A múltkori nagy kiborulás csak több nap után csengett le. Még hétfőn is sírógörcsöm volt reggel; kedden aztán plazmát adtam, utána beszedtem egy Frontint és a Más világot néztem, ezek így együtt jó hatással voltak. Mostanra már valamelyest összeszedtem magam, bár minden reggel Remotivot szedek (kivéve hétvégén, akkor orbáncfűteát iszom, ami ugyanaz).
Valahol jó érzés és megkönnyebbülés, hogy eldöntöttem, elköltözöm. Bár imádom a lakást, de a hátrányai most már egyértelműen meghaladják az előnyeit. Ezt most már tehát elfogadtam.
Ugyanakkor az új helyzettel új aggodalmak is jöttek. Például, a kaució kérdése. Annak idején az akkori bérleti díj kétszerese volt, amire rá is kérdeztem szerződéskötéskor, hogy mi lesz vele, mire az volt a válasz, hogy visszakapom vagy lelakhatom. Ehhez képest most megnéztem a szerződést, amiben az áll, hogy "visszajár".
De viszont én nem akarom visszakapni, hanem lelakni. Egyszerűen azért, mert totál tuti biztos vagyok benne, hogy nem fogják visszaadni. Csóró és feledékeny f*sz a tulaj, persze kizárólag ha a saját javáról van szó, lásd a múltkori közös költség-mizériát. Most ezek után mondjam azt nekik, hogy gyere el a lakásátadásra pénteken, és hozd magaddal a száztízezer forintomat? Kurvára nem fogja elhozni, az teljesen biztos. Vagy előadja, hogy „elfelejtette”, vagy nem is akar tudni róla, hogy valaha is létezett kaució; vagy kitalálja, hogy pont 110 rugó kárt okoztam a lakásban stb., a mesék száma végtelen.
Eleinte ugyan úgy gondolkodtam, hogy hagyom a fenébe ezt a kaució dolgot, gondolatban már rég keresztet vetettem rá, már csak azért is, mert a felét az öregasszony – aki haszonélvezőként a bérleti szerződést megkötötte – rögtön át is adta a jelenlévő ingatlanosnak, a bizniszért. Szóval az egyik fele rögtön elment, és fogadok, a másik felét is két héten belül elköltötték gyógyszerre vagy vallásos könyvecskékre. Szóval ez egy újabb ok, amiért nem fogják nekem visszaadni.
Erre javasolta Tesóm, hogy akkor lakjam le, vagyis a megemelt bérleti díjból fakadó különbözetet fizessem ki februárban, márciusban pedig semmit. Ez lesz a kaució.
Most tehát ez a terv, de emiatt is parázom. Így nem lesz ezeknek bevételük márciusban, és a 80 rugó az persze rettenetesen kevés, de majd meglátják, hogy milyen, ha még az sincs. Szóval, ahogy én ezt közlöm a februári lakbérfizetéskor, már előre tudom, hogy műsorozni fognak. És ha maga a tulaj van ott, akkor legalább túl leszek rajta – és Fater is elkísér –, de ha megint csak az öregasszony lesz ott, én otthagyom a felmondást és lakbér gyanánt az 50 rugót azzal, hogy márciusban egy kanyit sem fog kapni, akkor majd megint várható, hogy x nap múlva este nyolckor felhív, vagy ami még rosszabb, esetleg idejön és akkor műsorozik, amikor Fater nincs itt.
Magát a konfliktus gondolatát is gyűlölöm. Másrészt attól félek, hogy mittudomén, beperel; talál valami fasz ügyvédet, akivel teszem azt egy szektába jár, és az elvállalja az ügyét ingyen, és rám terhelik a kauciót meg ki tudja, milyen fantázia szülte károkat a lakásban (ezért merült fel a zárcsere ötlete is). Mondjuk Öcsém mesélte, mekkora macera volt, mikor ők próbáltak visszaszerezni pénzt egy csaló vállalkozótól, hogy előzőleg minden behajtási költséget – több százezer Ft – meg kellett előlegezni, tárgyalásokra járni, és csak évek múlva láttak valamennyi pénzt. Na most az én albérletem tulajdonosa végül is egy csóró fasz, hiába van két lakás a nevén, de effektíve a jövedelme nem lehet túl sok, csak annyiban különbözik tőlem, hogy ő nem munkával szerzi, hanem a csököttsége miatt kap segélyt, meg a lakbért az albérletemből.
Tehát ezért remélem, hogy nem telik nekik arra, hogy több százezer forintokat fizessenek az én kaucióm behajtásáért. Mert ha mégis, az nagyon aggasztana, láttam már pár letiltást meló közben, ahol az alapkövetelés 50.000.- Ft volt, de a kamat 235.000.-, plusz mindenféle költséggel együtt végül is 350.000.- Ft-ot hajtottak be az illetőn. – De mivel ezt meg kell előlegezni, hát remélem, hogy eszük ágában sem lesz eddig eljutni.
Ha viszont kifizetem a márciusi bérleti díjat, hogy nyugodtan alhassak, és ne izguljak a fentiek miatt, akkor meg az önbecsülésemnek lenne annyi. Mert akkor eljönne a kiköltözésem után a lakás átadása, amikor is kérném vissza a kauciót, amikor is a tulaj hantázna egy sort, hogy miért nem adja vissza, a sunyi nője pedig ott vigyorogna mellette a pofámba, és azt nehezen bírnám lenyelni.
Különben is, Öcsém azzal hatott rám, hogy az a 110.000.- Ft „egy komplett nyaralás ára!” Na ez győzött meg :-D
De viszont, ha az eredeti tervhez tartom magam, februárban felmondok, otthagyok 50 rugót és megmondom, hogy márciusban nem kapnak semmit, akkor újabb aggodalmak következnek. Ettől ugyanis berágnak, és még azt is kinézem belőlük, hogy amíg dolgozom, bejönnek a lakásba és elvisznek ezt-azt. Például a laptopot. Hogy az „jár” nekik a lakbér fejében. Megmagyarázzák. Ha a „nem kell befizetni” közös költséget is be akarják szedni tőlem, akkor ezek után szerintem simán belefér nekik egy laptop-lopás.
… Igaz ugyan, hogy a Bibliában benne van, hogy „ne lopj”, a tulaj meg ilyen szektás fazon, de hát ezek mindig megmagyarázzák, hogy ez most épp konkrétan miért nem vonatkozik rájuk, mint a KDNP-s politikusok a félrekúrást.
(Amúgy a bérleti szerződést átolvastam és ott áll az is, hogy a rezsi és a közös költség fizetése engem terhel, tehát, ha nem kell befizetni, akkor nekem nem kell, bekaphatják.)
Szóval felmerült bennem, és Tesóm is egyetértett, hogy ilyen aggodalmak ellen jó lenne egy ideiglenes zárcsere. Fater tart egy csomó zárbetétet és ki is tudja cserélni, hamar kicserélné most is, és a lakás átadása előtt egy nappal visszacserélhetné.
Másik ok, amiért felmerült bennem a zárcsere: lehet, hogy nem jönnének be a lakásba ellopni a laptopot, az ékszereimet vagy a futócipőmet, míg itt lakom, de mi lesz, ha kiköltözöm? Ha teszem azt elköltözöm vasárnap, de a lakás visszaadása csak csütörtökön lesz, akkor négy napig bejöhetnek a saját kulcsukkal, és mondjuk késsel összekaszabolhatnák a bútorhuzatokat, vagy csákánnyal szétvághatják a szekrényeket.
Ez most tök paranoid gondolatnak tűnik, de ezek a bútorok már kurvára ócskák, mindenképp le kéne cserélni őket, tehát ha kárt tesznek bennük, nem vesztenek semmit, viszont állíthatják, hogy azt én csináltam, és fizessem ki. Mondjuk a már lelakott kaució összegével.
Mert ha kiköltöztem, és a lakás üresen áll, akkor nem tudom megakadályozni vagy ellenőrizni, hogy bejönnek-e. Lehet, hogy minden este idejövök és levideózom a lakást a telefonommal, amin ott van a dátum, de azt simán állíthatják, hogy hétfőn este 19.00-kor levideóztam, hogy minden épségben van, aztán 20.30-kor visszajöttem és szétvagdostam! Tessék, fizessem ki!
… És most mondhatjuk, hogy egy ilyen vádat bizonyítani is kell, meg rendőrség és bíróság, de ha ez történne lakásátadás előtt, akkor a lakás még az én birtokomban van. A bíróságról meg ne is beszéljünk, amikor teljesen világos ügyekben hoznak teljesen hülye ítéleteket, lásd Balla Irma-gyilkosság, meg Mór; a rendőrségről pedig pl. a soroksári futónő esete óta, ahol mindenáron a férjre akarták verni a gyilkosságot, inkább ne is beszéljünk. Szóval ezektől a szervektől hiába is várnám, hogy az igazság kinyomozásának pártján álljanak.
Tudom, hogy ezek már nagyon őrült és üldözési mániás gondolatok, de hát a tulaj egy pszichiátriai beteg, akinek üldözési téveszméi is voltak – ezt ő maga mondta –, és a háta mögött áll egy pénzéhes kurva, aki uszítja. Lássuk csak a legutóbbi, 3 havi közös költség-ügyet. Tehát asszem, némileg indokoltak a felsorolt aggodalmak. (És most csak azért tudok ilyen nyugodtan írni ezekről, mert futni voltam és most tök bágyadt vagyok.)
Tehát arra gondoltam, hogy a februári lakbérfizetés előtt ki kéne cserélni a zárat – mert hátha már másnap jönnének laptopot lopni –, és lakásátadás előtt vissza. De ez se igazán megnyugtató! Mert ha tényleg jönnek, és lepattannak az ajtóról, akkor meg az a baj! Utánaolvastam, a legtöbb vélemény szerint a bérlő cserélhet zárat, de szólnia kell a tulajnak erről; és hogy kulcsot kell-e adnia, arról is megoszlanak a vélemények. De ha én csak úgy zárat cserélek és ez kiderül, akkor újabb műsorozásra számíthatok. Vagy hazudhatok, hogy hirtelen megvetemedett a zár és ki kellett cserélni, de ez azért lenne gáz, mert az eredeti zárat tesszük vissza, amihez nem is kell külön kulcsot adni nekik, mert van; de ha megvetemedett, akkor ugye nem tehetjük vissza azt, tehát egy harmadik zár kéne…
Ha pedig nem derül ki, akkor potyára cseréljük ki és vissza, de ez már a legjobb verzió lenne.
A kaució mellett tehát a másik aggodalom az ideiglenes zárcsere.
Aztán még ilyen kisebb aggódásaim is vannak, mint a lakás átadása. Már eleve az, hogy esetleg csak többedszerre jön össze, mint egyes lakbérfizetések. Jaj, ma nem jó, majd holnap. És ha esetleg aznap Fater nem ér rá? Egyedül nem jövök átadni a lakást, az teljesen biztos.
Jogásszal is kellene beszélnem, hogy biztosan lelakható-e a kaució, mert most kicsit aggaszt, hogy ez nincs konkrétan a szerződésben, csak az, hogy „visszajár”, de a nyakamat tenném rá, hogy maguktól nem adják vissza. Öcsém szerint is az a jó, ha nálam marad az a pénz (a be nem fizetett lakbér képében). Úgy tervezem, hogy majd a lakásátadáskor adok nekik tíz-húsz rugót, ha találnak valami "kárt". No de ha ez szerződésszegés? Bár azt meg tudtommal csak polgári peres úton lehetne érvényesíteni, ami megint ügyvéd, perköltség, bíróságra járkálás, és egy ilyen tökéletlen tulaj, aki a seggét sem találná meg egy vastüdőben, talán ahhoz is tohonya lesz, hogy ebbe belevágjon. Esetleg a nője ráhajtana, hogy tőlem bevasaljanak pénzt, de ha van esze, ő is inkább arra feküdjön rá, hogy egy nálam szipolyozhatóbb új bérlőt keressenek ide, és azt fejjék ezerrel.
Az ügyvédi konzultáció viszont úgy 20.000.- Ft-nál kezdődik, és van ugyan ingyenes jogi tanácsadás, de azok inkább olyan totálisan mélyszegény, hajléktalan vagy munkanélküli embereknek valók szerintem, én szégyellnék odamenni a fix fizetésemmel; viszont nem is szeretnék 20.000.- Ft-ot fizetni egy ügyvédnek csak azért, hogy hümmögjön és azt mondja, igen, jó lesz ez, vagy ne, ezt inkább ne csinálja.
Szóval ezek az új helyzetből fakadó újabb aggodalmaim. Lehet, hogy vannak még, csak most nem jutnak eszembe (fáradt vagyok, ahogy írtam is). És már eleve annak nagyon örülök, hogy nem gyötör sírógörcs minden reggel. Ezen a héten igyekeztem kissé visszanyerni a lelki egyensúlyomat. A plazmaadás – és utána a thriller meg a Frontin… - nagyon jó volt, másnap Dórival találkoztunk és nagyon elfáradtam estére, viszont istenien aludtam (!). Pénteken futottam, bár istentelenül hideg volt. Szombaton kimentem Tesómékhoz és ott tartózkodtam pár órát. Ez nagyon jó volt. A poronty leírhatatlanul édes, még nagyobb és okosabb, mint legutóbb. Már tényleg látszik, hogy magasabb. Fel is vettem, az édes kis puha arcát az én arcomhoz tette; elszámolt tízig a jelenlétemben – nem akartam hinni a szememnek! –, és kimentünk bobozni a szabadba, bár alig volt pár centi hó, de legalább kalandoztunk.
Ezen élmények miatt most jobban érzem magam lelkileg, csak már megint itt a huszadika és lassan ismét közeledik a lakbérfizetési gyomorgörcs. Most pláne, hogy felmondani készülök, ami még hagyján, de a kaució lelakását is közölni fogom. Tényleg félek, hogy jelenet lesz, bár igyekszem nem nyuszinak lenni, hanem hidegen és határozottan viselkedni. Csak mi van, ha megint csak a banya van ott és a tulaj később jön hisztériázni ide az albérletbe? Másnap, vagy harmadnap, vagy amikor ráér? És ha itt vagyok, nem engedem be, ez evidens; ha nem vagyok itt, nem műsorozhat velem, na de mi van, ha például jövök haza és éppen akkor rágják itt a küszöböt a nőjével? Nem hurcolhatom magammal Fatert éjjel-nappal…
Különben egy diktafon beszerzését is fontolgatom, hogy a párbeszédeknek nyomuk maradjon :-)
Ja! Ma jutott eszembe egy jó kis fenyegetés, amennyiben szükség lenne rá. A lakást 2014-től bérlem, de a tulaj csak sok-sok-sok hónappal később mesélte, hogy bejelentette a NAV-hoz és
mostantól adót fizet utána. Legalább egy év telt el, ha nem több. Tehát…. az jutott eszembe, hogy ha nagy fenyegetőzésre kerülne a sor, szép csendesen megemlítem én ezt a tényt :-D Az elmaradt adó, plusz a bírság talán elég lesz, hogy kussoljon az én kauciómat illetően. A bérleti szerződéssel tudom bizonyítani a bérlés kezdetét, a NAV pedig pontosan tudja, hogy mikor lett hozzájuk bejelentve ;-)
Sajnálom, hogy ilyen gonosz és negatív tervekre kényszerülök, ne is legyen szükség egyikre sem, de az az elvem, hogy reméljük a legjobbat, de készüljünk a legrosszabbra, illetve tartsuk szárazon a puskaport stb. …
