Igen jól telt ez a hétvégém, amibe a péntek délután is beleszámítom, így még hosszú is volt! Maraton-rekord, családi esemény, választási győzelem :-)
Először is, pénteken plazmaadás. Nagyon kevesen voltak, és tök simán ment, a vérnyomásom is roppant ideális volt (vajon a futástól, vagy az izsópfű teától?). Jó hangulatban mentem haza, ettem két macskagyökér-kapszulát, mert egész héten vacakul aludtam.
Hát péntek éjjel ezt behoztam, szombaton alig bírtam életre pofozni magam. Mire nagy nehezen felébredtem, betoltam egy jó erős Davidoff instant kávét és a reggelihez ültem, akkor kezdődött az Eurosporton Kipchoge maratonrekord-kísérlete! Tök nem is tudtam, hogy ez most van. Hát, ha már ott volt, bizony végignéztem, nem non-stop, mert közben ettem, olvastam, nézegettem a neten a híreket meg Miért éppen Alaszkát is, de azért rendszeresen odafigyeltem és láttam, hogy tök jól halad! A részidők jelölve voltak és mindig zöld volt, esküszöm, nem hittem a szememnek! Az utolsó kilométeren már álltam a tévé előtt, összekulcsolt kézzel ugráltam, mint egy hároméves, és hangosan szurkoltam, és mikor lefutotta 1:59:40-nel, sőt még mosolygott is közben, hát bizisten egy kicsit kijött a könnyem is :-D
Lehet mondani, hogy nekem aztán semmi közöm hozzá, de akkor is a futás az egyetlen sport, amit úgy-ahogy űzök, és egy ekkora futóteljesítmény, pláne hosszútávon, nagyon nagy dolog nekem.
Teljesen vidám és feldobott lettem, legszívesebben én is lementem volna futni. Csak azért nem tettem meg, mert lusta voltam, és mert zuhanyozni és öltözni kellett, mert Öcsémmel találkoztam.
Az Öccsel találkozás is jól sikerült. Egy Cserpesben ültünk és dumáltunk egy órát, miközben melegszendvicset is ettem és zserbót. Utána visszakísértem a helyszínre – ebédszünete volt – majd vásároltam ezt-azt a Müllerben és jórészt gyalog hazamentem.
Délután hajat festettem és írtam a munkahelyi vacillálással kapcsolatos posztot. Jólesett kiírni magamból, és még így is maradt pár dolog, amit kifelejtettem.
Vasárnap 6.30-kor ébredtem és terv szerint lementem futni, most a rakpartra. Hálistennek egyre később kel fel a nap, már nem kell fél ötkor kelni, hogy ne tűzzön rám ezerrel, hanem ráér ilyenkor is. Futás közben Kipchoge lebegett előttem, és tök energikusan futottam – már úgy magamhoz képest :-D – és az idei leggyorsabb időmet futottam ezen a távon. Ami szép dolog, mert kávé, reggeli és minden hasonlók nélkül voltam.
Futás után zuhany, reggelizés, aztán elvileg 10.00-kor találkoztunk Öcsémmel és kis családjával a Városligetben, ahol kürtőskalács-fesztivál volt. Én persze késtem, pedig nem nagyon szoktam, de most be kellett rakni a kontaktlencsét meg minden, és valahogy gyorsabban ment az óramutató, mint kellett volna :-D De azért csak összetalálkoztunk, habár kellett egy kis idő, hogy megtaláljuk egymást.
Öcsémék jó formában voltak, Zéti pedig nagyon édes és okos volt, szavakat csipogott és nézelődött. Ha megtetszett neki valami, akkor mosolygott. A színpad mellett elhaladva kimondottan nagyon mosolygott, kis gödröcskék lettek az arcán és rázta magát a zenére :-)
Ezek után kiválasztottuk a kürtőskalácsos standot. - Éhesen kellett volna mennem, de a reggeli nem volt túl korán – hisz előtte futottam – így nem voltam annyira éhes, de a kürtős azért isteni finom volt. Ágival elfeleztünk egy diósat, és Zéti is kapott pár falattal.
Kicsit henyéltünk a füvön, Zéti elkalandozott a kis rövid lábain, amikkel már szinte futni is tud, a szülei felváltva kísérték. Megnézett és megfigyelt mindent, füvet, bogarat és hasonlókat. Ilyen okos kicsi kölyköt! :-)
Nagyon szép dolog volt a Vajdahunyad vár mögött pihizni a füvön, de nem tartott túl sokáig, az Öccs-család viszonylag hamar lelépett. Én elkísértem őket a kocsiit, elbúcsúzkodtunk, puszit adtam Zétinek is (istenem, milyen finom puha kis arcocskája van! :-)
Utána hazajöttem, összeszedtem, amit az ősöknek vinni akartam, és visszafordultam ezúttal az ősök irányába.
Az önkormányzati választás napja volt ez. Hetek óta nagyon izgultam, nagyon reméltem, hogy legalább a vén bunkó, arrogáns fasz „főpolgármesterünket” végre leváltjuk, de vasárnap délután még nem mertem ebben nagyon bízni. Azért az előrejelzések fej-fej melletti eredményt jeleztek, ez jó volt.
Mielőtt az ősökhöz mentem, még beugrottam szavazni, és a lenémított telefonnal lefotóztam a szavazólapomat, csakis azért, mert szigorúan tilos :-D
Fater, aki maga is érdekelt a választásban, fáradt volt, így rövid beszélgetés után szunyálni ment, ketten maradtunk anyámmal. A kaja jó lett volna, ha a zöldborsó nem savanyú (ki hallott még ilyent?) Állítólag a mirelit zöldborsót eltette befőttnek, és attól lett ilyen. Köszi. Szóval nem tudtam megenni, de a hús legalább jó volt. Latolgattuk a választási esélyeket és késő délután leléptem.
Vasárnap este nem vártam meg még az első eredményeket sem, hisz le kellett feküdnöm, de éjszaka felriadtam egy csomószor és rögtön arra gondoltam, istenem, csak legalább Karácsony nyerjen! Egyszer azt is álmodtam, hogy nyert, és nagyon örültem, de aztán rájöttem, hogy csak álom volt…. Aztán 4.00-kor felébredtem, olvastam, míg szólt az ébresztő, utána lefőztem a Lavazza kávét és a hírekhez fordultam.
Tavaly áprilisban már jól pofáraestem azzal, hogy bekapcsoltam az Indexet, aztán ott volt a fideszes kétharmad, hát most ez a sokk nem hiányzott, inkább anyám sms-helyzetjelentéseit olvastam el, aki időrendben írt az éj folyamán háromszor. A legjobbat rögtön kiböktem, Karácsony a főpolgármester!! :-)
Ahogy a netet bekapcsoltam, szép lassan körbeért a szám a sok-sok szép ellenzéki győzelem láttán. A legjobb, hogy még a fővárosi közgyűlés is zömmel ellenzéki lesz, ami a működés szempontjából sokkal jobb, mintha az akadékoskodó fideszesek leszavaznának minden apróságot.
Sajna melóba kellett mennem, így a hírfolyamnak vége lett, és hétfőn napközben is próbáltam megállni, hogy csak kétóránként nézzem a telefonomat, de nagyon boldog napom volt. Nemcsak a választási győzelem miatt, hanem az előző két és fél nap is nagyon kellemes élményekkel töltött fel – főleg a városligeti, családi kürtőskalácsozás – de bevallom, mint politizáló és ellenzéki embert, a fővárosi választási eredmények roppant nagy, kárörvendő örömmel töltöttek el.
Évek óta mondtuk a vén baromállatnak, hogy kigyullad a hármas metró, füstöl, ráz, de le se szarta. Talán még ha emberhalál történik, arra is csak rángatta volna a vállát. Aztán a választások előtt egy kicsivel nekiállt valamiféle felújításnak, na de hogy?! Aki járt két évig mindennap metrópótlóval, aztán pedig beszállt a 40 fokos metrókocsiba, az tudja, miről beszélek. A válasz: "Büfékocsi nem kéne?" És még egy csomó ilyen mozzanat van, amiből már egyetlen miatt is felrúgtam volna Tarlóst, de elegánsabb, hogy így tettük meg :-D Fehér ember nem felejt, az indián meg bosszúálló, Pista!
Ja és üzenem annak a kormánypárti lapnak, aki azt hirdette, hogy a „Borkai-ügy miatt büntették a szavazók Tarlóst”, hogy kurvára nem így van, én akkor sem szavaznék fideszesre, és akkor is Tarlós ellen szavaznék, ha a Borkai meg se született volna; és a sátánra is szavaztam volna, ha a Tarlós a másik. Ennyi :-D
