Pénteken megint pár óra játszás az unokaöcsivel! :-) Előtte nap Öcsémmel találkoztunk; isteni Frei nápolyi haboskávét ittunk és valami elképesztő finom sütit (nem, a Frei még mindig nem fizet a reklámért :-D), másnap pedig ő estig melózott, én kimentem Ágihoz és játszottam pár órát Zéténnyel.
Kicsit haboztam előzőleg, mert nem voltam túl jól – az allergia még mindig elég erős, ráadásul a héten éjszaka már hideg volt, és alvás közben kissé áthűltem, emiatt tisztára hőemelkedés-érzésem is volt.
De a menstruációm is közeleg, így nem bírtam eldönteni, hogy a fáradékonyság most az allergia, vagy az enyhe meghűlés, vagy a közelgő menzesz, vagy neadjisten a koronavírus miatt van-e? Végül az allergia + enyhe hűlés mellett döntöttem (36,8 volt a lázam), így kimentem hozzájuk.
Zétény borzasztó édes volt, eleinte ő sem volt valami hiperaktív, mert csak viszonylag nemrég ébredt a délutáni álmából. Így szinte szótlanul kóboroltunk a kertben, ezt-azt leszedve. Aztán Ági megkínált nagyon finom zöldbablevessel – pedig azt alapvetően nem szeretem –, amiből kért Zéti is, így az ölembe vettem és úgy etetgettem, és valahogy a leves után már mindketten vidámabbak lettünk. A kertben játszogattunk, ő komoly arccal összeszedte a lehullott leveleket és talicskába rakta, ahogy a papától látta – meg kell enni, olyan édes ilyenkor – és mikor kérdeztem, hová fogjuk most tolni a talicskát, közölte: „A mocárba!”
Még a Szátán kutyája is ellágyult volna, amilyen édesen ezt mondta.
A Pókmalacot is kérte, amit allergiás repedtfazék-hangomon elő is adtam neki (és a szegény szomszédoknak. Na ezért nem jó a kertes ház! :-D) Szedtünk sóskát meg koktélparadicsomot is, amit én imádok, Zéti viszont több ízben is a szájába vette, aztán egy idő után kiköpte, amit én nemigen értettem, később viszont Ági mondta, hogy nem igazán szereti a paradicsomot. Érthetetlen.
Aztán labdáztunk, Zétinek nagyon tetszett, ahogy bénán pattogtattam a kerti asztalon :-D Ringattam kicsit a hintaszékben, és önkéntelenül is elkezdtem énekelni, hogy „Ringatózik egy csatacirkáló üresen az öbölben…” – de aztán abbahagytam, mert mi van, ha tetszik neki, és akkor végig kéne énekelnem az összes versszakot, amellett vajon helyes-e Kárpátiát énekelni egy kétévesnek, még ha az a Piszkos Fred is? :-D
No aztán egy ponton közölte, hogy piszilnie kell. Ilyen már volt múltkor, ezért lehúztam a kis naciját, de mondta, hogy nem, vegyük le! OK, hát levettem a szandálkáját meg a nadrágot meg az alsónacit. Annyira édes, hogy ilyen pici kis ruhadarabokat hord :-) Ügyesen elkezdett pisilni – nagyon jól halad a szobatisztasággal! Pár hónapja még pelust hordott, és a bilit teljesen kihagyta.
Pisilt, de azért még ottmaradt állva, mintha még jönne egy kevés. Elfordultam, hogy ne zavarjam, és pár perc múlva büszkén bejelentette, hogy ott egy kakacs!
Oh…. Tényleg odakakacsolt a fűre. Tudtam, hogy tesómék ebből nem csinálnak ügyet, de én nem találkoztam babakakaccsal az utóbbi 30 évben. Tanácstalan voltam, hogy mit is kéne tennem, de szerencsére Zéti érezte, hogy jön még, és a házbeli vécé felé kezdett szaladni, így én is szaladtam, és villámgyorsan segítettem neki feltenni a retyóra azt a babaülőkét, amit a büdös életben még soha nem használtam, de most fél pillanat alatt rájöttem, hogyan is kell beüzemelni. Arra Zéti ügyesen felmászott és folytatta a dolgot.
Közben Áginak elújságoltam a kerti kakacsot, és hogy most vajon kidobjam-e a kukába?... Ő mondta, hogy nem ügy, Zéti majd ügyesen összeszedi és kidobja. És csakugyan, amint végzett a vécén, már szaladt is egy darab vécépapírral a kerti kakacshoz, szépen megfogta és futott vele a kerti kukához. Őrült okos! Most jól meg is dicsértem, hogy milyen ügyes volt; mert legutóbb, mikor velem pisilt, a nagy izgalomtól, hogy el ne bénázzam túlzottan, elfelejtettem megdicsérni, amiért időben szólt és ügyesen pisilt.
Késő délután sétáltunk egy nagy kört a közelben. Gyönyörű volt a környék is – bár már ismerem –, az idő is tökéletes, lemenő nap fénye, már nem meleg, de még nem is hideg. Két kutyával is találkoztunk, ami fontos, mert rég nem simogattam kutyát. Visszafelé aztán megálltunk a szabadtéri kis edzőparknál, ahol általában nincsenek sokan, de most ott edzett egy kis csapat, vagy 15 fő. De Zétinek annyira tetszett a hely, hogy odament, ott járkált az edzőeszközök között, nem zavartatva magát, hogy edzenek a nagyok. A nagyoknak pedig nagyon tetszett Zétény, biztatták, hogy csináljon ő is fekvőtámaszokat meg húzódzkodást :-D
Én egy picit kínban éreztem magam – jó, hogy nem vagyok anyuka –, hogy nem zavarjuk-e a srácokat, illetve hogy mi van, ha valamelyik véletlenül belerúg a picinybe akaratlanul is. De szerencsére nem volt semmi. Egy qtya is tartozott a csapathoz (ez már a harmadik!), aki lelkesen odajött hozzánk, szimatolt, az én kezemet meg is nyalta. Zéti is tetszett neki, de ő kissé tart a kutyáktól mostanában, úgyhogy ilyenkor odébbment szaporán, bár Ági biztatta, hogy szeret téged a kutyus. Remélem, majd idővel – ahogy nagyobb lesz – elmúlik a tartózkodása és ő is megszereti a kutyákat, habár én is sokáig féltem tőlük, aztán amint nagyobb lettem, teljesen megszerettem őket.
Különben már olyan remekül beszél a kölök, teljesen jól lehet vele párbeszédeket folytatni. Magáról hol E/1-ben, hol E/3-ban beszél, ami nagyon édes :-) Pl. ha felmászott valahová, ahonnan nem tud lejönni: „Vedd le kérlek Zétényt!”
A kerti sufninál is volt egy vicces, ott álltunk, ő töprengve nézte a magas polcot, hogy milyen kerti eszközt kérjen tőlem játszani?
-Kélem a…. aaaaa….. metszőollót!
Annyit még én is tudok, hogy kétéves gyereknek nem adunk metszőollót, így mondtam, hogy kicsim, az a felnőtteknek való, inkább kérj valami mást! Mire homlokráncolva nézett a polcra, és tanakodott:
-Kélem a…. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa…. hmmm…. aaaaaaa…. metszőollót!
Annyira édes volt, ahogy próbált behúzni a csőbe, hogy muszáj volt nevetni, megpusziltam és odaadtam neki valami háromágú gyomkiszedő kiskapát, amiről aztán hosszasan beszélgettünk, hogy mire való lehet (végül abban maradtunk, hogy majd megkérdezzük a papát).
Ezután hazamentünk, szuper rántottát vacsoráztunk, aztán Zéti kezdett már álmosodni, úgyhogy hamar következett a fürdés-lefekvés ideje. Így én megnéztem a HÉV-menetrendet és láttam, hogy a következő 8 perc múlva indul!! Az istenit, hogy mindig így alakul a HÉV-menetrend… Öcséméktől a HÉV gyalog kb. 5 perc nekem, de még nem voltam vécén, nem köszöntem rendesen Zéténytől, nem raktam el a két üveg mézet, amit Öcsém vett nekem a piacon. Így pont le fogom késni a HÉV-et. Mázlimra épp hazaérkezett Öcsém, aki kocsival elvitt a következő megállóig (az eredeti megállóban már ott állt a HÉV, amit már fixen nem értem volna el).
Viszont így a nagy rohanásban egy szót sem tudtam váltani Öccsel, Zétényke édes arcára csak egy gyors puszit nyomtam, és elfelejtettem átadni a bankkártyához való műanyag tokot, amit pedig direkt magammal hoztam.
Hazafelé menet gyengusznak, fáradtnak éreztem magam; úgy éreztem, kéne inni egy rendes sört lefekvés előtt és megnézni két epizód Office-t (harmadik évadot feltették a netre hálistennek), az majd jól fog esni. De hol vegyek most sört?
Ekkor már este 20.00 elmúlt, és a HÉV-ről leszállva a villamosmegálló egy nem épp jó hírű aluljáró után volt. Az aluljáróban két helyen is volt ugyan sör, de ez az aluljáró olyan, hogy én itt elő nem veszem a pénztárcámat. A mostani lakás sajnos nem olyan jó fekvésű, mint az előző albérlet, ahol egy Spar és két kisbolt is volt a közelben… A sör miatt eszem ágában sincs kitérőt tenni, ahhoz túl fáradt vagyok. Olyan bolt kell, ami útba esik hazafelé.
Így elveim ellenére maradt a Deákon lévő CBA. Ott vásárolni elvből soha nem szoktam, kizárólag ilyen vészhelyzeti 1 doboz sört szoktam venni.
Remek – gondoltam –, péntek este van, ilyenkor már igazán nem vásárol senki, beszaladok a töküres boltba, fogom a sört, két perc múlva már kint is vagyok!
Így utólag nem is értem, ezt hogy gondolhattam :-D De mikor kiértem a Deákra, ahol úgy nyüzsgött a nép, mint a rakparton augusztus 20-án, rádöbbentem, hogy péntek este van, és minden kis takony most indul bulizgatni, vagyis nemhogy kevesen nem lesznek a CBA-ban, hanem inkább sokan. De nekem kell a sör!! Nem is az alkoholra vágytam, vagy a sör ízére, hanem csak arra a kellemes, jóleső fáradtságra, ami a zuhany és a sör után következik… És már eldöntöttem, hogy kell nekem!!
Így bementem a boltba és fogtam a Borsodi Bivalyt. Igazából nem volt vészes a sor, de tényleg full tele volt az üzlet. Járvány ide vagy oda, ha bulikázni kell, akkor nem fél a fiatalság, bár felnőttek is voltak szép számmal, valamint a Király u. sarkán, az OTP előtt a szokásos részeg csöveshorda. Rendőr sehol. Ennyit arról, hogy nemrég még gyilkosság is volt errefelé.
No hálistennek megvolt a sör, felpattantam a járművemre és irány haza! Lezuhanyoztam, kinyitottam a sört, beindítottam az Office-t, és csakugyan, két epizód után elfogyott a sör, jó hangulatba kerültem és jött a kellemes jóleső fáradtság :-)
De ezentúl gondoskodnom kell róla, hogy lehetőleg mindig legyen itthon egy sör, ilyen vészhelyzetek esetére.
