Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire kiborulva… Pedig tök jó hangulatban voltam most hetekig, ami igen ritka nálam, sejtettem is, hogy biztos nem lesz jó vége ennek. Általában nyomottabb vagyok, és ez elhárítja a bajt :-)
Nagyon kész vagyok, fáj a fejem, orbáncfű teát ittam, szóval szerintem teljesen összevissza fogok írni, de ki kell írnom magamból. Előre is elnézést…
A fő, hogy igazam volt, amikor azonnal tudtam annak idején, hogy a lakástulaj új kurvája balszerencsét fog hozni. Tuti, hogy ennek köszönhetem az újabb lakbéremelést is. De azt még lenyeltem volna, hisz még így is kedvező, igaz ugyan, hogy a fizetés nemhogy nem emelkedett 10 rugóval, hanem semennyivel sem, de hát ez senkit nem érdekel ugye.
Az e heti lakbérfizetés, amiért egész nap fohászkodtam, nagyon simán zajlott le. A legszebb az volt, hogy most csak magát a 80.000.- lakbért kellett fizetni, hisz villany és gáz átalány decemberben volt, és most van az a 3 hónap, amikor nem kell befizetni a közös költséget! Mivel havi 13.000.- Ft-ról van szó, azért ez nagy öröm. A tulaj anyja volt csak otthon, aki szokatlan módon azonnal meghallotta a kapucsengőt, én fizettem és eljöttem hihetetlenül boldogan.
Remek hangulatom volt ezek után, szerdán futottam is egyet. Aztán szerda este beütött a ménkű! Hajmosás után látom ám, hogy nem fogadott hívás van a telefonomon. A lakástulaj az!
Azonnal összeszorult a gyomrom. Ha az a faszi hív, az soha nem jelent jót. No de visszahívtam persze.
Hát hogy ő megkapta azt a tájékoztató levelet, ami mellékeltem hétfőn a pénzhez, a közös képviselőtől, amin szerepel, hogy 3 havi közös költséget nem kell befizetni; és egy elszámolás is van rajta, miszerint 104.000.- Ft túlfizetés van. (Ez abból adódik, hogy régebben egyszerűen elfelejtette fizetni a közös költséget, akkor egy ideig én fizettem postán, csekken; aztán ő beállított egy állandó átutalást a bankjától a társasháznak. És mivel már tavaly is volt ilyen, hogy 3 hónapig nem kellett kk-t fizetni, én azt nem is adtam neki oda, ő viszont annyira töketlen, hogy arra képtelen volt, hogy bemenjen a bankjába és arra az időszakra leállítsa, majd vissza az átutalást, így idővel összejött ez a 104 rugó túlfizetése.)
Nem húzom tovább, a tulaj azt vette a fejébe, hogy szerinte nekem ki kéne fizetnem neki a közös költséget mégis.
Mondom, minek? Ott van a papíron, hogy most három hónapig nem kell befizetni.
Igen, de ő beszélt a közös képviselővel, és az azt mondta, hogy ez a kedvezmény a tulajdonosnak jár, és nem a bérlőnek.
Mondom, persze; neked nem kell befizetned a kk-t, és nekem sem. Senkinek sem. Mert az egész lakásnak nem kell közös költséget fizetnie, éééérted?
De hogy őneki ez nem tetszik, és szerinte én inkább fizessem ki neki ezt a közös költséget. Mondtam, hogy értse meg, hogy NINCS közös költség; mire ő, hogy de van; mire én, hogy de nem kell befizetni… És ilyen már tavaly is volt, azért van most ekkora túlfizetés, szerintem állítsa le az átutalást a bankjánál, és akkor több hónap alatt kiegyenlítődik és majd egyenesbe jön.
Erre, hogy hát őszerinte azt tavaly is ki kellett volna fizetnem neki. (Köpni-nyelni nem tudtam. Persze tavaly még nem volt meg a ribanca, aki kézbe vette volna a pénzügyeit, akkor még lehetett vele normálisan beszélni.)
Abban maradtunk, hogy én majd beszélek a közös képviselővel, és „kérdezzem meg apukámat is” (Fater sem hülye, tudtam, hogy velem ért egyet), és utána majd beszéljünk.
Ezek után, hiába volt szerda este 20.10 és egy teljes Szigetkört futottam a hidegben, de 21.20-ig nem bírtam lefeküdni, utána pedig szó szerint nem bírtam aludni!! Egyáltalán. Feküdtem, és semmiféle eszméletvesztés nem jött. Ezerrel vert a szívem a stressztől, és izzadtam, holott a fűtés éjszakára le volt tekerve. Valami két órát ha aludhattam összesen, mert egy rövid álmot láttam.
Írtam mailt Öcsémnek és Faternak, és egy ingatlanos blognak is tanácskérést, amit még akkor este találtam.
Csütörtökön tiszta ideg voltam. Vert a szívem és enni sem bírtam, pedig az soha nem szokott előfordulni! Bár ez jól jött, mert a havi két édességmentes napot pont most csütörtök-péntekre terveztem. Simán sikerült is, mindkét nap annyira ki voltam borulva, hogy a normális ételt is úgy kellett magamba erőltetni, legszívesebben csak tejeskávén éltem volna.
Csütörtökön Fater írt, hogy a kk. mire vonatkozik és ha a tulajnak nem kell befizetnie, akkor nekem sem. Öcsém is hasonló tartalomban írt, és hogy legyek kemény, ne hagyjam, hogy pofátlan legyen, miután annyi javítást fizettem zsebből a lakásban.
Felhívtam a közös képviselőt is, negyedórát beszéltünk és igyekeztem neki megvilágítani a problémát. Nekem is jött azzal, hogy „ez a kedvezmény a tulajdonost illeti”. Mire mondtam, hogy OK, de NEM KELL befizetni azt a pénzt, egyáltalán nem, akkor ÉN miért fizetnék NEKI a semmire?? És, ha a lakásban nem én laknék, hanem a tulaj, akkor ugye nem fizetne semmit. Akkor most minek fizessek én?
Végül a fickó azt mondta, hogy magunk között, ő nekem ad igazat, de mennyi lakbért fizetek én? Pironkodva bevallottam a 80-at. Hát ez olyan kedvező bér, hogy akár kifizethetném ezt a nem járó közös költséget, ami összesen 39 rugó, hisz ha piaci(bb) áron bérelném, az egy hónapra lenne ugyanennyivel több. Ő azt ajánlja, hogy próbáljunk megalkudni, például, fizessem neki a felét.
Öcsémmel is beszéltem – nemigen haladtam a melóval aznap :-D –, aki azt mondta, hogy a közös képviselő, aki maga is bérbeadó, nyilván a tulajdonos szempontját tartja szem előtt és nem az enyémet. És hogy legyek kemény és ne fizessek egy kanyit sem, vagy csak legvégső esetben, kizárólag a jószándékom jeléül a felét ajánljam fel.
Nekem már aggályaim voltak. Annyira éreztem, szinte „láttam” a lelki szemeimmel, ahogy a kurvája áll a tulaj mögött és uszítja, hogy csak facsarjon ki belőlem minél több pénzt. Délután, iszonyú idegesen, végül fel akartam hívni a tulajt, de folyton ki volt kapcsolva (basszus, nem akarok vele megint este nyolckor beszélni, hogy megint ne bírjak aludni egész éjjel!).
Végül ahogy meló után mentem az Arénába a másnapi mozijegyeket átvenni, a tulaj írt sms-t, hogy ez a bérleti díj nagyon kedvező, és a közös költségből meg elengedi a 3.000.- Ft-ot.
Na ezzel nem fejeztük be, én beszélni akarok vele. – Mert addigra már eldöntöttem, hogy ha ő így, akkor én is így, és mostantól vége a kedves, aranyos kis Macska álarcnak. Baszki az én érdekeimért ki aggódik? Eldöntöttem, hogy megmondom neki, a 3 havi ’nem létező’ kk. felét hajlandó vagyok, de csakis a konszenzus miatt; valamint ezentúl minden javításról számlát kérek és azt kifizettetem vele, valamint ezentúl minden rezsicsekket csak akkor fizetek meg neki, ha láttam a számlát (mert amikor a nyanya van otthon, akkor soha nincs semmiféle számla, csak a két hónappal korábbi összeg alapján fizetem, mert kb. átalány; de ha maga a tulaj van otthon, akkor is vagy nem mutat számlát, vagy rohangál, mint pók a falon, hogy hol a számla, hol a számla, aztán mutat egy fél évvel korábbit, mire én azt mondom, hagyjuk, és fizetem a 2 hónappal ezelőtti összeget. Hát ennek lesz most vége.) Valamint, hogy nincs írásos szerződésünk a 80.000.- Ft-os lakbérről, írásban még csak az első, 55.000.- Ft-os van, legyen szíves írjon egy új szerződést az új összeggel, hogy annyit fizessek, ami le van írva, szabályosan. Öcsém azt javasolta, hogy még azt is tegyem hozzá, nem muszáj nekem itt laknom – az a stratégiája, hogy ijesszünk rájuk blöffel, hisz épeszű ember látja, hogy én mennyire ideális bérlő vagyok, és még egy ilyent nemigen fognak találni, pláne sokkal magasabb lakbérért.
Berohantam az Aréna vécéjébe, mert éreztem, hogy hosszú délután lesz, és pisilnem kellett.
… A vécében volt egy olyan érzésem, mint Szöszinek, mikor Mici néni becsöngetett, és Szöszi előre tudta, hogy most mi fog történni, mintha filmen látná. Hát most így voltam én is. Előre éreztem, hogy mi lesz, és kb. az is lett.
Kimentem a tetőteraszra, ahol alig volt ember, és onnan hívtam fel a tulajt. Most felvette, én meg elmondtam neki mindazt, amit három bekezdéssel ezelőtt felsoroltam. (Azzal, hogy megkérdeztem egy szakembert – sejtetvén ezzel könyvelőt/jogászt –, és ő ezt javasolta.) Mire hümmögött, és annyit mondott, hogy ha nem fizetem meg a 10.000.- Ft-t, akkor vegyem úgy, hogy a mai nappal felmondja a bérletet.
Baszki, nagyon rákapcsolt a pénzszerzésre az a riherongy! Egyáltalán nem lepett meg a dolog, csak azt sajnáltam, hogy öcsém blöff-tippje a visszájára fordult – illetve nem is annyira, hisz normális esetben a tulaj nem fenyegetőzne ezzel, hisz lusta és hülye ahhoz, hogy új bérlőt keressen, ámde most bejött a képbe a pénzért házasodó vidéki pina…
Mondtam, hogy megkérdezem a szakértőt és visszacsörgök, majd felhívtam Öcsémet. Vacilláltunk, mi legyen, ő azt javasolta, hogy szerinte ne fizessek, én pedig eddigre már eljutottam magamban odáig, hogy elköltözöm. De lehetőleg még ne azonnal, hisz az lenne a terv, hogy a Fater lakásába mennék, ami most ki van adva – egy ugyanolyan rendes bérlőnek, mint amilyen én vagyok –, őt szegényt ki kell tenni, az is x hónap felmondás, tehát nekem is kell x hónap, amíg még nem kell költöznöm…. Meghánytuk-vetettük, és végül mondtam Öcsémnek, hogy most talán csicska vagyok, de belemegyek a semmiért való tízezer forint kifizetésébe, mert most még nem akarok költözni, de ezek után nem maradok.
Tesóm még azt is javasolta, hogy ne most azonnal hívjam vissza a tulajt, hadd főjön a saját levében, de én túl akartam esni rajta, még egy éjszakát nem akartam átstresszelni azzal, hogy másnap majd megint üldözhetem ezt a faszt telefonon. És különben is nem hiszem, hogy nagyon rágódna, mert a kurvája szerintem már tök felheccelte. Ez meg akkora farok, hogy képtelen felmérni, nem jobb-e egy kevesebbet fizető, de full megbízható bérlő.
Ja és mondta Öcsém, hogy azt mindenképpen mondjam meg, hogy ha kifizetteti velem a nem járó közös költséget, az a Ptk. szerinti jogtalan haszonszerzésnek minősül. Majd ettől betojik. – Bár én éreztem, hogy nem fog, mert a kurvája…. Szóval lásd mint fent.
Visszahívtam hát a tulajt, de tényleg éreztem, mi lesz… Mondtam neki, hogy OK, kifizetem neki a tízezret, bár a szakértőm szerint ez a Ptk. szerinti jogtalan haszonszerzésnek minősül.
Mire azonnal rákezdett pattogni, hogy jó, akkor ő a mai nappal felmondja a bérletet! Mondom, nyugi már, mondtam, hogy hajlandó vagyok kifizetni, de hát ha egyszer ez van a törvényben…. És mondtam, hogy akkor ezentúl a javításokról számla lesz, rezsit csak akkor fizetem, ha látom a csekkeket, és írjon új szerződést.
Hogy neki nem tetszik ez a hang. És hogy nem tetszik neki ez a jogászkodás. Mondom, nekem sem tetszik, hogy olyasmiért fizessek, amit nem kell befizetni; és hogy azt hiszem, már elégszer bizonyítottam a jóhiszeműségemet, amikor az új bojlert a saját költségemen szereltettem fel, ami kb. 30 rugó volt. Elromlott a mosógép, én hívtam ki a szerelőt és fizettem, megcsináltattam a csapot, azt is én fizettem.
Erre azt mondja, hogy én elrontottam a bojlert. Hát erre már röhögtem, és mondtam, hogy a szerelő szerint a bojler 40+ éves volt, és már évtizedek óta nem volt javíttatva. Aztán még mondtam – Tesóm javaslatára –, hogy erre a lakásra úgy 600-800 rugót kéne rákölteni, hogy 120-ét lehessen kiadni.
Erre azt mondja – nagyon felheccelte a picsa, vagy újfajta gyógyszert írt neki a pszichiáter? – hogy ezek szerint én „lelaktam a lakást 600 rugó értékben!” Mondom, nem bazmeg, hanem a 60-as évek óta kurvára nem volt hozzányúlva ehhez a lakáshoz, 40 éves ronda bútorok vannak benne. Ki a fasz fog ezért 120 rugót fizetni havonta? De majd’ minden mondathoz hozzátettem, hogy „a szakértőm azt mondta”…
Hát ő is beszélt erről, a feleségének az anyjával, és ő mondta, hogy sokkal többért lehetne kiadni ezt a lakást! (Kínomban majdnem gúnyosan röhögtem. Nagyszerű, nemcsak maga a pénzért elmebeteggel házasodó, vidéki kurva van a képben, hanem a pénzre odagyűlő tanyasi család is befigyel, és mind heccelik ezt a tohonya faszt.) Úgyhogy erre rávágtam, hogy nekem a fentieket könyvelő mondta.
És – azt mondja – én ne foglalkozzak az ő bankszámlájával! (Ez abból eredt, hogy a beszélgetés elején még azt is mondtam – ami igaz –, hogy a közös képviselő megnyugtatott, ha leállítja az állandó átutalást, akkor több hónapig nem kell fizetnie egyáltalán és abból a túlfizetésből kiegyenlítődik a kk. Ezért mondtam neki két ízben is, hogy szerintem be kéne mennie a bankba és leállítani az átutalást. Tiszta jószándékból, mert tudom, hogy egy ostoba fasz, és magától soha nem jutna eszébe ez a roppant bonyolult megoldás.)
És hogy neki nem tetszik ez a jogászkodás, már novemberben is a bojlerszámlával; és hogy mér kéne új szerződés, mér nem jó az, hogy szóban megállapodtunk. Mire mondtam, hogy elég szívességet tettem már én az általam kifizetett kis javításokkal meg a bojler 30.000 Ft-os felszerelésével, és a könyvelőm azt tanácsolja, hogy ami le van írva, azt fizessem. (Gondoltam rá, hogy hozzáteszem, ha nem ír új szerződést, csak 55 rugót fogok neki adni. De féltem, hogy erre megint rávágja, hogy jó, akkor felmondja a bérletet, és Faternak ugye még egyáltalán nem szóltam, hogy kell a másik lakás, hisz 24 órával ezelőtt még sehol sem volt ez a probléma.) Végül nagy durcásan azt mondja a tulaj, hogy jó, ha akarom, írjak új szerződést!
Basszus, direkt azt mondtam az elején, hogy ők írjanak új szerződést, faszom sem akar megint az ő szarjukkal vesződni és csináljanak már ők is valamit, ha ennyire kell a pénz. De hát ők természetesen nem fogják megírni, még talán aláírni sem, ha én megírom, mert a szerződésbe adatok kellenek és lehet, hogy jövő hónapban megint a vénasszony lesz otthon, az meg nem fogja aláírni, és még ha aláírná sem lesz érvényes az adatok eltérése miatt.
Nem emlékszem, mi került még szóba. A lényeg az volt, hogy pampogott a tulaj, hogy neki nem tetszik ez a stílus, mire én, hogy nekem pedig az nem tetszik, hogy olyasmit fizessek ki, amit nem is kellene. De – vágtam közbe, nehogy megint rákezdje a „jó, akkor felmondom a bérletet!” refrént – OK, kifizetem a tíz rugót, akkor februárban. Jó, februárban. (Mert még csak az hiányzott volna, hogy kitalálja, azonnal akarja a pénzt és még a január folyamán megint menjek oda, mert azt nem bírnám idegekkel.)
Eddig kemény voltam és inkább nagyon dühös és ideges. De ezek után visszahívtam Öcsémet és akkor már nem bírtam tovább, kijött az egész napos – és előző éjszakás –, stressz és sírva fakadtam, abba sem bírtam hagyni és úgy beszéltünk. Elmondtam Öcsémnek a fenti beszélgetést, és hogy ezek után el akarok költözni. A lakás ugyan teljesen ideális, jó környéken, jó közlekedéssel, és ami a két legfontosabb, csönd van bent és közel vannak a jó futóutak. De az, hogy ilyen emberekkel legyek „összekötve”, az nem éri meg a jó körülményeket. És hogy milyen vicces, régen azon paráztam, hogy mi lesz, ha a tulaj anyja majd feldobja a pacskert és a tulaj becsavarodik, diliházba kerül valamennyi időre, és azalatt kikapcsolják nálam a villanyt, mert a csekkek nem lesznek befizetve; de erre a fordulatra, hogy ráakaszkodik egy pénzéhes kurva, nem számítottam, de végül is ugyanott vagyunk az én szempontomból
Mondtam Tesómnak, hogy lakást is és új melót is keresni az dupla stressz és nem bírom, ezért lenne jó a Fater lakásába költözni, és akkor egy ideig legalább nem idegen seggfejekhez leszek kötve, hanem családilag meg lehet oldani mindent. Meg Fater, ha valami elromlik, intézkedik, nem azt várja, hogy majd én megcsinálom.
De olyan rémes érzés, hogy megint bajba kerülök, és megint a családomnak kell segítenie, annyira rémesen érzem magam és tisztára ki vagyok borulva… És itt vannak a gyakorlati dolgok is, például, a mostani lakás. Eddig a tulaj sosem járt itt, vagyis sok év alatt csak egyszer, de magától simán lusta vagy feledékeny; no de most mi van, ha bejönnek a ribancával, amíg dolgozom? Otthon gyorsan el is zártam a pénzemet és a fontosabb papírokat az egyetlen zárható szekrénybe, aminek a kulcsát biztos helyre dugtam. Tesóm azt mondta, hogy én vagyok birtokon belül, amit tudok bizonyítani a bérleti szerződéssel, szóval ha bejönnek, az birtokháborítás. A bérleti szerződést rögtön magamhoz is vettem és átviszem az ősökhöz, hogy biztonságban legyen (= nem az albérletben).
Sokáig beszéltünk, én iszonyúan ki voltam borulva és szétfagyott a kezem a 0 fokban való telefonálástól. De aztán végül letettük. Átvettem a mozijegyet, a vécében valamelyest rendbe hoztam magam, és – Tesóm javaslatára – vettem a Tescóban két sört. Hazaérve lezuhanyoztam forróval és az erősebbik sört gyakorlatilag úgy ittam meg, mint a vizet, Miért éppen Alaszkát néztem és ez úgy-ahogy megnyugtatott; aztán este Öcsém még visszahívott és akkor megint bőgtem. Nálam így van kiborulás esetén: amíg „harc” van, addig lehetek ideges, vagy harcias vagy agresszív, de ha kedves emberek kedvesen beszélnek hozzám, akkor elbőgöm magam. Szegény Öccs, aznap folyton csak bőgve hallott beszélni és vigasztalt.
Mondta, hogy ez majd egy új kezdet lesz, és sokkal jobb dolgokat is találhatok, párhuzamként hozta a válását, amin én szintén kiborultam, holott utána találkoztak Ágival és megszületett Zétény, szóval még sokkal jobb irányba fordultak a dolgok. Ezt igyekeztem szem előtt tartani, de akkor éppen nem voltam valami optimista hangulatban.
Csütörtök éjjel valamelyest tudtam aludni, de azért többször felriadtam. Péntek reggel megint bőgtem, bevettem egy Remotivot és így már megnyugodva/letompulva mentem be dolgozni.
Ami nagyon jól jött, mert a hülye főnököm azzal fogadott rögtön reggel, hogy haragszik rám, mert mi az, hogy csak ennyi aktát csináltam meg egy nap, és miért nem kezdtem még el a lejáratot, és mi az hogy …. Mondtam neki tök higgadtan, hogy bonyolult ügyek és segítséget kell kérnem, és míg elmagyaráznak egy ügyet, az 20 perc, én megcsinálom az másik 20 perc, számolja ki. (Talán nem kéne a csicskádnak ilyen sok és bonyolult ügyet rám osztani, amit még sosem csináltam. És január 2-3-án nem működött a rendszer, akták viszont jöttek, így felgyűltek. De ezt már nem mondtam.)
És rögtön azzal folytatta, hogy én „nem illeszkedem be” a közösségbe, és úgy járkálok itt, mint egy kívülálló. Mire mondtam, hogy ha én is elkezdek vihorászni és pletykálkodni, akkor nem valószínű, hogy sokkal több aktát meg tudok csinálni (gondolkozzál már kicsit…)
Erre persze nem tudott mit mondani, hisz igazam volt, úgyhogy csak annyi mondott, hogy jó, kezdjem el a lejáratot csinálni! Mondtam tök közömbösen, hogy jó, és otthagytam.
… Direkt remek volt, hogy reggel még kiborulva bőgtem, és utána leküldtem egy Remotivot, mert más körülmények között ez a beszélgetés kiborított volna, és nem beszéltem volna ilyen jó közömbösen vele. A munkára rá is feküdtem – jól jött, hogy ma nem telefonáltam sem közös képviselővel 15 percet, sem Öcsémmel 30 percet… –, viszont beszélgetni nem beszélgettem senkivel. Érdemi dolgokat továbbpletykálnak, small talkra sem időm, sem kedvem ebben a lelkiállapotban.
Pénteken, hála a jó égnek, Katival találkoztunk, megnéztünk egy jó filmet és mindent kibeszéltem magamból; nagyon jól jött az együttérzése, a popcorn és a mozi. Este pedig már szinte normálisan aludtam és a pulzusom is rendesebb, ami jó, mert kedden plazmaadás.
Most a hétvégén beszélnem kell Faterral a lakásról… Nagyon ideges vagyok miatta. Persze biztos bele fog egyezni, de az a rossz érzés, hogy megint bajba kerültem és megint neki kell segítenie. És arra is meg fogom kérni, hogy a jövőben kísérjen el a lakbérfizetésekre. Nem jó érzés, hogy ott ül a tulaj valamelyik rokonával, és én mindig egy szál magam „szállok szembe” velük. Azt hiszem, kisebb lesz a pofájuk, ha valaki kísér. És ha Fater nem ér rá, én komolyan fizetek egy testőrcégnek, és bérelek félórára egy fickót, aki csak ott álljon mellettem. (Dwayne Johnson például ideális lenne :-)
Szóval ez van most. Lelkileg totálisan kiborulva; most még félóránkét rám jön a bőgés, főleg ha Öcsém hív vagy ír. Fizikailag nagyon jó a három napja tartó kevés evés. Lássuk meg mindennek a jó oldalát!
u. i.: most viszont azon parázok, hogy amikor kiköltözöm és átadjuk a lakást, akkor mi lesz. Félek, hogy kitalálnak valami görénységet. De remélem, nem, illetve akár pénzért, akár családilag, de kísérő lesz mellettem, az tuti.
