Boldog új évet mindenkinek! :-) Egyben itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkit óva intsek a Macskák filmváltozatától.
A december 30-31-i napok nagyon gyorsan elteltek, és belül egy merő kétségbeesés voltam, hogy már megint hogy repül az idő, egyszer csak január 2. sötét hajnala lesz, amikor az ágyam szélén ülök és azon töprengek, hogy a fenébe szállt el ilyen hamar a téli szünet… Ezért igyekeztem ezt a két napot lehetőleg még kihasználni.
Hétfőn először is megírtam az észak-koreai posztot, utána pedig mentem a Sugárba, ahol jegyem volt a Macskákra. Először anyámmal akartuk nézni, de ő folyton tologatta, aztán Katival, de ő meg nem ért rá hétfőn, én pedig túl akartam esni rajta, és a hét további részében már én nem érek rá.
A Macskák annyira szar volt, hogy azóta is a hatása alatt állok. Pedig amúgy imádom a Macskákat, a magyarországi ősbemutató óta, amit akkor nem láttam („nem gyereknek való”), de az ősök megvették a zenéjét bakeliten, és kívülről fújom. Később megvettem magamnak CD-n is, és mikor már „elég nagy” lettem, háromszor is megnéztem a Madáchban. Persze az már nem az első szereposztás volt, de még így is jó.
Ehhez képest a mozifilm, te úristen… Az egy dolog, hogy a macska-ember hibridek ijesztően néznek ki, mert hogy is lehetne normálisan megcsinálni, hogy emberi balettmozdulatokat tegyenek, és a színészek arca látsszon, de mégiscsak macskák legyenek. De ez volt a legkisebb baj.
A zene is nagyjából jó volt – ezt el is vártam volna –, de még ezt is sikerült elcseszni, beleraktak egy új számot, ami tök nem passzolt a musicalbe, illetve egy-két számnál, esküszöm, a Madách zenekara jobban nyomta a CD-n, mint a nagy hollywoodi filmesek. No de még ez is úgy-ahogy elviselhető volt.
De a film szinkronos volt, ami hülyeség, hisz alig 6-8 mondatot beszéltek benne prózában. Szereplőket b*sztak el teljesen – pl. Mister Mefisztulész a filmben valami ijedt arcú, szerelmes ginmazistagyerek lett, ami tökéletesen karakteridegen. Ben Mickering és Mindlevery tök gyengék voltak, főleg éneklésben. A Gimb-Gömb macskáról ne is beszéljünk – azt a szerencsétlen Rebel Wilsont amúgy is rühellem –, de mikor lecipzározza a bundáját??... És az még csak a 2. szám volt… Grizabella igen jó lett volna, de mindig mikor énekelt, folyt az orra, ami természetes, ha az ember átéli és sírva énekel, de könyörgöm, ez egy mozifilmben olyan rémes és gusztustalan, hogy nem bírtam nézni, az ő dalainál konkrétan a vászon felső sarkát néztem, nem igaz, hogy CGI-vel ezt nem lehetett volna korrigálni.
A kézikamerás felvételek is idegesítőek voltak, mivel egy színpadi darabról van szó, inkább a teljes egészet kéne látnunk, mintsem egy-egy színész pofáját közelről, pláne hogy macskaszőr borítja, szóval, inkább ne is látnánk… De ez még hagyján, de ráadásul fontos dolgokat változtattak meg/hagytak ki.
Például Old Csendbelennt Judi Dench játssza. De MIÉRT?! Nőként, sőt, feministaként is tele a tököm azzal, hogy újabban átestünk a ló másik oldalára a filmekben, és ahogy régen mindenhol csak fehér férfiak szerepeltek, úgy most mindenhol csakis nők/melegek/színesbőrűek. Miért kell férfi karaktereket nőknek játszani? Nagyon-nagyon szeretem és tisztelem Judi Dencht, de ez rohadt nagy melléfogás volt.
A színházi macska Ian McKellen volt, akit szintén nagyon, de nagyon szeretek már nagyon régóta, így szemet hunytam minden más felett és egyszerűen örültem, hogy látom. Csakhogy a színházi macska dalában van egy nagyon hosszú „flashback”, amit a Madáchban szépen végig is lehetett nézni.
Hát ez a filmből úgy kimaradt, mint a szar, pedig nagyon vártam! :-( Asszem, itt kezdtem komolyan berágni.
A helyzet egyébként minden dallal egyre csak romlott. Még Idris Elbának örültem nagyon, hisz nála szexibb pasi nem is volt a filmben, és tényleg jó is volt, csak emlékeim szerint McAvityt felrobbantják a darabban (legalábbis a Madáchban mindháromszor ez történt), itt pedig nem. Miért??
Grizabella új életet kap, amiről már gyerekkoromban is tudtam, hogy gyakorlatilag meghal (aztán majd szépen feltámad), itt dehogyis volt így, beszállt egy léghajóba, és emelkedett felfelé, és még az utolsó jelenetben is mutatják, hogy javában él. Édes istenem…
No de a legdurvább az volt, amikor a végén Old Csendbelenn szólóját elénekli Judi Dench. Ezen egyszerűen behaltam. Ez egy kvázi operaénekesi szintű dal, mondanom sem kell, hogy férfi énekestől; most ehhez képest itt voltunk Judi Dench öregasszonyhangjával, azt hittem, ott ölöm meg magam. Annyira boldog voltam, mikor vége lett és nem kellett tovább szenvednem….
… Olyan lelkiállapotban jöttem ki a moziból, ahogy amcsi filmekben néha egyes pasik, akik befordulnak az első bárba és azt mondják a csaposnak: „Egy whiskyt, tisztán! Tudja mit, legyen kettő!” – Én ehelyett átmentem az Árkádba, és halat ettem a Nordseeben.
A hétfő további része aztán már jobban telt; vásároltam, vettem otthonra falinaptárat (évek hagyományai szerint kutyásat J), és sikerült megvennem az éves bérletet is. Igaz, azt csak a harmadik helyen, mert az első hely tele volt turistával, a Moszkván pedig a BKK irodában két alkalmazott volt, de csak egy fogadott ügyfelet (akik sokan voltak), a másik luvnya csak úgy ült a pultjánál egész idő alatt. A Délinél hálistennek nem volt senki, és így elintéztem egy perc alatt.
Este csirkés ízű chipset ettem, a fürdőkádban áztam, és utána – szégyen, de – beszedtem egy Stilnox altatót, amitől tényleg jól is aludtam. Szerencse, hogy a szünetben olvasott könyvek kárpótoltak a rettenetes Macskákért, ezen a napon például a Rosie-következményt olvastam, ami nagyon édes volt, utána pedig elkezdtem a Minden élő az ég alatt c. állatorvosos könyvet, ami abból a szempontból még édesebb, hogy állatok (is) szerepelnek benne.
Szilveszter napja kellemesen telt. Délelőtt tettem egy kört a városban, szokásom szerint. Most okom is volt rá, mert még ősszel vettem egy futókesztyűt, de otthon egyszerűen nem találom sehol, most télen viszont kellene – így a Decathlonban kezdtem futókesztyű-vásárlással. Érdekes módon szilveszter napján valahogy nincs ott olyan tömeg, mint karácsony előtt :-D
Aztán csak úgy sétálgattam a belvárosban. Terveztem, hogy iszom esetleg egy forralt bort (alapozásnak :-D), de a két kedvenc helyem már bezárt. Így csak bementem a séta végén a Westendbe, és vettem rúzst, meg a pakisztáni kajáldából egy isteni csirkés kajcsit, lepénykenyérrel, amit otthon együltő helyemben fel is faltam, mert már annyira éhes voltam :-D
Délután szunyáltam egy órácskát, hogy friss(ebb) legyek estére. Ébredés után megcsináltam a hagyományos Macska-salátát, és nekifogtam a sörözéssel kombinált filmnézésnek. Tudományos listát készítettem, ami szerint egy horror/thrillerrel 'kell' kezdeni. Tavaly ez A boncolás volt, de azon úgy féltem, hogy most inkább a Mi történt Baby Jane-nel?-t választottam. Ezt száz éve nem láttam és valami fantasztikus film, óriási alakításokkal, de kőkemény thriller, szóval, pont jól jött hozzá a 6 %-os Csíki sör. Nem értem, hogy Bette Davis ezért nem kapott Oscart; de Tolnay Klári, a magyar hangja is döbbenetesen jó volt. Éljen a klasszikus szinkron.
Ezután muszáj volt könnyedebb dolgokat néznem, így következőnek az Így neveld a sárkányodat karácsonyi kisfilmje jött, utána a Nyomás utána!, végül a Ne folytassa, felséget kezdtem el, de az már belenyúlt az éjfélbe, és mivel a Csíki sör után még egy barna Kozelt is ittam, már eléggé ki voltam ütve. Igaz, hogy a Kozel csak 3,8 %-os, de közben ettem egy csomó salátát és a végén komoly mennyiségű szaloncukrot, szóval a májamnak ennyi pont elég volt.
Így kb. 01.45-kor lefeküdtem, és 10.00-re állítottam be az ébresztőt, de a napsütés felébresztett, ezért már 8.30-kor fent voltam. Az év első reggelét igazi főzött kávéval kezdtem, utána sok csalán- és zsályatea, ami kissé méregtelenít, remélem :-)
Mérlegre nem mertem állni már jó ideje, de a rengeteg kajától és szaloncukortól érezhetően felment a súlyom, úgyhogy most szép fokozatosan következik a kalóriacsökkentés, ami már nagyon rám fér. És, sajnos, holnap már meló, de hálistennek csak másfél munkanap (csütörtök-péntek), ami még mindig sokkal elviselhetőbb, mintha hétfővel kezdenék!
Hétvégén pedig kimegyek Tesómékhoz, amit már nagyon várok; így kimondottan jól indul a január. Ja és a nap is süt :-)
U.i.: azt elfelejtettem írni, hogy szilveszter napján sms jött a Vérellátótól, hogy a pénteken adott véremet már kiszállították a kórházba. Szóval volt értelme ott rohadnom három órát! :-)
És írtam hevenyészett újévi fogadalomlistát, amin csak hirtelen jött apróságok szerepelnek, mint: új meló, húsvétig lefogyni 53 kg-ra, legalább havi 2x édességmentes nap, lakásban a rend (úgy-ahogy) fenntartása…
