Sokszor van, hogy valami miatt nyomott a hangulatom, aztán történik még valami rossz, amiről egyszeriben nem értem, miért is panaszkodtam még félórával korábban?
Most például úgy másfél hete megint elég vacakul vagyok lelkileg. Szerintem az álláskeresés gondolata meg eleve a megmérettetés, a jelenlegi szar meló stb., szóval ilyesmik kihozták belőlem ezt a „reggeli depressziót”. Én így hívom, mert a fő tünete, hogy a melóhelyre beérve rám tör a sírhatnék, amit persze elfojtok, kávét iszom, beszedek egy orbáncfű kapszulát; aztán próbálok dolgozni, és ahogy halad az idő, javul a helyzet, reggel 9-re már megvagyok, 10.00-ra meg már egész normális a hangulatom, feléledek és a jobb dolgokra koncentrálok.
Ez a reggeli depresszió szeptember elején abbamaradt egészen mostanáig, úgyhogy jó ismerősként üdvözölhetem.
Szóval ez volt, főleg a munkakeresés miatt, és hogy semmire sem vagyok jó, és miket kéne mondanom állásinterjúkon, és efféléken rágódtam. Aztán egyik délelőtt, mint derült égből a féltégla, érkezett egy sms, és azonnal láttam, hogy a lakás tulajától.
Azonnal összeugrott a gyomrom, mert ha lakbérfizetési napon kívül keres, az kurvaisten, hogy jót nem jelenthet. (És még jó, hogy nem telefonál.)
Megnyitottam az sms-t és az volt benne, hogy most jön a NAV-tól és hozzam el lakbérfizetéskor a bojler számláját, mert kérik.
Rögtön úgy éreztem, mintha nyakon öntöttek volna hátulról egy vödör jégkockával, ami végigcsorgott egészen a bokámig. El is rohantam azonnal a vécére, mert rámjött a hasmenés.
Oh, bassza meg, hogy min idegeskedtem eddig, azt most már tényleg nem tudom megérteni! Mert mi lesz most? (Öcsémnek persze azonnal írtam egy mailt, és egyúttal még szarabbul éreztem magam, hogy egy ilyen dolgot sem bírok családi segítség nélkül megoldani.)
A bojler számlája természetesen megvan. Azonban azt az én nevemre állíttattam ki még tavasszal, hiszen én vettem meg fizikailag a bojlert, és megvevéskor tulajdonképpen nem volt semmi garancia, hogy a tulaj ki fogja majd fizetni. No de most a NAV-nak kell a számla! Kurva jó!
Egyáltalán miért ennyire hülye ez a tulaj, hogy így tételesen számol el a NAV-nak, amikor létezik az a 10 %-os költségátalányos mód is, ezt tudom, mert Fater adóbevallásait én írom és ő így csinálja.
Öccs még tavasszal javasolta, hogy ha le lesz törlesztve a bojler – azóta le lett –, akkor írjunk egy egysoros adásvételi szerződést, amivel a tulajé lesz hivatalosan, és azzal adjam át neki a számlát. De ha nem kéri, akkor ne ;-) Hát eddig nem kérte, csak most.
Na de ezt elfogadja-e a NAV? És ami még jobban idegesít, mi lesz, ha a tulaj meglátja, hogy nem az ő nevén van a számla? Mi van, ha kiakad, végül is van valami beütése.
… Öcsém közben felhívott még aznap délelőtt és rögtön megnyugtatással kezdte, ami nagyon jól is esett, de a tudatom józanabb felében, hátul az agyamban éreztem, hogy ez azért nem normális dolog, hogy 42 éves felnőtt ember vagyok és az öcsém kell hogy megvigasztaljon, mert ilyen dolgoktól esem kétségbe.
De adott gyakorlati tippeket, úgyhogy már „csak” meg kell írni a szerződést és aláírni. De én akkor is ideges vagyok. Már eleve a lakbérfizetés miatt is mindig ideges vagyok – hogy nem fog-e emelni (jó, ez múlt hónapban volt, talán most csak nem lesz megint), hogy nem jut-e eszébe valami faszság, hogy otthon lesz-e valaki és nem felejtik-e el az egészet, és én mehetek egy másik napon, holott örülök, amikor végre túl vagyok rajta. Most még azon is izgulhatok, hogy a pofája elé teszek egy áfás számlát, amin nem az ő neve van, és a szájába rághatom, hogy ezt így majd elfogadja a NAV. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy valóban elfogadja-e majd a NAV?!
Öcsém adott tippeket, amiket fel is jegyeztem, és beterveztem, hogy megírom azt az adásvételi szerződést a háromnapos ünnep alatt. Mondjuk még sosem írtam ilyent. De csak elég annyit, hogy „mely létrejött eladó és vevő között a szóban forgó bojlerről; a vételár kiegyenlítése részletekben megtörtént, dátum, aláírás”. Mondjuk a tulaj személyes adatait hivatalosan nem is tudom – adószámot pláne –, úgyhogy ülhetünk ott, amíg szépen kitöltögeti kézzel, ráadásul három példányban, mert egy az övé, egy az enyém, egy a NAV-é.
Aztán ebéd után eszembe villant, hogy akkor mi van, ha a tulaj nem is lesz ott lakbérfizetéskor, csak a mutterja! Mert ugye az is gyakran van. Múlt hónapban otthon volt a tulaj, meg amikor tavaly volt lakbéremelés, akkor is, de honnan tudjam, hogy most otthon lesz-e. Tesóm azt ajánlotta, hogy hívjam föl vagy írjak sms-t. Nem írok sms-t a háromnapos ünnep előtt, az tuti biztos, mert akkor megkérdezné, hogy miért kell ő személyesen egy bojlerszámla átadásához. Akkor meg kéne mondanom, hogy a számla az én nevemen van, és adásvételi szerződést kell róla aláírni, mire lehet, hogy kiakadna, és egyáltalán, eszemben sincs a hosszú hétvégémet elkúrni azzal, hogy vele beszéljek.
Úgyhogy majd csak a lakbérfizetés napján fogom ezt megírni neki. Akkor pedig vagy otthon lesz délután és akkor jó, vagy nem lesz otthon és kitalál más napot, és így még tovább stresszelek.
Az meg pláne idegesít, hogy most már ott van a tyúkja is, és eddig szépen be tudtam adni ennek a fasznak, hogy ez van vagy az van, és nagyjából tudomásul vette. De most ott van a nő! Mi van, ha a tulaj elmeséli neki: „Képzeld, a bérlő a saját nevére kért számlát, de nem baj, mert írtunk róla adásvételi szerződést”. Mi lesz, ha a nő erre rákezdi: „Hát te hülye vagy, hogy hagyhattad, hogy így bánjanak veled, különben is tök keveset fizet az a bérlő, inkább dobjuk ki és adjuk ki gazdagabb embereknek azt a lakást/dobjuk ki és költözzön be oda Krisztián unokaöcsém, aki most jön fel Sajóbábonyból.”
Mert az se jó, ha csak a tulaj van meg a félszenilis anyja, aki bármikor feldobhatja a pacskert, de az se túl kellemes, hogy most már van egy pénzéhes vidéki riherongy, aki hátulról uszítja ezt a hülyét.
Szóval ha nem lesz otthon a tulaj lakbérfizetés napján, akkor otthagyom a pénzt és a számlát meg nem. Akkor azon fog kiakadni; és szervezhetjük meg, hogy mikor adjam át a számlát (és töltsük ki az adásvételit), és volt már, hogy este 9-kor hívott vissza, hogy OK a bojler javítása (még tavasszal) – szóval maradjak fent késő estig, vagy várjak X napig, míg ráér a fickó. De önmagában legjobban attól a jelenettől parázok, hogy ha rájön, hogy az én nevemen van a számla, és akkor műsorozni fog.
Na persze nagyon remélem, hogy ez az egész inkább csak az én idegeskedésem, és bárcsak úgy alakulna ez a dolog (is), mint pl. a varratszedésem 13 éves koromban, amitől annyira féltem, hogy aznap többször is hánytam, aztán mikor sor került rá, szó szerint észre sem vettem, hogy megtörtént. Nagyon kívánom, hogy most is ez legyen!!
Természetes, hogy ez az egész pont a háromnapos hétvége előtt, Halloweenkor kellett hogy bekövetkezzen, ami a második kedvenc ünnepem a karácsony meg a születésnap után. Úgy rákészültem, hogy fogok pihenni és ünnepelgetni, erre jött ez. Annyira kiakadtam ezen a dolgon, hogy már az is megfordult a fejemben aznap, hogy este beveszek egy Seduxent, de leállítottam magam. A Sedu marha sokára ürül csak ki a szervezetből, és plazmát akarok adni belátható időn belül, aztán meg végül is még nem TÖRTÉNT semmi. Ha – neadjisten – történne valami nézeteltérés vagy vita, amitől joggal bukhatok ki, akkor beszedhető egy Sedu – mondtam magamnak szigorúan – de addig csak ne pazaroljuk a szintetikus nyugtatókat. Így aznap csak valami szunyateát ittam, másnap pedig, Halloween napján, nem mentem esti sétára, hanem helyette futottam két szigetkört (10,6 km), magamhoz képest egész gyorsan, utána pedig az Álmosvölgy legendáját néztem egy pohár forralt borral.
Most itt a hosszú hétvége, amire több programom is van, de az egészet átfesti a hétfő miatti nyugtalanság; meg kell írnom azt az adásvételi szerződést, és állítgatni az álláskeresős portálon, szóval, nem a legkellemesebb kikapcsolódás lesz :-/
… Viszont jó is van ebben, kétségbeesett hangulatomban elkezdtem megnézni a Watchment, amit évek óta nem láttam, mert kell hozzá egy komor alaphangulat, na ez most megvan. És a film még most is rohadtul jó (eredeti nyelven nézem), szóval ez legalább jó :-) Meglátjuk, használ-e.
