Túl vagyok a bojlerszámlás/adásvételi szerződéses lakbérfizetésen. (Meglepő módon, lakbéremelés most nem volt :-D)
Mondanom sem kell, mennyire ideges voltam egész nap, sőt az előtte lévő háromnapos ünnepet is jól tönkretette az idegeskedés.
Bár igyekeztem küzdeni ellene, de totál stresszben voltam, reszkettem, vert a szívem meg minden. Már eleve ott volt az a probléma, hogy maga a tulaj legyen ott, hogy aláírhassa azt a tetves szerződést. Ezért sms-t terveztem írni neki a nap folyamán, de már ettől is a frász tört… Írok neki, hogy személyesen akarom átadni a számlát, mire megkérdezi, hogy miért? Vagy közli, hogy hát sajnos ő nem lesz otthon. Akkor új időpontot kell szervezni, és épp eléggé örültem volna, ha ezen a napon túl leszek az egészen.
Végül erőt vettem magamon és írtam neki, és vissza is írt elég hamar, hogy otthon lesznek, várnak. Na hálistennek! Szóval ő is otthon lesz. Ez jó, mert ő kell, és a többesszám még jobb, mert akkor lesz még valaki ott, ha netán kiakadna, hogy mért az én nevemre került az a számla annak idején stb.
… Szó szerint imádkoztam a nap folyamán, hogy csak essek túl rajta, csak menjen simán és gyorsan minden! Fogadalmat is tettem, miszerint ha ma túlleszek rajta, és baj nélkül, akkor 1., végig gyalog jövök haza egyik nap, 2., három napig nem eszem édességet, és 3. benevezek a jövő tavaszi Vivicittára :-) - Hála a jó égnek, azóta a gyalog hazajövés és a Vivicittá-nevezés már megvolt, és 2. napja nem ettem édességet :-)
Még aznap Öcsém felhívott napközben és végigvettük a pontokat, hogy miből lehet probléma délután. Ez nagyon jól jött, mert inkább legyek felkészülve fölöslegesen minden helyzetre, mint hogy ott essek pofára. És azért is jól jött, mert Öcsém megtalálta a választ az egyik legnyugtalanítóbb kérdésre, miszerint mi van, ha a tulaj rákérdez, hogy miért nem az ő nevére került a számla ÉS miért nem írtam már akkor szerződést róla, mikor ő azt részletekben kifizette nekem? Hát azért – mondta Öcsém – mert hiszen két év garancia van a nyavalyás bojlerre, és ha netán szükség lenne rá, kell a számla, kell a jótállás; teljesen logikus, hogy a számla az én nevemen van, hisz a bojler fel van szerelve, hozzám jön a szerelő, és én tudom igazolni, hogy én vagyok az az ember, akié a számla… Ez megnyugtatott, mert ezt tartottam az egyik legkockázatosabb kérdésnek. (Hisz noha a tulaj letörlesztette nekem a bojler árát, de arról hivatalos papír nincsen. Szóval papíron az enyém a bojler. Amíg nem írunk adásvételi szerződést.)
Délután némileg nyugodtabban mentem haza a pénzért, papírokért, és fordultam vissza. Még a lépcsőházban is olvastam a jegyzeteimet, amiket az Öccsel való telefonbeszélgetéskor készítettem :-) Egyrészt jó érzés volt ez a biztonságos háttér, másrészt nyomorult egy érzés volt, hogy Öccs támogatására van szükségem, mert akkora lúzer vagyok amúgy; de ezt elhessegettem és arra koncentráltam, hogy túlessek ezen a szitun.
… A biztonság kedvéért szóltam vagy négy embernek, hogy ma megyek lakbértfizetni és mi várható, arra az esetre, ha a tulajnak felrobbanna az agya a helyzettől :-D Mert akkor meg tudom mondani neki, hogy „nagyon sokan tudják ám, hogy most itt vagyok!” Talán túl sok thrillert nézek…
Maga az esemény elég gyorsan lezajlott és utána szidtam magam, hogy hagytam tönkretenni egy háromnapos hétvégét az idegeskedéssel. A tulaj otthon volt, sőt a mutterja is, mikor odaértem, bár a mutter nem sokkal később elment valahová. Először a lakbérfizetéssel kezdtük. Mondta a tulaj, hogy a NAV most mittudomén, hány évre visszamenőleg bekérte a mi elszámolásainkat, ezen én őrülten csodálkoztam, mert azok csak sima A/4-es lapok, még aláírás sincs rajtuk, csak az összegek meg hogy mikor fizetek legközelebb. Ez elég a NAV-nak?! Akik máskor az ükanyám leánykori vércsoportját is bekérik?! Na hát mindegy, de a bojlerszámla is ezért kell, hogy megnézzék.
Mikor fizettem és egyeztettük, hogy decemberben mikor jövök, mondja ám a tulaj, hogy kedd-szerda-csütörtökön nem ér rá, mert tanfolyamon van, ugyanis (most tessék megkapaszkodni): villanyszerelőnek tanul.
… Ha nem izgultam volna annyira, vadkanszerű horkantással röhögtem volna fel, mivel semmi sem áll távolabb ettől a szerencsétlentől, mint a villanyszerelői – vagy bármi fizikai –szakma. Azonnal tudtam, hogy a nője vette rá. Nyakába vette ezt a balféket a pénz miatt, és most nekifog, hogy „embert faragjon belőle”, például szerezzen valami jól fizető szakmát.
Mondjuk a nő sem valami agyas, hisz a villanyszerelés árammal jár, az meg veszélyes, pláne egy ilyen szórakozott balféknek. Lehet persze, hogy már eleve az örökségre hajt.
Mindez úgy 0,5 mp alatt szaladt át az agyamon, de egy szót sem mondtam ki belőle.
Na, aztán jött a bojlerszámla. Kezdtem gyengéden, de határozottan elővezetni, mint egy gyógypedagógus, hogy bizony a számla az én nevemen van – ezt könnyed kacagással, nehogy már ettől bedühödjön – na de semmi gond, van megoldás.
Ekkor megszólalt a kaputelefon. A nője volt. Bazzeg, annyira tudtam, hogy idecsődíti a nőjét is… Mama elment, hát legyen itt valaki, aki megvédi szegény Töhötömkét. Én is magammal hozhattam volna Fatert vagy Öcsémet, vagy legközelebb bérelek egy kétméteres testőrt.
Amíg a nő feljött, én elmagyaráztam a tulajnak az adásvételi szerződést, hogy miért kell, és hogy tök egyszerű, és hogy simán a neten találtam, és hogy könyvelő javasolta az egészet (hát jó, Öcsém javasolta, de Öcsém ismer könyvelőket és biztos, hogy azok is ezt javasolták volna) – úgyhogy odaadom a számlát, csak írjuk alá szépen ezt a szerződést. Ja és persze kellenek a tulaj személyes adatait, amiket én nem tudok, így azt kipontoztam a szerződésben.
Na, ekkor kezdett gondterhelt lenni a tulaj feje. Szerződés?! De minek? Elég, ha megmutatjuk a számlát a NAV-nak, sőt egy fénymásolat is elég lenne. (A fejemet vertem a falba, hogy a számla fénymásolatát, azt persze nem hoztam most magammal, különben csont nélkül odaadnám neki és kész vagyunk.)
A tyúk közben felért és odaült az asztalhoz ő is. A Múmiából az arab börtönigazgatóra kellett gondolnom, aki részesedést kapott, és ezért elkísérte a főszereplőket Hamunaptrába, mondván: „Vigyázok a befektetésemre, csókolom!”
Persze a tulaj rögtön szaladt a nőhöz. Hát nézd, Gizi, a Macska azt akarja, hogy vegyem meg tőle a bojlert. Én meg mutattam a nőnek is a szerződést, meg hogy dehogy kell megvennie a bojlert a tulajnak, hisz már kifizette, most csak lepapírozzuk a tényeket – a nő közben csak mosolygott elnézően, mintha hülyegyerek volnék, és az óvodás rajzaimat mutatnám neki –, benne van, hogy részletekben már kifizetésre került, minden tök zsír benne. Pontról pontra végigmutogattam a tulajnak, hogy mi van benne. Full egyszerű szerződés egyébként, a vevő és eladó adatai, aztán hogy mi a tárgy (bojler), eladó eladja, vevő megveszi, csók, puszi, pá.
Hát a tulaj még értetlenkedett kicsit, én meg egyszerre megnyugtató és buzdító hangon beszéltem hozzá – a végére már úgy éreztem magam, mint valami biztosítási ügynök: „De csak írd ezt alá, meglátod, nagyon jó lesz neked!”
Végre aztán hozta a tárcáját, hogy kiírhassuk belőle a személyes adatait. Utólag belegondolva, lehet, hogy ezen volt fennakadva: úúúúúúristen, most akkor az én birtokomba kerülnek a személyes adatai! De mutattam rögtön, hogy nézd, az 1. pontban pedig ott vannak az én személyes adataim.
Akkor nagy nehezen kitöltöttünk egy példányt és aláírtuk mindketten, ezt én eltettem magamnak, a másik két példányt csak aláírtam, töltögesse ő ki, ha akarja. Háromszor elmondtam neki – mert kétszer rákérdezett – hogy egy példány az enyém, egy az övé, egy a NAV-é, ha kell nekik. Ezt is ötször elragoztam a legmegnyugtatóbb hangon (Mrs. Davis az Agymenőkből: „De én megnyugtató, személyzetis hangon mondtam" :-): hogy ez az egész csak arra kell, hogy a NAV-nak megfeleljen, mert mi van, ha az én nevemre kiállított számla nem jó nekik; nekem pedig azért kell szerződés, hogy ha a garancia alatt szerelő kell, akkor megindokoljam a szerelőnek, hogy miért csak a számla fénymásolata van nálam.
De nem látszott sokkal nyugodtabbnak a faszi; ez még nálam is jobban fel tudja idegesíteni magát apróságokon. Úgyhogy elfelé menet igyekeztem vidámnak és könnyednek hangzani, érezze, hogy ez csak egy említésre sem méltó kis apróság, semmi komoly, nyugodjon meg szépen, decemberben találkozunk…. De ahogy kiléptem a lakásajtón, hallottam, hogy beszélnek a nővel (jó, persze, mit vártam, hogy síri csönd lesz?), és ahogy az utcára értem, megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta, de ugyanakkor idegesség is fogott el.
Mér nem hoztam el a számla másolatát, ha az is elég, simán itt hagytam volna és kész, nincs ez a hülye jelenet. Meg aztán nagyon aggódtam a tyúk miatt. Olyan sunyin mosolygott. Tudom, hogy mikor először láttam, még egész szimpinek tűnt, de azóta – az esküvőjük után tök kevéssel, mit ad isten – hirtelen bejött egy tízezer forintos lakbéremelés, tiszta véletlen nyilván… Szóval most már nem igazán szimpi. Elküldi a tökéletlen fasziját villanyszerelőnek, az eszem áll meg, csak hogy több pénze legyen, nem ám túlórázna vagy plazmát adna, nem, a hülye pasiját tolja.
Az a rémes gyanúm, hogy a nő valahol belül az ürügyet keresi, hogy engem kipöccintsen ebből a jó kis kecóból és valami sokkal többet fizető, avagy rokon embert ideköltöztessen. És a zakkant tulaj meg most teljesen ki van akadva, hogy én egy szerződést írattam alá vele. Noha nem arról szól a szerződés, hogy minden ingó és ingatlan vagyonát azonnal átruházza rám, vagy hogy lemond mindkét veséjéről, hanem kurvára egyértelmű és semmiféle kötelezettséggel nem járó dolog, de akkor is, egy szerződést!! Vannak emberek, akik az ilyesmitől frászt kapnak.
Szóval összességében simán lezajlott az esemény, de sajnos nem éreztem azt az isteni megnyugvást, amit szerettem volna. Nagyon nem tetszik nekem ez a mohó nő, és félek, hogy a sátáni Szerződéssel, fúj, a tulaj amúgy is hülye agyát esetleg könnyen a „rúgjuk ki a Csendes Macskát” irányba tereli.
Jobb volt, amíg csak a mutterja volt, mert az bír engem és kb. az én véleményemen van, illetve le tudja csitítani a faszit. De most mit tegyek, lőjem agyon a nőt távcsöves nagybőgővel? Az sem az igazi, akkor visszakerülnénk a startvonalra, maradna a tulaj meg a százéves anyja, aki egyszer majd feldobja a pacskert és akkor meg félő, hogy a tulaj becsavarodik vagy legalábbis a vigyorgóba kerül néhány hónapra, ami alatt senki nem fizeti a közüzemi számláimat, és kikapcsolják a gázt meg a villanyt.
Szóval most én is idegeskedem – megint –, bár nem annyira intenzíven, mint egy hete. Jó lenne, ha a decemberi lakbérfizetés most már teljesen simán zajlana és semmiféle rendkívüli esemény vagy változás nem lenne, mert a tavalyi ünnepeket is egy stresszben töltöttem ilyesmi miatt.
… Most már eltelt pár nap és azóta megint kicsit nyugodtabb vagyok, de azért az idegeskedés mélyen itt van bennem. Próbálok arra koncentrálni, hogy ez a tulaj meg a tyúkja nem 0-24-ben velem vannak elfoglalva, én csak az életük egy kis szelete vagyok, és valószínűleg inkább a váltóáram meg az egyenáram köti le őket, meg a többi marhaságuk. De akkor is, nagyon nyugtalanít, hogy ilyesmik zajlanak kvázi a fejem fölött. Ilyen jó lakást ilyen még mindig nem drágának számító bérért elbukni egy idegbajos tulaj meg a mohó tyúkja miatt, azt nagyon utálnám. Megpróbálok nem erre koncentrálni, nehogy bevonzzam a gondolataimmal :-D Másnap például elmentem futni a Szigetre, noha épp esett, de muszáj volt levezetni a feszkót és jó is volt.
Ha fejlemény lesz, az is leírom majd.
