ujjam és olyan mélyen elvágtam, hogy ömlött a vér mindenfelé. Kénytelen voltam Faternak írni, hogy 10 perccel később jöjjön, mert felöltözni, fésülködni sem bírtam úgy, hogy pont a bal kezem középső ujjának a hegyéből ömlik a vér. Végül 6-7 zsepi után csökkent a vérzés és sikerült felöltözni.
Budaörsön beugrottunk a Tescóba (anyámnak kellett valamit venni), és ez volt a baj. Mert Székesfehérvár előtt – épp tépelődtünk, álljunk-e meg, vagy majd csak a Balaton déli partján, ahol a sztrádáról le akartunk kanyarodni –, jött egy dugó. Álltunk, álltunk, eltelt egy perc, tíz perc, húsz perc és semmi. Félóra után éreztem ám, hogy pisilnem kellene. Na de micsináljak, ugorjak ki a bokrok közé, vagy sétáljak vissza a benzinkúthoz? Épp elhagytunk egy Shell kutat kb. 100 méterrel, simán visszamehettem volna, de hátha akkor indul meg a forgalom? Kerestük a telefonon a híreket, de csak félóra után nyögte ki nagy nehezen egyetlen weblap, hogy baleset miatt le van zárva az M7-es.
Mindketten felváltva sétáltunk előre sok-sok métert, majd vissza a kocsiba, én elővettem a könyvemet és olvastam is. Aztán nem bírtam már tovább, kimentem a leállósáv szélére, át a szalagkorláton, be a bokrokba, és pisiltem! (Reméltem, hogy a kamionokból nem látnak.) A bokor persze hogy tüskebokor volt, és a futó zápor miatt saras is lett a frissen mosott gatyám. De muszáj volt, és szükség törvényt bont.
Nem cifrázom, két és fél órát álltunk a dugóban. Mikor nagy nehezen végre megindult, láttuk, hogy katonai járművek a baleset részesei. Káromkodtam, mert sejtettem, hogy a hülye katonák – egy kategória a rendőrökkel, hülyék mind – barmoltak valamit a vezetéssel és abból lett a baleset. Később ki is derült, hogy valóban a katonai konvoj rohant egymásba, na, gratulálok. Ezért állt egymillió ember három órát a sztrádán! Egy katona meg is halt, őt sajnáltam, de nem értem, hogy lehet balesetezni egy konvojban?!
Ezek után már szó sem volt arról, hogy a 7-es úton, a Balaton partján utazzunk. A sztrádán száguldottunk egészen végig és jókora késéssel értünk a zalakarosi szállodába. 14.00-től lehetett elfoglalni a szobát, de már kb. fél öt volt. De nem érdekelt, becsekkoltunk, ledobtuk a csomagokat, átöltöztünk és azonnal rohantunk a fürdőbe! Ami hálistennek tíz lépésre volt a szállótól.
A fürdés isteni volt, rögtön a hullámmedencében kezdtünk, utána úszómedence, termál, és közben még palacsintát is ettem, amit eredetileg Fonyódon akartam, de most ugye ott nem álltunk meg a baleset miatt.
A neten úgy írták, hogy 21.00-ig van nyitva a fürdő, úgyhogy kicsit kellemetlenül érintett, mikor 18.45-kor bemondták, hogy 15 perc múlva zár a strand és takarodjunk. Kiderült, hogy csak az élményfürdő tart nyitva 21.00-ig. Na mindegy, loholtunk a szállodába, aztán vacsorázni. Igen jólesett a rántott sertésszelet, utána pedig sétáltunk, aztán alkoholmentes sör, olvasás és szunya. Nekem kicsit stresszes volt az alvás, mert már kezdődgetett a menstruációm és folyton féltem, hogy míg alszom, „beindul” ezerrel. De végül nem volt gond.
Kedden reggel kezdődött úgy istenigazából a ciklusom. Reggeli után Keszthelyre mentünk, ahol megnéztük elsősorban a régi kedvenc szállónk, a Via hűlt helyét, amit eladtak, bezártak, évekig hagyták lerohadni, most pedig lebontják. (Mellette a Helikon is be van zárva, így Keszthelyen továbbra sincs normális szálloda.) Sétáltunk a parton, közben ezerrel kezdett tűzni a nap. Fatert meghívtam fagyizni, utána éreztem hogy nagyon kell pisilnem, így indultunk az ingyenes nyilvános retyó felé a parkban, de az zárva volt, holott 10.00-kor kellett volna nyitnia és már 11.05 volt. Keszthely nem működik valami jól… Szerencsére a Tescóban is volt dolgunk, így odarohantunk, ahol végre tudtam pisilni és tampont cserélni is.
Keszthelyen még tettünk egy kisebb kört. Felmentünk a Festetics-kastélyba, mert arra gondoltam, most már belülről is meg kéne nézni – utoljára 18 éves koromban voltam benne –, de mikor megláttuk a sort, elálltunk ettől. Így megint csak a parkban kószáltunk és megettük a szendvicseket.
Ezután Hévízre mentünk. Letettük a kocsit a tó melletti olcsó parkolóban és megkerestük a híres Hévízi-lefolyót, vagy –kifolyót, amiről én csak pár évvel ezelőtt hallottam először és el se tudtam képzelni, hol lehet és hogy nézhet ki. Hát most meglett! A parkoló mögött van egy kemping, amellett el kell menni, és a kemping mögött egy kis patak képezi a kifolyót. Ez gyakorlatilag egy szabadstrand, ami a termáltó vizét vezeti el, és most is jó sokan fürödtek benne. Szívesen csobbantam volna én is, ha épp nem menstruálok, ha van nálunk törölköző és ha van hely átöltözni, de ez mind nem volt.
Így visszamentünk, megkerültük a tavat, sétáltunk a főtéren. A kajás soron megkerestük azt az aranyos pulit, akit már évek óta felkeresünk, ha Hévízen járunk. Az egyik étteremhez tartozik és borzasztóan édes, mindig összevissza simogatom és lefényképezzük. Most még a haját is félrehúztam, és láttam a szép barna szemét :-) Kedves állat. (Egyszer már tényleg illene kajálnunk is ebben az étteremben, mert szó nélkül hagyják, hogy dögönyözzük az állatukat, miközben nem fogyasztunk…)
Palacsintát is ettem pár standdal odébb, mert minden nyaralás alatt kell palacsintát ennem :-D
Ezután visszamentünk Zalakarosra. Átöltöztünk fürdőruhába, én feltankoltam tamponnal és indultunk a strandra! Megint csak hullámmedence, termál, úszómedence, közben pihenés, olvasás és szendvicsezés. Hála az égnek, az idén nem volt komoly gond a menstruációmmal; kb. óránként, másfél óránként cseréltem tampont és semmi probléma nem volt vele, simán úsztam, hullámoztam meg minden. Az öregedés szinte egyetlen előnye, hogy idővel csitul a menzesz.
A vacsora csirkepaprikás volt nokedlivel, nagyon jó volt, csak sajnos a csirkecomb csonttal együtt jött, hámozhattam le a húst késsel-villával, ami kicsit macerás, de az íze persze így is jó volt. Vacsi után pedig a szokásos esti séta, majd sör, olvasás, szunya!
Az éjszaka vacakul telt, mert többször felkeltem pisilni/ellenőrizni a menzeszt, és mert Fater is felkelt, ilyenkor mindig cigizett a vécében, utána pedig nézegette a telefonját (!!!), aminek a fényétől nem bírtam visszaaludni. De ami még rosszabb, a kispárna megnyomta a nyakamat, úgyhogy szerda reggel „elaludtam a nyakamat”-fejfájással ébredtem, ami a nap folyamán migrénné változott, folyamatosan szedtem a fél Algopyrineket, de nemigen lett jobb.
Szerdán Fonyódra mentünk, mert ott rég nem voltunk. Először parkolót kerestünk, aztán vécére mentünk, aztán felmásztunk a Sipos-hegyi kilátóba. Nem volt egy nagy túra, én tíz perc alatt felsiettem volna, de Fater sokkal lassabban gyalogol, főleg felfelé. Sajnos rohadt meleg volt. A fejem fájt, ráadásul a két vizespalack közül az egyiket a kocsiban hagytam, mert minek cipeljek kettőt. Hát ez hiba volt, mert a meleg és fejfájás miatt kellett volna a több víz.
A hegyről lejövetel után a hajóállomásra mentünk, ahol megettem a napi palacsintámat, néztük kicsit a vizet, aztán ahogy már visszafelé jöttünk, megláttunk egy csajt, aki furcsa állatot vezetett pórázon. Először vadászgörénynek hittem, de közelebbről nézve mégsem az volt. Aztán mosómedvének gondoltuk, de elégszer láttam a Galaxis őrzőit, így rájöttem, hogy nem is mosómedve! Végül Fater megkérdezte a csajt, és ormányos medve volt az! (Az állat, nem a csaj.) Viccesen nézett ki :-D Kicsit makrancos volt, nemigen akart menni, a négy lábát leszögezte a talajra egy ponton, úgy kellett tovább vonszolni. A szállodában utánanéztem, és lehet háziállatként tartani, csak én még sosem láttam.
Mikor hazaértünk a szállodába, marha szarul voltam, komolyan megfordult a fejemben, hogy nem is megyek le a strandra. Rémes fejfájás és émelygés gyötört. Attól féltem, hogy hányni fogok. De mi értelme van annak, hogy a szobában maradok és az ágyon heverek, aztán jön az éjszaka, amikor tovább heverek az ágyon? Így mégiscsak lementem a strandra és jobb is lett valamivel, legalább eltereltem kissé a fejfájásról a figyelmemet.
… Egyébként a stressz is okozhatta, mert ezen az első három napon folyton eszembe jutottak a melóhelyi szarságok, meg hogy új állást kell keresnem, és önéletrajzot kell írnom meg normális fotót szereznem, és hogy a jelenlegi köcsög főnökeim esetleg keresztbe tesznek nekem, mikor állásinterjúkra akarok menni, és hogy találok-e jobban fizető, de nem rosszabb munkahelyet, mint ez? Szóval ez nagyon nyomasztott, szerintem emiatt is voltam rosszul.
Szerda este a kispárna nélkül aludtam és csütörtökre virradó éjjel jól ki is tudtam aludni magam, csütörtökön egyáltalán nem volt fejfájásom, ami remek érzés volt a tegnaphoz viszonyítva. Gépfegyver nélkül aránylag milyen kellemes… :-D
… Közben az a szörnyű gyanúm támadt, hogy esetleg a szállodai kávé koffeinmentes. Talán részben emiatt volt a fejfájásom. Meg az is gyanús, hogy nem éreztem azt a ’felébredtem!’-érzést a reggeli kávézás után… Így a többi napon a magammal hozott 3:1-t ittam még ébredés után, a hivatalos reggelihez pedig fekete teát ittam (abból csak nem csináltak koffeinmentest). Jobb is lett.
Csütörtökre nem terveztünk be nagyobb túrát, csak Zalakaroson mászkáltunk. A kilátót akartuk felkeresni, ahol már jártunk régebben, de lebontották, de azóta újraépítették, szóval elhatároztuk, hogy megkeressük.
Utólag kiderült, hogy a kilátót a régi helyén építették újra, de én totál abban a hitben voltam, hogy valahol odébb van most, mert egy másik úton közelítettük meg és így egyáltalán nem olyan volt, mint mikor először jártunk ott :-D
Felmentünk a szép kis kellemes, kertvárosi, később erdei úton, meglett a kilátó, felmentünk, egy másik úton lejöttünk. Kora délután értünk vissza a szállodába. Kellemetlenül érintett, hogy a légkondi elromlott (az egész szállodában). Mondjuk nem volt nagy tragédia, alapvetően csak reggel és este voltunk a szobában, amikor már, illetve még elviselhető volt a hőmérséklet.
A csütörtök jó volt fejfájás szempontból (= nem volt), de sajnos rossz volt allergia szempontjából, mert az viszont rákapcsolt. Folyton tüsszögtem és folyt, illetve viszketett az orrom, annak ellenére, hogy esténként beszedtem a Claritine-t. Tisztában voltam vele, hogy ez is legalább részben pszichés (nemsoká vissza kell menni melózni, illetve új állást kell keresni).
Mivel hamar végeztünk a kis zalakarosi sétával, több időt tölthettünk a strandon. Ez remek volt, mert csütörtökön éppen nem volt akkora hőség, sőt kellemes felhős idő volt, ezért kimondottan kevesen voltak a strandon. Nyilván mindenki rettegett, hogy esni fog. Szuper volt úszni a szinte üres úszómedencében, ahová egyébként betettek egy nagy labdát, ami nem tudtuk, mire való, de véletlenül pont olvastam egyik este egy cikket a neten, és abban volt: hullámkeltésre való. Van a zalakarosi strandon egy „igazi” hullámmedence is, de mostantól az úszómedencében is ott ez a vicces labda, ami óránként elkezd le-föl ugrálni, és kisebb hullámokat kelt, kb. mint a Balaton enyhén szeles időben. Na, csütörtökön ezt is kifogtuk :-)
Aztán minden más medencét is végigjártunk, én másfél óránként elrohantam tampont cserélni, egyszer pedig végigkutattuk az összes strandbüfét, hogy van-e ízesítés nélküli alkoholmentes sör (Faternek), de nem volt. Szép kis strand az ilyen :-D
Az úszási szünetekben A lelkek erdejét olvastam. Felfoghatatlan okokból még egy könyvet hoztam magammal, holott csak 5 napról volt szó, és A lelkek erdeje rohadtul vastag, szóval bőven nem végeztem ezzel az eggyel sem az 5 nap alatt. Viszont nagyon jó volt, hisz ahogy haladtam előre a sztoriban, úgy lett egyre misztikusabb és félelmetesebb (hazaérkezés után, már egyedül, nem is mertem este olvasni). A strandon úgy belemerültem, hogy konkrétan elveszett a külvilág.
Aztán jött az utolsó vacsora – finom volt –, és az utolsó séta az alkonyati Zalakaroson. Megejtettük az elszámolást, mivel a végszámlát én fizettem SZÉP-kártyával, Fater pedig kifizette a rá eső részt, amiből levontuk a tankolásból, strandbelépőkből és autópálya-matricákból rám eső részt. Na ezt utóbbit számoltuk ki utolsó este, hisz a végszámla csak kicsekkoláskor lett meg. Valamint az utolsó este kettő sört ittam, mert Fater már nem ivott, hisz a strandon megitta a saját két dobozát.
Utolsó éjszaka vacakul aludtam, de kivételesen nem fejfájás, hanem az allergia meg Fater telefon-nézegetései miatt. Péntek reggel vagy tíz zsebkendőt telefújtam, folyton folyt és viszketett az orrom, komolyan kezdtem azt hinni, hogy nem vettem be este allergiagyógyszert, pedig bevettem. Aztán reggeliztünk, összecsomagoltunk, és szépen időben kicsekkoltunk. És fájó szívvel elindultunk hazafelé az idei utolsó nyaralásról :-(
Az északi parton jöttünk hazafelé, a sztráda helyett, reménykedve, hogy most nem futunk bele katonai konvojbalesetbe. Nem is volt semmi ilyesmi. Badacsonyban megálltunk palacsintázni, Füreden szendvicset enni és Almádiban fagyizni. Én is ettem egy gombóccal. Innen már egyenesen jöttünk hazafelé. Elkapott minket pár futó zápor a sztrádán.
Úgy terveztem, hazaérkezés után azonnal elrohanok moziba, de olyan szép lassan jöttünk, hogy már Székesfehérvárnál láttam, a 16.00 órás mozit nem érem el, a 18.00 órás pedig már késő. Különben is mire Pestre értünk, annyira fáradt és izzadt voltam, a hőségtől megint elkezdett kicsit fájni a fejem (hiába van klíma, az én oldalamat sütötte a nap)… Szóval, a szokással szakítva, mikor Fater kirakott a ház előtt, simán feljöttem, lepakoltam, lezuhanyoztam, és nem mentem moziba, csak olvastam, Agymenőket néztem és ettem egy chipset meg egy zacskós levest, meg túl sok csokit. Hazajövés utáni szomorúság, mit csináljak!
Szombat reggel viszonylag korán keltem, és 10.00-kor bepótoltam a mozit, a Jó srácok filmet, ami igen kellemes volt. Utána viszont jött a fejfájás, és nagyon meleg is volt, egyszerűen nem tudtam, hová menjek, mit csináljak, ahol nem tűz a nap, nincs hőség és nem kerül pénzbe. Így – vásárlás és mozi után – egyszerűen csak hazajöttem, és a nap hátralévő részében olvastam, filmet néztem, Algopyrint szedtem és próbáltam elmúlasztani a fejfájást és erőt gyűjteni magamban a jövő héthez, illetve az álláskereséshez…
