Már unalmas leírni, hogy minden ünnep/szabadság/hosszú hétvége milyen gyorsan eltelik, de tényleg most is ez történt az október 23-26-i szünetemmel. Pedig igazán voltak benne események, és mégis, egyszercsak hétfő este lett, és morcosan készítettem be a kávét kedd reggelre…
A négynaposnak már az előzménye is izgi volt: szerdán és csütörtökön mindkét nap Café Freibe készültem, szerdán Dórival, csütörtökön anyámmal. Gondoltam, végre megiszom azt a két alkoholos kávét, ami még hátra van a listáról. Azonban szerdán a legrosszabb dolog történt, ami csak Frei kávézóban történhet: mikor odamentünk Dórival (Árkád különben), nem volt hely!! Mindenkire egyesével nagyon csúnyán ránéztünk, és megjegyzéseket tettünk, hogy minek ülnek itt órák hosszat, amikor minden hely foglalt, de senki nem emelte fel a seggét… Így lementünk a Szamosba. Amivel nem is jártunk rosszul, mert életem legjobb forró csokiját ittam meg ott.
Csütörtökön – szabi előtti utolsó munkanap – egész nap fejfájásom volt, amit az Algo csak csillapított kicsit, de nem mulasztott el :-( Rémes volt. Délutánra ráadásul a gyomrom is émelygett. Olyannyira, hogy idővel komoly gyomorgörcsöm lett, hányingerrel, de nagyon. Egész komolyan haza akartam kéredzkedni, de a., féltem, hogy haza se jutok hányás nélkül, b., éreztem, hogy ha elkéredzkedem, az ostoba főnök be fog szólni valamit, hogy „á, milyen érdekes, Csendes Macska, hogy pont most, szünet előtt délután érzed magad rosszul és akarsz hazamenni!”, mire én tutira elküldeném az anyjába, aztán meg amiatt lenne gyomorgörcsöm egész szabi alatt; c., munka után még dolgom volt, hisz Mutterral találkoztunk volna, HÉV-jegyet kellett vennem másnapi Öcsémékhez menéshez, és át kellett vennem az új Nesbot, mert utána hétfőig zárva van a Bookline. A négynapost pedig az új Nesbo nélkül nem akartam elkezdeni.
Míg ezen haboztam, felhívott Öcsém, és a beszélgetés alatt mintegy 75 %-kal javult a gyomrom; utána pedig már 14.15 lett és belegondoltam, hogy egy órát már csak kibírok itt.
De azt eldöntöttem, hogy a koffeint mérsékelnem kell max. napi 2 adagra, mert az utóbbi héten túl keveset aludtam és ezért túl sok fekete meg zöld teát ittam a napi két kávén kívül…
A gyomorgörcs miatt a Freiben aztán nem is kávét, csak forró csokit ittam, és sonkás-sajtos sütit. Megjegyzem, hogy a mutter félórát késett. De szerencsére a gyomrom jobb lett, így a BKK-t és ami a fő, a Bookline-t is el tudtam intézni.
Péntek: Tesómékhoz ki. Az volt a terv, hogy a szomszédtól átnyúló fa- és tujaágakat levágjuk kettesben. Ehhez át kellett másznunk a kerítésen (a szomszéddal természetesen le volt zsírozva). Öcsém felmászott a szerintem túlságosan is magas létrára és fűrészelt, én többnyire tartottam neki a létrát, hogy stabilan álljon és el ne dőljön. Utána pedig a lefűrészelt ágakat – már ami a szomszéd telkére esett – elvittük a kis mocsárba, átvágva a szomszéd további telkén. Itt egy nagyon hosszú láncon lévő szimpatikus kutya is volt, aki eleinte kissé gyanakvóan nézett engem, mikor komplett bokrokkal a hónom alatt vonultam, mint a birnami erdő a Macbethben. De aztán odajött, mikor a szomszédasszonnyal beszéltem épp, én odaadtam neki a kezemet szimatolni, és simogattam (mármint a kutyát), mire nagyon boldog lett, és én is örültem, mert rég nem fogtam kutyát a kezem közé. Mostanában többet vagyok kisgyerekkel, mint kutyával, ami többnyire épp ellenkezőleg szokott lenni.
Volt egy kurva ijesztő momentum is, amin azóta is borzongok. Tesóm épp egy nagyon magas fához mászott, a létra legeslegfelső részén, és egy rohadt vastag ágat fűrészelt, ami totál átnyúlt a mi részünkre. Mondta is, hogy erősen tartsam a létrát, és majd lehet, hogy kilengünk, ahogy a fa a nagy súlyvesztéstől vissza fog lendülni… Én majd’ összeszartam magam, de igazán csak akkor szartam be, amikor meghallottam Zétény csipogását alólunk:
- Mit cinálsz, papa?
Hát a kölök kijött, és odaállt pontosan a vastag faág alá, amit Öcsém már félig elfűrészelt.
A rémülettől majdnem lefostam a bokám. Most mit tehetnék?? Öcsém 50 méter magasban áll a létra tetején, én tartom alul, tehát még el sem ugorhatok, hogy a kölyköt odébb vigyem, mert akkor Öcsém esetleg lezuhan. De még ha elugranék is, Zétény a kerítés túlfelén van, ami nekem nyakig ér, hosszú percek, míg átmászom rajta. A faág azalatt a saját súlya alatt is simán leszakadhat, egyenesen a gyerek fejére, aki minden veszélyérzet nélkül ácsorgott alatta.
Csak egyet lehetett tenni, Öcsém üvöltött Ágiért, aki ki is jött marha kényelmesen, mert ő azt hitte, hogy addigra már rég végeztünk, ezért is eresztette ki Zétit játszani (egyedül).
Hát, megmondom őszintén, abban a pillanatban nagyon berágtam Ágira. Basszus, majd szólunk, ha végeztünk, gondolja, hogy malmozunk idekint?
Végül nem lett semmi baj, Ági odébb vitte Zétényt, Öcsém lefűrészelte a vastag ágat, a létra pedig valóban ingott kicsit, de nem történt semmi rossz, kivéve hogy a pulzusom úgy 300-zal vert még percekig.
Illetve egyszer még Zétény felmászott a kis létrára, amin mi ketten másztunk át ide a szomszéd telkére, de ez alkalommal Öcsém átröppent a szögesdróton és eltávolította.
Utána ebéd és sörözés volt, közben séta Öccsel, amíg a többiek aludni próbáltak, de ez nemigen sikerült, így elég hamar hazajöttem. Este a Prédák c. horrort néztem, ami meglepően jó volt. Hogy kerültem el ezt a mozikban annak idején?
Szombat: lazulós nap. Ittam egy sima cappuccinót a Freiben, aztán fel a Széchenyi-hegyre, és a tervnek megfelelően az Úttörővasúttal átmentem Hűvösvölgyig. Kicsit borús, de kellemes őszi idő volt, és az Úttörő-, bocs, Gyermekvasúton egész kevés utas volt, legalábbis a fedett kocsiban, amiben én utaztam. Idővel el is fogyott mindenki más, csak én és a 13 év körüli kalauz lány maradt, aki talán ámuldozott, hogy mit utazok én itt egyedül :-D Szép élmény volt.
Kora délután pizzát rendeltem a terv szerint, az volt az aznapi ebéd és vacsora is. Eredetileg vasárnap hajnalban akartam futni, de napközben ezt átgondoltam: miért ne futnék most, szombat délután? Így ezt tettem, és egész jó tempóban sikerült két Ligetkör. Utána zuhany, és megnéztem az Arachnofóbiát meg a Végtelen útvesztőt. Ezek is kellemes horrorok voltak. Egyetlen hátrány, hogy másnap félálomban egykilós pókok lidérces képe vetült elém folyton :-D
Vasárnap óraátállítás. Előre örültem, hogy egy órával tovább lehet aludni. De ez nem jött össze, fejfájásom volt, félálomban heverésztem, aztán fel is keltem végül, az új idő szerint 6.25-kor. Sebaj. Elmentem a Freibe kávézni, utána vásároltam, vettem meleg kaját a pakisztáninál (három napig elég volt, és nagyon finom, csak sajnos elfelejtettem rákérdezni, hogy nem csípős-e. Az volt. Imádom ugyan a csípőset, de pont a héten döntöttem el a gyomorgörcs miatt, hogy kíméletesebben fogok étkezni.)
Gyorsan megebédeltem, kifestettem a szememet – egyetlen előnye a maszknak, hogy színházi alkalmakkor elég csak szemet festeni – és rohantam a Pataky Műv. Házba. Az Örstől mentem a 3-as villamossal, mivel az mégis kicsit kevésbé ótvar, mint a 9-es busz a József krt-tól kifelé. A 3-as vasárnap 10 percenként jár, kifigyeltem a menetrendet, de 2 perccel azelőtt indult el az én megállómból, hogy az előző megállóba meg kellett volna érkeznie – tiszta szerencse, hogy átrohantam a piroson (magassarkúban), így épp elcsíptem a villamost.
Egyébként bekaphatja a BKK is, mert érdekes, amikor én utazom ilyen villamoson és sietek, mindig ráérősen bemondják, hogy a menetrend betartása érdekében várakozunk valameddig, és ott rohadunk öt percet. De ha épphogy elkapom a villamost, akkor érdekes, nem fontos a menetrend betartása, hanem a 13.20-kor előző megállóba érkező villamos nyugodtan elindulhat 13.18-kor az én megállómból.
A villamoson sok csöves volt, az összes többi ember pedig mind leszállt a Szent László téren és ment a Pataky Műv. Házba :-DDD Háhá! Vártam Dórira öt percet, aztán leadtuk a kabátokat és beálltunk a vécésorba. Itt derült ki, milyen okos voltam, hogy fél kettőre ideértem, mert rohadt sokáig álltunk sorban (nem emlékeztem, hogy az emeleten is van vécé). Különben bemehettünk volna a férfivécébe is, mert a közönségből kb. 90 % nő volt.
A MusicalPlusz nagyon jó volt, már elvonási tüneteim voltak az ilyen alkalmak tekintetében. Az egyetlen bánatom, hogy az 5 db fellépő közt Géza és Szemenyei is lett volna, de csak Géza volt ott, de ez persze még így is nagyon király. A többi négyet nem ismertem. De mindegyik nagyon jó volt, és a délután végére épp olyan boldog voltam, mintha a Szemenyei is ott lett volna. A hangosítás, világítás is szuper volt, a közönség teljesen extázisban, a fellépők is mindent kihoztak magukból, és voltak humoros beszólások, Dóri most már megértette, miért csípem Gézát annyira :-)
Mire kijöttünk, sötét volt és 6 óra. Majd rájöttem, hogy még csak 5, csak elfelejtettem visszatekerni a karórámat. A sötét ettől még megmaradt.
Felmentünk Dórihoz kicsit dumálni, mert ő ott lakik a közelben, megettünk egy linzert és egy szelet mirelit pizzát (nem is volt nagyon rossz), aztán elkísért a villamosig.
Hétfőn, a szabadság napomon terveztem be a plazmaadást, de az úgy sült el, ahogy már leírtam korábban. Vagyis nem volt plazmaadás, de legalább megnéztem a Szeress, ha tudsz-t – benne Sean Connery, aki rögtön utána meg is halt szegény :-(
Aznap volt még jó élmény, mert a vasárnapi MusicalPluszon transzvesztita szerkóban elénekelt az egyik fickó (nem Géza :-) egy számot, amiről gyanítottam, hogy a Rocky Horror Picture Show-ból lehet, amit még sosem láttam, csak hallottam róla. Na most ez eszembe jutott, és szerencsére fent van ez a film (1975-ös) a neten, így megnéztem. Nagyon tetszett!! OK, volt benne pár jelenet, ami már túlzás volt és nekem sem jött be, és tök őrült volt az egész, de iszonyat jó számok voltak benne, és Tim Curry, aki a főszereplő transzvesztita volt, hát basszus, betojtam, soha fel nem ismertem volna! Isteni király sminkje volt, és valami szuper volt, ahogy énekelt. Asszem még egyszer végignézem ezt a filmet, mármint úgy, hogy beletekerek és a jobb részeket/dalokat nézem újra.
A Rocky Horror meg a jó pakisztáni kaja miatt összességében pozitív érzéssel zártam a négynapost, csak persze megint úgy végződött, hogy az ágyam szélén ültem hétfőn este és töprengtem, hogy hová a fenébe rohant el ez a hosszú hétvége is?? Igazán megtöltöttem élményekkel pedig.
Ja, és természetesen az új Nesbot olvastam, amit annyira nem akartam elkapkodni, hogy összességében egy hétig tartott, míg kiolvastam. Az önálló regényei közül talán ez volt eddig a legjobb. Az utolsó fejezeteknél már úgy pörgött az agyam, mint a mókuskerék, hogy vajon mi lesz, így végződik-e vagy úgy, mert ez is gyanús volt meg az is, de két vagy három lehetőség is valószínű volt. Végül egy olyan lett, amit nem gondoltam volna :-D – De az már nem a négynapos eseménye, mert a befejezést már utána szombaton olvastam el.
