Az apró sikerélmény is sikerélmény: megint sütöttem saját kenyeret! :-)
De most sem azért, mert „járvány” meg „második hullám”, hanem egyszerűen azért, mert ezen a héten eldurrant az agyam, hogy még a kimondottan drága bolti kenyér is szétfoszlik és morzsálódik, holott előző napon vettem!! :-(
Miután a múltkori saját kenyerek kicsit laposak és valahogy túl „nehezek” voltak, no meg valamelyest macerás is sütni őket, ezért tavasszal végül csak visszatértem a bolti kenyerekhez. Igyekeztem jó minőségűt és lehetőleg rozsos, teljes kiőrlésű stb. egészségeset venni, már csak azért is, mert minden igyekezetem ellenére még azok a bugyik is feszülnek rajtam, amik egy éve még kellemesen lötyögtek.
Az egyik legkedvencebb kenyerem egy előre szeletelt, rozsos, magvas, sötét, vékony téglalapokból álló kenycsi, amit jól megpirítok és igen finom, tömör szendvicset lehet csinálni belőle. Azonban ez marha drága, és nincs is mindig a Sparban. Nagy örömömre azonban az Aldiban, mikor nem is számítottam rá, megláttam egy majdnem pont ugyanilyent! Ez se volt olcsó, de kicsit olcsóbb, mint a Sparos. Örömmel megvettem.
Másnap reggel aztán, amikor rátettem a szeleteket a pirítóra, hörögve láttam, hogy máris lemállik a sarka! De hát bassza meg, tegnap vettem, és rohadtul nem 100.- Ft-ért!!
Na, ekkor döntöttem el, hogy megpróbálkozom én még egyszer a saját kenyérrel. – Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy megpirítva igen jó volt ez az aldis kenyér, és finom volt a szendvics ebből is, csak hát rühellem, ha a szendvics csomagolását képező alufólia tartja egyben magát a szendvicset, mint egy oszló hullát, ami csak amiatt nem folyik szét, mert a fekete hullazsák egyben tartja.
Nézegettem másmilyen kenyér recepteket a neten, és szombaton vettem is kenyérnek való lisztet. Múltkor ugyanis nem figyeltem, és a sima fehérlisztet, asszem BL55 a neve, vettem. Most direkt felírtam, hogy BL80 kell!! Azonban az Allee Intersparban épp nem láttam olyan lisztet, amire konkrétan a BL80 rá lett volna írva. Haboztam, hogy most mi legyen, vagy kockáztassak és vegyek rozslisztet – de hátha nem jó? –, végül vettem egyet, amire az volt ráírva, hogy „kenyérliszt”. Ha kenyérliszt, akkor valszeg kenyérhez való, és kész!
Élesztő is volt. Még nem kezdődött a tavaszi pánik második felvonása. Vettem két kockával.
Este be is kevertem a tésztát. A múltkoritól eltérő, de nagy vonalakban hasonló receptet követtem. Ebben szerepelt pl. 2 evőkanál étolaj is. Én elbambultam, és csak egyet raktam bele. Aztán tettem bele egy kicsi lenmagot is, mert az épp van itthon, valamint egy kevés joghurtot, mert olvastam, hogy az sem árt, és mert épp az is volt itthon (a maradékot megettem).
Sejtettem, hogy a tavaszi kenyerek azért lettek olyan laposak, mert kevés élesztőt raktam bele. De vajon mennyit kell?.... Az istennek sem volt egyértelműen leírva, hogy egy kb. fél kilós kenyérhez vajon fél, egy egész, másfél, kettő, vagy mennyi csomag élesztő kellene? A múltkor, asszem, csak fél csomaggal tettem bele, így most fogtam és a hamarabb lejáró szavatosságút mind beleraktam.
Aztán összekevertem és rögtön beugrott, miért is vonakodtam a kenyérsütéstől :-D Ha a falapáttal kevertem, a falapát lett totál lisztes és trutymós, ha kézzel kezdtem összegyúrni, akkor pedig a tészta mintegy 50 %-a ragadt az ujjaimra :-D Vazze, hogy kellene begyúrni egy kenyértésztát, hogy egyben maradjon, és ne tapadjon a kezemre?! Végül, miután jól összegyúrtam, késsel leszedtem a rám tapadt tésztát. Ezután letakartam a tálat és mentem a dolgomra.
Este néhányszor ellenőriztem, és láthatóan magasabb lett a tészta.
Reggel begyújtottam a sütőt és betettem a vaslábost üresen, mert több recept is azt írta, hogy ha vaslábosban sütjük, akkor azt előbb üresen kell előmelegíteni. Miután betoltam a kávét, a forró lábosba öntöttem a tésztát. Volna! Mert a tészta baromi érdekes állagú, nyúlós, ragadós lett az éjszaka folyamán; jól megkelt, és látszottak benne az élesztő okozta kis lyukak. Mindenesetre a forró lábosba átvarázsolni nem volt egyszerű.
Ezután már „csak” sütni kellett. Nemtom, mások mennyi ideig sütik, de az enyém legalább egy órát sült, többször ellenőriztem, és az utolsó 10 percre levettem a fedőt, mert az egyik recept ezt írta. A vége felé már szép aranybarna lett a teteje. Akkor lezártam a sütőt, kivettem a lábost, és jó húsz perc múlva késsel kifeszegettem a kenyeret.
Most sokkal könnyebben kijött, mint tavasszal! Szerintem azért, mert szépen átsült. Nagyon jól nézett ki. Csak sajnos most is kissé laposka lett :-( Nem értem, miért csinálja ezt, holott egy egész élesztőt beletettem. A következőnél majd másfél csomaggal rakok bele, aztán ha az is lapos, kettővel.
Alig vártam, hogy némileg kihűljön, azonnal levágtam a sarkát és megettem. Mmmm….!! Isteni finom volt! Nem azért, mert az én kenyerem, de tényleg becsületes, valódi kenyér íze van. És istenem, ropogós lett a héja!! Legszívesebben most rögtön felfalnám az egészet, de ebből a munkahelyi napi szendvicseket tervezem készíteni, szóval több óra múlva, mikor már teljesen kihűlt, betettem szépen a hűtőbe.
Ezek után elmentem a szokásos vasárnapi vásárlásra, de előtte még ittam a Freiben egy újhullámos flat white-ot. Ez valami szuper volt, 2 decis, jó erős kávé, pont annyi tejjel, ami ideális. Nekem ez otthon sosem sikerül. Vagy túl tejes, vagy túl kávés/vizes lesz…
Hazafelé gyalog jöttem félúttól, aztán itthon szembesültem a második okkal, amiért nem (annyira) szívesen sütök kenyeret: az a sok mosatlan edény! A tál, amiben kelt a tészta, a lábos, amiben sütöttem, meg a falapát, amivel kevertem, és a deszka, ami tiszta lisztes meg morzsás… De azért elmosogattam, szóval most OK.
Kár, hogy kenyérsütés csak hétvégén lehetséges, így a hét második felében mégiscsak bolti kenyeret kell majd ennem. Ugyanis ha este bekeverem, akkor reggel igazán nincs idő megvárni, míg kisül; és fordítva, ha este akarom megsütni, akkor pedig reggel marhára nincs idő összekevergetni a hozzávalókat.
Kíváncsi leszek, milyen ízű szendvicsek lesznek belőle, de ez legalább becsületes kenyér, amiről pontosan tudom, hogy mi van benne :-)
