Nem tudom, mi van most, de már a harmadik hétfőm alakul máshogy (= rosszabbul), mint ahogy terveztem!! Remélem, nem lesz ez egy tendencia, mert jövő héten meg lakbérfizetés lesz hétfőn, amikor végképp nem akarok semmi kellemetlen meglepetést.
Két hete volt, amikor sehogy nem bírtuk Orsival összehozni a találkozást egész nap, és majd' felrobbantam a dühtől.
Múlt hétfőn még mindig szar volt a hasam és rémesen fel volt fújódva a bélésem, de úgy, hogy alig ettem, mert két falat is kővé vált és megdagadt a gyomromban. Mikor már két órája nem ettem semmit, a vécében megrökönyödve láttam, hogy ennek ellenére szegycsonttól szeméremcsontig úgy kidagad a hasam, mintha tíz pizzát ettem volna meg és öt liter vizet ittam volna rá.
Ezért eleve egy vacak nap volt, még a kávé sem hatott, végig csak szenvedtem. Rákerestem, hogy mit lehet tenni puffadás ellen lehetőleg házilag, és megtaláltam a szódabikarbónát, meg hogy ne együnk fehér lisztet és lassan rágva együnk stb. Így hazafelé vettem Espumisant, de szódabikarbónát is kajáltam. Másnapra aztán tényleg jobb lett, távoztak a gázok – na, ez meg más okból volt kellemetlen :-D – és a kávé is hatott, tiszta energia lettem tőle.
Ja, amúgy ez a második hétfő még azért is sikerült félre, mert gondoltam, akkor most visszaadom Orsinak meló után az állatkerti belépőket, hogy legalább azzal ne legyen több gond, erre Orsi írt, hogy ő ma nem megy be, mert nincs jól. Fasza!
Na de aztán megoldottuk másik napon.
Most hétfőn pedig bejelentkeztem plazmaadásra, ahol már jó rég nem voltam, és nem árt az a kis pénz karácsony előtt, meg fura módon hiányzott is, hogy tű legyen a vénámban :-D Futottam vasárnap (most először téli szerelésben!), és sok vizet ittam, hétfőn dettó, félóránként jártam pisilni, indulás előtt betoltam egy adag izsópfű teát, aztán uccu!
Szépen odaértem, bejelentkeztem, aztán mikor a recepción mérték a vérnyomásomat, csóválta a fejét a srác, hogy ajjaj, ez csak 97/valamennyi. Micsodaaa?! Hát mire való a rohadt izsópfű, meg az egész napos folyadékivás, meg a tegnapi futás?!
Na de nem baj, gondoltam, mire bejutok a dokihoz, már feljebb megy és kóser lesz. Be is mentem az orvoshoz, ő meg is mérte a sajátjával, erre 85/valamennyi lett. Na ez tutira kizárt, szerintem vissza van állítva az a vérnyomásmérő, hogy a magas vérnyomású többségnek kedvezzen ;-) Mondta is a doki, hogy én biztos semmin nem idegesítem fel magam.
Kis híján sátánian felkacagtam, hisz kb. mindenen felhúzom magam, de a vérnyomásom mégis mint egy hulláé.
Abban maradtunk, hogy kiülök a váróba, iszom, pihenek, aztán majd újra méretem. Ez meg is volt, újra mérte a recepciós, de megint 97/valamennyi lett! Egyszerűen nem hittem a szememnek, és kurva dühös voltam. Gondoltam, most vagy ad valami vérnyomásemelő cseppet a doki, vagy lépek innen, ekkor már negyedórája tökörésztünk, nincs nekem erre idegem… Azt is javasolta a recepciós, hogy ne csak üljek, hanem sétáljak, lépcsőzzek. Na hát én ezt nem szeretem. Moziba nem beszélgetni járok, futókörre nem telefonálni járok, plazmaadásra nem sportolás miatt járok.
Visszatértem a dokihoz, de gondolatban már elengedtem ezt a mai plazmaadást, de rohadt dühös voltam, még jó, hogy konkrétan nem lehettem mérges senkire, csak a saját szervezetemre :-D A doki megint megmérte, most meg 65/valamennyi lett, ekkor már ezer százalékig biztos voltam benne, hogy vagy rossz a gépe, vagy direkt vissza van állítva. Egyszer volt már életemben 70/60 a vérnyomásom, de akkor hordágyon feküdtem a Karolina úton, véradás után, félig eszméletlenül. Míg most királyul voltam és full éberen.
Szóval ezek után leléptem, mondtam, hogy majd telefonálok. De hát hogyan is telefonálhatnék, hogy lehetnék biztos benne, hogy majd a jövő héten vagy két nap múlva normális lesz a vérnyomásom?! Mi a francot csináljak vele? Igazán épp eléggé fel tudom húzni magam, és ez sem elég? Viktor-fotókat nézegessek plazmára jövet? Fúj, annyira azért nem kell a pénz…
Kiviharzottam, szerencsére még az utcán eszembe jutott, hogy a volt munkahelyem itt van a közelben – pont ezért járok épp ide – és Orsi ott van, így felhívtam, hogy hozza le az új Nesbot, ha már így alakult, és akkor nem kell összeszerveznünk még egy napot (a Nesbot Öccsnek viszem a hétvégén).
Úgyhogy Orsival legalább összefutottunk és dumáltunk tíz percet, csak én időben odaértem, ő meg természetesen késett, mint mindig, így összetalálkoztam több volt kollégával is, holott egyet sem akartam látni.
Szóval ilyen bénán alakultak mostanában a hétfőim, sosem úgy, ahogy elterveztem, hanem direkt rosszabbul. Kivéve az e heti Nesbos fordulatot Orsival. Mivel jövő héten meg lakbérfizetés, kurvára nem szeretném, hogy akkor is valami nem várt faszság üssön be, nem akarok a sorsnak tippeket adni, de pont elég ötletem van, hogy mi alakulhat félre, szóval most erősen koncentrálok, hogy menjen szépen minden normálisan és legyek túl rajta hamar és simán, mert utána már csak néhány hét meló, aztán összefüggő 12 nap pihenés!!! Alig várom! Nagyon rám fér már…
