Most érkeztünk haza a nyaralásból. Ilyen is nagyon ritkán van, de most kivételesen jólesett hazajönni! Nemtom… nem vagyok ma jó formában. Ma kezdődött a melegfront, rémes fejfájásom és émelygésem van, és Fatert is valahogy nehezebben viseltem idén, mint korábban. … A napközben evett margarinos fehér zsömlés szendvicsek megfeküdték a bélésemet, legszívesebben nem ennék semmit két napig…. De most azért leírom a tömör beszámolót.
Most csak pusztán a tényeket akarom papírra vetni, a gondolataimat és érzéseimet majd valamikor külön posztban. Egyelőre örülök, ha – Algopyrin mellett – nem jön vissza a fejfájás és émelygés…
Szóval, önmagában a nyaralás jó élmény volt. Márciusban egyáltalán nem hittem volna, hogy idén eljutok egy balatoni nyaralásra, tehát ez már önmagában is öröm. Négy éjszaka az Annabellában, aztán három éjszaka Hévízen. Az ára közepes volt, de zömmel a SZÉP-kártyámmal fizettem :-)
Simán leértünk Füredre, becsekkoltunk a szállodában. Aggódva láttam, hogy keleti fekvésű szobát kaptunk :-( Ezt eléggé utálom, amióta az előző albérletben megtapasztaltam, milyen nyáron arra kelni, hogy 30 fok van a szobában és mintha ipari reflektorral világítanának be, mindezt már hajnali 5.30-kor.
De valamiért a szállodások szerelmesek a keleti fekvésű szobákba, mert később a Majerikben is azt kaptunk.
No de azért az Annabella mégiscsak igen kellemes szálló. Becsekkolás után azonnal lementünk a strandra, a víz elég zegernyés volt, de nem érdekelt, úsztunk. Én az Aki utoljára nevet c. krimit olvastam. (Ezenkívül még további 4 könyvet elhoztam, ami tök felesleges volt, mert ezen kívül csak a Pendragon legendát olvastam ki teljesen, meg a Vérfarkas első 30 oldalát…)
A járványhelyzet miatt aggódva néztem az étkezések elébe – itt eddig jó kis svédasztal volt, a recepciós szerint most is az lesz, csak a szakácsok fogják osztani a kaját. Hát, elég ciki, ha valami annyira ízlik, hogy háromszor szednék belőle: „Izé, igen, megint kérnék abból a halfiléből….” Ez az aggodalom alaptalan volt, a maszkos szakácsok vagy kik valóban ott álltak a pult túlfelén, de nem csináltak semmit, minden vendég maga szedett kaját, mint rendesen. Annyi volt, hogy az éttermi bútorokat műanyagra cserélték, meg evőeszköz nem volt, hanem miután leültünk, hoztak egy-egy adag eszcájgot.
Vacsi után sétáltunk, és én vittem magammal egy 0,33-as Heinekent, mivel csak nemrég tudtam meg, hogy most már nem tilos közterületen alkoholt fogyasztani, és ezt feltétlen ki kellett próbálnom. Ezért a Tagore-sétányon való séta közben megittam a Heinekent, és valóban nem történt semmi.
A szobában este még mentes sört ittunk és olvastunk, aztán szunya. Én szarul aludtam, többször felriadtam pisilés miatt és mert Fater néha horkolt; meg egyáltalán, év közben elszoktam attól, hogy másvalaki is van a szobában, míg alszom. És én tök csöndben alszom.
Másnap esett az eső reggel, ezért Veszprémbe mentünk, ahol aszfalt van és nem számít, hogy sáros-e a talaj. Megnéztük a várat, a városközpontot; itt legnagyobb örömömre Fater felfedezte a szép piros kiadású Jókai-sorozatból a Szegény gazdagokat, amit évek óta keresek és nem volt sehol (itt ráadásul olcsón).
A várból kinézve megláttunk egy szép sárga templomot, amit eddig sosem vettünk észre, és elhatároztuk, hogy megkeressük. Csakhogy eltájoltuk magunkat és túlmentünk az úton, ahol be kellett volna fordulni – mint az utóbb kiderült –, és csak mentünk, mentünk tök ismeretlen veszprémi környékeken. Bár ezek szépek voltak, de hol a templom, és egyáltalán hol vagyunk?? Végül a telefonomon rákerestem, hogy „veszprém templom”, ki is adta azonnal a fotóját, és hogy ez a Szent Margit-templom, a Szent Margit parkban. Fater megkérdezett egy öregasszonyt, hol találjuk meg, és az útmutatás alapján negyedóra alatt ott voltunk. Akkor derült ki, hogy eleve rossz felé mentünk, és a sárga templom egész közel volt a városközponthoz :-D
Délután úsztunk, ha jól emlékszem, ezen a napon sikerült ezer tempót teljesítenem. A nyaralás során igyekeztem minél több gyaloglást és úszást végrehajtani, a sport és kondi végett. Tervben volt ugyanis, hogy Öccsékkel összefutunk a hétvégén és felmászunk a Csobáncra, és nem akartam leégni előttük :-D
Esti séta során megnéztük kívülről a Hotel Lidót, a másik alternatívát, ahová az Annabella helyett mentünk volna, ha a járvány elmúltával kinyitott volna, de sajnos be volt zárva. Utána mentes sör és olvasás, az erkélyen, egészen addig, míg a sötétedéskor a kötelező esti nagy pók el nem kezdett leereszkedni föntről, mert akkor pánikszerűen bemenekültem a szobába.
Következő napon reggel esett, ezért az eredeti terv szerint Tihanyba mentünk ugyan, de a Belső-tavat most kihagytuk, a sár miatt. Mire Tihanyba értünk, már 25 fok lett és ragyogó napsütés… Idén bementünk az apátságba is, ahol nem voltam vagy húsz éve. Nagyon szép volt. Nekem főleg a lenti kripták és sírok tetszettek :-) (nem cinikusan mondom, hanem tényleg valahogy vonzanak az ilyen hangulatú helyek).
A Szamos boltjában kicsi medve alakú, fantasztikus keserűcsokit vettem, utána egy turistaösvényen az Óvár nevű helyet akartuk felkeresni, de csak mentünk, mentünk, és sehol nem volt. Végül visszafordultunk és eldöntöttük, hogy valószínűleg azok a terméskövek lehettek azok, a legmagasabb ponton, ahol amúgy el volt helyezve egy ismertető tábla, amit kiloptak a tartójából.
Délután a szokásos strandolás következett, csak persze addigra mit ad isten, csökkent a hőmérséklet és jöttek a felhők, szóval nem sütkéreztem valami jólesően két úszás között, de azért ma is igyekeztem viszonylag sokat úszni.
A strandokon idén minden alkalommal bikinit viseltem, elvem ellenére – utálom mutogatni a hasamat – de rájöttem, hogy sajnos az egyrészes nem praktikus sem hideg időben (a hideg, vizes izétől szétfagyok), sem meleg időben (a meleg műszál rátapad a hasamra és folyik rólam a verejték). A bikiniben nagyobb testfelületet tudtam szárazra dörgölni, és onnantól nagyjából kényelmes volt.
A következő napon – naná – megint felhős, esős idő volt, így először Akarattyára mentünk megnézni a kilátást a magas partról, utána Kenesén palacsintát ettünk és megnéztük a Tatárlikakat, utána pedig az én ötletem alapján Alsóörsön megnéztük a kilátót. Ezt a kilátót egyébként csak véletlenül vettem észre a térképről. Amíg lehetett, kocsival mentünk, utána kellemes húszperces hegyi séta, és ott volt a kilátó!
Asszem, ezen a napon volt olyan hideg, hogy épp csak jelképesen merültünk meg a tóban, alig úsztam száz tempót, és rohantunk vissza a hotelszobába. Egyébként az utolsó nap volt, én ezért alkoholos Krusovicét ittam. És most este volt olyan vacsora, amiből többször is szedtem volna, ha nem szedek már elsőre is háromfélét :-D Ezek közül a vaddisznópörkölt volt a legfinomabb, a második a halfasírt.
Itt megjegyzem, hogy a büféreggeli különösen finom volt az Annabellában, mindig ittam gyümölcslét és két kávét, valamint volt rántotta, koktélvirsli és párolt gomba, meg mindenféle zöldségek is, és lekvár, szóval reggelente úgy teleettem magam ilyen jó dolgokkal, hogy napközben alig voltam éhes. Már csak azért is, mert a nyaralási napi palacsintaadagot megettem dél körül, és ezzel szinte elteltem vacsoráig.
Utolsó nap korán keltünk, szinte minden becsomagoltunk, aztán reggeliztünk, és 9.00-kor, mikor kinyitott a strand, lerohantunk még egy utolsót úszni. Persze hogy ezen az utolsó balatoni reggelen volt ragyogó napsütés és meleg… Ez volt az egyetlen olyan nap, amikor a szoba keleti fekvése bekavart, mert jött a fény és a hőség ezerrel.
Úszás után összecsomagoltunk, kijelentkeztünk, fizettem a SZÉP-kártyámmal és elhagytuk az Annabellát. Itt jegyzem meg, hogy a legtöbb drága dolgot én fizettem azzal, hogy majd a végén elszámoljuk és Fater megadja az ő részét. Ennek két oka volt, egyrészt így nem kellett számon tartani, hogy ezt te fizetted, ezt én fizettem; másrészt így Fater tartozik nekem és nem fordítva, ami jobb érzés :-)
Füreden még tettünk egy rövidebb belvárosi sétát a Vörös-templomnál, bevásároltunk a Sparban (legálisan, mivel közben megszűnt a szegregáció) és így indultunk Hévíz felé.
Badacsonyban megálltunk palacsintázni. Keszthely előtt két útfeltúrás is volt, egyenként jó negyedórát álltunk miattuk. Aggódva gondoltam rá, hogy mi lesz vasárnap, amikor Öcsémékkel fogunk találkozni Káptalantótiba…
Hévízre is simán megérkeztünk, becsekkoltunk a Majerikbe – itt is keleti szobát kaptunk, de már nem érdekelt. Gondoltam, három napot kibírunk, különben is mostanában inkább felhős és hűvös a reggel.
Azonnal rohantunk a fürdőbe, de visszapattantunk a buszpályaudvari „hátsó” bejáratról, ami le volt zárva. (Jellemző. Pont ez, ami kb. 15 méterre van a szállodától.) Átmentünk az oldalsó bejáratig. Ott láttuk a kiírást, hogy ez a hátsó ajtó egész nyáron zárva lesz. Nem tudom, a járvány miatt-e – ha igen, elég nagy hülyeség, mivel most két bejáratban zsúfolódnak össze a vendégek, ahelyett hogy az eddigi, három, egymástól távoli ajtónál szétszórnák őket. Persze lehet, hogy csak létszámhiánnyal küszködik a fürdő.
A kabinos rendszer sem élt, helyette öltözőfülkés és szekrényes megoldás volt, de a kezdeti meglepődés után ezt is jónak, sőt szinte jobbnak találtuk. Kivéve járványvédelmi szempontból, mert így ugye 10-20-30 ember tartózkodott egy légtérben öltözés közben, hihi…
A fürdés remek volt, egymillió tempót úsztunk, pótolva az elmaradt napi sok gyaloglást. És aránylag kevesen voltak a tóban, kb. a fele a szokásos embermennyiségnek. Ez nekem, mondanom sem kell, tökéletes volt.
A vacsorát pincér hozta ki – maszkban volt az összes szerencsétlen –, amit nem szeretek (mármint a pincéres hozást), de maga a kaja igen jó volt. Utána séta, mentes sör és szunya. Meglepő módon a Majerikben egyik este sem kezdett el bazi nagy pók leereszkedni az erkélyen sötétedéskor. Átadhatnák a receptet az Annabellának.
A következő napon Keszthelyen barangoltunk. Vacak idő volt. Először megnéztük a Via hűlt helyét, és hogy a Helikonhoz a bezárása óta nem nyúltak :-(
Utána bementünk a Festetics-kastélyba, ahol nem voltam tinédzserkorom óta. Vagyis régen. Nem ment túl simán a kastélylátogatás. Először is a sorban előttem tobzódó emberek zöme nem is sorban állt, csak valamiért épp ott helyezte el a testét a térben (wtf?!) Aztán „kastély + 1 kiállítás” jegyet vettem, és ott a pénztárnál kellett eldöntenem, hogy melyik kiállítás legyen az… A pálmaházat választottam.
Ezek után kiderült, hogy nem lehet még bemenni, mert csak x db ember mehet be egyszerre. Mi majd 20 perc múlva. Addig elmentünk a pálmaházba. Bemenni nem volt egyszerű, mivel a beléptető egész egyszerűen nem akart beengedni, akárhogyan és akárhová tartottam felváltva a vonalkódot és a QR-kódot. Ezért tíz perc próbálkozás és káromkodás után egyszerűen átmásztam a korláton, magasba emelve a jegyemet, hogy ha kamerán figyelnének, ne lőjenek agyon :-D (Kifelé ugyanez.)
A pálmaház nagyon érdekes volt, már maga a kaktuszos üvegház is annyi kaktuszt tartalmazott, amennyit nem is álmodtam volna. Csak sajnos itt a pálmaházban kezdtem érezni, hogy a menstruációm, aminek június 23-án kellene megjönnie, ezzel szemben már voltak ráutaló jelek, most bizony elkezdett aktiválódni. Mivel semmi nem volt a bugyimban, pánikszerűen elhagytam a pálmaházat és rohantam a mosdóba, azért is sietve, hogy a kastélymúzeumba való belépést le ne késsem. Tampon felhelyezése után rohantam a beléptetéshez, és már csakugyan be lehetett menni. De előtte a cuccokat le kellett adni kis szekrénykébe. Rajtam hirtelen erőt vett a paranoia és a telefont meg a pénztárcámat inkább magamhoz vettem és kézben hoztam :-D
A kastély eszméletlen szép volt, ahogy régről emlékeztem is rá. Simán el tudnék lakni itt… :-) Különösen aktuális volt, hogy épp a Pendragont olvastam, és ezért a kastély nagyon illett a jelenlegi hangulatomhoz. A festmények és bútorok is gyönyörűek voltak. A könyvtár és a tölgyfa burkolatos lépcsőház tetszett a legjobban.
A kastély elhagyása után a sétálóutcán haladtunk végig, ahol szerencsére volt Rossmann, ahol vettem tampont meg betétet, mert otthonról csak jelképes mennyiséget hoztam magammal „biztonság kedvéért”.
Délután mentünk a tófürdőbe, ahol hasznosíthattam a korábbi tapasztalataimat. De az úszás jó volt. Most új helyet találtunk, az épülettől jobbra, ahol a., eddig még sosem voltunk, b., kevés volt az ember, c., közel volt az épület, ergo könnyebb volt tampont cserélni.
Vacsora után megkerültük a tavat, és újra megállapítottuk, hogy marha kevés turista van most itt. Nem mintha ez zavart volna, sőt ellenkezőleg :-)
A másnap miatt kicsit izgultam. A terv szerint ekkor mentünk Káptalantótiba, a piacra, ahol találkozunk Öcsémékkel, aztán fel a Csobáncra. A Csobáncon én még sosem voltam, viszont azt tudtam, hogy Fater marha lassan mászik hegyet, Öcsémék meg többnyire én is viszont gyorsan, így az volt a terv, hogy míg mi négyen túrázunk, Fater majd a faluban bóklászik és vár ránk.
Mindig izgulok ilyen reggeli, sietős, odamenős, koránkelős találkozások előtt. Ennek egyik fő oka, hogy reggel kávét kell innom (kettőt), ami viszont vízhajtó, tehát pisilnem kell tőle, tehát még korábban kell kelnem, hogy a kávé végigfusson rajtam, és ne útközben kelljen…
Így beállítottam az ébresztőt 5.50-re, betoltam a két adag 3:1 nescafét, reggeliztem, de Fater még mindig aludt a hajnalban bekapott fél altatótól (hogy ez milyen kurvára dühít) – aztán végül felráztam, és összeszedte magát. Sőt ő lett kész előbb, mert én még zuhanyoztam is. A sietős reggel még remekebb lett azáltal, hogy közben megjött a menstruációm is. Csak reméltem, hogy a piacon azóta felhúztak valami rendes vécét is, mert legutóbb csak toi-toit láttam….
Simán odaértünk Káptalantótiba, most egész korán a múltkorihoz képest. Végigjártuk a piacot, és szerencsére kiszúrtam Tesómékat már a parkolóban. Ekkor végigjártuk újra, teljes létszámmal a piacot :-) Ettünk kávét, kenyérlángost, kürtős kalácsot. Elmentem vécére – mert volt kulturált is, halleluja!
Aztán szétoszlottunk, Fatert a faluban hagytuk, mi pedig indultunk a Csobánc felé. Eddig nem is tudtam, hogy Káptalantótiból is fel lehet menni. Illetve tudhattam volna, ha figyelmesen néztem volna a térképet :-D
Nagyon aggódtam, mert Öcsémék olyan jó kondiban vannak (kivéve Zétényt, aki viszont Tesóm hátán utazik), és féltem, hogy netán nem bírom a tempót. De hálistennek a sok úszás meg városligeti kocogás azért csak használt valamit, mert simán követtem őket.
Az út roppant kellemes volt. Kivéve, hogy egy ideig az autóút mentén haladtunk gyalog, de aztán szerencsére kezdődött a turistaösvény jobbra. Egy darabig szőlők között mentünk, aztán be az erdőbe. Még aznap reggel is esett, de mégis lehetett mászni, mert többnyire köves volt a talaj. Meglepő hamar felértünk a tetőn lévő fennsíkra, és megmásztuk a várromot, ahol Zétit szabadlábra helyezték és ő boldogan szaladgált a kicsi lábain.
Tovább is maradtunk volna, de nagyon hideg szél volt, így megkezdtük a visszautat. Lefelé menet családi beszélgetés is volt, de most arról nem akarok írni, mert hosszú lenne és nincs energiám fogalmazni.
Én a magam részéről a lefelé menő izmaimra koncentráltam, egyszer félreálltam a bokorba, az idő nagy részében pedig Zétényt figyeltem, aki vidáman csipogott, minden tetszett neki, különösen az út szélén szedett gyümölcs. Egyszer pedig megkérdezte, hol vagyok (mögötte voltam), és mikor meglátott, egérfogacskás-gödröcskés arccal rám mosolygott :-)
Visszaérve a piacra nagy nehezen összetelefonáltuk egymást Faterral, aztán a többiek rétest ettek, engem Ági a szokásos napi palacsintaadagomra hívott meg. Isteni palacsinta volt, igazi házi. Zéti megint szabadon lett eresztve, borzasztó édes volt, ahogy ment a rengeteg ember között :-)
Bizonyos idő után aztán elváltunk Öccséktől, de mi ketten még visszamentünk a piacra, ahol többek közt én vettem még egy sonkás sajtot (ezek a tekercselt sonkás parenyicák valami isteniek). …
Hévízen természetesen megint úsztunk a tóban, de most kifejezetten hűvös volt, talán még 20 fok sem lehetett, és hideg, erős szél fújt. Nem is volt tömeg. Olyannyira, hogy a mi partszakaszunkon csak mi voltunk. Nagyon élveztem volna, ha nem fázom annyira a vízből kijövet, és nem kell aggódnom a tampon miatt. Amíg a langyos vízben voltunk, az OK, de kijönni…
Kellemes vacsora volt, utána még utoljára sétáltunk a belvárosban. Megláttuk végre az ismerős pulit, aki egy bizonyos étteremnél lakik. Nem simogattuk meg, mert elterülve aludt – így azt is nehéz volt eldönteni, vajon melyik az eleje? :-D Gyorsan lefényképeztem és továbbálltunk.
Az utolsó este megittam a málnás 4 %-os sört, aztán olvasás az erkélyen és szunya. (Pók az utolsó estén sem jött. Így lehetett nézegetni a sötét tájat, mármint miután besötétedett végre.)
Reggel már 6.01-kor felriadtam, mert a nap most – hazaindulás napján, mikor máskor – természetesen besütött a szobába…. Az előző napokon reggel mindig felhős volt az ég. Visszaaludtam 7.00-ig, nem kellett volna, mert elfeküdtem a nyakamat.
Reggeliztünk, zuhanyoztam, becsomagoltunk, kijelentkeztem és fizettem. Utána osztottam-szoroztam, kijött a végösszeg és Fater kifizette a rá eső részt. Jó érzés volt egyszerre ennyi pénzt kapni :-D
A hazaút simán telt. Kivéve, hogy erősen sütött a nap, ettől a kocsiban meleg volt, nekem pedig végig émelygésem és enyhe fejfájásom volt, nem tudom, hogy a reggeli visszaalvás vagy a melegfront miatt-e… Kenesén még megálltunk palacsintát enni, utána egyhuzamban haza. Én végig erősen figyeltem, hogy minden simán menjen az autópályán. Hálistennek, ott OK volt minden, csak Budapestre beérve lett marha sűrű a forgalom… A Margit-hídtól a lakásomig jó félóra vagy még több is volt (én egy másik hidat választottam volna).
De a lényeg, hogy szerencsésen hazaértem, bevettem Algopyrint, aztán még lementem vásárolni, mert holnap már dolgozom és kellett némi étel.
Majd még fogok írni beszámolót nem csak a fent felsorolt tényekről, de nem most…
Összességében jó nyaralás volt, ha nem is a legjobb, de legalább kiszakadtam a mindennapokból, és már eleve az jó, hogy egyáltalán sikerült elmenni nyaralni! :-)
