Az ostobenkó főnököm valamikor a múlt héten küldött egy kör e-mailt, hogy ő tegnap csináltatott Covid-tesztet és sajnos pozitív lett, így most két hét karantén, vigyázzunk magunkra. Ezt úgy, hogy előtte egy órával még tartott egy összeröffenést. (Szerencsére rajtam volt maszk. Rajta nem.)
… Előzmény, hogy előtte kb. egy héttel már ki volt írva a lifteknél, hogy mostantól mindenhol kell maszk, ha elhagyjuk a saját irodánkat!! a konyhában meg a vécén is! – de őszintén szólva nem foglalkoztam nagyon vele, különben is még félig aludtam. Mentem kávét főzni a konyhába, és akkor hallottam ám fél füllel, hogy a főnök berohangál a szobákba, hogy láttuk ugye a plakátot! Most már mindenhol kell maszk! A folyosón is!
Ideges is lettem, mert rajtam épp nem volt. Haboztam is egész délelőtt egyedül az irodámban – Annamária nem volt aznap –, hogy most ez komoly, hordjunk maszkot még itt a saját osztályunkon is? Eddig ugyanis csak akkor hordtuk, ha az osztályt, vagyis az emeletet elhagytuk. Még meg is kérdeztem a szomszéd csajokat, hogy most akkor mi van, de ők se tudták, mert az okos főnök valamiért csak egy-két irodába szaladgált be ezt kihirdetni, a többiek nem fontosak (hozzám, és a szomszéd irodába se jött például).
De délelőtt kétszer is bejött a főnök idősebbik csicskája Annamária anyagai között kurkászni, és nem volt rajta maszk, meg az iratkezelő csaj is jött a javításokkal és rajta sem volt maszk, hát én se hordtam a továbbiakban, csakis az emelet elhagyása esetén.
De azért kezdtem óvatos lenni és valahányszor értekezlet volt – mert ez annyira szereti hallani a saját hangját, hogy bármi apróságért összehív minket, amit elég lenne leírni egy körlevélben –, akkor már felvettem a maszkot, és a szomszéd csajok is. Mégis, ott állunk tizennyolcan egy légtérben. A hülye Éva pedig annyira szereti fosni a szót, hogy ugyanazt elragozza vagy ötször, hadd leheljen mindenki össze mindenkit.
Még kínos is volt kicsit, mert szinte senki máson nem volt maszk ebben az időszakban a gyűléseken, csak rajtunk négyünkön… No de jobb az óvatosság, én ennél maradtam.
Egyébként, jellemző módon, hiába szaladgálta Éva tele az osztály felét, hogy itt is kell maszk, ő maga se hordta. A fasz se érti, hogy akkor minek kellett…
Így telt el egy hét, hétfőn is tartott gyűlést, meg kedden is, és asszem a keddi gyűlés után egy órával érkezett a „covidos vagyok, hazamegyek, utánam az özönvíz!” e-mailje.
Na képzelhető… Elég ideges lett mindenki. Ugyanakkor mindenkinek elöntötte a szar az agyát. Baszki, Covid-tesztre nem azért megy valaki, mert unatkozik, hanem mert van fertőzött kontaktja, vagy tünete vagy tudomisén… Tehát ez az ostoba picsa már tudta 1-2-akárhány napja, hogy lehet, hogy szar van a palacsintában, be se kellett volna jönnie, de ez bejött.
Aztán ráadásul van egy pár érthetetlen, pletykás ember, akik ezzel szóba állnak és kvázi mindennap járnak az irodájába elmesélni a magánéletüket. Na, ezek közül az egyiket másnap hazaküldték. Holott többet kellett volna szerintem, hiszen ez az egy is beszél másokkal, szóval, áttételesen potenciális vírusterjesztő most már szinte mindenki…
Mi végigtöröltük a szobát fertőtlenítőkendővel és végiggondoltuk, beszéltünk-e az Évával, de sajnos igen – még ha másodpercekre is –, hisz a hülye személyesen szereti visszahozni a munkalapjainkat, hogy addig is ellenőrizhesse az embereket. Én pedig előző nap bevittem neki valami cetlit egy ügyben (15 mp). De míg ott voltam, egy másik ember épp szabit kért, egymással szemben beszéltek, és a másik kolléga pont ecsetelte, hogy miért kér szabit pont most, holott nem is most volt betervezve stb.
Márciusban, mikor valamelyik polgármesteri hivatalban fertőzöttet találtak, rögtön kiürítették az épületet, lefertőtlenítették, embereket hazaküldték stb. Most? :-D A következő „járványügyi intézkedések” történtek:
Másnap a főnök fiatalabbik csicskája, amellyel mellesleg éjjel-nappal locsognak, bejött dolgozni, mintha a barátnője nem is lenne koronavírusos.
Jött kör e-mail, hogy most aztán már tényleg feltétlenül hordjuk a maszkot irodán kívül! Ez így is van azóta is.
A főnök fiatalabbik csicskája körbejárt és mindenkit megkérdezett, hogy beszéltünk-e a főnökkel az elmúlt két napban maszk nélkül, másfél méternél közelebbről, 15 percnél hosszabban. Erre legalább nyugodtan mondhattuk, hogy nem.
Ezek után e-mailen a főnök idősebbik csicskája átküldött egy nyilatkozatot, ami ugyanezeket tartalmazta, hogy azt mindenki nyomtassa ki, írja alá és vigye be neki.
Kontaktkutatás? Tesztelés? Minek az?
A főnökkel locsogó kollegina, akit hazaküldtek, azóta sincs bent, a főnök fiatalabbik csicskája viszont otthon volt vagy két munkanapot – utána jött a hétvége –, aztán hétfőn bejött, mintha mi se történt volna. Nem tartom valószínűnek, hogy ennyi idő alatt tesztet csináltatott volna és az eredményt is megkapta. Valószínűleg szarik rá, tünete nincs, oszt’ jól van. Nyilván az idősebbik csicska egyedül nem bírná a melót, de baszki, itt azért az emberek egészsége a tét.
Én nem – annyira – magam miatt aggódom, de pont ezen a héten találkoztam volna több rokonnal és haverral. Ezeknek mind írtam sms-t. Hétköznap az ősökhöz mentem egy ügyben (végig maszkot hordtam, remek volt), szombaton Dórival sétáltunk a Szigeten, vasárnap – na emiatt aggódtam legjobban – Tesómékhoz megyek, ahol 2,5 éves kisgyerek van és a sógornőm babát vár!
Mondjuk mindhárman azt írták vissza, hogy nem baj, így mind a három csapattal találkoztam, de azért volt bennem aggodalom.
A melóhely járványkezelése viszont röhejes. Elvileg van valami járványügyi szigorú szabályzat, amiben le van írva, mit kell(ene) tenni, ha fertőzöttet találnak, ehhez képest röhej, ami van. Vagyis hogy nincs szinte semmi. Mint írtam, a főnök fiatalabbik csicskája azóta is vígan bent van, holott a főnökkel állandóan egymás seggében voltak és nonstop a magánügyeikről pofáztak egymásnak, amit kristálytisztán hallott mindenki, aki csak elment a folyosón, mert még az ajtót sem csukták be.
Tavasszal, mikor az egész országban volt vagy 50 fertőzött, minden délelőtt jött egy maszkos takarító és fertőtlenítővel lekente a kilincseket és villanykapcsolókat minden irodában.
Most? Amikor NAPI több ezer fertőzött van, itt az irodában pedig konkrétan a mi saját osztályvezetőnk is vírusos, hetek óta a színét sem láttuk takkernek.
Ennek a munkahelynek a vezetése pont olyan töketlen, mint az országé. Tavasszal hű, hú, zárunk, izémizé, most pedig, amikor nagyon is kéne valamit lépni – mondjuk letesztelni az osztály dolgozóit? fertőtleníteni a kilincseket? nagytakarítást tartani az osztályon? –, a seggüket vakarják és pont véletlenül éppen másfelé néznek.
Most egyébként abból a szempontból nagyon kellemes a légkör, hogy nincs bent ez a fárasztó picsa, aki folyton le-föl rohangál, ötletszerűen összeránt minket értekezni általában akkor, amikor már majd’ összepisilem magam és épp vécére indulok, vagy majd’ éhen döglök és épp reggeliznék. Most kellemes csönd és nyugalom van. Egyébként marha sokan hiányoznak, némelyek szabi miatt, van, aki beteg, és 1-2 ember a kontakt miatt.
Szóval bármelyikünk lehet tünetmentes vírushordozó most, hisz attól, hogy nem beszéltem két méternél közelebbről meg negyedóránál tovább az észlénnyel, ő még simán ránk lehelhette a vírust, mi pedig szépen elterjesztjük a családtagjaink körében.
Mondtam én egyébként, mikor bejött ez a baromság, hogy az utcán is kell maszk, hogy baszki nem az utcán fogom elkapni a vírust, amikor reggel 6.00-kor, +2 fokban, a sötét utcán nincs senki rajtam kívül, hanem nyilvánvalóan a közösségben, ahol maszk nélkül dolgozik húsz ember 9 órán keresztül, közös fénymásolóval, közös mikróval, közös vécékilinccsel. (Na, vajon azokat fertőtlenítik-e?) Én ugyan mindig kezet mosok, ha alkalom adódik, de semmire nincs garancia.
No ennyit erről. Mindezt az egyik minisztérium alá tartozó nagy közintézményben. Magyar Állam járványkezelése. Kedvem támadt kiszivárogtatni a sajtónak, vagy felhívni a hivatali járványügyi górét…
Ja! El is felejtettem: miután a főnök hazament a vírusával, tulajdonképpen nem is történt volna semmi, de az egyik csaj közülünk lement asszem az orvoshoz? vagy a járványügyi emberhez? – és ő kérdezte meg, hogy ezt most így hogy?
És így, miután kiszivárgott az információ a mi főosztályunkról, jött a körbekérdezés, a nyilatkozatok aláíratása meg az 1-2 ember hazaküldése; oly módon, hogy a fő pletykapartner azért itt van köztünk mindennap. Ha az a csaj nem kérdez rá, valószínűleg még ennyi sem történt volna, minden terjesző köztünk ülne, a vezetőség pedig továbbra is lapulna, mint szar a fűben.
