A Halloweent nagyon szeretem, hangulatát tekintve a második kedvenc ünnepem. Sőt egy szempontból a szülinapnál is jobb, mivel szülinapkor iszonyatos hőség szokott lenni, míg halloweenkor ez nem jellemző :-D
Szeretem ezt az időszakot is – ahogy már asszem többször írtam –, őszi idő, de még napsütés is van, de már csípős reggelek és hűvös esték, de be lehet fűteni és így sokkal elviselhetőbb, mint nyáron a meleg. Októberben megjelennek a halloweeni dekorációk az üzletekben, töklámpás, őszi falevelek; egyébként is imádom ezeket a vicces/ijesztő szimbólumokat, élén a töklámpással, boszorkánnyal, kísértettel, fekete macskával. Mivel november 1. munkaszüneti nap, Halloween pedig rögtön előtte van, ezért még a pihenéssel is összefügg, ami még jobbá teszi.
Vannak ilyenkorra kialakult szokásaim, amiket ha lehet, követek :-) Például Halloween estéjén szoktam egy nagyot sétálni a városban, cél nélkül, csak úgy, hogy ha jönnének kísértetek, lássam őket, meg beszívni a hangulatot. Tavaly ez elmaradt, mert akkor volt a rémes orrmelléküreg-gyulladás gyanús megfázásom. És idén is elmaradt konkrétan Halloween estéjén, mert aznap futottam 10,6 km-t a Szigeten.
Idén persze stresszesebb volt ez a pár nap a hülye bojlerszámla-baromság miatt, de azért igyekeztem kiélvezni. Például már korábban megterveztem, hogy halloweeni jellegű-témájú filmeket fogok nézni, aminek a csúcspontja pont október 31-én majd az Álmosvölgy legendája lesz, ami hangulat szempontból mindent visz. Ez volt a sorrend: Watchmen először (mert az a legnyomasztóbb), következő nap Hétköznapi vámpírok (ami ugyan vicces, de az is olyan éjszaka játszódó, sötét látványvilágú film), utána Napos oldal (van benne Halloween), utána Addams Family 1. és másnap a 2. (mert azokat imádom), és utána az Álmosvölgy.
Ezt a sorrendet végül nem sikerült tartani, mert akkor már napokkal előbb el kellett volna kezdeni és valahogy sose jött össze, főleg hogy a Watchmen olyan állati hosszú, főleg egy munkanap után. Aztán meg jött a bojleres idegeskedés. De végül október 31-én, miután futottam erős két kört a Szigeten, azért elővettem az Álmosvölgyet és megnéztem, egy macskagyökér tablettával és forralt vörösborral, mert ehhez a filmhez és az őszi hangulathoz passzol a vörösbor, de az alkoholt már nemigen bírom, így felforraltam.
Egyébként minden évben – ha nem vagyok megfázva – ki szoktam menni a Hősök terére a Töklámpás Fesztiválra, amit a Halloweenhez legközelebbi szombaton szoktak tartani, most október 26-án volt. Akkor még nem írt sms-t a tulaj… Így boldogan kimentem, vittem egy konzervet, mert a töklámpásokon kívül mellesleg élelmiszergyűjtés is folyik ilyenkor.
Mivel két éve iszonyú hideg volt és majd’ megfagytam, most jól felöltöztem pulóverbe, sálba, talán még kesztyűt is vittem, ehhez képest most majdnem 20 fok volt és szinte melegem volt. De a töklámpások isteniek voltak és nagyon fantáziadúsak, az esti, kivilágított Hősök tere pedig roppant hangulatos. Kétszer körbejártam a teret – csak ne lettek volna olyan sokan! –, bedobtam a dobozba a borsókonzervet és hazajöttem, a Deák térig gyalog.
November 1-jén, ami péntek volt, megnéztük a Drakulics elvtársat Faterral, ez is kellemes kis film volt. Bár ezt-azt én máshogy csináltam volna, de azért nagyon meg voltam elégedve. Azon a napon pizzát is rendeltem és az volt a főétel, ez már előre el volt döntve, hisz pizzát csak ünnepi alkalmakkor fogyasztok. Most is isteni volt :-) És végül ezen az estén tartottam meg a „szokásos” halloweeni sétát, csak úgy a belvárosban, kb. másfél órát tartott és igen jólesett, főleg így a téli időszámításban, amikor 17.00-kor már simán sötét van.
A Watchment mégiscsak elkezdtem nézni péntek délelőtt, és szakaszosan, de végignéztem, így a hossza is tűrhetőbb volt. Illetve, nekem nem is hosszú az a film, kivéve ha munkanapon nézném. Most megint rájöttem, milyen zseniális film, és milyen okos voltam, hogy a képregényt is megvettem, ami komoly irodalmi értékkel bír, a film pedig jóformán kockáról kockára tükrözi a képregényt. Egy csomó mindent már el is felejtettem belőle, mert évek óta nem láttam/olvastam (most majd újra is fogom olvasni!). A temetői jelenet a Komédiás sírjánál például egyszerűen tökéletes…. És akkor is, most is Rorschach a mindenekfeletti, kedvenc képregény-karakterem, semmi Marvel vagy DC vagy egyéb szereplő nem múlhatja őt felül, egyszerűen hihetetlenül zseniálisan van megírva, eljátszva; felülmúlhatatlan.
Mivel nemcsak Halloween volt, hanem halottak napja is, így a temetőbe is kimentem szombaton. De bevallom, hogy nem annyira a halottaimra gondoltam. Illetve, rájuk év közben is eleget gondolok, nem hinném, hogy egy bizonyos napon direkt erőltetve kellene rájuk gondolni.
A Farkasréti este 8-ig volt nyitva, én direkt úgy mentem ki, hogy már alkonyodjon. Voltunk már így, késő délután, és hihetetlenül szépek voltak a mécsesek fényei. Hát most ugyanez történt. Elmúlt már 16.00 óra, mire kiértem, és alkonyodott, mire a temető főútjához értem. Kb. háromnegyed órát bolyongtam. Konkrétan egyik családi sírhoz sem mentem el, egyrészt mert sötét volt és a temetőben nincs közvilágítás – miért is lenne –, másodszor, mert teljesen pontosan nem is tudom a helyüket… De azért gondoltam a halott ismerősökre és rokonokra, mármint akiket szeretek. Főleg Endrére gondoltam, és hogy mennyire tetszene neki Zétényke, ha ismerné. Aztán gondoltam még a nagyszüleimre is, akik már mind meghaltak. Nagyinak én voltam a kedvenc unokája, és ő halt meg a legkorábban – még csak 15 éves voltam – és most elgondoltam, mi lett volna, ha él még tíz vagy akár húsz évet? Mármint, szerényen a saját szempontomból… Kevés ember van, akiknek én vagyok a kedvence, vagy különösen szeretnek, vajon mennyivel lett volna jobb az életem, ha még egy ilyen ember benne van egy kicsivel tovább? Szerintem jólesett volna nekem egy ilyen támogató jelenlét mondjuk a húszas éveim elején is. De hát a csontrák már csak ilyen :-(
És a házsongárdi temető is eszembe jutott, amit Kolozsváron láttunk, és fantasztikusan szép volt.
Vasárnap délután az ősöknél voltam családi ebéden, és viszonylag korán hazasiettem, mert a Nesbo-krimiből már csak kb. 150 oldal volt hátra és úgy döntöttem, még aznap kiolvasom. Azt ugyanis nem írtam eddig, hogy ezekben a napokban végig a Kést olvastam, ami elég sajátos aláfestése volt ennek a hétnek, aki elolvasta már, érti :-) Az utolsó 150 oldalt még vasárnap este le akartam gyűrni. Elég gyorsan olvasok, és azt nem tűrhettem, hogy egy izgalmas krimi utolsó oldalait hétfő reggel olvassam, a HÉV-en vagy a villamoson, vagy stikában előrántva a munkahelyi íróasztal fiókjából, kockáztatva, hogy valaki feltépi az ajtómat és lebuktat. Úgyhogy vasárnap este hazaértem, betelepedtem a fotelbe, és aznap este se filmet, se semmi mást nem néztem, csak olvastam, mint a gép. Nem is volt olyan vészes, este nyolcra végeztem a könyvvel és csak néztem ki a fejemből, hogy mi van???! Pedig így utólag annyira egyértelmű volt és annyira minden ott volt a szemem előtt… :-D
Még a Hétköznapi vámpírokat is megnéztem a hétvégén, nagyon vicces és aranyos volt. Új-zélandi vámpírfilm. Vagyis paródia. Szóval szétröhögtem magam :-D
Ja, mivel a halloweeni dekorációkat is imádom – töklámpás, szellem, boszorkány…. – ezért már hetekkel korábban benéztem az összes partiboltba, tervezve, hogy veszek valami jópofát. De ezek mind kurva drágák voltak, főleg a plázákban. Így a jól bevált Képesboltba mentem, ahol vettem egy kicsi töklámpást, matricákat meg egy „hógömböt”, egész olcsón, és mégis megteremtettem a halloweeni hangulatot…. És a Yamunában még halloweeni fürdőgolyót is vettem, amit aztán – miután már túl voltam a novemberi lakbérfizetésen – el is fürödtem a kádban. Előtte nem mertem volna, babonából.
